Ikarus, 1966 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1966-10-19 / 21. szám

1966. OKTÓBER 19. ­. (Folytatás a 4. oldalról) hogy „eredményeink megbecsülése, hi­báink kijavítása vezet új munkasikerek­hez.” A termelési agitáció másik területét képezte az úgynevezett külső és belső eredetű hibák összefüggésének problematikája. Voltak, akik szerint „nálunk minden rendben van”, csak a tröszt, a minisztérium, a MOGÜRT a hibás. Mások viszont úgy gondolkodtak, hogy „csak a gazdasági és a politikai vezetőkön múlik”, hogy akár holnaptól „bevezessünk” egy olyan állapotot, amikor teljesen zökkenőmentes a termelés. Problémáról problémára menve bizonyí­tottuk — tartalmazta a beszámoló —, hogy szinte minden kérdésben összefonódva jelent­keznek a mai gazdasági mechanizmusból ere­dő negatív vonások (kooperációs szervezetlen­ségek, népgazdasági feszültségek, mint pél­dául az öntvényhiány, egyéb anyagok hiánya, illetve inkurrencia képződése, belső mulasz­tások, szervezetlenségek stb.). Megnőtt a termelési tanácskozások jelentősége ! Termelési agitációnk módszerei, formái, fó­rumai nagyon sokrétűek voltak. Ez a munka egyaránt folyt szabad pártnapokon, taggyűlé­seken, csoportos és egyéni beszélgetéseken. A termelési tanácskozások — különösen két-három évvel ezelőtt — eléggé formálisak voltak. Az üzemvezetők a gyár egészének terv­teljesítési feladatait ismertették, amelyek a dolgozók többségének tevékenységi körétől tá­vol álltak. A beszámolót unottan végighall­gatták, ha ugyan egyáltalán meg­jelentek. Gyakran vetették fel saját problémáikat, ame­lyek részint ugyan teljesíthetetlenek voltak, ezt azonban nem magyarázták meg nekik. A helyes felvetéseket sem mindig követte meg­felelő intézkedés. Kialakult az a vélemény, hogy „nem érdemes kérdéseket felvetni, mert úgy sem történik semmi”. Ezekben az években a termelési tanács­kozásoknak kevés gyakorlati hasznuk volt, főként azért tartották meg azokat, mert köte­lezőek voltak. A műszaki és az adminisztra­tív munkahelyeken hosszú időn át egyáltalán nem is voltak ilyen értekezletek. Az utóbbi években azonban — a vonatkozó kormány­­határozat iránymutatása alapján — a helyze­ten jelentősen változtattunk. A termelési ta­nácskozások előadóit most már az igazgató elvtárs tájékoztatja, a pártszervezettel és a szakszervezettel együtt rendszeresen ellenőr­zi, hogy az előadók felkészülése megfelelő-e, tájékoztatójuk eléggé konkrét-e. Mindenütt kötelező a jegyzőkönyv vezetése, s a felszóla­­­­lásokra mind a dolgozó, mind a kollektíva záros határidőn belül választ kap, és min­den lehetséges esetben, késedelem nélkül, in­tézkedésnek kell követnie a felszólalást. A termelési tanácskozások öncélúsága több területen megszűnt, a dolgozók jobban igény­lik azokat, s nagyobb aktivitást mutatnak. Így van ez a busz II. gyáregység több üzemében, a technológián és egyebütt is. A fejlődés azon­ban korántsem kielégítő mindenütt. A végleges megoldást nyilván az új me­chanizmus fogja meghozni, amikor a dol­gozók bevonása már a tervezésbe is le­hetséges, sőt szükséges lesz. A párttagok jelentős része aktívan képvi­seli pártunk politikáját. Nem csekély azonban az olyan párttagok száma sem, akik szótlanul hallgatnak meg téves, esetleg ellenséges né­zeteket is. A párttagok jelenleginél harcosabb kiállása sokkal több eredményt hozhatna. Ennek némileg gátját képezi, hogy a kommu­nisták között is vannak, akik lényeges poli­tikai kérdésekben sem kellően tájékozottak, napi