Ikarus, 1964 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1964-01-09 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Vil­. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM KAROSSZÉRIA- ÉS JÁRMŰGYÁR DOLGOZÓINAK LAPJA minőségben, mennyiségben új évet kezdtünk, új örö­mök, új gondok elébe me­gyünk. A számvetés után, me­lyet nagy részben elkészítet­tünk, tovább nézünk, felhasz­nálva a múlt év tapasztala­tait. Egy éve ilyenkor azt mondtuk: az elkövetkezendő tizenkét hónap lesz a legnehe­zebb, ekkor rakjuk le jövőnk alapjait. Az új típusokra gon­doltunk akkor, az izett csa­ládra, melynek három tagját sikeresen elkészítettük és a 8-széria darabjai a forgalom­ba kerültek. Bár az idén, 1964-ben nem bocsátunk ki új típust, mégis azt mondjuk: sok megoldandó feladat vár ránk. Ha végig­megyünk a busz I. üzemeiben, elénk tűnik a már átalakított lemezes üzem vonalmozgató berendezése, s a vázasban is elvégezték e munka felét. Februárra várható a második sínpár lerakása, s az, hogy az alvázas sor vonalmozgató be­rendezésének kialakulása után elkészüljön az önhordós ko­csik „szalagja“ is. E területe­ken tehát már ütemesen jön­nek gyártmányaink a vona­lon, kétóránként mozdulnak előre egy-egy darabon. Sok jót rejt ez magában, de né­­hány hibát is kimutatott az új berendezés. Például azt, hogy az alkatrész-előregyártás ma még nem követi ütemesen a kocsik mozgatását. Most, amikor elkészültek a­­tervek a busz II. csarnokának átrendezésére, előre figyelmez­tetnünk kell a fenti hiányos­ságra. Hiába tesznek meg mű­szakijaink, dolgozóink min­dent annak érdekében, hogy kialakítsák az ütemes gyár­tást, elválasszák a fényezést és kiszerelést egymástól, vagy kialakítsák a vázalapozót — ahol szintén szabályos illem­­helyek lesznek — ha alkat­részhiány miatt összezsúfoló­dik a munka. Ezek a feladatok tehát épp­úgy érintik a kocsilest gyártói és szerelőrészlegét, mint a ,,kiszolgáló­" üzemeket. Gyá­runk közösségének összefogá­sára van szükség, hogy a ter­veket végrehajtsuk. Ha e kö­vetelményeket teljesítjük, jó alapot teremtünk a későbbi évek tennivalóihoz, megfele­lünk az előírt darabszámnöve­lési kötelezettségünknek. Mert célunk kettős: a nagyobb mennyiség mellett jobb minő­séget adni megrendelőinknek. Exporttervünk ez évben igen jelentős, külföldi vevőink so­­­kat kívánnak tőlünk. Ismét azt mondhatjuk, mennyiségi­leg és minőségileg egyaránt. Az idén azonban az elmúlt évekhez képest előnnyel indu­lunk, mely mindannyiunkat bizakodással tölthet el. A ren­deléseket időben megkaptuk, s nagy szériákat kell gyárta­nunk. A Szovjetunió részére például 100 darab 620-as, az NDK-nak 620, Csehszlovákiá­nak 300 darab 630-as típusú kocsit. A gyártás szempontjá­ból igazi jó előny ez, csak ki kell használni Ha feladatainkról beszé­lünk, meg kell említenünk azt is, hogy a munka feltételei adottak. Dolgozóink kérése nyomán több olyan gépet kap idén vállalatunk, amelyből eddig hiány volt. Az átrendezések, gépi be­ruházások dolgozóinkat arra kötelezik, hogy munkájuk leg­javát adva, év végére eljus­sunk távlati terveink megala­pozásához. Ez pedig azt je­lenti, hogy 1964 december hó­napban készen kell állnunk a következő, 1965. év hozzávető­legesen 4000 kocsijának kibo­csátásához. A tét nagy, ezzel együtt felelősségünk is. Mégis bizakodunk, hiszen ha 1963-at sikeresen zártuk, az új felada­tokkal is megküzdünk. PÁRTUNK, ÁLLAMUNK ÉS GAZDASÁGI ÉLETÜNK VEZETŐI KÜLDTÉK EL ÚJÉVI JÓKÍVÁNSÁGAIKAT Az elmúlt napokban