Ikarus, 1966 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1966-10-19 / 21. szám
(Folytatás az 5. oldalról) Kovács Imre, alapszervezeti titkárunk a parancsnoka. Tavaly az 1. szakasz (parancsnoka id. Kolompár Lajos elvtárs) és az 1. szakasz 3. raja (parancsnoka Szakácsi Lajos elvtárs, pártvezetőségi tagunk) lett az első. 1964-ben hat, 1965-ben nyolc munkásőrünk kapott kiváló munkásőr-kitüntetést az I. századból Jávér József elvtárs, pártbizottságunk tagja jól teljesíti századparancsnoki pártmegbízatását. A pártélet lenini normái érvényesülnek . A pártértekezlet részvevőinek többsége előtt ismeretes, hogy pártszervezetünk eszmei és cselekvési egysége az 1962-es pártértekezlet előtt meggyengült. Annak idején az egység helyreállítását szorgalmazta a legtöbb küldött, és ez a probléma szerepelt első pontként a pártértekezlet akkori határozatában. A feladat nem volt könnyű. Hónapokon keresztül kötötte le pártszervezetünk erejét, idejét a régi problémák, sérelmek rendezése, lezárása. Körülbelül 1963 közepén sikerült elérni, hogy a párttagság többségének eszmei-cselekvési egysége minden lényeges kérdésben helyreállt, a pártélet lenini normái alapján. — Sajnos, nem vettük eléggé figyelembe — folytatta a beszámoló —, hogy a pártegység nem egyszer, s mindenkorra adott állapotot jelent, hanem a mindenkori, soron lévő feladat egységes értelmezésére és megoldására vonatkozik, önkritikusan el kell ismerni, hogy bizonyos negatív jelenségekre a pártbizottság és a végrehajtó bizottság nem figyelt fel, nem reagált kellő időben, kellő határozottsággal. Erre csak a későbbi tapasztalatok és a budapesti pártvégrehajtó bizottság 1964 végén hozott határozata után került sor. Ezt követően a végrehajtó bizottság rendszeresen beszámoltatta azoknak az alapszervezeteiknek vezetőségeit, ahol helytelen nézetek zavarták az eszmeicselekvési egységet. A régi problémákon túljutottunk. Időnként azonban tapasztalhatók mostanában is egyedi jelenségek, amelyek bizonyos problémák csökkent mértékű továbbélését bizonyítják. Amikor például Horváth János elvtársat a sajtoló-daraboló üzem élére kinevezték, valaki felvetette, hogy miért nem a párttitkár lett az új üzemvezető, „hol van itt a párt irányító szerepe?’ Akadtak olyan elvtársaink is, akik azt állították, hogy a „liberalizálódás” miatt a párttagság passzivitásba lépett. A vizsgálódások nem ezt igazolták. Bebizonyosodott, hogy a párttagság 75—80 százaléka rendszeresen részt vesz a taggyűléseken, s mintegy 20—25 százalékuk a vitában is rendszeresen kér szót. Tapasztaljuk azt is, hogy az alapszervezetek tagságának 90—95 százaléka rendszeresen kap pártmegbízatásokat. Többségben vannak azok, akik nagyon lelkiismeretesen, áldozatkészen teljesítik pártfeladataikat. Ez különösen akkor tapasztalható, ha a párttagok olyan megbízásokat kapnak, amelyekre képességük, hajlamuk és egyéb tényezők őket alkalmassá teszik. Épp az ellenkezője állapítható meg annak, amít a passzivitásról egyesek állítanak. Az Ikarusban is érvényes a budapesti pártvégrehajtó bizottság 1964. évi határozatának az a megállapítása, hogy „a párttagság cselekvési készsége általában nagyobb, mint amit a pártvezetőségek jelenleg realizálni tudnak’’. A korábbi pártértekezlet határozatával kapcsolatban a beszámoló még a következőket tartalmazta: — Vállalatunknál az elmúlt években kedvező kritikai légkör alakult ki. A gyári politikai és gazdasági megbeszélések, értekezletek vagy akár beszélgetések során általában az aktivitás, a hibák bátor feltárása, harcosság