Ikarus, 1966 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1966-08-10 / 16. szám

4 Ágyú, puskák, kardok Érdekes gyűjtemény egy mátyásföldi lakásban Mátyásföldi udvar. Gyü­mölcsfák, virágok. Lila és fe­hér petúniák édeskés illata övezi a lakáshoz vezető utat. A szőlő levelein még ott pi­hennek a zápor cseppjei. A tőke mellett ágyú ásít. Ágyú! Valamikor hajón szolgált, most itt leselkedik egy négy­kerekű állványon. Mellette tö­mör golyó. A verandán fonott székben csendesen olvasgató idős né­ni. A kis előszobában barna könyvszekrény áll. A pasz­tellszínű könyvek előtt mé­regzöld posztóval bevont emelvény. Rajta két forgó­pisztoly. Hatlövetűek. Fényük, mint a nikkelé, hide­gen, ridegen csillogó. A gazda, Kálmán Károly kiemeli a forgópisztolyt. — Belga Lefaucheux rend­szerű. Előtöltés — mondja. A szekrény mellett díszte­len kard, egy honvédé lehe­tett, talán éppen a szabadság­­harc forgatagában. Társa a sarokban egy csodálatosan vé­kony és hosszú csövű puska. — Beduin puska, ezüstvere­tes, rózsadamaszkos cső. Raj- I ta írás: „Lasarino Cuminasio.” Sajnos, nem értem. A kis szoba másik sarká-­­­ban szúró- és lőfegyverek függnek. Legfelül nagyméretű kovás pisztoly, legalább 10 percig tömködték beléjük a robbanó­anyagot, míg aztán kovával meggyújthatták, ha nem fújt a szél, ha nem esett az eső. A törökök idejében és még a kuruc-labanc világban is használtak ilyet. A betyárok is szívesen tűztek egyet jobbra és egyet balra a nyergükre. A pisztolyon sérülés nyoma látható. Ennek története van. — Püspökladányban kap­tam egy idős férfitól. Az öregapjának az öregapja pandúr volt. Egyszer a csárdában össze­akadt egy betyárral. Dulakod­tak. Sikerült kiütnie kardjá­val a pisztolyt a betyár kezé­ből. Ennek a nyoma látszik. Mindkét fegyvert elvette a betyártól, s miért, miért nem, megtartotta magának. Padlá­sukon a nádtetőbe dugta. A dédunoka találta meg a fegy­vereket, amikor 1925-ben le­bontották a tetőt. Az egyiket néhány évvel ezelőtt nekem adta. A pisztolyok alatt rendkívül gazdagon díszített vékonycsö­vű beduin puska látható. A díszítése keleties. Egy nemesi család ereklyéje volt, apáról fiúra szállt. Sokat használták, jól látszik ez azon, hogy ahol fogták, ott a cső díszítése erősen megkopott. A fegyversarok a múltat idézi, a történeti korokat. Egy­szerű, sötét fájú pisztoly. Csappantyús. Napóleon-kora­beli, rajta orosz szöveg, cirill betűkkel. Mellette handzsár. Gyönyörű, hatalmas elefánt­­csont markolattal, ezüst díszí­téssel. A ma is fényes és éles pengén török felirat van egy évszámmal: 1519. Talán már öt évvel a mohácsi csata előtt a magyarok ellen fenték ezt a fegyvert . A handzsárt az Autójaví­tó Vállalatnál szereztem, az egyik munkatársam hozta be és el akarta vágni, ho­gy kést csináljon belőle. Adtam he­lyette egy másik kardot... Fényes, enyhén ívelt tokban jurátus kard. Ilyeneket visel­tek az oldalukon 1848-ban a jogász ifjak. Díszkard. Lehet, hogy ott volt a Nemzeti Mú­zeumnál, amikor a költő el­szavalta a Talpra magyart? Ki tudja? Ki tudja? Kálmán Károly nem is akar kitalálni