szám­talan üdvözletet, újévi jókí­vánságot kapott gyárunk titkársága,­ az MSZMP, a szakszervezet és a KISZ- bizottság. Eredményekben gazdag, boldog új esztendőt kívánt a gyár dolgozóinak az MSZMP Közponnti Bizott­sága­, a Nagybudapesti és a Pest megyei pártbizottság, a SZOT és a vasasszakszer­vezet, a budapesti és a Pest­ megyei KISZ-bizottság, a Hazafias Népfront, a nőta­­nács, a munkásőrség, a Vö­röskereszt és számos kerü­leti tömegszervezet, nagy­vál­lalat. Szép számmal jöttek üd­vözlő lapok pártunk, álla­munk és gazdasági életünk vezetőitől. Így Bock Jenő elvtárs, miniszterelnök-he­lyettes, a Központi Bizott­ság tagja, dr. Horgos Gyula elvtárs, kohó- és gépipari miniszter, dr. Csanádi György elvtárs, közlekedés- és posta­­ü­gyi miniszter, Földvári László elvtárs, közlekedés- és postaügyi miniszterhe­lyettes, Szokup Lajos elv­társ, építésügyi miniszter­­helyettes. Kiessel Dezső elv­társ, a KPM nemzetközi fő­osztályának vezetője küldte el jókívánságait. Számos üdvözlet érkezett más országok magyarorszá­gi képviseletétől és vevőszol­gálatunk külföldön élő mun­katársaitól. Béres Béla, Ku­bából, Kende László és Va­das­ József Csehszlovákiá­ból, Katora, István Maliból, Kalotai László Szudánból, Jászt Lénán az NDK-ból, Miklós Tibor Egyiptomból, Perschy Géza a Szovjetunióból és Udvardi József Romá­niából kívánt boldog új évet a gyár dolgozóinak. H­öszünet ta soggUl.s«»r1 Levél érkezett a napokban fehérvári gyáregység vezetőnk címére, a Csepel Vas- és Fém­művek Híradástechnikai Gép­gyára (volt EMAG) igazgató­jának aláírásával. A levélben köszönetet mon­danak fehérvári anyag- és áruforgalmi osztályunk dolgo­zóinak a gyártmányok átprofi­­lírozásában nyújtott szocialis­ta segítésért. „Az osztály dol­gozói — hangzik a levél — a próbapad család és a Balaton töltőkocsi átprofilírozásával kapcsolatos anyagátadás terü­letén és egyéb mű­szaki prob­lémák megoldásával kötele­zettségeiken túlmenően is maximális segítséget nyújtot­tak részünkre. Tevékenységük nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy az új gyártmá­nyok beindulása, s ezen ke­resztül tervünk teljesítésének előfeltétele biztosítva legyen. Külön köszönetet mondunk Garami Ferenc kartársnak az előzékeny, gyors és udvarias ügyintézésért, tapasztalatainak átadásáé­rt, amelyeket hasz­nosan tudtunk felhasználni az indulásnál A két vállalat kö­zött kialakult jóviszonyt a magunk részéről is hasonló módon szeretnénk tovább ápolni." Íme, a jó munka legszebb elismerése! Jó barátságban állnak egymás mellett a múlt év utolsó és az idei év első kocsijai, és ahol a látogatók maguk győ- Mert Sebestyén és Sebestyén Mihály, a kiszerelő üzem dolgozói vég-­­­ződhettek meg arról, milyen zik rajta az utolsó simításokat , könn­yebbséget jelent a szer­ Minden vállalat életében vannak olyan események, amelyekre, ha visszaemléke­zünk az idők során­­, öröm­mel, megelégedéssel töltenek el bennünket, és szívesen be­szélünk róla. Vannak azonban olyan események is, amelyek­re, ha visszagondolunk, eny­hén szólva, bosszankodunk. Bosszankodunk rajta, mert zavarta célkitűzéseink mara­déktalan valóraváltását, így például a folyamatos terme­lést, az év utolsó hónapjában. Az autóbuszipar minden dolgozója örült az új típus, az izett kocsik beindításának. Mint tudjuk, a család nullszé­riája elkészült a vállalt meny­­nyiségben, s ezt jövőre soro­zatgyártás követi. Éppen ezért nem árt, ha néhány elkerülhető hibát felidézünk, amit ugyan menet közben kijavítottunk, a