Ikarus, 1966 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1966-10-19 / 21. szám

1966. OKTÓBER 19. (Folytatás a 6. oldalról.) napirendre — a pártbizottság és a küldöttek megválasztásá­ra — is legyen elég idő, illet­ve türelem. Mielőtt azonban a pártbizottság nevében beje­lentette lemondását, a követ­kező szavakkal fordult a párt­­értekezlethez: • — Sokan dicsérték, köszön­ték azt a munkát, amelyet a pártbizottság végzett. Enged­jék meg, hogy ezt a dicséretet áthárítsam gyárunk vala­mennyi kommunistájára. Az ő érdemük mindaz, amit tettünk vagy tehettünk. Segítségük ■nélkül, nem indulhattunk vol­na el és nem haladhattunk volna az úton. Amikor funk­cióba kerültünk, sok mindent nem tudtunk. Azután tanul­tunk ... Tanultunk az elv­társaktól, kommunistáktól, mindenkitől, akitől tanulni tudtunk, és dolgoztunk. Ezért­ csak nekünk van köszönni valónk... azért, hogy felada­tunkat — amit négy évvel ezelőtt kaptunk — végre tud­tuk hajtani. Kérem, hogy a megválasztott pártbizottság­nak nyújtsák az elvtársak azt a segítséget, amelyet nekünk nyújtottak. A választás eredménye A p­ártértekezlet titkos sza­vazással 33 tagú pártbizottsá­got választott, ezenkívül 52 szavazati és két tanácskozási jogú küldöttet az október 20- án összeülő kerületi pártérte­kezletre. Az Ikarus-gyári pártbizott­ság tagjai: Berzsenyi István­ná, Bukovszky Ferenc, Dar­vas Dániel, Garami Géza, Ge­rencsér István, Gleisz Tibor­­né, Hegedűs Gábor, Hírth Fe­renc, Jávér József, Koponyás József, Kisbéri János, Kiss Jenő, Kovács Istvánné, Kubik József, Kulina Ferenc, Kus­­nyár István, Matusek István, dr. Molnár György, Molnár Lajos (szb), Molnár Lajos (busz II.) Németh József, Paczona Ottó, Pozsonyi Sán­­dorné, Regős Ferencné, Kiss Jenő, Szabó Ferencné, Szent­irmai Kornél, Ternyák László, Végh Sándor, Viola Ferenc, Wester Jánosné, Zima Rezső, Zsohár Sándor. S A pártbizottság megtartotta első ülését Az újjáválasztott pártbizott­ság azonnal, a pártértekezlet utolsó szünetében, megtartot­ta első ülését, hogy megvá­lassza a párt-végrehajtó­bizottság titkárát, tagjait, to­vábbá a fegyelmi bizottság elnökét és tagjait. A végrehajtó bizottság tit­kárává ismét Szentirmai Kor­nél elvtársat választották. A vb­ tagjai: Németh József, dr. Molnár György, Hírth Ferenc, Wester Jánosné, Kulina Fe­renc és Hegedűs Gábor. A fegyelmi bizottság elnöke Zsohár Sándor, tagjai Fenyő­vári Károlyné, Viola Ferenc, Vörös János és dr. Drégely Tibor. Miután a pártbizottsági vá­lasztás eredményét az elnök bejelentette a pártértekezlet részvevőinek, és a vb-titkár köszönetet mondott mindazok­nak az elvtársaknak, akik a tanácskozás rendezéséhez ál­dozatos segítséget nyújtottak, a pártértekezlet az Internacio­­nálé eléneklésével véget ért. AZ EGYSÉGES CSELEKVÉS JEGYESEN Vezetőségválasztó taggyűlés Fehérvárott A pártdemokrácia erősítését határozta­k el a gyáregység kommunistái Felelősségérzet, nagy aktivi­tás jellemezte a fehérvári gyáregység kommunistáinak összevont taggyűlését. Ezen választották meg a párt-csúcs­­vezetőség titkárát, illetve a vezetőség tagjait. A tanács­kozás közel tíz órán át tar­tott. A beszámolót követő vi­tában körülbelü húszan szólal­tak fel, s jól kiegészítették a beszámolót. . Az összevont taggyűlés rész­vevőit Sándor János elvtárs üdvözölte, külön említve Kal­már Dezső elvtársat, a Fejér megyei Pártbizottság tagját, a városi Pártbizottság első titká­rát, Gubics István elvtársat, a megyei pártbizottság osz­tályvezetőjét, Szentirmai Kor­nél elvtársat, az Ikarus-gyári pártbizottság titkárát. A vezetőségválasztó tag­gyűlés elnökévé Szabó István elvtársat, (a gyáregység fő­­technológusát) választották