Ikarus, 1968 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1968-01-10 / 1. szám

Külföldi utazások With Ferenc, vállalatunk igazgatója decemberben a Szovjetunióban járt, Kelemen Pál főkonstruktőr és Trébits Györgyné KGST-munkatárs , társaságéban. Persi Gé­za, a moszkvai vevő­szolgálat vezetője két hétre az NSZK-ban járt, majd visz­­szautazott a Szovjetunióba. Csimbs Gusztáv kereskedelmi főosztályvezető december 17 és 23 között Bulgáriában járt. Hasonlóképpen Bulgáriába utazott egy nagyobb ikaruszos csoport: gépkocsiátadás­a ment dr. Sebők Zoltán értékesítési osztályvezető, Vasvári Sándor és Tóth Imre csoportvezetők,­­ valamint Hómann László, Mik­lósi Kálmán, Markin Antal, Gon­­da László, Marsaika Zol­tán, Rednai István, Juhász La­jos és Kovács István (utóbbi 2 évre). Dr. Puglits János ter­melési főmérnök az NDK-ba utazott tárgyalásokra. Hazaér­kezett Kuwaitból Béres Béla, Korecz László, Horváth Pál, Müllner Béla, Molnár Ferenc, Fodor Béla és Lintner László. Kubinyi Ödön főtechnológus, dr. Szlavkovszky Imre tanács­adó, és Jéhn József osztályve­zető kereskedelmi tárgyalások­ra utaztak , január 2-án az NDK-ba. Gazdálkodás a szállítóeszkö­zükkel — ezt rendeli el az 1987/53. számú igazgatói utasí­tás. A törzsgyár és a 3-as gyár­egység közötti megnövekedett anyagforgalmat ezentúl napon­ta meghatározott időpontban bonyolítják le. A szétosztás és irányítás munkáját egy gyűjtő­­raktárnak kell ellátnia, amely­ben a két oldalról is beérkező anyagok legfeljebb 24 óra hosz­­szat maradhatnak. Az ingajá­ratok menetrendjét a raktár­vezető és a szállítási osztály vezetője közösen állapítja meg. AZ IKARUS KAROS^a'^­iS'vJÁRMŰGYÁR DOLGOZÓINAK LAPJA XII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM. MIT TUD A MIKROBOX? RAJZTÁR A MELLÉMZSEBEM Aki a rajztárban jár, vigyáz­zon a könyökére, be ne verje a kétoldalt mindenütt sűrűn so­rakozó, mennyezetéig érő pol­cokba, szekrényekbe. Bizony, szűk a hely, s egy-egy helyiség terjeszkedésének előbb-utóbb megálljt parancsol az épület mérete. Hiába, a rajztárat már nem lehet tovább bővíteni. Márpedig szigorú szabály kö­telezi a vállalatot arra, hogy minden egyes rajzot gondosan megőrizzen, még azokat is, amelyekről régen nem gyár­tunk már. Egy rajz: egy doboz. Vagyis egy henger alakú, hosz­­szú keménypapírrúd, amely ugyan jól megőrzi a rajzot, de sok helyet is foglal el. Szóval a rajztér vészes helyhiányban szenved. Az új trakrofénymásolónak, a Mikroboxnak persze mégis helyet szorítottak. Hogyan is ne, ez a kis összehúzódkodás még kifizetődik egyszer, hi­szen­ az új gép segítségével időt, helyet, pénzt takarítunk meg, olyan mértékben, hogy a rajz­tér problémái talán végérvé­nyesen megoldódnak. Utópia, fantasztikus elképzelés? Lás­suk, mit tud a Mikrobox! Kigyulladnak a lámpák (a fényerő pontosan mérhető és szabályozható), a magasból alá­ereszkedik a készülék, a pad fölé, amely olyan széles, hogy szinte korlátlan méretű rajzok is elhelyezhetők rajta. Katta­nás hallatszik, aztán a film emberi kéz érintése nélkül, fémkazettában kerül az előhí­vóba, szárítóba. Nem telik be­le három perc sem, máris kész a mikrofilm, amelyről, bármi­kor bármekkora nagyítás ké­szülhet. A képek technikailag