történe­teket. Minek? A fegyver úgy is beszél: a koráról, hadtörté­­nelemről, a készítőkről, a ma­gyar falvak cigány kovácsá­ról épp úgy, mint a keleti tá­jak művészi értékű fegyver­készítőjéről. Békés, csendes, mátyásföldi ház. A konyhában az idős, hetvenen felüli nagymama kávét főz és zsörtölődik, most nem sikerül úgy, mint más­kor. Az unoka, harminc év körüli géplakatos, egy víz­csöppet vesz észre a beduin fegyveren. Gondosan letörli. — Mit kell tudnia egy fegy­vergyűjtőnek? — Mindenekelőtt azt, hogy csak 1870 előtti lőfegyvereket szabad gyűjteni. — Az újabbak nem lenné­nek érdekesek? — Azok már úgyis tömeg­gyártmányok. A régiek egye­diek, és a gyűjtőnek ez az ér­dekes. A nagymama az asztalra te­szi a kávét. — Már én is megszoktam a fegyvereket. Ha az egyik nincs a szokott helyén, kere­sem, hogy hová tette... — Az a leghőbb vágyam, hogy legyen még egy négy­csövű kovás pisztolyom. Azt mondják, Rózsa Sándornak is olyan volt. Kálmán Károly csendesen kavarja a feketét, a négycsö­vűre gondol, meg arra a sok régi fegyverre, ami még eldo­bálva hever padlásokon, pin­cékben és ki tudja, hol... Felhörpinti a kávéját. — Későn jövök haza — szól vissza a nagymamájának —, sok a pisztoly, amit ma meg kell néznem — és elin­dul az illatozó petúniák között a munkásőrség parancsnoksá­gára, hogy fegyvermesteri munkáját elvégezze. 7— gerendás — A fegyvermester és a fegyverek DIÁKOK DICSÉRETE Elismerést szereztek a fiatalok A székesfehérvári gyáregy­ségnél számos fiatal végezte nyári gyakorlatát. Örömmel tapasztaljuk, hogy a hozzánk irányított fiatalok — közép- és felsőfokú technikumok hallga­tói — mind magatartás, mind a végzett munka szempontjá­ból megbecsülést szereztek, s mondhatjuk azt is, hogy a ko­rábbi évekhez képest lényeges javulást tapasztaltunk náluk. Nagy megelégedéssel tolmá­csoljuk az Ikarus újságban is az üzemvezetők, a művezetők és a gyakorlatvezetők egyön­tetűen jó véleményét. Elisme­rést érdemelnek a fiatalok azért is, mert a rájuk bízott feladatokon kívül külön fel­ajánlásokat tettek: szabad ide­jükben — felajánlásuknak megfelelően — társadalmi munkát is végeztek, így vet­tek részt a sportpálya építésé­ben, s főként a földmunkák­ban működtek közre. Jellemző az iskolásokra, hogy — bár különböző váro­sokból érkeztek hozzánk, Szé­kesfehérvárról, Zalaegerszeg­ről, Győrből, Kecskemétről — az egész gyakorlati idő alatt semmi súrlódás nem fordult elő. Talán szerepet játszott eb­ben az is, hogy a melléjük rendelt gyakorlatvezetők ki­választására az idén nagyobb gondot fordítottunk, s így több pedagógiai érzékkel rendelkez­tek, jobban megértették a fia­talok problémáit, s bizalma­sabb viszony alakult ki köz­tük. Ettől függetlenül, mi el­sősorban a fiatalok érdeméül tudjuk be a helytállást, s gya­korlati munkájuk lejárta után kedves emlékkel válunk meg egymástól. Várnagy Ferenc — Jó napot, Ivan Petrovics! Jó, hogy találkoztunk — így szólította meg az öreg Pavel Jakovlevics a gyárudvaron főnökét. Az meg keresztülné­zett rajta, mintha ott sem lenne az öreg. — Jó napot... Jó napot — ismételgette