ta­pasztalat azonban megmaradt. Emlékszünk még,­­ hiszen elég nagy „port vert fel” az az eset, ami november utolsó napjaiban történt. A 180-as és az 557-es­­típusú autóbusz jó­­ néhány kocsiját leállította a meó, mert egy kis hiba csú­­szott­ az alapozásba. Bár rég­óta használják már a madeiit rozsdátlanító szert —, melyre 24 órai száradás után kerül az alapozó festék — mégsem tudták, akik az udvarra állít­tatták a kocsitesteket, hogy ebből baj származhat. A le­vegő nedvességtartalma „fel­lazította” a mabevit egyik alapanyagát, a savat, amely viszont megtámadta az alapo­zó festéket. Az anyagátvételi meó, amely időközönként átvizsgál­ja gyártmányainkat, hogy meggyőződjék a festékek al­kalmazásáról, azonnal kiadta a rendelkezést: a felhólyago­­sodott részeket távolítsák el és alapozzák le újra a kocsi­kat. Ez a többletmunka ko­csinként átlagban 4 óránkba került. Az üvegtörések ♦ sem újkeletűek, mégis­­ olyan hibák, amelyeket 1963-ba­n sem tudtunk elkerülni. Az 557-es kocsitestekhez 80 darab üveget rendeltünk meg,­ any­­nyit is szállítottak. Azonban amikor a visszapillantó nyí­lásaiba illesztettük, kiderült, hogy valamennyit rossz mé­retre készítették. Mit volt mit tenni? A nyílásokba plexit vágtunk. A vizsgálat még nem derítette ki, de feltételezhető, hogy a szerszámmal van baj, így minél előbb intézkednünk kell kijavításáról, ha nem akarjuk, hogy jövőre is ha­sonló „fogas kérdés” előtt álljunk. Beszélhetnénk még a túlzott, mértékű üvegtörések­ről is, melyek,,­elismerjük, hogy a mi tárolási nehézsé­geinkből épp úgy adódnak, mint az üveggyártás, csoma­golás és anyagmozgatás miatt. Az 557-eseknél még egy ap­róságot említhetünk meg, amiért ugyancsak sokat bosz­­szankodtak előbb a megren­delők, s ennek nyomán meó­­saink. A fekvő motorhoz elég gyakran­­ kell hozzáférni. Ez azonban csak hosszadal­mas, bonyolult munka után­­lehetséges, mivel a kocsitest padlózatán levő szerelőnyílás fedeléről lehagyták a fogan­tyút. Csak különféle feszítő­­vasak segítségével mozdítha­tó el helyéről a takarólemez. Ha már a motornál tartunk, nem feledkezhetünk meg a Csepel Autógyárról .. sem, ahonnan az 519-es fekvő mo­torok a negyedik negyedével­,­­jó napjai helyett­ az utolsó­ hetekben érkeztek. A Győri Szerszámgépgyárból a"szervo­kormányokat és a közlőkaro­­k­at kaptuk későn, a Hajtómű- és Felvonógyárból pedig olyan, gyorsítókat, „zeneszekrénye­ket”, melyek eresztették az olajat és ezért sok utólagos munka, bajlódás volt még raj­tuk. Ezek a hibák, pontatlansá­gok, igaz, hogy néha kedvün­ket szegték, de utána mindig megtaláltuk a megoldást, csak, pillanatnyi tanácstalanságot okoztak. Reméljük azonban, az új esztendőben még ennyi bosszúságunk sem lesz, s ha újra „leltárt" készítünk belő­lük, sokkal kevesebb hibáról számolhatunk, be. Mindehhez az szükséges, hogy mi magunk éppúgy, mint a kooperáló vál­lalatok, pontosabb munkát vé­gezzenek minőségileg és a határidőt megtartva. F. S. Év végi leltár — bosszútásain­król 1964. JANUÁR 9. rt/ Szilveszter délelőttjén Itt még javában dolgoznak. .Szilveszter délelőttjén cserélték ki a szerszámüzem háromtonnás darujának sínpályáját (Képriportunk a 16. oldalon.) Tájékoztató a személyi igazolvány cserékről Személyi igazolvány cserék kezdődnek 1964. január 15-én. A lebonyolítás megkönnyítése érdekében az Ikarus üzemi fo­tóköre megállapodott a Fővá­rosi Foto Vállalattal, hogy dol­gozóinkról az igazolványfény­képet az előírt formában kul­­túrházunlvban is elkészíthes­sék