kifogástalanok, éles, határozott körvonalat adnak. A másolás is nagy gyorsasággal történik, s a Mikrobox gyors munkája alaposan megnöveli a hagyományos rajzfénymásolók kapacitá­sát is, amely pedig már jócskán le­maradozott a megnövekedett igényektől. Ráadásul eddig évente 900 ezer négyzetméter papírt használtak el a máso­lók, ez a mennyiség a jövőben a negyedére csökken. És hol tá­rolják a képeket? Egy kártya­lapban, amelyből „kismillió” is elfér egyetlen nagy, rekeszes szekrényben. Persze, időbe telik, míg utol­érjük magunkat, vagy­is az ed­dig felhalmozott rajzkészletet mikrofilmre visszük át, úgy, hogy­­ . közben nem feledkezhe­tünk meg az újonnan érke­ző munkákról sem. Hasonlóan a rátótiakhoz, akik a mese szerint akkora gödröt akartak ásni, amelybe nemcsak az eddigi felesleges föld fér bele, hanem az is, amelyet ép­pen most ásnak ki... (Nem könnyű munka, eltart vagy másfél évig, míg medrébe ke­rül. Az új gépet december elején szerelték be a külföldi szakem­berek, s az idén munkába ál­lítják. Kezelői Andrea Éva és Tomhauser István. Ketten együtt háromféle: villanysze­relési, fényképészeti, optikai ismeretekkel rendelkeznek. Az új, precíziós gép kezelése ezt meg is kívánja. Biztonsági ajtókilincs két irányban biztosít nagy szilárdságot: az ajtót belülről nem lehet fölszakítani, ka­rambol esetén, deformálódás következtében, nem nyílik ki. Előnye még, hogy tömör és összetett, öntött testtel ren­delkező ,,tárcsás kilincs”-rend­­szerből áll, a fő, hornyolt tár­csaelem periférikus csapágy­ként működik. A nagy átlós szilárdságot az a bütykös tár­csa biztosítja, amely ellenáll az ütőszeg-rögzítőpecek húzó hatásának, így az nem tud szétkapcsolódni. A hosszanti irányú nagy szilárdság a két egymásba kapcsolódó acéltag (az U alakú kilincs és rögzítő­je), valamint a két acél oldal­lap következménye, amelyek a bütykös tárcsát tartják. (Automotive Design Enginee­ring.) JELENTÉS A JUBILEUMI ÉVRŐL: Hogyan teljesítettük ígéreteinket? AZ AUTÓBUSZOK, MINTAKOCSIK ELKÉSZÜLTEK — SOK A TÚLÓRA KEVÉS SEGÍTSÉG A GYENGÉKNEK Elmúlt az esztendő, illő, hogy számba vegyük, mennyit ígértünk és ehhez mérten mennyit­­ teljesítettünk, a ju­bileumi felajánlásainkból. Vállalásunkban szerepelt 15 darab Ik 100-as típusú autó­busz terven felüli átadása a FAÜ-nek, továbbá 4 darab Volvo elkészítése svéd meg­rendelésre. Az ígért autóbu­szok elkészültek. Vállaltuk, hogy az 1966-os esztendőben felhasznált túl­órák­ számához viszonyítva 1967-ben mintegy 40 ezer túl­órát takarítunk meg. Nemcsak hogy nem tudtunk 40 ezer túl­órát megtakarítani, ellenke­zőleg, túlléptük az 1966-os esz­tendő alapszámait is. összesített számok hiányá­ban m­ég nem tudtuk megálla­pítani: vajon a pótalkatrész gyártására tett ígéretünket tel­jesítettük-e, s azt sem, hogy a felajánlásban szereplő 1,8 szá­zalékos munkatermelékeny­ség-emelést elértük-e. Vállalták az üzemek gazda­sági és társadalmi szervei, hogy nagyobb gondot fordíta­nak a száz százalékon aluli teljesítményt elért dolgozók rendszeres segítésére. Ennek a vállalási pontnak a teljesítése nagy jelentőségű lehetett vol­na például a forgácsolóüzem­ben, ahol erre az ígért segítségre nagy szükség volt. Intézkedésre mégis csak az esztendő