Ikarus, 1967 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1967-07-12 / 14. szám

IKARUS-SZEMMEL A KISZ VII. KONGRESSZUSÁN A Magyar Kommunista If­júsági Szövetség június végén tartotta meg a VII. kongresz­­szusát. A vállalat fiataljait Kiss Jenő, a KISZ-bizottság titkára képviselte. Kiss Jenőt most arra kérjük, hogy számoljon be a kongresz­­szus munkájáról, azokról a feladatokról, amelyeket az el­következő években meg kell valósítani. Kiss Jenő elmond­ta idézve Méhes Lajosnak, a KISZ Központi Bizottsága első titkárának a szavait: a kongresszust azért kellett egy évvel a kitűzött határidő előtt összehívni, mert pártunk IX. kongresszusa olyan mélyreha­tó gazdasági, társadalmi, po­litikai kérdésekkel foglalko­zott, mint a harmadik ötéves terv, a gazdasági irányítási rendszerének reformja, a szo­cialista demokrácia szélesíté­se, a párt és a munkásosztály vezető szerepének fejlesztése, a szocializmus felépítésének programja. Pártunk kongresszusa az ifjúsági szövetségünk elé is azt a feladatot állítja, hogy erejét e célok meg­valósítására összpontosít­sa, hogy tevékenységét az új kö­vetelményekhez igazítsa. Arra a kérdésre, hogy a VII. KISZ kongresszus mit határo­zott szövetségünk nemzetközi tevékenységének feladatáról, elmondta: a legfontosabb fel­adat a jövőben is a kapcsolatok erősítése, a testvér szerveze­tekkel, a baráti országok ifjú­ságával, a világ mindazon fia­taljaival, akik küzdenek a bé­kéért, a demokráciáért, a szo­cializmusért, az internaciona­lizmus szellemében. Tekintélyt szerzett A magyar ifjúság belső helyzetével kapcsolatban a kongresszus megállapította: olyan ország ifjú állam­polgárai vagyunk, amely­ a társadalmi fejlődésével tekintélyt szerzett az egész világ­ előtt. Megállapította azt is, hogy nemcsak élvezője, hanem lét­rehozója is volt az eredmé­nyeknek. Ezeknek az eredményeknek köszönhetjük azt, hogy az utóbbi időben egészségesebb közvélemény alakult ki az if­júság megítélésében. Nőtt a KISZ tekintélye, vonzereje az egész ifjúság és a társadalom körében. A jövővel kapcsolatban — hiszen ez érdekli legjobban a fiatalságot — Kiss Jenő a kö­vetkezőket mondta el: Ha mi fiatalok hűek akarunk marad­ni a foradalmi elődök öröksé­géhez, akkor a mi valóságunk­ban kell megtalálnunk azt a­ célt, amelyért érdemes élni,, küzdeni, amelynek a megva­­­lósításával szolgálni tudjuk, népünk felemelkedését, a tár­sadalmi haladás ügyét. A szocializmus teljes fel­építésének programja megfelelő az ifjúság egyé­ni és társadalmi érdekei­nek. Ami azt jelenti, hogy mindenkinek, aki becsüle­tesen végzi munkáját, biz-* * * tosítjuk egzisztenciáját Ehhez olyan tulajdonságokat­ kell fejleszteni, mint a szak-­ mai hozzáértés, az általános műveltség, a közösségért ér­zett felelősség, a bátorság, az önállóság, és a vállalkozókedv, valamint a kritikai magatar­tás. A szakértelem és a ráter­mettség mellett a jövő fontos követelménye még az embe­­­rek társadalmi tudatának megváltoztatása, a szocialista gondolkodás kialakítása. Ezt a munkát végzik a társadal­mi szerveink aktívái, ezért kell megbecsülni a politikai munkát. A kongresszus foglalkozott, az oktatás kérdésével is. A legfontosabb feladatunk ezen a téren itt az Ikaruszban is, hogy a KISZ segítse és báto­rítsa a termelő munkájuk mellett továbbtanuló fiatalo­kat, őrködjék azon, hogy az is­meretek bővítése valóban tár­sadalmi igényeket elégítsen ki. Feladatunk még a politi­kai oktatás hatékonyabb megszervezése, az oktatás rendszeres megtartása, az oktatás­vezetők jó felké­szítése az ifjúságot érdeklő vitát kiváltó