Pavel Jakovlevics, bár tudta jól, hogy Ivan Petroviccsal ne­héz észrevétetnie ma­gát. — Akar tőlem va­lamit? — szólalt meg végül a főnök, szoká­sához híven megfe­ledkezve arról, hogy köszönni is illik. — Hallottam — kezdte Pavel Jakov­levics —, hogy távol­létemben szidni tet­szett engem a Jár­gányügyi Minőségát­vevő Bizottság ülé­sén. Ha lenne szíves megnézni a munkán­kat ... nincs és nem is volt lemaradásunk az átverésben.. . Ivan Petrovics el­vörösödött a méreg­től, mert nem szeret­te, ha elmélyült gon­dolataiból kizökken­tik. De nemesen le­nyelte mérgét, azután vad bömbölés helyett szelíden ordította: — Hogy merészel engem csak így le­szólítani? A következő pilla­natban Ivan Petro­vics már megbánta kifakadását. Érezte, hogy nemes embersé­géhez méltatlanul vi­selkedett, és hogy ezt a háta mögött a sze­mére vethetik. Átvil­lant agyában az is, hogy főnöki kineve­zését évekkel ezelőtt jórészt az öreg Pavel Jakovlevics felszóla­lásának köszönhette. „Tűzbe mehetünk Ivan Petrovics elv­társért” — mondta akkor a plénum előtt az öreg, s erre gon­dolva, egy árnyalat­tal most finomabb lett a főnök ordítása: — Miért nem kér ki­hallgatást tőlem?! — Csak gondoltam, ha már erre tetszik járni — hebegte Pa­vel Jakovlevics, de nem folytathatta, mert a nemeslelkű Ivan Petrovics fakép­nél hagyta. Igaz, le­ereszkedő modorban még visszaszólt be­osztottjának: — Tudhatná, hogy hivatali szobámon kívül én nem tárgya­lok! Azzal a főnök mél­tóságteljesen elfüs­­tölgött, s határozot­tan érezte, hogy ma rossz napja van. Hi­vatali szobája ajtaját magára zárta, hogy senki se zavarhassa. Nemsokára azon­ban csengett asztalán a telefon, és teljesen megnyugodott, ami­kor hallotta, hogy a KÜLBELCSIN Vál­lalat vezetője meg­hívta villájába. " Hát hogyne menne, ami­kor hivatalos bridzs­­parti közben éppen a járgányügyi átverés helyzetéről fognak tárgyalni! A. J. Kuznyecov J' • • • ■ SZOBÁN K'vUl IKARUS AZ ORVOS TAN­ÁCS­AI: A házi patika nem jelenthet gyógyszerhalmozást A házi patika minden jól felszerelt háztartás fontos tar­tozéka. Kis, lezárható szek­rényben, vagy fiókban átte­kinthető elrendezésben jó, ha van otthon egy hőmérő, néhány tabletta (hogy milyen, arról később még lesz szó), kevés kötszer, hogy hirtelen rosszul­­lét, vagy sérülés esetén az orvos megérkeztéig is segíteni tudjanak egymáson a család tagjai. Gyógyszereket általában hosszú ideig megőrizni nem ajánlatos, hiszen a legtöbbjük idővel elveszti hatékonysá­gát, ezenkívül a betegségek különböző stádiumában is legtöbbször más és más gyógyszer alkalmazása szük­séges. Jó, ha van otthon... Milyen gyógyszer legyen a házi patikában? Tartsunk ott­hon szódabikarbónát gyomor­égés, széntablettát hasmenés esetére. Hasznos lehet néhány fájdalomcsillapító, hashajtó és toroköblítő tabletta is. Kis csomag steril géz, sebbenzin, jódtinktúra, fertőtlenítő por és ragtapasz az elsősegélydoboz legfontosabb alkotórészei. A felsorolt gyógyszerek és kötszerek otthon tartása szük­séges és célszerű, a túlságosan sok gyógyszer felhalmozása és főleg gondtalan kezelésük