a részvevők, az elnökségbe pe­dig Kalmár Dezső, Gubics Ist­ván, Szentirmai Kornél, Kan­tas Endre (szb-titkár), Zsédely József (KISZ-titkár), Bécsi László (gyáregységi igazgató) elvtársakat, továbbá mind a négy alapszervezetnek egy­­egy képviselőjét: Khaut Má­ria, Nagy Ferencné, Váczi Bé­la és Pintér Imre elvtársakat. A csúcsvezetőség beszámoló­ja ismertette az elmúlt évek gazdasági és politikai eredmé­nyeit. Rámutatott, hogy évről évre nőttek a gyár­egység dolgozóira háruló feladatok, de a kommu­nisták vezetésével sike­rült ezeket mindig telje­síteni.­­ A termelés tényleges emelkedésének 90,3 százalékát a termelékenység növelésével érte el a gyáregység, miköz­ben — az előző időszakhoz viszonyítva — javult a gyárt­mányok minősége, ugyanak­kor a műszaki dolgozók kol­lektívája tizenegy új járműtí­pust dolgozott ki. Jelentősen szőtt a gyáregység exportja: az idei export az 1964. évinek három és félszerese. A fehérvári dolgozók siker­rel teljesítették az idei év ed­digi feladatait, és eleget tet­tek kongresszusi felajánlásuk­nak is. Sőt megtoldották a felajánlást azzal, hogy a kongresszusi versenyben három kenyérszállító ko­csit is készítenek. Nagy súlyt kapott a beszá­molóban a fogyatékosságok bírálata. Ezzel kapcsolatban a hozzászólók egy része viszont a beszámoló hibájául rótta fel, hogy nem adott kellő út­mutatást a hibák leküzdésé­hez, s akadtak olyanok is, akik a beszámolót kissé ború­látónak ítélték, pedig — mon­dották — megvan a lehetőség mind a gazdasági, mind a po­litikai feladatok további nö­veléséhez, az eredmények túl­szárnyalásához. A kommunis­táknak erre kell mozgósíta­­niok, az akadályok leküzdésé­ben példát mutatniok. A felszólalók arra is rá­mutattak, hogy a pártren­dezvényeket többször mun­kaidőben tartották a gyáregy­ségben, így a csúcsve­zetőség is általában munka­időben ülésezett, s ezen fel­tétlenül változtatni kell. El­hangzott az is, hogy — a be­számoló megállapításával el­lentétben — nem nőtt a gyár­egységben a párton belüli de­mokrácia sem. — Évente többször kell összevont taggyűlést tar­tani, mert a csúcsvezető­ség nem hozhat határoza­tokat, csak javaslatokat terjeszthet a párttagság elé határozat céljából. Ez a gyakorlat elmaradt, így szűk testület kezében ma­radt a vezetés és határo­zathozatal joga. A vezetőségválasztó taggyű­lés egyik legfőbb tanulsága éppen abban rejlik, hogy a termelés pártirányítására gyáregységi szinten csak az összevont taggyűlés, a párt­tagság egésze képes. Berencsi Miklós, Pallag Gyula, Balázs Tamás és má­sok kifejtették, hogy a csúcsvezetőség munkája csak akkor lehet igazán eredményes, ha az alap­­szervezetekre, valamennyi kommunista munkájára támaszkodik. A csúcsvezetőség végrehajtó szerv. A párt­alapszervezetek munkájának irányítása egyéb­ként nem a csúcsvezető­séghez tartozik — mon­dotta felszólalásában Kalmár Dezső elvtárs —, hanem a vá­rosi pártbizottsághoz. Ez a funkció főként abban nyilvá­nul meg, hogy a csúcsvezető­ség titkára egyúttal a városi Pártbizottság kihelyezett, füg­getlenített pártmunkása. A választás eredménye­képpen a titkári posztra Langó István elvtárs ke­rült,­aki eddig a személy­zeti osztály vezetője volt. Az összevont taggyűlés rajta kívül a csúcsvezetőségbe vá­lasztotta Kaiser Tibor, Kiss Pál, Mihályi István, Pallag Gyula elvtársakat (valameny­­nyien egy-egy alapszerveze­tet képviselnek a vezetőség­ben), továbbá a tömegszer­vezetek részéről Berencsi Mik­lós elvtársat, valamint Bécsi László elvtársat, a gyáregy­ség igazgatóját, aki eddig csak meghívottként vett részt a csúcsvezetőség ülésein. Sok szó esett a taggyűlé­sen Sándor János elvtárs, a