oktatási anyag összeállítása. A termelő munkában legfontosabb feladatunk a jövőben is — hangsúlyozta Kiss J., a KISZ-bizottságunk titkára — a termelő munká­ban vállalt részvétel. Alap­vető feladatunk, hogy a gaz­dasági feladatok megoldásá­ban becsületes helytállással tudatos aktivitásra és fegye­lemre neveljük az ifjúságot. Közvetlen feladat a nép­gazdaság harmadik ötéves tervének végrehajtása az új gazdasági rendszer be­vezetése és megvalósítása. Ennek érdekében fejleszteni kell a már jól működő mun­kaversenyeket, védnökségeket, jobban együtt kell működni a gazdasági vezetőkkel és a szakszervezettel. Az üzemi szervezetünk fel­adata az is, hogy küzdjön az ifjúmunkások jogos igényei­nek figyelembe vételéért. Kér­jük a vállalat gazdasági veze­tését, hogy a jövőben jobban igényeljék, kérjék, vegyék fi­gyelembe és támogassák a KISZ-fiatalok véleményét, munkáját, újításait, terveit és javaslatait. Az üzemek előtt álló feladatok megoldásának érdekében feladatunk a mun­kába állt fiatalok segítése a felmerült problémák megol­dása, illetve jelzése a gazda­sági vezetők felé. Helyesen gondolkodnak A termelési feladatok után az ifjúság erkölcsi arculatáról esett szó. A magyar ifjúság — állapította meg Kádár János elvtárs a kongresszusi felszó­lalásában — „jó ifjúság­’. Az ifjúság nagyobb része becsületesen dolgozik és gondolkodik. Politikailag is a marxizmus-leninzmus alapján áll. Itt a nevelő munkánk legfon­tosabb része és feladata a ha­­zafiságra és az internacio­nalizmusra nevelés. A hazafi­­ságot és a munkásnemzetközi­séget a nép valóságos érdekei­nek a nemzetközi munkásosz­tály harcának önzetlen szol­gálata bizonyítja. Az egyet­len reális mérce, mit tesz az ifúság a gyakorlatban szocia­lista hazánk felépítéséért, az imperializmus ellen küzdő né­pek harcának támogatásáért. Feladatunk, hogy követke­zetesebben neveljük az ifjúsá­got a forradalmi hagyományok ápolására, a mai nemzeti és nemzetközi feladataink teljesí­tésére. Erősítsük azt a meg­győződést, hogy a mi harcunk elválaszthatatlan a világ ha­ladó erőinek küzdelmétől. Törekedjünk arra, hogy minden fiatal büszkén ma­gáénak vallja szocializ­must építő hazánkat, a társadalmi haladásért a szocializmusért vívott harcában. Feladatunk a jövőben is, hogy hatékonyabbá tegyük a fiata­lok honvédelmi nevelését és katonai előképzését Segítenek az állami szervek A kongresszust élénken fog­lalkoztatta az a párthatározat amely felhívja az illetékes ál­lami szerveket, hogy biztosít­sák azokat a szükséges felté­teleket és körülményeket az üzemekben, amelyek elenged­hetetlenek a KISZ-alapszerve­­zetek munkájához. Legyenek figyelemmel az ifjúság jogos igényeinek, sokoldalú nevelé­sének szükségleteire. Megvitatták a fiatalok la­kásgondjait is. A kongresszu­son elmondták az ifjúsági szö­vetségünk azzal tesz legtöbbet a lakáshelyzet javításáért, ha segíti az építők munkaerő el­látásának biztosítását, a ter­melékenység, a kapacitás­ nö­velést. Olyan javaslat született, amely lehetővé teszi a fia­talok számára, hogy előre tervezhessenek. Fontos, hogy világosan lássák, mennyi ideig és milyen össze­get kell összegyűjteniök ah­hoz, hogy meghatározott idő­ben lakáshoz jussanak. Ez esetben a szükséges pénzösz­­szeg összegyűjtését már a há­zasságkötés előtt megkezdhe­tik a megfelelő terv szerint. A kongresszus foglalkozott az ifjúság testnevelésével. Fel­merült az a probléma, hogy a városokban egyre fogynak a játék és mozgáslehetőséget biztosító üres telkek, a ját­szóterek, a sportlétesítmények száma viszont nem növekszik a kívánt ütemben. Hogy mind­ezt pótolni tudjuk szükséges tehát, hogy ifjúságunk fizikai megedzése, egészséges fejlődé­se érdekében e területen is többet kezdeményezzünk. (Következő lapszámunkban a KISZ szervezeti szabályzatá­nak módosításáról számol be Kiss Jenő, a KISZ kongresz­­szus határozatának alapján.) •VV'V\X\/\XVV'V\X\/\XV\^/\-<v\-aOxWVv^\/\XV/v^\A^\/\X\A'V'*VV/'\/v-v>^V/\XVV^\/\*VVyv A történelem útjain a jubiláló Szovjetunióban Az Aurora matróza A történelem útjait járom.