végén került sor. Kidolgoztuk az egységes autóbusz-típussor műszaki ter­vét és műszaki előkészítésé­nek részletes programját, már-­­ mint azt a részét ennek a fel- J ajánlásnak, ami az 1967-es­ esztendőre vonatkozott. ♦ A szerkesztési főosztály dol- T­gozói kidolgozták az egységes­ típussor konstrukcióját és dokumentációját, olyan részle­tességgel, hogy annak alapján a mintakocsik legyárthatók legyenek. Elkészült az egységes tí­­pussor mintakocsijaiból két darab 250-es, amely­ből az egyik már a Szov­jetunióban van. A KISZ-bizottság ifjúsági tervezőirodája elkészítette a 450.88-as fülkék mintadoku­mentációját, azóta már a fül­kéket sorozatban gyártják. Mint már arról korábbi számainkban hírt adtunk, no­vember 7-re átadásra került a­ 3-as számú gyáregység és a termelés a forgácsolóüzemben meg is indult. A vállalat gőzenergia-prob­­lémáinak megoldására egy darab 10 tonn­a/óra teljesít­ményű olajtüzelésű kazánt 1967. december 31-ig kellett volna átadni. Ez a felajánlás úgy mó­dosult, hogy párhuzamosan két ha­sonló teljesítményű kazán építését kezdték meg: az egyiknek az átadása január 31-én lesz, a másiké 1963. jú­nius 30-a helyett február 26- án. Vállalatunk KISZ-szerveze­­te társadalmi munkában 35 ezer munkaóra teljesítését vál­lalta. Vállalásának eleget tett HELYZETKÉP: Késnek a motorok­­ Indul a kuwaiti 620-as széria viszont jól megy, éppen a adják továbbb a vonalról. A kuwaiti ke első január 4-én hagyta el a lemezüzem­et. A legnagyobb nehézség, amely­­egyre inkább eluralkodik a vállalaton: a létszámhiány. „Legalább kétszáz emberre volna még szükségünk” — mondja a­ termelőül főosztályve­zető. A „rekorderek” a tényezők 47, a 36-os üzem 46, a saj­tolóüzem 35 fő mínusszal. Z­­árul a ten.’ —, indul a terv. Pihenés csak papíron van, a termelőmunkában egy pillanatra sincs megállás. Vagy legalábbis nem szabadna lennie. Január 5-én, amikor már a tizenharmadik elkészített 556-os kocsit is tovább kellett volna adni a szerel­ővon­alról, még egyen se jutottak túl. GMAN-mo­­tor hiányzik, pontosan húsz darab. Azaz a huszas szériához még egyetlen motor sem érkezett. „Hétfőre ígérik — halljuk —, de megszoktuk, hogy az ígéreteknek ne, nagyon higg­­yünk.” ha­rmincadikat az­ Aligha túloznak, akik azt tartják: erőink javarészét a lét­számgazdálkodásra kell koncentrálnunk.. 1908. JANUÁR 10. ELŐZETES HÍRADÁS Teljesítettük export- és termelési terv­eket Az év első hetében még nem állnak végleges számada­tok a vállalat rendelkezésére, az 1967-es év munkájáról. Az előzetes számítások alapján azonban nagyjából látni lehet, hogy miként alakulnak a kü­lönböző mutatók. A tervosztály adatai szerint az 1967. évi termelési tervet teljesítettük. Autóbuszból 26- tal gyártottunk többet a­ terve-', zettnél. A befejezett termelési terv teljesítésének várható százalé­ka: 100. Ebből a száz száza­lékból 81,3-et hozott Budapest, és 18,7-et Székesfehérvár. Exportkötelezettségeinknek is eleget tettünk. Az elmúlt évben legtöbb autóbuszt a­­ Szovjetuniónak (1012-t), és a Német Demok­ratikus Köztársaságnak (970-et) szállítottunk. Legkere­settebb típusunk a 620-as volt, ezt követte sorrendben a 66-05. Az előzetes adatok szerint az önköltségi tervünket nem tel­jesítettük, a