Igen, 2000 (12. évfolyam, 1-12. szám)

2000-06-01 / 6. szám

VÉRTANÚ SZERZETESEK Fenyvesi Judit Mária szociális testvér Fenyvesi Judit Mária 1923. június 8-án született Nagyszalontán. 1947 februárjában illegálisan átlépte a határt, hogy Budapesten, a Szociális Testvérek Társaságának Thököly úti anyaházában tehesse le szerzetesi fogadalmát. A fogadalomtétel - 1947. május 25. - után ismét illegálisan visszatér Erdélybe. Először Kolozsvárott, majd a bukaresti magyar egyházközségnél kap beosztást rendjétől. 1951. áprilisában letartóztat­ják, és - másfél év vizsgálati fogság után - 1952. október 22-én hazaárulás vádjával 10 év börtönbüntetésre ítélik. Ebben a perben ítélték el többek között Jakab Antal ordináriust - a későbbi erdélyi püspököt - 18 évi, Dávid László püspöki titkárt 19 évi börtönre.­­ 1951. április 22-én éjszaka jöttek a rendőrök a zárdába, azt átkutatták, és engem Hildegard testvérrel együtt le­tartóztattak - emlékezik vissza Fenyve­si Judit Mária testvér. - A ház előtt egy autó várt ránk. Beültettek. Átlátszatlan szemüveget kellett fölvennünk. Nem volt szabad tudnunk, merre visznek. De később megtudtuk, hogy a belügymi­nisztérium pincéjébe kerültünk. A bel­ső izgalom és a kínzásoktól való féle­lem ellenére mélységes békét éreztem magamban. Tudatában voltam annak, hogy amit tettem, azzal egyházam sza­badságát szolgáltam. Tudtam, sohasem fogom megbánni, hogy vállaltam a ve­szélyeket. -Néhány órával a letartóztatás után megkezdődött a kihalgatás - folytatja Mária testvér. A nyomozók mindig jó eredményt vártak az első kihallgatástól, amikor a letartóztatott személy még megrettent állapotban volt. A hirtelen jött fenyegetések és más lélektani forté­lyok gyakran értékes információhoz juttatták a vallatókat. Emlékszem, az első kihallgatás alatt képtelen voltam fékezni kezem remegését, amíg vallo­másomat írtam. — Az első kihallgatást még sok to­vábbi követte. Vallatóink meg akartak bizonyosodni, hogy kicsikartak belő­lünk mindent, amit akartak. E célból a legkülönbözőbb módszereket alkal­mazták. Néhány ezekből: 1. / Járatás. A rabot arra kényszerítet­ték, hogy 48 órát, esetleg többet is jár­jon egyfolytában. A rabnak körbe kel­lett járnia, mezítláb, cementpadlón. 2. / Skatulya. A rabot bezárták egy fémládába, amelyben nem tudott sem leülni, sem lépni, csak állni ugyanab­ban a helyzetben órákig vagy napokig. 3.­­ Kínzás, verés ököllel, a legva­dabb rugdosás katonai csizmával és kü­lönböző eszközökkel. A test minden része megsérült ilyenkor. Összeverték az arcot, kirúgták a fogakat, tönkretet­ték a hallást. A talpakat annyira verték, hogy a fogoly képtelen volt lábra állni. 4.­­ A rabot több napra sötét cellába bezárták, patkányok közé. Ezek a módszerek a legtöbb esetben lelki összeomláshoz vezettek, és ponto­san ez volt az, amit a nyomozók akar­tak. A nyomozók úgy remélték, ebben az állapotban minden információt ki­szolgáltatunk, amire nekik szükségük van. Azt is meg kell említeni, hogy bör­tönünkben a cellák egyik fala, amely a folyosóra nézett, üvegből volt, hogy az őr állandóan figyelhessen bennünket. A nap reggel 5 órakor kezdődött, és este 10-kor ért véget. A cellákat nem szel­lőztették, és állandóan égett bennük a villany. A cellák lakóinak napközben sem volt szabad lecsukni a szemüket egy percre sem. Tilos volt lefeküdni a priccsre, vagy kényelmesebb testtartást felvenni. Lábunk állandóan függőleges helyzetben volt, aminek következtében feldagadt. Kihallgatásra rendszerint éj­szaka vezettek bennünket, bekötött szemmel vagy sötét szemüveggel. Mária testvér maradéktalanul letöl­tötte a tíz esztendőt. Raboskodott Bu­karesten kívül többek között Zsilaván, a Duna-csatorna melletti kényszermun­ka táborban is. 1963 nyarán váratlanul behívatták a bukaresti belügyminisztériumba, és legnagyobb meglepetésére felajánlot­ták: ha kérvényt nyújt be, megkapja ki­vándorló útlevelét. Azonnal döntenie kellett. Fél órán belül fényképpel együtt beadta útlevélkérelmét, és még az év szeptemberében elhagyhatta az országot. Tekintettel arra, hogy Mária testvér a zsidó vallásban született, és formáli­san Izraelt kellett megjelölnie úticélul, repülőjegyét egy, a kivándorlókat segí­tő zsidó szervezet fizette Bécsig. Bécs­­ben aztán a vatikáni nunciatúra a repü­lőjegy árát megtérítette a zsidó szerve­zetnek. 1964. január 21 -e óta Ameriká­ban él az ottani Szociális Testvérek Társaságának aktív tagjaként. Börtön­­élményeiről és az erdélyi egyházüldö­zésről írt angol nyelvű könyvecskéjé­hez - mely nevének feltüntetése nélkül jelent meg 1966 februárjában - a buf­­falói püspök írt bevezetőt. Hetényi Varga Károly

Next