­­Ez itt Leningrad, A Néva vize­­ sima tükör. Öreg néni ül a Néva-parti­­ kispadon, kenyérmorzsával ga­­lambokat etet. Negyvenkilenc­­ évvel ezelőtt itt pétervári mot­orozok harcoltak, hogy meg­­­­döntsék a cári hatalmat. A túlsó part felöl gyenge­­ szél simít. Mesze aranykupola.­­ Rajta ül, megpihen a nap. Elöl­­ komor kőfalak: Péter-Pál - erőd. Százak vesztették itt éle­­­­tüket. Az erődben hideg van, és sö­­­­tét. A cellákon apró ablakok.­­Az egyetlen, ami mégis össze­­­­kötötte a rabot az élettel... ■ De a nap sohasem jutott be. JCsaic petróleumfény világított.­­ Aztán még a lámpát is mélyen­­ a falba építették, nehogy meg­­­ ölje vele magát a rab. Egy­­ fiatal forradalmárlány megöl­­­te magát vele ... Annyi idős­­ volt, mint én. Itt, a homályban írta Cser­­i­nyisevszkij a Mit tegyünk cí­­­­mű művét. A vaságyon, a der­­­­mesztő hidegben itt álmodott­­ a jövőről Dosztojevszkij. A­­forradalom diadaláról Gor­s­kij... Aztán hősi kor jött, a­­ Nagy Októberi Szocialista For­radalom, 1917 októberében az erőd legénysége átállt a felke­lőkhöz. Az erőd fennállása alatt először töltötték meg éles lövedékekkel az ágyúkat, s amikor az Aurora megadta a jelt, tüzet nyitottak a Téli Pa­lotára. Érzem a hosszú sötétséget, a kiszabadított rabok első örö­mét, és feléled bennem a vágy: az Aurorát akarom látni. Az Aurora most mozdulat­lan, a Néva vizén áll. A fedél­zet, a padló. A padló, ahol a cári hajóparancsnok a legény­séget ütötte, a padló, ahol megalakult a forradalmi hajó­tanács, a padló, ahol 1917. ok­tóber 25-én, este kilenc óra negyven perckor ágyúhoz sza­ladtak a matrózok, hogy jelt adjanak. Harcba, pétervári munkások!.... Szűk lépcső vezet a legény­ségi szállásra. Negyvenkilenc éve fapriccsek álltak itt. Most képekről matrózok sorakoznak. A legtöbben meghaltak a for­radalomért. A volt legénységi szálláson most — mélyedésben makett. Múzeum. Este van, sötét. Ott a Néva. Jelzőlámpa a levegő­ben ... És a maketten némán felvillan az Aurora ágyútüze. Megmerevedett történelem. Megint a volt matrózok ké­pei. Hallom, valaki mondja: „Ez a matróz még él...” A képen­ az arc kamaszos, a sap­ka legényesen félre áll. Hirte­len a kép elé lép egy ember. Mintha a kép lépne le. Idős ember, az arca fáradt. „Én va­gyok az a matróz” — mondja. Nézem, és míg nézem, Ma­jakovszkij verse visszaleng. S hol a Nyikolaj-hidat hordja a tömör vasszerkezet, az Aurora zord acéltornya néz halálos farkasszemet. Aztán hallom a volt matróz hangját. Az Aurora volt mat­róza beszél: „...1917 októberében volt, október 25. A hajóharang, amely mindig óránként jelez­te az időt, hallgatott. Csend volt a cirkálón, ötszáz szem nézett a sötétbe. A lámpa fényét kívántuk, amely jelt ad a lövésre a Péter-Pál erődről. Kilenc óra harmincöt perckor hirtelen kiáltásokat hallot­tunk: — A jel! A jel! — Most­, már mindenki látta: a megbe­szélt jel lassan kúszik felfelé­ a híd mögött, és kilenc óra negyven perckor tűzparancsot­­ adott Belisev komiszár. A ha-, jóharang zengése helyett a hat­hüvelykes ágyúk kezdtek dö­rögni, tüzet nyitottunk a Téli­ Palotára. Aztán sortüzek