csúcsvezetőség eddigi titkárának érdemeiről is. A jelölőbizottság javaslata után többen kifejtették állás­pontjukat, amely szerint „az előfordult hibákat az is elősegítette, hogy nem vol­tunk eléggé őszinték, nem adtuk meg munkájához a kellő segítséget". Ez is a taggyűlés egyik na­gyon fontos tanulsága. Langó István, az új párttitkár 1930-ban, Pécelen született. Fiatal korában gépkocsiszere­lői szakmát szerzett, majd 1948-ban — tizennyolc éves korában — önként jelentkezett a néphadseregbe. Nyolc évig teljesített katonai szolgálatot, közben kitüntették Árvízvé­delmi Emlékéremmel, később Szolgálati Érdeméremmel. Le­szerelése után a TEFU-hoz került gépkocsiszerelőnek. 1963-ban megszerezte a gé­pésztechnikusi oklevelet. 1951 óta párttag. Azóta min­dig pártvezetőségi tisztséget töltött be. 1958-ban a városi KISZ-bizottság munkatársa, majd titkára lett. Az arany­koszorús KISZ-jelvény és a KISZ Érdemérem tulajdono­sa. 1963 óta dolgozik a fehér­vári gyáregységben. A sze­mélyzeti osztály élén végzett jó munkája közismert, beosz­tottai példaképüknek tekin­tették. A csúcsvezetőségnek eddig is tagja volt, az okta­tási felelős teendőit látta el igen eredményesen. Í\^"S/SS//SSSS//SSSSSS///SSSSS/SSSSSff//SS//SSS/SSy/SSS/SSSSS/S/SSSSSSSSSSS/'/'SfSfSSSS//Sj ruári sorsolásra október 31-ig lehet betétkönyveket váltani. Gépkocsit nyerhet a művelődési házban November 18-án délután 4 órakor az Országos Takarék­­pénztár az Ikarus Művelődési Házban sorsolja a gépkocsi­­nyereménybetétkönyveket. Szí­vesen látják a sorsolásnál az Ikarus dolgozóit. A helyszínen mindenki ellenőrizheti saját betétkönyvének sikerét.­­ Az Országos Takarékpénz­­­­tár ugyanakkor felhívja a dol­­­­gozók figyelmét, hogy a fele­ Újítási ankét Újítási ankétot tartanak no­vember 10-én délután 14.30 órakor az Ikarus Művelődési Házban. Az újítási mozgalom­ról Hirmann Antal főmérnök számol be. Ezután hozzászólá­sok és viták következnek, majd pedig kiosztják a kiváló újító okleveleket és jelvénye­ket. IKARUS A CSÖVESMŰHELY DOLGOZÓI KÉRDEZIK: Lehet-e kétféle elbírálás? ■ Miért nem intézkednek azonnal? A csövesműhely dolgozói megkérték szerkesztőségün­ket, hogy kérjünk tájékozta­tást arról, miért esik kétféle elbírálás alá a műhely; mi­ként lehetséges, hogy a mű­hely fele 24 hónapra, a másik fele 18 hónapra kap munka­ruhát. A szakszervezeti bizottság munkavédelmi felelőse és a munkásellátási csoport veze­tője tájékoztatott bennün­ket erről a kérdésről. Eszerint évekkel ezelőtt a csövesműhely minden dolgo­zója 24 hónapra kapta a mun­karuhát. A vállalat igyekezett csökkenteni a kihordási időket és ezzel kedvezni a dolgozók­nak. Néhány évvel ezelőtt ezért úgy határozott az üze­mi tanács, hogy akiknek a ru­hájuk erősen szennyeződik, 18 hónapra kapják a munkaru­hát. Ebben a kedvezményben azokat részesítik, akik a csö­vesműhelyben hajlítógépeken dolgoztak. A műhely több dolgozóját azonban sértette ez az intéz­kedés, mert úgy gondolták, hogy lényeges különbség­­nincs a munkájuk között és mindegyikük ruhája hamar piszkolódik. Panasszal for­dultak a szakszervezeti bi­zottsághoz. A szakszervezeti bizottság munkavédelmi fe­lelőse és a munkásellátási csoport vezetője jogosnak tartotta kérésüket, és az üzemi tanács 1965-ben mó­dosította is az előírásokat. Eszerint a csövesműhely min­den dolgozójának 18 hónapra adják a munkaruhát. Ez a tény önmagában még nem nyugtatja meg a műhely dolgozóit. Azok ugyanis, akik^ már a módosítás előtt vették^ ki a ruhát a raktárból, csak ^ ■a 24. hónap kihordási idő el­^ telte után kaphatnak újat,^ igaz, hogy azt már 18. havi ^ kihordásra. Nem értik a dol-L 'gozók, miért nem lehet azon­% mal életbeléptetni a 18 hónafm­apos határidőt. Kérdésünkre a munkaügyi­­ miniszter munka-, védő- és­ egyenruha juttatás rendsze- § réről szóló 17/1958./II. 21. szá­^ mú végrehajtási utasításá vá v^ laszol. A munkaügyi minisz-^ ter ugyanis a 28. §. 3. bekez-fő­désében a következőket írja: S •„Olyan esetekben, amikor a S •kiadandó munkaköri jegyzék § ■más munkaruhát ír elő, mint ^ •amit a dolgozó a rendelet ha­­­tálybalépése előtt kapott, az i. új munkaköri jegyzék alapján •járó munkaruhát nem szabad S kiadni, amíg a korábban adott munkaruha kihordási ^ ideje le nem telt.” A vállalat gyakorlata - ed-1,­dig is megegyezett ezzel a­­ rendelkezéssel. Eszerint a ki-­ adott ruhák kihordási idejét­­ mindig a vételezéskor hatá­r­­rozzák meg, és ez az idő vál­tozatlan marad. Ha időközben az üzemi tanács módosítja a kihordási időt, az csak a kö­vetkező cserénél léphet élet­be. Így van ez akkor is, ha a módosítás kedvező, vagy ha kedvezőtlen a dolgozókra. A végátvevő meósoknak az­előtt 18 hónapra adták a mun­karuhát, de mivel megállapí­tották, hogy a ruhájuk nem nagyon szennyeződik, a kihor­dási időt felemelték 24 hó­napra. A már kivett munka­ruhák kihordási idejét azon­ban természetesen ez nem hosszabbította meg. 7 Mit keresnek a nők a férfi mosdóban? ■ A vízből kevés van, különösen a meleg vízből­. ■ Mégis nap mint nap csak úgy engedik, hadd folyjon. J A szerelőüzemek PVC-vel dolgozó asszonyai, lányai a napjában többször mennek föl a 8-as férfi mosdóba* , kinyitják a­­ csapokat és várják, míg az összes langyos ■ és kevésbé meleg víz kifolyik. Amikor már 80 fokos víz­­ folyik, alátartanak egy vödröt és teleengedik. Aligha lehet kiszámítani, mennyi vizet engednek el , és ez mennyibe kerül. Az biztos, hogy mindig kevés­­ volt a fürdőzők számára a meleg víz és az is biztos,­­ hogy ez a munkamódszer nem a legjobb.. . Mert munkáról van szó. A nők nem öncélúan jár­­­­nak a férfimosdóba. Nem tehetnek arról, hogy a PVC­■ huzalok ridegek és csak jó meleg vízben áztatva vál­­­­nak képlékennyé, könnyen szerelhetővé. Hibás azonban­­ akad, mégpedig annak személyében, aki nem segített­­ az asszonyokon, és azon, hogy a nők ne ácsorogjanak a a mosdó előterében, amikor éppen fürdik bent valaki. ■ Orbán István üzemvezető elmondta, hogy kértek ■ olyan vízmelegítőt, amely egy tartályba helyezve állan­­­­dóan magas hőmérsékleten tartja a vizet. Kérésüket , azonban eddig nem teljesítették. Egy bekapcsolt rezsón , ugyan áll egy edény, amelyben víz melegszik, de en­■ nek az űrtartalma kicsi. Nem oldja meg a kérdést. Az ■ üzem vezetői is nagyon örülnének, ha ezen a problé­­­­mán segítenének, mert most nemcsak a vizet paza­­­­rolják, hanem a munkaerőt is, a vízre várakozó nők a munkaerejét. ■ más SSSffiE a társadalmi munkáért Szeptember 21-i számunk­ban megírtuk, hogy Mauer Oszkár,­ - a színesfémraktár dolgozója a VIII. atlétikai Európa-bajnokságon verseny­bíró volt. Azóta Bonn Ottó, a VIII. atlétikai Európa-baj­­nokság szervező bizottságának főtitkára,­­ levelet írt vállala­tunk vezetőségéhez: „A magyar sportélet legna­gyobb eseménye 1966-ban a Népstadionban megrendezett VIII. atlétikai Európa-baj­­nokság. A harminc ország részvételével lebonyolított verseny nagy feladat elé ál­lította a szervező bizottsá­got, amely elsősorban azért tudott maradéktalanul helyt­állni, és a külföldi szakértők szerint is kitűnő versenyt rendezni, mert munkájához nagy segítséget kapott az ál­lami és a társadalmi szervek­­től és a sportszerető társa­­dalmi aktívák százaitól. ,A­­szervező bizottság pro­paganda bizottsága mellett létrehozott társadalmi bi­zottság tagja