azonban több veszélyt rejt ma­gában, mint amennyi segítsé­get jelent. Az utóbbi évtizedekben fő­leg a fertőző betegségek el­leni hatásosabb küzdelem ré­vén lényegesen meghosszab­bodott az átlagos életkor. Van­nak azonban olyan betegségek, amelyeknek száma éppen az orvostudomány és az egészség­­ügyi ellátás javulása következ­tében megszaporodott. Ezek közé tartoznak többek között a gyógyszermérgezések is. Bár az ilyen szomorú eseteket elő­idézheti a kuruzslás, gyógy­szercsere, vagy a gyógyszer té­ves elkészítése is, mégis leg­gyakoribb okuk a gyógyszerek gondatlan kezelése, vagy hely­telen tárolása. A gyógysze­reket sokszor nyitott fiókban vagy szekrényben tartják, és a kíváncsi gyermek jelenlété­ben ezek a szép csomagolású, esetleg cukormázzal vagy cso­koládéval bevont gyógyszerek nem egy esetben végzetes ki­menetelű mérgezés forrásává váltak. Gyógyszermérgezések A hazai statisztikai adatok szerint a gyógyszermérgezések száma 1955 óta lényeges emel­kedést mutat, ami nyilvánva­lóan azzal van összefüggésben, hogy ebben az időszakban sok család lett biztosított és így könnyebben juthattak gyógy­szerekhez. A gyógyszermérgezettek kö­zött az 1—5 éves korú gyerme­kek szerepelnek a legnagyobb számban. A mérgezések kö­zött ma már nem a — régeb­ben oly gyakori — sav- vagy lúgivás vezet, hanem az egyre kiterjedtebben használt nyugtató és altató tabletták, valamint a fertőző betegségek ellen használt gyógyszerek bevétele. Hogyan kerülhetjük el a gyermek és a felnőtt gyógy­szermérgezéseit? Ne tartsunk otthon fölöslegesen gyógyszert! Az elkerülhetetlenül szükséges mennyiséget pedig tegyük zárt, a gyermek számára megközelíthetetlen helyre. „Tessék felírni!" A gyógyítás, a jó gyógyszer felírása mindig nehéz dolog volt, de különösen komoly feladat ma, amikor rendkí­vül sokféle, hatékony készít­mény közül kell kiválasztani az adott beteg számára a leg­megfelelőbbet. Az orvos fel­adata az alkalmazott gyógy­szerek gyógyító hatásának és lehetséges veszélyeinek felelős­ségteljes mérlegelése. Nem he­lyes hát, ha minduntalan ma­gunk, vagy a szomszédasz­­szony által „rendelt” gyógy­szerek kérésével zavarjuk az orvost. „És ha már itt vagyok, doktor úr, tessék felírni.. A gyógyszermérgezés elke­rülése céljából tartsuk meg pontosan az orvos utasításait A gyógyszert az előírtnál sem nagyobb, sem kisebb mennyi­ségben, sem hosszabb ideig ne szedjék a betegek és az orvos által nem tanácsolt gyógyszert ne igyekezzenek más úton megszerezni és be­szedni, mert a modern gyógy­szereknek számos káros mel­lékhatásuk van és bizonyos egyéneken gyógyítás helyett súlyos ártalmakat idézhetnek elő. Erős hatású gyógyszer sze­dése után jelentkezzünk az előírt időközökben kezelő­orvosunknál a szükséges ellen­őrző vizsgálatok elvégzésére. Dr. Sándor Róbert ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ A Szemmérték és a lelkiismeret A gyár udvara egyre zsúfoltabb. Nemcsak a feltárt utak nehezítik a közlekedést, de a mindenhol tárolt anyagok, alkatrészek, járművek is. Ezen a zsúfoltságon — amely a fejlődés, az építkezés