zaját, gép-­ puskasorozatok hangját hozta­ a folyón túlról. A távoli lövé­sek zaja egybeforrt az embe­­­rek ezreinek fülsiketítő, el-, nyújtott kiáltásával. A roham­­ megkezdődött. Tűz szaladt a­ Téli Palotára. Éjfélkor a híd­­­ról egy küldönc sapkával inte-', gelett: — Ne lőjetek! A mié­, ink a Téliben vannak! A lép-­ csőházban és a folyosókon fo­lyik a harc. Teli torokból kia-'t báltunk: — Éljen a szovjetha-, talom! És beírtuk a hajónap-' lóba: Október 25-én este ki-', lene óra negyven perckor a­ Forradalmi Katonai Bizottság] parancsára az Aurora leadta a­­ lövést a Téli Palotára. Az­ Ideiglenes Kormányt a dolgo­­­zó nép arra kényszerítette, ] hogy átadja a hatalmat a szov-' jeteknek.” Az Aurora csendesen áll. A, Néva vize sima tükör. A Nyi-­­kolaj-hídon emberek sietnek,, a Téli Palota előtt egy tizen-­­négy éves gyerek a történés-, met magyarázza a külföldiek-­­ nek... És az öreg néni a Né-­­va-parti kispadon még mindig, kenyérmorzsát szór a gálám-a­bóknak. H. Barta Lajos IKARUS A belső világítás kialakításán dolgoznak az alkatrész gyár­egység csarnokában 1967. JÚLIUS 12. EGÉSZSÉGES FEJLŐDÉS A FEHÉRVÁRI 1-ES ALAPSZERVEZET ÉLETÉRŐL — Nem is annyira módszer kérdése az egész — hárítja el magától a dicséretet Kaiser Tibor, az I. alapszervezet tit­kára, amikor párttitkári mód­szerei felől érdeklődünk. — A jó munka titka inkább a munkamegosztásban rejlik, mindez pedig a kollektíva ér­deme. Tevékenységünket igye­keztünk a pártkongresszus el­vei szerint megszervezni, vagyis arra törekedtünk, hogy senkit se terheljünk túl moz­galmi munkával, viszont mindenki vegye ki belőle a ré­szét. A tömegszervezeti válasz­tások nemrég történtek meg, de azért máris mutatkoznak eredmények. Jobb lett a kap­csolat a pártonkívüliekkel, összegezve így mondhatnám: a kollektíva egységesebb lett. A viszonylag nagy létszámú alapszervezetet tavaly még egy három főt számláló veze­tőség irányította. Nem men­tek könnyen a dolgok: amíg az egyik ember túl volt ter­helve pártmunkával, a másik­nak alig akadt feladata. Most más a helyzet. Az újjá­választott vezető­ségnek öt tagja van, s minden területnek meg­van a maga gazdája. Csakhogy ez még mindig ke­vés volna, ha a tagságot nem tudnák bevonni a munkába, így viszont például az agit­prop, titkár és a termelési fe­lelős mellett egy-egy teljes bizottság működik, amelybe a társadalmi szervezetek aktí­váit is sikerült bevonni. A termelésről igyekszenek rend­szeres, havonkénti értékelést készíteni, s azt mindig publi­kálni. Mit tekintenek a legfőbb feladatuknak? — Pártépítési tevékenysé­günk, ha nem is rossz, de még mindig nem kielégítő: ezt akarjuk megjavítani. A párt­­kongresszus alkalmával az új szervezeti szabályok értelmé­ben egy ideig szünetelt a tag­felvétel, s ennek nyomában egy visszaesési hullám mutat­kozott. Ebben magunk is hi­básak vagyunk: nem „kap­csoltunk” idejében, nem kap­tunk elég hamar észbe, hogy a kongresszus után azonnal újra megkezdjük a kitartó pártépítő tevékenységet. De az is igaz, hogy a tagság most sokkal na­gyobb felelősséggel visel­tetik a szervezet iránt. Sokkal jobban megnézik, kit ajánlanak felvételre. Ezért is nehezebb most bejutni alap­szervezetünk tagjai közé. 1966- os pártépítési tervünket így is 80—85 százalékosan teljesítet­tük. Az alapszervezet egyébként négy évvel ezelőtt jött élet­re, huszonhárom tagja volt akkor. A létszám ma már negyvenkét fő. Az újak, főleg fiatalok, akik jelentősen fel­frissítették az alapszervezet vérkeringését, szakmailag és politikailag egyaránt. S töb­bek között ennek az egészsé­ges