sajtót alig olvasnak, pártoktatásra egy­általán nem — vagy csak szórványosan — járnak, ezért nincsenek is felvértezve az oly­kor megtévesztően fogalmazott, zavaró néze­tekkel való nyílt szembeszállásra. Az egyik legeredményesebb agitációs esz­köz üzemünkben'' a csoportos beszélgetések rendszere. Ahol ezeket a beszélgetéseket rend­szeresen megtartották, a felmerülő kérdése­ket konkrétabb válaszok céljából helyenként előre összegyűjtötték, ott a dolgozók érdek­lődése is megfelelő volt, és az ilyen rendez­vényeken szívesen vettek részt. Hiba viszont, hogy több alapszervezetünknél nem tudtuk rendszeressé tenni a csoportos beszélgetése­ket. • IKARUS Pártszervezetünk belső élete rendezett • Erősödött a kommunisták eszmei és cselekvési egysége, tovább növekedett a párt vonzóereje A pártszervezet belső életéről szólt a be­számoló harmadik fejezete. " A pártmunka nem öncélú tevékenység, hanem az a feladata, hogy a szervezett politi­kai erőt a szocialista építő munkára, az em­berek tudatának szocialistává formálására mozgósítsa. Az 1962. évi pártértekezlet meg­bízása alapján ezt a munkát négy éven ke­resztül a pártbizottság irányította. Közben szem előtt tartotta a pártértekezlet határoza­tát és az akkori beszámoló anyagát, a felsőbb pártszervek határozatait, iránymutatásait és a párttagság véleményét. Pártbizottságunk személyi összetételében a négy év során két változás történt: Antal Já­nos elvtárs, a pártbizottság tagja és Bécsi László elvtárs, a pártbizottság póttagja más, magasabb gazdasági beosztásba került. A meg­üresedett helyek közül egy lett betöltve: Né­meth József elvtársat pb-taggá kooptálták. A beszámoló itt megemlítette, hogy párt­­szervezetünk számára nagy segítséget jelen­tett, hogy a múlt év december 10-től Németh elvtárs függetlenített státuszban tölthette be a szervező titkári posztot. Már most érezhető, hogy ez jelentősen hozzájárult a pártmunka jobb elvégzéséhez.­­ A pártbizottság és végrehajtó bizottsága a négy év alatt munkaterv szerint dolgozott. A munkatervet félévenként a pártbizottság fogadta el, hagyta jóvá. Az ebben foglaltak teljesítéséről a végrehajtó bizottság ugyan­csak félévenként beszámolt a pártbizottság előtt. Pártunk szervezeti elveinek megfelelően a pártbizottság nemcsak vezető, ellen­őrző, hanem munkavégző testület is volt: tagjainak döntő többsége részt vett a kü­lönféle munkabizottságokban, és ezzel ha­tékony segítséget nyújtott a munkaterv­ben meghatározott feladatok végrehajtá­sához. A pártbizottság és a végrehajtó bizottság rendszeresen megtartotta üléseit. A pártbizott­ság általában hathetenként, a végrehajtó bi­zottság kéthetenként ült össze, és tagjai min­den fontos kérdést e választott testületek ülé­sein vitattak meg, döntöttek el. A megvitatás­ra került anyagok túlnyomó többségükben színvonalasak, elemzőek voltak, a viták pedig sokoldalúak, esetenként szenvedélyesek. A vi­ták során kitűnt, hogy a választott testületek­ben dolgozó elvtársak ismeretei széleskörűek, alaposak, összhangban álltak a dolgozók véle­ményével is. A beszámoló utalt arra, hogy a vb és a vb munkájának értékelése tulajdonképpen a párt­értekezlet feladata, de tájékoztatásul közölte, hogy a kerületi pártbizottság a múlt év áp­rilisában széles körű brigádvizsgálatot végzett a gyárban, mielőtt összeállította „Az Ikarus pártbizottsága irányító és ellenőrző munká­járól” című anyagát. Ezt a jelentést a kerü­leti párt-végrehajtó bizottság megtárgyalta és