lemaradás 1,1 szá­zalék. Az engedélyezett létszá­mát 2 százalékkal túlléptük. Alig egy hete, hogy üzembe állították a Keller univerzális kopirmarógépet, Czmorek Lajos sármentőt készít vele. A gép — mint a kezelője mondta — úgyszólván mindenre alkalmas. Mintadarabról a legkülönbözőbb formákat lehet vele készí­teni. Prések - ollók , fúrók közel négyszázmillió gépekre A közúti­­járműprogram so­rán (1956-tól 1971-ig) az Ika-­­­rus 870 millió forint állami­­ kölcsönt kap. Ennek jelentős részét gépi beruházásokra for­dítják, 161 milliót költünk ha­zai gépekre, 124 millióért ve­szünk gépet demokratikus, or­szágoktól, és 103 millió forint­ba kerül a tőkés import. (A gé­peknek mintegy harmad részét Székesfehérvár kapja.) Sokat még az idén üzembe állítunk. Így az idehaza vásá­roltak közül a­ darabolóüzem új rezgőollókat, profitollókat és körhagyós sajtolópréseket kap, a szerszámüzembe pedig marógépek érkeznek. Székesfe­hérvár beruházásai között a legjelentősebb egy lemezhajlí­­tó és egy helyzet járó gép, ezek együtt több, mint másfél millió forintba kerülnek. Az import gépek között a legérdekesebb egy nyugatné­met festékszállító- és locsoló­­berendezés (ára 1 millió devi­­z­zaforinnt), ennek segítségével­­ nagy mennyiségű festéket le­het megtakarítani, mellőzve a sok festéket elpazarló szóró­­pisztolyokat.. Ugyancsak az NSZK-ból érkezik három gép, a gépkönyvelés további fejlesz­tésére. A székgyártás automa­tizálását szolgálja a stancoló­­gép: az ülésborításra használt anyagból ötvenéves—százával vágja ki a darabokat. A raktá­rozás megkönnyítésére a cseh­szlovákoktól vásároltunk egy berendezést, amely nagy ügyességgel rakja fel az anya­gokat a legmagasabb polcokra is. A sajtolóüzem pedig (össze­sen negyvenmillió­­ forintért) három új mechanikus prést kap, mindhárom az NDK-ból érkezik. Az óév utolsó napjaiban­ a FAZ­ emberei vizsgálják a fővárosnak készülő autóbuszokat.­­ Visszaköltöztünk a törzsgyárba Értesítjük kedves olva­sóinkat, hogy a 3-as számú gyáregységből visszaköl­töztünk a törzsgyárba. Nem a régi helyünkre, hanem az igazgatósági épületbe, az első emeleti 28-as számú szobába. A következő tele­­fon­számon vagyunk talál­­­zatók: 145-ös és a 345-ös mellékeken. Újságszerkesztőség Szakcsoportok vezetői Megalakult a járműipar fe­letti KISZ-védnökség gyári „vezérkara”, operatív bizottsá­ga, amely általában havonta, szükség esetén gyakrabban is ülést tart. A legutóbbi gyűlé­sen Erdélyi György, a műszaki tájékoztatási osztály vezetője tartott előadást a propaganda­tevékenység módszereiről. • Kijelölték az egyes szakcso­portok vezetőit. A pályázat-és tanulmányi szakcsoport veze­tője dr. Matolcsy Mátyás, az anyagellátásét Vasas Sándor, a­ társadalmi munkaerő szak­csoportját Ligay József és Or­­d­ován Béla vezeti. A fizikai munkaerő szervezéséért Nagy Győző, a propagandatevékeny­ségért Végh Sándor szakcso­portja­ felelős. MEGOSZTOTT DÍJ Felszabadult életünk címmel fotó- és filmkiállítást­ rendez­tek decemberben Székesfehér­várott, az SZMT székházában. A forradalmi jubileumra kiírt ■ pályázaton, a színes diapozitív, kategóriában megosztott díjat, kapott a gyáregység két ama-,­tőrfotósa, Csiszár István és Né­meth Mihály.

Next