fejlődésnek is köszönhető, hogy a politikai munkában most már a tagság egésze részt vesz. A pártmunka elosztását tag­gyűlésen hagyták jóvá. Úgy hisszük, ez a téma el­választhatatlan a párttagok továbbképzésétől. Milyen ok­tatásban vesznek részt az alapszervezet tagjai? — Az 1965—66-os évben a mi területünkről csak ötven-hárman jelentkeztek politikai oktatásra — mondja Kaiser Tibor —, az elmúlt évben pe­dig már hetvenkettőre nőtt a számuk, s ami különösen ör­vendetes, ezeknek fele már a párttagok közül került ki. A marxizmus—leninizmus esti egyetemére ketten járnak, az egyéves középfokú tanfolyam­ra hatan. S különösen sok a látogatója például az idősze­rű politikai kérdésekről szóló előadásoknak. A jelentkezők száma egyébként továbbra is nő, pedig párttagjaink 91 szá­zaléka már most is részvevő­je valamelyik tanfolyamnak. A képzettséget azonban nem elég csak megszerezni: tovább is kell adni azt, s ép­pen ez a kommunisták egyik legfőbb feladata. Milyen a kapcsolat például a KISZ- szervezettel? — Tavaly nem dicseked­hettünk — halljuk. — A ve­zetőségben ellentétek mutat­koztak, emellett a KISZ-titkár túl volt terhelve gazdasági munkával. Őt ezért felmentet­tük tisztségéből, s új titkár került a helyére: Fodor József. Most a felfrissített KISZ-veze­tőség munkájával együtt a kapcsolatunk is megjavult. Hogy egy példát mondjak, egyúttal visszatérve az okta­tásra, a KISZ politikai okta­tásnak, amelynek előadóját a pártszervezet biztosítja, elő­ször csak 18 látogatója volt, aztán már 32! S nem a gazda­sági vezetők tekintélye hozta el őket az előadásra, hanem az érdeklődés, az, hogy nem zárkóznak el semmilyen fon­tos témától sem. Egyébként éppen most tervezünk egy közös aktívaértekezletet a KISZ-szel és a műhelybizott­ságiakkal, s ott bizonyára na­gyon hasznos véleménycsere alakul majd ki. Van-e az alapszervezetnek olyan tagja, aki valamely mozgalomban vezető funkciót tölt be? Kaiser Tibor már sorolja is: — Szabó János a sportkör egyik vezetője. Munkásőr sza­kaszparancsnok Csonka János. Vagy itt van például Laczissy Elemér, aki az MHL vezető­ségi tagja, s mellesleg a gyár­egység versenyfelelőse, tehát hivatalból foglalkozik a szo­cialista brigádokkal. Itt hadd­­jegyezzem még meg, hogy te­rületünkön a szocialista bri­gádtagok aránya túllépi a 90 százalékot. S végül: milyen a kap­csolat a szakszervezettel? — Eddig kevésbé érvénye­sült a párt irányító szerepe. Tavaly például nem volt mun­­katerve a szakszervezetnek, spontán láttak neki felada­taiknak. Az idén azonban már együtt beszéltük meg a terve­ket, s egyre inkább igyekszünk egyeztetni nézeteinket minden területen. Beszámolt a csúcsvezetőség A székesfehérvári gyáregy­ség MSZMP-csúcsvezetősége­­június 28-án ülést tartott. Az ülésen részt vett Bikárdi Gyu­­­la, az MSZMP Székesfehérvá­■ K­ Városi Bizottságának mun­­­­katársa. A párt-csúcsvezetőség Langó István titkár előterjesztése alapján beszámolt a városi bi­­­zottságnak a választás óta vég­­­zett munkáról, a pártszervezet ■ eddigi tevékenységéről és az­­időközben hozott határozatok ■ végrehajtásáról. Az ülést meg­előzően az alapszervezetek , taggyűlésen tárgyalták meg­­saját tevékenységüket; ennek­­ alapján készült el a csúcsve­zetőség beszámoló jelentése. Az ülés részvevői a beszá­­m­olót megvitatták és egyhan­gúlag elfogadták. Gépkocsivezetői tanfolyam Az MHS nagyüzemi elnöksé­ge 1967 augusztus végén meg­indítja az amatőr — tehát nem hivatásos — személygép­kocsi vezetői tanfolyamot. Bővebb felvilágosítással szol­gálnak a jelentkezőknek jú­lius 1-től az MHS irodán.

Next