velejárója — jelen­leg aligha, vagy csak éppen hogy lehet segíteni. Vala­mit azonban lehet tenni. Mit? Vigyázni! Óvatosan kell közlekedni, nemcsak autóbuszokkal, de kis kézikocsikkal is. Még ezek is kárt okozhatnak és okoznak is. A fékpad mellett, egymás mögött alvázak sorakoz­nak. A fékpad és az egyik alváz között 120—130 cen­timéteres távolság volt. Ki, hogyan, mikor, ezt nem tudni, de elhúzott erre egy jól megrakott kocsi és olyan ügyesen kimérte a távolságot, hogy négy-öt he­lyen élesen bevágta a kerék gumiköpenyét. Úgy lát­szik, rossz volt a szemmértéke. Érzésünk szerint még mással is hiba volt. A lelki­ismeretével. — s — LAKOWSKI-JOHN: Az Ipari Szakkönyvtár so­rozatban most megjelent Le­mezszabás című kötetet a szerzők elsősorban kézi­könyvnek szánták, de jól szol­gálhatja az utánképzést is az ipari tanuló oktatásban, a kü­­­­lönböző tanfolyamokon és a magántanulásban. Az egész könyvet a szer­zőknek az a törekvése jellem­zi, hogy a szerényebb műsza­ki előképzettségű gyakorlati üzemi dolgozóknak is módot nyújtson magasabb szakmai tudás megszerzésére. Az ösz­­szeválogatott példák beveze­téseként tehát megtárgyalják azokat a műszaki és mértani alapfogalmakat is, amelyeket azután a szerzők a szerkesz­tés magyarázatához felhasz­nálnak. Az ismertetett szí­tásszerkesztések általában­­ elégítik a gyakorlat szük­ségleteit; ha kivételese mégis előfordulna olya idom, amelyre közvetlen, alkalmazható példa ezek kö­zött nincsen, a sok szerkesz­tés elvégzése képessé te, arra, hogy az ilyen kivételt idom szabásszerkesztését ma­gunk okoskodjuk ki. A szerzők az előadottak, sokatmondó rajzokkal tesz szemléletessé. Mivel a rajz­ elég nagyok és pontosak, szerkesztések közvetlen e­lenőrzésére is alkalmasak. Lemezszabás K. GUTKOWSKI: Hűtőtechnikai számítások Egy-egy konkrét hűtőfeladat megoldásával az eddig meg­jelent hazai hűtőtechnikai könyvek nem foglalkoztak. Az '■syetemi tankönyv és egy-két összefoglaló munka működési elveket, meglevő berendezése­ket, megoldásokat ismertet; a hőcserélők, hőszigetelések szá­mítására általánosan érvényes összefüggéseket közöl. Gutkowski most megjelent monográfiája konkrét témákat emel ki és dolgoz fel, ezért mindenképpen igényt tarthat a hűtőtechnika iránt érdeklő­dők figyelmére. 1966. AUGUSZTUS 10. ­­imm« . 1POLD F. M. REZA: Bevezetés az információelméletbe Az információelmélet a matematikának új, alig más­fél évtizedes múltra vissza­tekintő fejezete, amelynek számos gyakorlati alkalmazási lehetősége van. A világiroda­lomban hiány van olyan tan­könyvben, amely a műszaki olvasóközönség igényeit szem­elért tartva, átfogóan tárgyal­ná az információelméletet. F. M. Reza könyve éppen ennek a hiánynak a pótlása. A könyv az Egyesült Álla­mokban rövid idő alatt há­rom kiadást ért meg. Magyar nyelvű kiadása jelentősen elő­mozdíthatja az információel­mélet hazai megismerését; tájékoztat az információelmé­let problematikájáról, főbb eredményeiről és módszerei­ről és megfelelő alapot ad az elmélet elmélyültebb tanul­mányozásához, valamint gya­korlati alkalmazásához.

Next