elfogadta. Ennek befejező megállapítása az volt: „A gyárban folytatott beszélgetések során a kommunisták gyakran tettek összehasonlítást a megelőző pártbizottsággal, végrehajtó bi­zottsággal és minden esetben a jelenlegit tar­tották jobbnak. Jellemzőnek tartjuk a II-es alapszervezethez tartozó egyik elvtárs véle­ményét, amely szerint a vb központi helyen van, kézben tartja a vállalat életét, fellép a rendellenességekkel szemben. Szoros a kap­csolat a párt­ és a gazdasági vezetés között. A legfontosabb kérdésekben kollektív döntés születik. Elméleti és gyakorlati felkészültsége magasabb, mint a korábbinak volt. Követel­mények, kitűzött célok, eredmények vannak és ez becsülni való.” A pártértekezlet elé terjesztett jelentés ez­után beszámolt az alapszervezetek munkájá­nak irányításáról, segítéséről, ellenőrzéséről. Megállapította, hogy a vb-tagok gyakran vet­tek részt az alapszervezetek taggyűlésein, ön­kritikusan jegyezte meg azt is, hogy a jövőben szükség van az alapszervezeti vezetőségi ülé­sek rendszeresebb látogatására.­­ A párttagok és a pártonkívüliek is az el­múlt négy évben többször tették szóvá — folytatta a beszámoló —, hogy a vb tagjait, különösen a végrehajtó bizottság titkárát gyakrabban szeretnék látni munkahelyükön. Történtek is intézkedések, amelyek ennek ér­dekében a titkár egyéb munka alóli tehermen­tesítését szolgálták. Ezek azt eredményezték, hogy minden jelentősebb területre legalább havonta­ egyszer eljutott a titkár. A dolgozók egy részét azonban ez nem elégítette ki. Mi­után az ilyen személyes érintkezés nagyon fon­tos és szükséges, a lehetőségek szerint tovább­ra is törekedni kell ennek bővítésére.­­ Megállapította ezután a beszámoló, hogy a pártalapszervezetek általában helytáll­tak, sikerrel hajtották végre a rájuk bí­zott feladatokat, jelentős politikai segít­séget nyújtottak terveink valóraváltásá­­hoz. A beszámolási időszakban egyébként a gyári alapszervezetek száma néggyel szaporodott. Ezt elsősorban a létszám gyarapodása tette­zükségessé, másrészt ez annak a törekvésnek eredménye, hogy egy-egy alapszervezethez t­ehetőleg egyforma adottságokkal rendelke­ző vagy összefüggő termelési egységek tartoz­zanak. Minden átszervezést az összes érintett elvtársakkal való részletes konzultálás előzött meg.­­ A taggyűléseknek alapvető jelentőségük van a párttagok nevelése, a feladatokra való moz­gósítás és azok végrehajtásának számonkéré­se szempontjából. A beszámoló szerint ezek formai szempontból kielégítőek. Jó a megjele­nés százaléka, megfelelő, tervszerű a napiren­dek összeállítása, és a hozzászólók száma is kielégítő. A taggyűlések számottevő részénél azonban tapasztalható a tartalmi szegénység, jónéhány formális elem. A taggyűléseknek, sajnos, nem mindig van mozgósító erejük. A felsőbb pártszervek határozataival a ka­pott útmutatás szerint foglalkoznak, de nem mindig tudják saját területükre vonatkoztatni a munkájukban hasznosítandó tanulságokat Ezek a megállapítások a taggyűlések beszámo­lóira és a hozzászólásokra egyaránt vonatkoz­nak. A beszámolók általában kollektív mun­kával készülnek, és közülük jobbak a gazda­sági kérdésekkel, gyengébbek az ideológiai problémákkal foglalkozók. Az előbbi esetben élénkebb, nívósabb vita tapasztalható. A vi­ták hangja őszinte, bátran bíráló, ritka azon­ban az önbírálat. A taggyűléseken ritkán hoz­nak határozatokat, a meghozottak is eléggé általánosak, végrehajtásukra a taggyűlés előtt ritkán térnek vissza. A