tapasztalható. Ebben a párttagok, pártfunkcionáriusok élenjárnak. A dolgozók egyáltalán nem félnek bírálni, nyugodtan elmondják azt, amit gondolnak, érintse az akár a gyár vezetőit, vagy legyen szó magasabb beosztású vezetőkről is. Nem tapasztaltuk, hogy a legélesebb bírálatot is a megbírált, vagy valaki más pártszerűtlenül visszautasította volna, illetve megtorlást alkalmazott volna. Tudjuk azonban, hogy a gazdasági vezetők kezében vannak olyan eszközök, amelyekkel a megtorlás úgynevezett finomabb módszereit alkalmazhatják. Ám ha ez többször előfordulna, a kétségtelenül érzékelhető nagy bíráló kedv nehezen volna elképzelhető. A jövőben — az eddigi gyakorlathoz hasonlóan — a bírálat elfojtásának finomabb módszerei ellen agitatív nevelő munkával és az esetleg felmerülő konkrét esetek legtüzetesebb kivizsgálásával kell harcolni. Küzdeni kell továbbá a bírálat vadhajtásai ellen. Nélkülözhetetlennek tartjuk a gondok, bajok erélyes felvetését. Vannak azonban olyan, a termelést gátló problémák, amelyek megszüntetése, bármilyen kívánatos volna, egyelőre különféle okokból nem lehetséges. (Például raktárhiány, a sajtolóüzemben a daruhiány stb.) Azt tapasztaljuk, hogy ha ezt világosan megértetjük a dolgozókkal, akkor belátják azt, és így elkerülhető, hogy értekezleteken ismétlődve felvetődjenek pillanatnyilag megoldhatatlan problémák, és így pesszimisztikus, már-már a munkát is zavaró hangulat keletkezzen. Igen részletesen foglalkozott a beszámoló a párttagok erkölcsi és anyagi megbecsülésének kérdésével is, s megállapította, hogy pártszervezetünk gondot fordított a párttagok megbecsülésére. A párttagok döntő többsége a Szervezeti Szabályzat szerint példamutatóan dolgozik és ezért az őket jogosan megillető anyagi ellenszolgáltatásban, erkölcsi megbecsülésben részesülnek. Sajnos, szükség volt néhány esetben a fegyelmi bizottság ténykedésére is. A legutóbbi pártértekezlet óta tizenheten kaptak pártfegyelmi büntetést. Közülük hatot kizárással, négyet szigorú megrovással, hármat megrovással, négyet dorgálással büntettek. A fegyelmi büntetések száma a beszámolást megelőző időszakhoz képest emelkedett, de ennek elsősorban nem a kommunisták meglazult pártfegyelme az oka, hanem az, hogy a fegyelemsértéseket sokkal alaposabban vizsgáljuk. Figyelmeztető jelenség, hogy vannak, akik törvénybe ütköző cselekmények miatt kaptak súlyos pártbüntetést. Ifjúsági szervezetünk munkáját tovább kell segítenünk A tömegszervezetekbenfolyó pártmunkát értékelve a beszámoló többek között a következőket állapította meg: — Az elmúlt pártértekezlet óta nagyobb gondot fordítottunk a KISZ munkájának segítésére. A KISZ-szervezet ért is el eredményeket az ifjúság körében végzett nevelő munkában, a gazdasági építő munka segítésében, a szakmai képzettség és az általános műveltség emelésében. Javult a KISZ szervezeti és tartalmi munkája. Feladatát munkaterv, illetve akcióprogram alapján végzik. A fejlődés ellenére a KISZ eszmei-politikai nevelő munkája elmarad a követelményektől. Ez a munka nem eléggé rendszeres, hatékonysága nem mindig kielégítő. Tovább kell javítani elsősorban a munkásfiatalok és az ipari tanulók között végzett munkát. Az Ifjúság a szocializmusért mozgalom keretén belül 647 fiatal teljesítette a mozgalom követelményeit. Vállalatunknál 33 ifjúsági brigád segíti a IX. kongresszus tiszteletére tett felajánlások teljesítését. A fiatalok részt vesznek az anyagtakarékossági mozgalomban. Különösen jelentős volt az 1964-ben, főként az inkurrens anyagok felhasználásával elért egymillió forintos megtakarításuk. A KISZ tagjainak száma az üzemben dolgozó fiatalokhoz viszonyítva nem kielégítő. Vállalatunknál a KISZ-korosztályhoz tartozó fiatalok 53,9 százaléka KISZ-tag. Az elmúlt négy évben csak 3,9 százalékkal emelkedett a szervezettség. A KISZ munkájának gyorsabb fejlődését nagymértékben hátráltatta a több alkalommal bekövetkezett titkárcsere és helyettesítés. Új KISZ-titkárunk, Kiss Jenő elvtárs eddigi munkája megítélésünk szerint kellő biztosíték ahhoz, hogy a KISZ-szervezet munkája a jövőben sikeresebb legyen. Kommunisták a tömegszervezetekben A tömegszervezetek közül a szakszervezet — mint a dolgozók legszélesebb tömegszervezete — jelentős szerepet tölt be a termelőmunka segítése, a munkaverseny szervezése, az üzemi demokrácia fejlesztése, a dolgozók érdekvédelme, élet- és munkakörülményei állandó javítása és a kulturális nevelő tevékenység vonatkozásában. Az 1962-ben megválasztott szakszervezeti bizottság munkájában lényeges javulás tapasztalható a korábbi időszakhoz képest. Javasolta a beszámoló, hogy a szakszervezetben dolgozó kommunisták a szervezeti önállóság és a sajátos feladatok figyelembevételével a jövőben adjanak még nagyobb segítséget a politikai munka javításához, tervszerűbbé, céltudatosabbá és eredményesebbé tételéhez. A beszámoló jónak ítélte Molnár Lajos szb titkár, Szlankó István termelési felelős, valamint az szb harmadik függetlenített munkatársának, Pozsonyi Sándorné elvtársnőnek a munkáját, továbbá Kovács Istvánné elvtársnő, a nőbizottság vezetőjének tevékenységét, kommunista magatartását, helytállását. Az MHS munkájáról szólva többek között megemlítette a beszámoló, hogy az MHS elnöke, Deme Ottó elvtárs alapjában véve jól oldotta meg feladatait, kezdeményező készségét azonban tovább kell javítania. A Politikai Bizottság határozata értelmében üzemünkben is a pártszervezet elvi irányítása segíti a sportmozgalmat. A szakmai irányítás változatlanul a kerületi sporttanács feladata. A tömegsport vállalatunknál eredményesen fejlődött, ennek bizonyítéka például az 1966. május 22-én rendezett kerületi sportnap, amely budapesti értékelés szerint fővárosi szinten egyike volt a legjobbaknak. Sportköri elnökségünket jó munkájáért elismerésben részesítették és oklevéllel tüntették ki. További feladatnak kell tekinteni az elnökség munkájának hatékonyabbá tételét a fiatalok eszmei, erkölcsi nevelésében, a tömegsport további szélesítésében. Elismeréssel szólt a beszámoló az üzemi Vöröskereszt és az MSZBT üzemi szervezetének munkájáról, eredményeiről. Külön méltatta Cseh Ervin elvtárs érdemeit, akit tavaly a kerületi MSZBT is titkárává választott. Előre, újabb sikerek felé! Befejezésül értékelnünk kell azt a segítséget, amelyet az utóbbi négy évben a felsőbb pártszervektől kaptunk. A beszámoló itt név szerint sorolta fel, hogy a Központi Bizottságnak összesen 18 tagja és póttagja keresett fel bennünket különböző alkalmakkor, tanácsot, segítséget adtak, nagygyűlést, tájékoztatót tartottak a gyárban. Munkánkban a Budapesti Pártbizottság választott funkcionáriusainak, munkatársainak és társadalmi munkatársainak rendszeres közvetlen segítségét is élveztük. Eredményeinket nagymértékben köszönhetjük a XVI. kerületi pártbizottság irányító, segítő, ellenőrző munkájának is. Dicséretet és köszönetet mondott a beszámoló pártszervezetünk több mint 600 kommunistájának, a gyár dolgozóinak, akik részt vettek a problémák, a feladatok megoldásában. — Örülünk, egy kicsit büszkék is vagyunk, hogy segítettük, hogy segíthettük e nagyhírű, nagymúltú — az idén 60 esztendős —, de még nagyobb jövőjű gyárban a munkásosztály igaz ügyét. Eddig alapjában véve jól mentek a dolgaink. Előbbre jutottunk, előbbre, mint 1962- ben remélni mertük. Az Ikarus munkáját ma országszerte, sőt határainkon túl is megbecsülés övezi és általában tudják, hogy a gyár munkásságának vezető ereje, sikereinek kovácsa a pártszervezet volt. Az örömben, a jogos örömben sem szabad azonban szem elől téveszteni, hogy milyen nagy út áll még előttünk. Sok mindent megoldottunk, de sok mindenre nem futotta erőnkből. Ezekre azoknak az erejéből kell, hogy fusson, akik utánunk következnek. A szocializmus teljes felépítése gigászi munka. Ebből részt vállalni — nem kis részt — magasztos feladat. De a kommunisták mindig együtt nőttek a feladatokkal. Biztosak vagyunk benne, hogy most is így lesz. Új, még nagyobb sikerek, győzelmek fognak ebben a gyárban születni, a szerelőszalagokon, a rajztáblák, az íróasztalok mellett. A pártszervezet vezetésével tovább fog lépni ennek a gyárnak a kollektívája azon az úton, amelynek végső céljaként a legfejlettebb emberi társadalom a kommunizmus ragyog. A pártbizottság beszámolója feletti vitában harmincnégyen szólaltak fel. A küldöttek hangsúlyozták, hogy a beszámolóval egyetértenek, azt jónak tartják és elfogadják, mert híven tükrözi a pártszervezet négyéves munkáját, a kommunisták és a pártonkívüli dolgozók együttes erőfeszítését, az eredményeken kívül számot adott a hibákról ésnem fukarkodott az önbírálattal sem. Egyik legfőbb erénye, hogy vázolja mind a gazdasági, mind a politikai feladatokat, utat mutat a további munkához. A hozzászólások végeredményben kiegészítették, másrészt alátámasztották a beszámolót. Elsőként Weller Géza elvtárs, a VIII-as alapszervezet küldötte szólalt fel. A székgyártó üzem dolgozói nevében üdvözölte a pártértekezletet, majd felhívta a megválasztandó pártbizottság, illetve végrehajtó bizottság tagjainak figyelmét: a rekonstrukciót gyorsabban kell technológiai, gyártásfejlesztési és egyéb intézkedéseknek követnie. Weiler elvtárs felszólalása után Molnár Lajos, a küldöttértekezlet elnöke felolvasta Szántó János vezérigazgató és Hírth Ferenc igazgató Moszkvából érkezett táviratát: eredményes tanácskozást kívánnak a pártértekezletnek, miközben ők is sikeres tárgyalásokat folytatnak a szovjet megrendelőkkel. Ezután Kusnyár István, a mandátumvizsgálóbizottság elnöke jelentette, hogy a tizennyolc alapszervezetben megválasztott 97 szavazati jogú küldött közül 92, a nyolc tanácskozási joggal felruházott küldött közül pedig hét jelen van, így „a pártértekezlet határozatképes”. A jelölőbizottság ezzel megkezdte munkáján Fenyővári Károlyné volt a második felszólaló. Hangsúlyozta, hogy a székgyártóüzemben dolgozó 98 asszony megbízásából beszél. „Régebben sokan csak félő tisztelettel emlegették a pártbizottságot, a pártalapszervezetet, de ma már mélységes bizalmat éreznek a pártszervezet, a kommunisták iránt, mert a dolgozó nők — ha esetleg gondjaikat megoldani, igazukat megtalálni máshol nem tudják —, azzal a felkiáltással mennek a pártbizottságra, hogy az elvtársak ott biztosan segítenek.” A küldött ezután szóvá tette, hogy a gumisműhelyt ugyan felszerelték, korszerűsítették, de nem kaptak a dolgozók anyagszállítóeszközt, ezért kilenc lépcsőn kell a kocsit le- vagy felcipelni, s hiba az is, hogy a csellengők sok időt fecsérelnek el, holott a dolgozók többsége harcol a percekért, másodpercekért is. A hozzászólásokat Deme Ottó folytatta, majd Gálla István, Kubik József, Kisfalvi Károly, Heim Pál, Zima Rezső, Horváth János, Bartal Károly, Wester Jánosné, Kusnyár István, Németh József, Horváth József, Berzsenyi Istvánné, Hegedűs Gábor, dr. Puglits János, Kiss Ernőné, dr. Molnár György, Orbán István, dr. Szilágyi János, Gleiss Tiborné, Kiss Jenő, Molnár Lajos (szb-titkár), Ternyák László, Kiss Jenő, Cseh Ervin, Matusek István, Pozsonyi Sándorné, Merkle Gyula, dr. Drégely Tibor, Kovács Istvánné, Garamvölgyi Lajos felszólalása következett. A közös eredményeket és gondokat ki-ki másképpen mondta el, de annyiban megegyeztek ezek a vélemények, hogy a felelősségérzet, a segíteni akarás sugallta valamenynyit. A felszólalásokat rögzítő jegyzőkönyvet méltán sorolta pártbizottságunk ezért is a további munkát meghatározó dokumentumok közé. Szót kért a vitában Szépvölgyi Zoltán elvtárs is: — Tisztelt pártértekezlet! Kedves elvtársak! Engedjék meg, hogy a Budapesti Pártbizottság és a kerület Pártbizottság üdvözletét tolmácsoljam az Ikarus-gyár kommunistáinak, minden dolgozójának, és megköszönjem azt a dicséretre méltó munkát, amit az elmúlt években végeztek. Köszönjük nem utolsósorban azt a megbecsülést, amelyet pártunk IX. kongresszusára tett értékes felajánlásaik teljesítésével nyilvánítottak ki a Magyar Szocialista Munkáspárt iránt. Szépvölgyi elvtárs további eredményes munkát kívánt, majd kifejtette, hogy a kongresszusra készülés jegyében megvizsgálva, nincs egyetlen olyan terület sem, ahol igen jelentős eredményekről ne tudnának az ország, a főváros pártszervezetei beszámolni. Az Ikarus-gyár példája is alátámasztja azt a véleményt, hogy Budapest kommunistái becsülettel teljesítették a VIII. kongresszus által meghatározott feladatokat. Szorgalmas, élenjáró, általában példamutató munkát végeztek. — Dicséret illeti az Ikarus minden dolgozóját, minden kommunistáját — jelentette ki a Budapesti Pártbizottság titkára, majd hozzátette: — Az eredmények egyúttal tükrözik a vállalat pártszervezetének, pártalapszervezeteinek, a párt tagjainak jó munkáját, helytállását is. Emlékeztetett ezután arra, hogy pártunk feltárta a legalapvetőbb fogyatékosságokat, meghatározta és kidolgozta a további feladatokat, élére állt az olyan feladatok megoldásának, amelyek növelték népgazdaságunk erejét. A párt által feltárt fogyatékosságok azt a látszatot keltették, mintha a mi népgazdaságunkban a problémák sokasodtak volna. Eddig, korábban nem voltak problémák? Voltak, csak nem voltak előttünk ismeretesek. Az új gazdasági mechanizmusról szólva többek között megemlítette Szépvölgyi elvtárs, hogy a reform célkitűzéseinek megvalósítása közben a pártszervezeteknek az eddigieknél sokkal nagyobb lehetőségük lesz a párt gazdaságpolitikájának érvényesítésére. Az viszont szükséges, hogy a pártmunka stílusát fejlesszük, a nem megfelelő módszereken változtassunk annak érdekében, hogy a párt jól betölthesse feladatát, vezető szerepét. A beszámoló feletti vitában elhangzott felszólalásokra pártbizottságunk titkára csak röviden válaszolt, tekintettel arra, hogy az idő nagyon előrehaladt, és, hogy a második (Folytatás a 7. oldalon.) beszámolót követő vita A Budapesti Pártbizottság üdvözletét Szépvölgyi Zoltán elvtárs tolmácsolta A tömegszervezetek képviselői kérték a pártbizottság további segítségét. Az MHL elnöksége részéről Deme Ottó szólalt fel. Fenyővári Károlyné a székgyártóüzemben dolgozó asszonyok nevében szólalt fel Kubik József a VIII-as pártalapszervezet tagságának véleményét tolmácsolta. IKARUS 1966. OKTÓBER 19.