Ikarus, 1966 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1966-10-19 / 21. szám

(Folytatás az 5. oldalról) Kovács Imre, alap­szervezeti titkárunk a pa­rancsnoka. Tavaly az 1. szakasz (parancsnoka id. Kolompár Lajos elvtárs) és az 1. szakasz 3. raja (parancsnoka Szakácsi Lajos elvtárs, pártvezetőségi tagunk) lett az első. 1964-ben hat, 1965-ben nyolc munkásőrünk kapott ki­váló munkásőr-kitüntetést az I. századból Jávér József elvtárs, pártbizottságunk tagja jól teljesíti századparancsnoki pártmegbíza­tását. A pártélet lenini normái érvényesülnek . A pártértekezlet részvevőinek többsége előtt ismeretes, hogy pártszervezetünk eszmei és cselekvési egysége az 1962-es pártértekez­let előtt meggyengült. Annak idején az egy­ség helyreállítását szorgalmazta a legtöbb kül­dött, és ez a probléma szerepelt első pontként a pártértekezlet akkori határozatában. A fel­adat nem volt könnyű. Hónapokon keresztül kötötte le pártszervezetünk erejét, idejét a régi problémák, sérelmek rendezése, lezárása. Körülbelül 1963 közepén sikerült elérni, hogy a párttagság többség­ének eszmei-cselekvési egysége minden lényeges kérdésben helyre­állt, a pártélet lenini normái alapján. — Sajnos, nem vettük eléggé figyelembe — folytatta a beszámoló —, hogy a pártegység nem egyszer, s mindenkorra adott állapotot jelent, hanem a minden­kori, soron lévő feladat egységes értelme­zésére és megoldására vonatkozik, önkritikusan el kell ismerni, hogy bizonyos negatív jelenségekre a pártbizottság és a vég­rehajtó bizottság nem figyelt fel, nem reagált kellő időben, kellő határozottsággal. Erre csak a későbbi tapasztalatok és a budapesti párt­végrehajtó bizottság 1964 végén hozott hatá­rozata után került sor. Ezt követően a végre­hajtó bizottság rendszeresen beszámoltatta azoknak az alapszervezeteiknek vezetőségeit, ahol helytelen nézetek zavarták az eszmei­cselekvési egységet. A régi problémákon túljutottunk. Időnként azonban tapasztalhatók mostanában is egyedi jelenségek, amelyek bizonyos problémák csökkent mértékű továbbélését bizonyítják. Amikor például Horváth János elvtársat a sajtoló-daraboló üzem élére kinevezték, vala­ki felvetette, hogy miért nem a párttitkár lett az új üzemvezető, „hol van itt a párt irányí­tó szerepe?­’ Akadtak olyan elvtársaink is, akik azt állí­tották, hogy a „liberalizálódás” miatt a párt­tagság passzivitásba lépett. A vizsgálódások nem ezt igazolták. Bebizonyosodott, hogy a párttagság 75—80 százaléka rendszeresen részt vesz a taggyűléseken, s mintegy 20—25 szá­zalékuk a vitában is rendszeresen kér szót. Tapasztaljuk azt is, hogy az alapszervezetek tagságának 90—95 százaléka rendszeresen kap pártmegbízatásokat. Többségben vannak azok, akik nagyon lelkiismeretesen, áldozatkészen teljesítik pártfeladataikat. Ez különösen akkor ta­pasztalható, ha a párttagok olyan meg­bízásokat kapnak, amelyekre képességük, hajlamuk és egyéb tényezők őket alkal­massá teszik. Épp az ellenkezője állapítható meg annak, amít a passzivitásról egyesek állítanak. Az Ikarusban is érvényes a budapesti párt­végrehajtó bizottság 1964. évi határozatának az a megállapítása, hogy „a párttagság cselek­vési készsége általában nagyobb, mint amit a pártvezetőségek jelenleg realizálni tudnak’’. A korábbi pártértekezlet határozatával kap­csolatban a beszámoló még a következőket tartalmazta: — Vállalatunknál az elmúlt években ked­vező kritikai légkör alakult ki. A gyári poli­tikai és gazdasági megbeszélések, értekezle­tek vagy akár beszélgetések során általában az aktivitás, a hibák bátor feltárása, harcos­ság tapasztalható. Ebben a párttagok, párt­­funkcionáriusok élenjárnak. A dolgozók egy­általán nem félnek bírálni, nyugodtan el­mondják azt, amit gondolnak, érintse az akár a gyár vezetőit, vagy legyen szó magasabb be­osztású vezetőkről is. Nem tapasztaltuk, hogy a legélesebb bírálatot is a megbírált, vagy va­laki más pártszerűtlenül visszautasította vol­na, illetve megtorlást alkalmazott volna. Tudjuk azonban, hogy a gazdasági vezetők kezében vannak olyan eszközök, amelyekkel a megtorlás úgynevezett finomabb módsze­reit alkalmazhatják. Ám ha ez többször elő­fordulna, a kétségtelenül érzékelhető nagy bí­ráló kedv nehezen volna elképzelhető. A jövő­ben — az eddigi gyakorlathoz hasonlóan — a bírálat elfojtásának finomabb módszerei ellen agitatív nevelő munkával és az esetleg felme­rülő konkrét esetek legtüzetesebb kivizsgálá­sával kell harcolni. Küzdeni kell továbbá a bírálat vadhajtá­sai ellen. Nélkülözhetetlennek tartjuk a gondok, bajok erélyes felvetését. Vannak azonban olyan, a termelést gátló problé­mák, amelyek megszüntetése, bármilyen kívánatos volna, egyelőre különféle okok­ból nem lehetséges. (Például raktárhiány, a sajtolóüzemben a da­ruhiány stb.) Azt tapasztaljuk, hogy ha ezt világosan megértetjük a dolgozókkal, akkor belátják azt, és így elkerülhető, hogy érte­kezleteken ismétlődve felvetődjenek pillanat­nyilag megoldhatatlan problémák, és így pesszimisztikus, már-már a munkát is zavaró hangulat keletkezzen. Igen részletesen foglalkozott a beszámoló a párttagok erkölcsi és anyagi megbecsülésé­nek kérdésével is, s megállapította, hogy pártszervezetünk gondot fordított a párt­tagok megbecsülésére. A párttagok döntő többsége a Szervezeti Szabályzat szerint példamutatóan dolgozik és ezért az őket jogosan megillető anyagi ellenszolgáltatás­ban, erkölcsi megbecsülésben részesülnek.­­ Sajnos, szükség volt néhány esetben a fe­gyelmi bizottság ténykedésére is. A legutóbbi pártértekezlet óta tizenheten kaptak pártfe­gyelmi büntetést. Közülük hatot kizárással, négyet szigorú megrovással, hármat megro­vással, négyet dorgálással büntettek. A fegyel­mi büntetések száma a beszámolást megelőző időszakhoz képest emelkedett, de ennek első­sorban nem a kommunisták meglazult pártfe­gyelme az oka, hanem az, hogy a fegyelem­­sértéseket sokkal alaposabban vizsgáljuk. Fi­gyelmeztető jelenség, hogy vannak, akik tör­vénybe ütköző cselekmények miatt kaptak sú­lyos pártbüntetést. Ifjúsági szervezetünk munkáját tovább kell segítenünk A tömegszervezetekben­­folyó pártmunkát értékelve a beszámoló többek között a követ­kezőket állapította meg: — Az elmúlt pártértekezlet óta nagyobb gondot fordítottunk a KISZ munkájának se­gítésére. A KISZ-szervezet ért is el eredménye­ket az ifjúság körében végzett nevelő munká­ban, a gazdasági építő munka segítésében, a szakmai képzettség és az általános műveltség emelésében. Javult a KISZ szervezeti és tar­talmi munkája. Feladatát munkaterv, illetve akcióprogram alapján végzik. A fejlődés ellenére a KISZ eszmei-politikai nevelő munkája elmarad a követelményektől. Ez a munka nem eléggé rendszeres, haté­konysága nem mindig kielégítő. Tovább kell javítani elsősorban a munkásfiatalok és az ipari tanulók között végzett munkát. Az Ifjúság a szocializmusért mozgalom ke­retén belül 647 fiatal teljesítette a mozgalom követelményeit. Vállalatunknál 33 ifjúsági brigád segíti a IX. kongresszus tiszteletére tett felajánlá­sok teljesítését. A fiatalok rész­t vesznek az anyagtakarékos­sági mozgalomban. Különösen jelentős volt az 1964-ben, főként az inkurrens anyagok fel­használásával elért egymillió forintos megta­karításuk. A KISZ tagjainak száma az üzemben dol­gozó fiatalokhoz viszonyítva nem kielégítő. Vállalatunknál a KISZ-korosztályhoz tartozó fiatalok 53,9 százaléka KISZ-tag. Az elmúlt négy évben csak 3,9 százalékkal emelkedett a szervezettség. A KISZ munkájának gyorsabb fejlődését nagymértékben hátráltatta a több alkalom­mal bekövetkezett titkárcsere és helyettesítés. Új KISZ-titkárunk, Kiss Jenő elvtárs eddigi munkája megítélésünk szerint kellő biztosí­ték ahhoz, hogy a KISZ-szervezet munkája a jövőben sikeresebb legyen. Kommunisták a tömegszervezetekben A tömegszervezetek közül a szakszervezet — mint a dolgozók legszélesebb tömegszerve­zete — jelentős szerepet tölt be a termelő­­munka segítése, a munkaverseny szervezése, az üzemi demokrácia fejlesztése, a dolgozók érdekvédelme, élet- és munkakörülményei­ állandó javítása és a kulturális nevelő tevé­kenység vonatkozásában. Az 1962-ben megválasztott szakszervezeti bizottság munkájában lényeges javulás ta­pasztalható a korábbi időszakhoz képest. Ja­vasolta a beszámoló, hogy a szakszervezetben dolgozó kommunis­ták a szervezeti önállóság és a sajátos fel­adatok figyelembevételével a jövőben adjanak még nagyobb segítséget a politi­kai munka javításához, tervszerűbbé, cél­tudatosabbá és eredményesebbé tételéhez. A beszámoló jónak ítélte Molnár Lajos szb titkár, Szlankó István termelési felelős, vala­mint az szb harmadik függetlenített munka­társának, Pozsonyi Sándorné elvtársnőnek a munkáját, továbbá Kovács Istvánné elvtárs­nő, a nőbizottság vezetőjének tevékenységét, kommunis­ta magatartását, helytállását. Az MHS munkájáról szólva többek között megemlítette a beszámoló, hogy az MHS el­nöke, Deme Ottó elvtárs alapjában véve jól oldotta meg feladatait, kezdeményező kész­ségét azonban tovább kell javítania. A Politikai Bizottság határozata értelmé­ben üzemünkben is a pártszervezet elvi irá­nyítása segíti a sportmozgalmat. A szakmai irányítás változatlanul a kerületi sporttanács feladata. A tömegsport vállalatunknál ered­ményesen fejlődött, ennek bizonyítéka pél­dául az 1966. május 22-én rendezett kerületi sportnap, amely budapesti értékelés szerint fővárosi szinten egyike volt a legjobbaknak. Sportköri elnökségünket jó munkájáért elis­merésben részesítették és oklevéllel tüntet­ték ki. További feladatnak kell tekinteni az elnökség munkájának hatékonyabbá tételét a fiatalok eszmei, erkölcsi nevelésében, a tö­megsport további szélesítésében. Elismeréssel szólt a beszámoló az üzemi Vöröskereszt és az MSZBT üzemi szervezeté­nek munkájáról, eredményeiről. Külön mél­tatta Cseh Ervin elvtárs érdemeit, akit tavaly a kerületi MSZBT is titkárává választott. Előre, újabb sikerek felé! Befejezésül értékelnünk kell azt a segítsé­get, amelyet az utóbbi négy évben a felsőbb pártszervektől kaptunk. A beszámoló itt név szerint sorolta fel, hogy a Központi Bizott­ságnak összesen 18 tagja és póttagja keresett fel bennünket különböző alkalmakkor, taná­csot, segítséget adtak, nagygyűlést, tájékoztatót tartottak a gyárban. Munkánkban a Buda­pesti Pártbizottság választott funkcionáriusai­nak, munkatársainak és társadalmi munka­társainak rendszeres közvetlen segítségét is élveztük. Eredményeinket nagymértékben köszönhetjük a XVI. kerületi pártbizottság irányító, segítő, ellenőrző munkájának is. Dicséretet és köszönetet mondott a be­számoló pártszervezetünk több mint 600 kommunistájának, a gyár dolgozóinak, akik részt vettek a problémák, a felada­tok megoldásában. — Örülünk, egy kicsit büszkék is vagyunk, hogy segítettük, hogy segíthettük e nagy­hírű, nagymúltú — az idén 60 esztendős —, de még nagyobb jövőjű gyárban a munk­ás­­osztály igaz ügyét. Eddig alapjában véve jól mentek a dol­gaink. Előbbre jutottunk, előbbre, mint 1962- ben remélni mertük. Az Ikarus munkáját ma országszerte, sőt határainkon túl is megbecsü­lés övezi és általában tudják, hogy a gyár munkásságának vezető ereje, sikereinek ko­vácsa a pártszervezet volt. Az örömben, a jogos örömben sem szabad azonban szem elől téveszteni, hogy milyen nagy út áll még előttünk. Sok mindent meg­oldottunk, de sok mindenre nem futotta erőnkből. Ezekre azoknak az­ erejéből kell, hogy fusson, akik utánunk következnek. A szocializmus teljes felépítése gigászi munk­a. Ebből részt vállalni — nem kis részt — magasztos feladat. De a kommunisták min­dig együtt nőttek a feladatokkal. Biztosak va­gyunk benne, hogy most is így lesz. Új, még nagyobb sikerek, győzelmek fognak ebben a gyárban születni, a szerelőszalagokon, a rajz­táblák, az íróasztalok mellett. A pártszervezet vezetésével tovább fog lépni ennek a gyárnak a kollektívája azon az úton, amelynek végső céljaként a legfejlettebb emberi társadalom­ a kommunizmus ragyog. A pártbizottság beszámolója feletti vitában harmincné­gyen szólaltak fel. A küldöt­tek hangsúlyozták, hogy a beszámolóval egyetértenek, azt jónak tartják és elfogad­ják, mert híven tükrözi a pártszervezet négyéves mun­káját, a kommunisták és a pártonkívüli dolgozók együt­tes erőfeszítését, az eredmé­nyeken kívül számot adott a hibákról és­­nem fukarkodott az önbírálattal sem­­. Egyik legfőbb erénye, hogy vázolja mind a gazdasági, mind a po­litikai feladatokat, utat mutat a további munkához. A hozzá­szólások végeredményben ki­egészítették, másrészt alátá­masztották a beszámolót. Elsőként Weller Géza elv­társ, a VIII-as alapszervezet küldötte szólalt fel. A szék­­gyártó üzem dolgozói nevében üdvözölte a pártértekezletet, majd fel­hívta a megválasz­tandó pártbizottság, illetve végrehajtó bizottság tagjainak figyelmét: a rekonstrukciót gyorsabban kell technológiai, gyártásfejlesztési és egyéb in­tézkedéseknek követnie. Weiler elvtárs felszólalása után Molnár Lajos, a küldött­­értekezlet elnöke felolvasta Szántó János vezérigazgató és Hírth Ferenc igazgató Moszk­vából érkezett táviratát: ered­ményes tanácskozást kíván­nak a pártértekezletnek, mi­közben ők is sikeres tárgyalá­sokat folytatnak a szovjet megrendelőkkel. Ezután Kusnyár István, a mandátumvizsgáló­­bizottság elnöke jelentette, hogy a ti­zennyolc alapszervezetben megválasztott 97 szavazati jogú küldött közül 92, a nyolc tanácskozási joggal felruhá­zott küldött közül pedig hét jelen van, így „a pártértekez­let határozatképes”. A jelölő­­bizottság ezzel megkezdte munkáján Fenyővári Károlyné volt a második felszólaló. Hangsú­lyozta, hogy a székgyártó­üzemben dolgozó 98 asszony megbízásából beszél. „Régeb­ben sokan csak félő tiszte­lettel emlegették a pártbizott­ságot, a pártalapszervezetet, de ma már mélységes bizal­mat éreznek a pártszervezet, a kommunisták iránt, mert a dolgozó nők — ha esetleg gondjaikat megoldani, igazu­kat megtalálni máshol nem tudják —, azzal a felkiáltás­sal mennek a pártbizottságra, hogy az elvtársak ott biztosan segítenek.” A küldött ezután szóvá tette, hogy a gumis­­műhelyt ugyan felszerelték, korszerűsítették, de nem kap­tak a dolgozók anyagszállító­eszközt, ezért kilenc lépcsőn kell a kocsit le- vagy felcipel­ni, s hiba az is, hogy a csel­lengők sok időt fecsérelnek el, holott a dolgozók többsége harcol a percekért, másodper­cekért is. A hozzászólásokat Deme Ottó folytatta, majd Gálla István, Kubik József, Kisfal­vi Károly, Heim Pál, Zima Rezső, Horváth János, Bartal Károly, Wester Jánosné, Kus­nyár István, Németh József, Horváth József, Berzsenyi Istvánné, Hegedűs Gábor, dr. Puglits János, Kiss Ernőné, dr. Molnár György, Orbán István, dr. Szilágyi János, Gleiss Tiborné, Kiss Jenő, Molnár Lajos (szb-titkár), Ternyák László, Kiss Jenő, Cseh Ervin, Matusek István, Pozsonyi Sándorné, Merkle Gyula, dr. Drégely Tibor, Ko­vács Istvánné, Garamvölgyi Lajos felszólalása következett. A közös eredményeket és gondokat ki-ki másképpen mondta el, de annyiban meg­egyeztek ezek a vélemények, hogy a felelősségérzet, a segí­­teni akarás sugallta valameny­­nyit. A felszólalásokat rögzí­tő jegyzőkönyvet méltán so­rolta pártbizottságunk ezért is a további munkát meghatá­rozó dokumentumok közé. Szót kért a vitában Szép­völgyi Zoltán elvtárs is: — Tisztelt pártértekezlet! Kedves elvtársak! Engedjék meg, hogy a Budapesti Párt­­bizottság és a kerület Pártbi­zottság üdvözletét tolmácsol­jam az Ikarus-gyár kommu­nistáinak, minden dolgozójá­nak, és megköszönjem azt a dicséretre méltó munkát, amit az elmúlt években végeztek. Köszönjük nem utolsósorban azt a megbecsülést, amelyet pártunk IX. kongresszusára tett értékes felajánlásaik tel­jesítésével nyilvánítottak ki a Magyar Szocialista Munkás­­párt iránt. Szépvölgyi elvtárs további eredményes munkát kívánt, majd kifejtette, hogy a kong­resszusra készülés jegyében megvizsgálva, nincs egyetlen olyan terület sem, ahol igen jelentős eredményekről ne tudnának az ország, a főváros pártszervezetei beszámolni. Az Ikarus-gyár példája is alá­támasztja azt a véleményt, hogy Budapest kommunistái becsülettel teljesítették a VIII. kongresszus által meghatáro­zott feladatokat. Szorgalmas, élenjáró, általában példamu­tató munkát végeztek. — Dicséret illeti az Ikarus minden dolgozóját, minden kommunistáját — jelentette ki a Budapesti Pártbizottság titkára, majd hozzátette: — Az eredmények egyúttal tük­rözik a vállalat pártszerveze­tének, pártalapszervezeteinek, a párt tagjainak jó munkáját, helytállását is. Emlékeztetett ezután arra, hogy pártunk feltárta a leg­alapvetőbb fogyatékosságo­kat, meghatározta és kidolgoz­ta a további feladatokat, élére állt az olyan feladatok meg­oldásának, amelyek növelték népgazdaságunk erejét. A párt által feltárt fogyatékosságok azt a látszatot keltették, mintha a mi népgazdaságunk­ban a problémák sokasodtak volna. Eddig, korábban nem voltak problémák? Voltak, csak nem voltak előttünk is­meretesek. Az új gazdasági mechanizmusról szólva többek között megemlítette Szép­völgyi elvtárs, hogy a reform célkitűzéseinek megvalósítá­sa közben a pártszervezetek­nek az eddigieknél sokkal na­gyobb lehetőségük lesz a párt gazdaságpolitikájának érvé­nyesítésére. Az viszont szük­séges, hogy a pártmunka stí­lusát fejlesszük, a nem meg­felelő módszereken változtas­sunk annak érdekében, hogy a párt jól betölthesse felada­tát, vezető szerepét. A beszámoló feletti vitában elhangzott felszólalásokra pártbizottságunk titkára csak röviden válaszolt, tekintettel arra, hogy az idő nagyon elő­rehaladt, és, hogy a második (Folytatás a 7. oldalon.)­ ­ beszámolót követő vita A Budapesti Pártbizottság üdvözletét Szépvölgyi Zoltán elvtárs tolm­ácsolta A tömegszervezetek képviselői kérték a párt­­bizottság további segítségét. Az MHL elnök­sége részéről Deme Ottó szólalt fel. Fenyővári Károlyné a székgyárt­óüzemben dol­gozó asszonyok nevében szólalt fel Kubik József a VIII-as párt­alapszervezet tag­ságának véleményét tolmácsolta. IKARUS 1966. OKTÓBER 19.

Next