azoknak, akik erre igényt tartanak. Két fénykép díja 5 forint, mely a felvételkor fi­zetendő. A rend kedvéért a beosztás is elkészült, mely szerint ja­nuár 10-én 14—17 óra között az autóbusz I. üzem dolgozói, 11-én 12—15 óra között az iro­daépület dolgozói, 13-án 14— 17 óra között az autóbusz. II. üzem, 14-én ugyanebben az időpontban a felsorolásban ed­dig nem említett üzemek, mű­helyek dolgozói jelentkezhet­nek fényképfelvételre. Mint a felsorolásból is ki­tűnik, fotókörünk tagjai csu­pán munkaidő után állnak a dolgozók rendelkezésére. Az elkészült képek átvételének idejét és helyét a felvétel ké­szítésekor köztik. A személyi igazolvány cse­rékre a rendőrhatóság név szerinti meghívót küld az ér­dekelteknek. Ez egyébként ugyancsak munka utáni idő­pontra szól, így ezen a címen nem lesz indokolt a­ munka­helyről való távolmaradás. A biztonságosabb, jobb üzemeltetésért Néhány szó a szervokormányról­ ­ A modern, nagy teherbíró­­­ képességű autóbuszoknál a '­, megnövekedett mellső teng­­gelynyomás melletti könnyű­­ kormányozhatós­ág, valamint is a fokozott sebesség követelte , nagyobb biztonság érdekében i; egyre szélesebb körben alkal­­­­mazzák a szervokormányokat. a Már az 1962. évi Budapesti­­ Ipari Vásáron az ATIG pavi­­l­­onban láthattuk a JAFI által­­ tervezett, kivitelezett és üze- A mellez­he­tő állapotban kiállt- S tott szervokormány-berende­­l­zést mellső híddal összekötve, kezet alkalmazása a gépjármű­vezetők részére. Az év végén elkészült 556, 557 és 180-as típusoknál a JAFI tervezte szervokormá­­nyok­at építettük be, de ezt megelőzően a szovjet rendel­tetésű Ikarus 55 Luxus autó­buszokat is olasz importból származó kormánysegélyekkel szállítottuk. A jelenleg alkalmazott szervokormány­­ lényegében egy finoman megmunkált hengerből és abban könnyen mozgó, jól tömítő dugattyúból áll. A dugattyú megfelelő összeköttetéssel kar áttételen keresztül — az eddigi mecha­nikus kormányokhoz hason­lóan — hat a mellső kerekek­re. A jármű motorjáról meg­hajtott szivattyú magasnyo­mású­ olajat szállít, mely a ve­zérlőréseken áthaladva azonos nyomást gyakorol a dugattyú mindkét oldalára, így azt kö­zéphelyzetben tartja. A du­gattyú középhelyzetében a jármű mellső kerekei egyenes haladást biztosítanak. Ezt a helyzetet a kormányorsó-csa­­var és a dugattyúban levő bronz anya mechanikusan is biztosítja. Bármely irányú kormány­­kerék-elfordítás esetén a ré­sek aránya megváltozik, a du­­­gattyú alatti és feletti térben nyomáskülönbség­­áll elő, mely a dugattyút elmozdítja és a közbenső mechanizmuson ke­resztül a kereket a kívánt irányba és mértékben elforr­gatja. A kormányorsó és dugattyú közötti mechanikus összeköt­tetés a vezér­lés elvégzésén kí­vül biztosítja, hogy a szivat­­­tyú működési zavara, vagy egyéb meghibásodás miatti olajszállítás-kiesés ellenére a jármű kormányozhat­ósága a szükséges biztonsággal m­eg­m­aradjon. A szervokormányok alkal­mazása a csökkent fizikai erő­­szükséglet következtében a gépjárművezetők korai elfára­dásának­ elejét veszi és a ve­zetés biztonságát ezáltal is jelentősen növeli. Nagy sebes­ségű járműveknél pedig vá­ratlanul fellépő útellenállások vagy a gumiabroncsok esetle­ges hirtelen meghibásodása a vezetőre csak minimális mér­tékben tudnak visszahatni és a jármű eredeti íránytartását alig befolyásolhatják. Ezért a szervokormányok alkalmazása mind balesetvé­delmi, mind munkaegészség­­ügyi szempontból járműveink­nél komoly haladást jelente­nek.

Next