pártcsoportok munkájáról — A pártcsoportok munkája nagyon válto­zatos. Néhány alapszervezetnél az is vita tár­gyát képezi, hogy egyáltalán szükség van-e a pártcsoportokra, mivel „a taggyűlés akti­vitását csökkenti”. Vannak olyan alapszerve­zetek — például az I-es, ezenkívül a VI-os alapszervezet egy része —, ahol a pártcsopor­tokat igen helyesen a pártélet alapjának te­kintik, rendszeresen tájékoztatják, beszámol­tatják őket. Ezeken a helyeken a pártcsoportok munkaprogramot állíta­nak össze, saját helyzetüket, politikai és gazdasági feladataikat rendszeresen elem­zik, a pártcsoport tagjait feladatokkal lát­ják el és azok végrehajtásáról rendszere­sen beszámoltatják őket. Több helyen viszont nem kielégítő a párt­cso­portoknak a taggyűlést előkészítő munkája. Még problematikusabb önálló tevékenységük. Ezért van nagy jelentősége a pártcsoport­­bizalmi megválasztásának. Ahol a bizalmi megfelelő politikai képzett­séggel rendelkezik, gazdasági területét jól is­meri, gazdasági munkáját jól ellátja, köztisz­teletben álló kommunista, ott jól megy a párt­­csoport munkája. A jövőben a pártvezetősé­geknek körütekintőbben, átgondoltabban kell végezniök a bizalmiak kiválasztását, nevelé­sét, eligazítását és ellenőrzését.­­ A beszámoló ezek után a pártépítő munka eredményeit elemezte részletesen. Megállapí­totta, hogy az utóbbi négy évben a pártalap­szervezetek szervezetileg is erősödtek. A párt helyes politikájának hatására, a pártszervezetek munkájának eredményekép­pen az elmúlt években erősödött a párt von­zóereje. A legutóbbi pártértekezlet óta 5,2 szá­zalékkal nőtt a párttagok létszáma. Alapszer­vezeteink az elmúlt évben 38 tagjelöltet vet­tek fel, az idei első félévben 29-et. Az ezt megelőző években nem volt ilyen mérvű a tag­jel­öltf­elvétel, örvendetesen nőtt pártszer­vezetünkben a munkások, ezen belül a szak­munkások aránya. Kitűnik viszont a beszá­molóból, hogy csökkent pártszervezeteinkben a nők száma, annak ellenére, hogy a dolgozó nők létszáma gyárunkban nagymértékben növekedett az utóbbi években. A jelentés ezután ismertette azt is, hogy melyik alapszervezetekben megy jól, és me­lyekben­­kevésbé jól a pártépítés munkája, majd megemlítette, hogy a négy évvel ezelőtti pártértekezlet óta az összesen felvett tagjelöltek 37,8 százalé­kánál a KISZ-szervezet volt az egyik ajánló. Az MHS-szervezetből kikerült tag­jelöltek száma is bizonyos növekedést mutat. A szakszervezetben társadalmi funkciót be­töltő, például a műhelybizottságokban, a nő­bizottságban jól dolgozó pártonkívüliek köze­ledését viszont kevésbé tapasztaljuk. Bizonyos, hogy az alapszervezetek vezetőségei és tagsá­ga agitációs, nevelő munkájának elégtelensége is közrejátszik ebben, bár a szakszervezeti bi­zottsággal történt megbeszélés eredményekép­pen az utóbbi hónapokban bizonyos javulás már tapasztalható. Munkásőreink derekasan helytállnak A pártalapszervezetek többsége eredményes munkát fejt ki a munkásőrségbe való felvé­telek politikai és szervezeti előfeltételeinek biztosításában. Rendszeresebbé vált a munkás­őrökkel és a munkásőr-jelöltekkel való foglal­kozás. Ezt igazolja az is, hogy az idén a kért 15 dolgozó helyett 21-et tudtunk javasolni a kerületi munkásőrségbe. Kommunista munkásőreink, munkásőr­­parancsnokaink derekasan helytállnak a ki­képzési munkában. Az 1962/1963-as kiképzési évben az akkor még Villányi elvtárs által ve­zetett 2. szakasz lett az első a munkásőregy­­ségek között folyó versenyben. A