Ikarus, 1965 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1965-01-06 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A 21 IKARUS KAROSSZÉRIA- ÉS JÁRMŰGYÁR DOLGOZÓINAK NAPJ IX. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM, 1965. JANUÁR 6. A busz II. szerelőüzeme csatlakozott a SZOT jubileumi felhívásához Vállalások az önköltség csökkentésére, a minőség javítására Bevezetik az önellenőrzést • Versenyre hívták a gyár minden üzemét A busz II. gyáregység szerelőüzeme már az új év első munkanapján csatlakozott a SZOT jubileumi versenyfelhívásához, és a dolgozókkal történt megbeszélés alapján az üzem vezetősége mindjárt a délelőtti órákban közzétette a konkrét vállalásokat. A dolgozók pontosan felmérték, hogy a SZOT felhívása alapján melyek azok a tennivalók, amiket az üzemben feltétlenül el kell végezni. Abból indultak ki, hogy a felszabadulási verseny idején a termelő terület a busz II. szerelő vonalán három részre tagozódott, vagyis a munkahely egyharmadát a rekonstrukciós munkálatok miatt nem vehetik igénybe. A vállalás első része tehát a következő: Munkánkat úgy végezzük, hogy az építkezés miatt termeléskiesés, lemaradás ne forduljon elő. A vonal kialakításánál, illetve a berendezések elkészítésénél munkaidőben is besegítünk. A szocialista és a munkabrigádok, valamint a KISZ-alapszervezet tagjai erre külön felajánlásokat tesznek. A Vállalás következő fejezete a munka minőségének javítását célozza. Ennek egyik pontja így hangzik: A szocialista brigádoknál bevezetjük az önellenőrzést. A brigádvezetők a gyártmánykísérő könyvek szerint naponta műszakzárás előtt ellenőrzik az elvégzett munkák minőségét. (A művezető, az üzemvezető és a meó felelőssége változatlan marad.) A vállalatnál működő idegen kocsiátvevőik által felfedezett hibákat azonnal, soron kívül kijavítjuk. Ismétlődő hibák egyáltalán nem fordulhatnak elő. A minőség javítása érdekében vállaljuk, hogy saját erőből öt készüléket gyártunk. Ezzel lehetővé tesszük, hogy a selejtet kiküszöböljük és az önköltséget csökkentsük. Az önköltség csökkentése érdekében továbbra is fenntartjuk a negyedik negyedévben jónak bizonyult anyagutalvány-bevaltási, ellenőrzési rendszerünket, míg a dokumentációk rendbentartásának új módszere ki nem alakul. A rendelkezésünkre bocsátott anyagutalványokat fokozottabban ellenőrizve és csak a valóságos szükségletnek megfelelően váltjuk be. Az így megtakarított anyagokat, illetve utalványokat a főkönyvelőhöz továbbítjuk. Vonatkozik ez a produktív-, a rezsi- és a szerszám utalványozásokra egyaránt. Az év végi leltározásnál nyilvánvalóvá vált, hogy bizonyos mértékű anyagkészletek keletkeztek túlgyártásból, illetve a dokumentációk megváltoztatása miatt. A vállalás erre vonatkozó pontjában ezt olvashatjuk: „Az így keletkezett anyagok felhasználását úgy fogjuk biztosítani, hogy a dokumentációban található mennyiségeket — készletünknek megfelelően — a társüzemekkel egyetértésben csökkenteni fogjuk. Az intézkedésekből származó megtakarítás dokumentálásáról is gondoskodunk.” KITÉR A VÁLLALÁS ARRA IS, hogy a munkaműveletekhez felhasznált anyagok adagolását — különös tekintettel a csavarárukra — fokozottabban ellenőrzik a dolgozók. A hanyag kezelést részben ellenőrzéssel, másrészt az adagolás szigorításával fogják megszüntetni. A KISZ-fiatalok vállalják, hogy műszak végeztével a munkahelyeken található, fel nem használt anyagot,hat összegyűjtik, és újra felhasználás céljából a raktár rendelkezésére bocsátják. Az összegyűjtött anyagokétől függően a főosztályvev a jutalmazásról — illetve a mulasztók felelősségre vonásáról — is gondoskodik. ■ A minőség javítása és az anyagkezelés szigorítása érdekében fokozottabb gonddal ellenőrzik a selejtezési ügyvitelt. A meó-val egyetértésben minden előforduló selejtet igazoltatnak. AZ IDÉN GYÁRTÁSRA KERÜLŐ TÍPUSOK gyártmánybéreit a szakszervezettel, a pártalapszervezettel és a KISZ-szel közösen felülvizsgálják, és szükség esetén — főként az önköltség csökkentése érdekében — a ráfordítási normaárát csökkenti fogják. A most gyártásra kerülő Ik. 66.51-es típusnál — első lépésként — 20 órát leadnak. Egyéb típusokra a gyártás megkezdése előtt egy hónappal nyilatkozik a főosztály. Kitér a vállalás továbbá a munkafegyelem javítására — különös tekintettel a január 1-én életbe lépett új rendelkezések betartására, a munkásvédelmi előírások megtartására, a balesetek csökkentésére, a szakszervezeti tagdíjfizetés 88 százalékról 92 százalékra való emelésére. A felajánlás utolsó pontjában a gyáregység dolgozói vállalják, hogy az első negyedév végéig pótolják az előző évi lemaradást, 25 kocsitest elkészítését, s természetesen az állami tervben előírt autóbuszok, illetve pótalkatrészek gyártását a megadott havi bontásban biztosítani fogják. A vállalást tevők egyben versenyre hívják ki a budapesti és a székesfehérvári üzemek dolgozóit. SZOT-határozat A SZOT elnöksége szabályozta a nyereségrészesedés elosztásával kapcsolatos szakszervezeti feladatokat. Az új határozat szerint az egyes dolgozók, csoportok a hozzájárulás arányában kaphatják a nyereségrészesedést. Elemzi továbbá a határozat, hogy kik kaphatnak teljes, illetve részleges nyereségrészesedést, vagy kik nem jogosultak rá. A nyereségrészesedést csökkenteni kell azokban az üzemegységekben, amelyek — bizonyítható módon — tevékenységükkel rontották a vállalat gazdaságosságát. Ellenben nyereségrészesedést növelő tényező a különösen kimagasló munkavégzés, a vállalatnál huzamosabban eltöltött idő. Az új határozat 1965. január 1-től érvényes. Irányelvei a múlt esztendőre nem vonatkoznak. Koszorúzási ünnepség a kerület felszabadulásának 20. évfordulóján December 30-án, délután két órakor a Magyar—Szovjet Baráti Társaság ikaruszi szervezete koszorúzási ünnepséget tartott a Művelődési Ház falánál elhelyezett felszabadulási emléktábla előtt. Az ünnepségen részt vettek a XVI. kerületi Tanács végrehajtó bizottságának és az Ikarus-gyár gazdasági és társadalmi szerveinek vezetői. Az MSZBT titkára, Cseh Ervin beszédében a húsz évvel ezelőtt történt felszabadulásról és az azóta megtett útról emlékezett meg. Húsz évvel ezelőtt, ez a nap nemcsak a háború és a rúzta az emléktáblát, szenvedések végét jelentette, hanem az évszázados elnyomásnak, kisemmizettségnek végét is: a felszabadulást — mondta emlékbeszédében Cseh Ervin. — És amikor húsz év távlatából visszatekintünk az eddig megtett útra, bátran mondhatjuk, hogy nagyon nagy utat tettünk meg. Ez idő alatt a dolgozó nép boldogsága és megelégedettsége érdekében több történt, mint az ezt megelőző ezer év alatt. Az emlékbeszéd után a gyár dolgozóinak és az MSZBT nevében Kéri János megkoszor Tiszta műhelyben kezdték az új évet a busz II. szerelőüzemének dolgozói Az évi munka befejezése közben még egy külön vállalás teljesítését is elvégezték a busz II. kiszerelő műhelyének dolgozói. Az almatúrások, a csövesek, a vezető- és az utasajtósok, a farostosok, a végszerelők, a díszlécesek, a vízlécesek, az üvegesek és a lökhárítósok, társadalmi munkában kifestették munkahelyüket, illetve a satupadokat, a szerszámokat, a gépeket és a szekrényeket, hogy tiszta műhelyben kezdjék az új esztendőt. A társadalmi munkát elsősorban a szocialista brigádok tagjai kezdeményezték. Ezek között van például az armatúrások szocialista brigádja, amely már szinte országos hírnévre tett szert. Ötször nyerte el a szocialista brigád címet. Ennek a közösségnek a példájára, a vezetőajtósok kétszer kitüntetett Rákóczi brigádja most év végén üvegezett faliszekrényt készített az elnyert oklevelek és a birtokukban levő vándorzászló részére. KÉSZÜL AZ IKARUS 112-ES • Hírt adtunk arról, hogy a székesfehérvári gyáregységben az alumínium kutatási-kísérleti program keretében 1965 első negyedében befejezik az Ikarus 112-es, acéllemezvázra épülő, alumíniumszerkezetű autóbuszokat. Az új konstrukcióból egyszerre két kísérleti példányt gyártanak; az egyik Hegal-, a másik Nautál-anyagból készül. Felvételeink a kísérleti üzemben készülő új típusú autóbuszt mutatják be az építés jelenlegi stádiumában. A MESZI-elmélet alapján készülő magas gerincű, teherviselő és alaktartó acélváz. Hosszúsága 11 méter; az autóbuszt 111 személy szállítására tervezték. Ezen a képünkön az autóbusz jobboldali váza látható; az oldalvázat Hegal-anyagból, sajtolt profilokból állítják össze. Az egész szerkezet hegesztett kivitelbez készül. (Könnyű István felvételei) Füziké és Tériké a brigád tagja marad... Kedves ünnepséget rendeztek december 28-án a kárpitosüzem gumisütőműhelyének dolgozói. Két régi munkatársuktól búcsúztak el. Füri Józsefné nyugdíjba, Máté Istvánná pedig vidékre ment. Mindketten közel másfél évtizedet töltöttek el a műhelyben, ahol mindenki, jóban, rosszban együtt tartott. Megszokták, megszerették egymást, különösen mióta a Lendület-brigád elhatározta, hogy kiérdemli a szocialista brigád címet. uiiiiiiiiiiiiiiHiiiMiiiiiijiiiifiiiiiimiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiimiimiiiiiiiHiMmiimiKiiiiiiiHiiiiiimimimniiiiMuiMiiitiiiiiuiiiniiimiiiiiimmiiiisitiiiii — Kedves Fürike! Kedves Terike! — így szólt az ünnepeltekhez Lakat Istvánná, a brigádvezető. — Egyiktok megkezdi jól megérdemelt pihenését a sokévi nehéz munka után, várja őt a család, a négyhónapos kis unoka; a másiktok eleget tesz családi és házastársi kötelezettségének: férjével fog együtt dolgozni szülőföldjén, a tiszavárkonyi gépállomáson. De nem feledkezünk meg rólatok, s reméljük, ti sem fogjátok elfelejteni a brigádot. Éljetek erőben, egészségben, és amikor lehetitek, látogassatok meg bennünket. Most pedig fogadjátok el tőlünk ezt a szerény ajándékot. Könnyek csillogtak a szemekben, megölelték egymást az asszonyok, gratuláltak a férfiak is, és a meghatottságtól „Füzike“ még azt is elfelejtette, hogy kibontsa a szép nagy dobozt. Végül is az egyik kolléganője megkérdezte: — örülsz-e az ajándéknak? Ekkor derült ki, hogy 800 forintos evőeszköz-készlet van a kék dobozban. Az árába „belesegített” a kárpitosüzem több más munkahelyének közössége is. — Ó, miért vettetek ilyen drága ajándékot? — Hogy amikor elmegyünk hozzád vendégségbe, ezzel fogadj bennünket — nyugtatták meg Füri Józsefnét a munkatársak. — No, akkor rendben van.... Máté Istvánná, a brigád Terikéje egy muzsikust ábrázoló porcelán figurát kapott emlékbe. — Ugye tudod, mire emlékeztet? — kérdezték tőle — Hát hogyne tudnám — válaszolta Teriké, azután az aszszonyok összemosolyogtak, kacsintottak egymásra... ez az ő titkuk, hogy miről muzsikál a szobor. Az ünnepségen jelen volt Weiler Géza üzemvezető és Papp lászló bácsi, a műhely régi főnöke is. Ők is elmondo tták jókívánságaikat, felidézték az elmúlt évek jelentősebb eseményeit, megköszön-ték a szorgalmat. — És ne feledd el, Füzike — – mondta Fenyővári Károlyné, a szakszervezet aktivistája, amikor összekoccantak a polharak —, hogy az üdülésre a nyugdíjazás után is igényt tarthatsz. Csak szólj — mint az idén —, ha kedved támad elmenni valamelyik SZOT üdülőbe. — Te pedig, Teriké — adták , Máténénak útravalóul az aszszonyok —, bármikor számíthatsz arra, hogy visszaveszünk , a brigádba, ha netalán nem úgy sikerülne a vidéki terv* ahogyan elképzeltétek. — Nem hiszem, hogy rosszabb lesz, mint gondoljuk. Falun is megtalálja az ember a számítását. És ha nem is jöjök vissza dolgozni, felruccanok én a férjemmel. • egy-egy izgalmasnak ígérkező Ikarus- meccsre Tiszavárkonyból is. Esetleg a gyár NB II-es futball-csapata szerepel majd a közelünkben, s olyankor is találkozhatunk... Az ünnepség részvevői érezték, hogy a búcsú ellenére is: Füzike és Terike a Lendületbrigád tagja maradt. —k— Réti János és Gazdag János motorszerelők az év utolsó kocsiját készítik elő átadásra. A motoros üzem dolgozói csak nagy erőfeszítéssel tudták a kívánt időre elvégezni munkájukat, mert napokon keresztül bizonytalan időben — rendszerint délután, de előfordult, hogy hajnalban — érkezett be a vállalathoz az a motor, amellyel máris próbaútra kellett volna indulni. Nagy erőpróbája volt ez az üzemnek Kiadták az évi újítási feladattervet Január 5-én megjelent az 1965-ös újítási feladatterv. Az újítási iroda — mint minden évben — most is ezzel kívánja tájékoztatni és irányítani az újítók érdeklődési körét. Az elmúlt évektől eltérően most nemcsak a feladatokat ismertették részletesen, hanem az újítási rendelet fontosabb pontjait is közölték , hogy ezzel is tájékoztassák és segítsék az újítókat.