volt Mayer Osz­kár is, az önök dolgozója, aki önzetlen, áldozatkész munká­jával hozzájárult e sportese­mény hazai és nemzetközi si­keréhez. A szervező bizottság nevé­­ben ezért önöknek is kifeje­­zem hálámat és kérem, hogy továbbítsák őszinte köszöne­­tünket dolgozójuknak, aki szabad idejében példamutató lelkesedéssel végezte el a reá­­foízott feladatokat, és tekinté­lyes részt vállalt az Európa­­bajnokság propaganda mun­kájában.” A szervező bizottság kö­szönő levelének megérkezése után, a vállalat igazgatója, Hirth Ferenc, a következőket írta Mayer Oszkárnak: „örömmel értesültem ered­ményes társadalmi munkájá­ról, és a magam részéről is el­ismerésemet fejezem ki a gyá­ri kollektívánk jó hírnevét is növelő tevékenységéért.” 129 személyes női öltöző­ szekrény, csak kiutalásra Ismert probléma a vállalat létszámhelyzete. A munkaerő­gazdálkodás állandóan venne fel új dolgozókat, azonban alig van jelentkező. Mégis, ha női dolgozó jön munkafelvételre, súlyos gond elé állítja a válla­latot: nem tudnak öltözőt biz­tosítani. Nem is egy alkalom­mal kénytelenek voltak ezért elküldeni a munkára jelentke­zőt. Az elmúlt évben a szakszer­vezeti bizottság egyik ülésén a gondnokság vezetője, Török István megígérte, hogy ideig­lenes megoldásként átrendezik az öltözőket, és több helyet szorítanak a nőknek. Az intéz­kedés elhúzódott. Elsősorban azért, mert az ipari tanulók­nak létesítettek ugyan új öltö­zőt 120 szekrénnyel, de szep­temberig nem tudták, hogy mennyi lesz a tanulók létszá­ma. Miután aztán itt maradt hely, lehetővé vált, hogy a se­gédüzem földszintjén levő fér­fiöltözőt kiürítsék, és az ipari tanulók öltözőjébe átköltöz­tessenek felnőtteket. Ezzel egy időben a segédüzem második és harmadik emeletén levő öl­tözőket is szakosították, azaz lehetőség szerint úgy csopor­tosították át az embereket, hogy a második emeleten a forgácsoló- és a szerszámüzem, a harmadik emeleten a sajto­lóüzem dolgozói öltözzenek. Ezzel az intézkedéssel lehe­tővé vált, hogy a földszinten 129 nőnek biztosítsanak helyet. Hét mosdó és kilenc zuhany áll rendelkezésükre. A gond­nokság és a tmk dolgozói íz­lésesen újították fel az öltözőt, walkiddal festették ki, és új szekrényt állítottak be. Nehezítette az átköltöztetést és átrendezést az, hogy néhá­­nyan a régi szekrények tulaj­donosai közül nem értették meg az intézkedés jelentőségét, és nem akartak kiköltözni. Az új női öltözőben nagy gonddal végzik a szekrények elosztását.­ Bevezetik azt a rendszert (a többi öltözőben is), hogy csakis a gondnokság kiutalása alapján foglalható el egy-egy szekrény. Szükséges ez azért, mert ma is számtalan olyan dolgozó van, aki nem is egy helyet tart fenn magá­nak, ezért a valóban jogosul­tak nem juthatnak szekrény­hez. Az új női öltöző szekré­nyeinek elosztásáról a gazda­sági vezetők, a nőtanács akti­vistái és a gondnokság közö­sen döntenek. A tröszt telefonszámai megváltoztak Az Autó- és Traktoripari Tröszt XIV. kerületi, Nép­stadion út 61. számú iroda­épületében megváltoztak a telefonszámok. Október 1-től kezdve már csak új számo­kon hívhatók a következő irodák: műszaki igazgató 297—823, termelési főosztály, profiliroda 298—053, műsza­ki főosztály 297—891, mű­szaki főosztályvezető 298—484, beruházási osztály 297—400, nemzetközi együttműködési főosztály 297—828, gazdasági igazgató 297—408, kooperá­ciós osztály 496—166, beru­házási igazgató, főosztályve­zető 298—095, közgazdasági osztály 297—448, kereskedel­mi osztály 298—592, anyag­osztály 298—596, kereskedel­mi főosztályvezető 496—151, pénzügyi osztály 297—429, közgazdasági főosztályvezető, pénzügyi osztályvezető 298— 812.

Next