következő kiképzési évben az I. század 1. raja nyerte meg a rajok közötti versenyt. Ennek a rajnak (Folytatás a 6. oldalon) ) A pártértekezlet beszámolója értékelte ez­­után az összevont pártnapok sikerét, a tag­gyűléseken végzett tájékoztató munkát, az üzemi újság tevékenységét, továbbá a párt­oktatásban elért eredményeket és a további feladatokat, majd az Ikarus Művelődési Ház szerepéről szólva megemlítette, hogy a kul­turális munkát másfél-két éven át hátrányo­san befolyásolták a vezetésben mutatkozó hiá­nyosságok, személyi problémák. A jelenlegi vezetés helyes célokat tűzött ki, és ezeket tervszerűbb, átgondoltabb munkával valósítja meg. Tevékenységére mindenesetre az ered­mények jellemzőek. Emellett néhány példa arra utal, hogy pártrendezvényeink kulturális részét a művelődési ház vezetőségének az eddigi­nél nagyobb igényességgel kell összeállí­tania. A művelési ház több rendezvénye sikere­sen segítette elő a természettudományos vi­lágkép kialakítását, és a klubszerű foglalko­zások is javuló mértékben szolgálják direkt vagy indirekt formában eszmei-ideológiai cél­kitűzéseinket. Munkájának arányait, színvo­nalát és jelentőségét tekintve kiemelkedően jól dolgozik a szocialista brigádklub. A mű­velődési ház vezetősége ezenkívül dicséren­dő eredményeket ért el az ifjúságot kulturál­tabb magatartásra nevelő tevékenységében is. Helyeseljük és fokozandónak tartjuk az ifjú­sági klub megalakítására és annak színvona­las működtetésére vonatkozó erőfeszítéseit. Javasoljuk, hogy a művelődési ház vezetősé­ge a szakszervezeti bizottsággal együttmű­ködve — az el nem hanyagolható bevételi, anyagi szempont figyelembevételével — to­vábbra is tervszerűen úgy alakítsa műsorpo­litikáját, hogy az öncélú szórakoztatás he­lyett tevékenysége feleljen meg ideológiai cél­jainknak. Helyeselhető egyébként hogy a mű­velődési ház kulturális tevékenysége, gondos­kodása a gyár dolgozóin kívül a kerületi la­kosságra is kiterjed. A IX. kongresszus utat mutat a további munkához A különböző munkahelyek, illetve pánt­­alapszervezetek faliújságjainak értékelése so­rán a beszámoló megemlítette, hogy a székesfehérvári gyáregység példája nyo­mán újabban a mátyásföldi gyártelep fő­bejáratánál is alkalmazunk saját készí­tésű, rajzos karikatúrákat. A bemutató táblára kifüggesztendő rajzokat, képeket az agitációs bizottság készítteti. A beszámoló további része elítéli a deko­rációs feliratokban olykor megnyilvánuló for­malizmust, mert a sablonosság nem szolgálja a dolgozók lelkesítését. Fokozni lehet és kell az ötletességet, az újszerűséget ebben a vo­natkozásban is. Végezetül megállapítja a beszárt aalónak ez a része: agitációs és propagandamunkánk fő vona­laiban megfelelt pártunk célkitűzései­nek, az eredmények azonban céltudatos munkával javíthatók. A szocializmus teljes felépítésének időszakában nélkülözhetetlen a gyári dolgo­zók világnézeti tisztánlátásának, erkölcsi tu­lajdonságainak, eszmei-politikai egységének további erősítése, a polgári-kispolgári néze­tek és magatartás elleni fokozottabb eszmei harc. Agitációs és propagandamunkánkat nyil­ván jól segíti majd a IX. kongresszus anyagá­nak elemző feldolgozása, amely az újonnan megválasztott pártbizottság egyik legfőbb fel­adata lesz.­­ A művelődési ház vezetősége helyes célokat tűzött ki . Jól dolgozik a szocialista brigád­klub Készül a jegyzőkönyv, a további pártmunka fontos dokumentuma 5

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék