Ikarus, 1971 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-07 / 1. szám

io­ X.­­­naw. Másfélmillió kilométer Hn a kü­­lsejte­­ntőn akarnám bemutatni, azt mondanám, hogy ő az az ember, akit után-útfélen összetévesztenek Pager Antal neves színművé­szünkkel, pedig semmi közük egymáshoz. Igen, Radnai Ist­ván gépkocsivezető, 34 éves törzsgazda tagunk, ö­ a zöld 250-es sofőrje. 1930 óta ül a volán mögött. ■ mintegy másfélmillió kilo­métert tett meg baleset nél­kül. 1936-ban a Magyar Va­gon és Gépgyár vezérigazga­tói sofőrje, majd szerelő gép­kocsi vezetője volt. A háború után 1947-ben Zerkovitz Béla főmérnökkel helyezte át a Nehézipari Minisztérium az Ikarusba. Zerkovitz főmérnök vette át a gyárat Uhri Zsig­mondnél. Pista bácsi, egy éven át a volt tulajdonos és az új igazgató sofőrje volt. 1954-rg négy igazgató váltot­ta egymást a gyárban, és a kocsi hátsó ülésén. Aztán autóbuszt kapott. Vezette az első Rába-Super kocsit, a TR—5-öst. ..kipróbálta­­ a 30- as típus családot, majd a 60- asokat is. 14 évig járt az első 55-össel. (Ez a kocsi , még most is fut.) 1950 óta ő a pro­tokoll gépkocsivezető. Bemu­tatókra jár, külföldi vendé­geket, óvodásokat fuvaroz. Szinte fél Európát bejárta kocsijával. 1968 decemberében kapta meg a garázs az első 250-es autóbuszt, egy levél kíséreté­ben. A levélben az állt, hogy ezt a kocsit csak Radnai Ist­ván vezetheti. Ez nagyobb kitüntetést jelentett, mint a balesetmentes közlekedésért kapott plakett második és harmadik fokozata és az öt kiváló dolgozó kitüntetés. 40 év, másfél millió kilo­méter karambol nélkül." Mi ennek a titka? Pista bácsi kissé elmosolyodott és szokott nyugalmával felelt. — Ezt a titkot mindenki is­meri : óvatosság. Én is szere­tem a sebességet. Nyílt ütőm­ 100—120 kilométerrel is haj­tok, de forgalmas helyen mindig megpróbálok a má­sik vezető, vagy a gyalogos fejével gondolkodni. Eddig még mindig bevált ez a mód­szer. 59 éves. 1971-ben kellene nyugdíjba mennie, de szeret­ne ráhúzni még egy évet. 19­­ éves a lánya, ol­set fényképész tanuló. .Jövőre tesz szakmun­kásvizsgát. Addig még kell a pénz a családnak. 1948. óta párttag, 6 évig pártcsoport bizalmi volt. Ki­sebb megszakítással 8 éve szakszervezeti bizalmi. Csen­des, szerény ember, a garázs­ban mégis nagy tekintélye van. Ő az Ikarus sofőrök rangnélküli tábornoka, baleset nélkül gyárak, elsősorban a MÁVAG és a győri Magyar Va­gon és Gépgyár szintén foglalkoztak karosszériagyár­tással. Náluk azonban ez, mint mellékipar csak idfi­­kitöltésre szolgált. Ezzel szemben az Uhri Testvérek­nél a karosszériagyártás az üzem főprofilját jelentette. Ezért kellett és lehetett a gyártás műszaki színvona­lára nagyobb gondot fordítani. A Hungária kánti műhelyben, bár a nagyüzemi gyártás megvalósítása szinte leküzdhetetlen akadá­lyokba ütközött, a mérnöki kar és a kiváló karosszéria­­munkások szakmai tudásának és gyakorlatának a se­gítségével 1943—1944-ben több „nagy” szériagyártást bonyolítottak le. Sorozatgyártással készítettek 1943-ban a Steyr— Daimler— Puch Műveknek 1200 vezetőfülkét. Amikor a vezetőfülkék szériagyártása megindult 116 szakmunkás havonta 100 darab­t készített. Pár hónap múlva ugyan­ezen a munkán 10 szakmunkás és 90 segédmunkás dol­gozott, amikoris a darabszám elérte a havi 300-at. A Löhner Művek bécsi cég részére 194­3—1944-ben szin­tén szériában 120 autóbusz-pótkocsit építettek. A máso­dik világháború utolsó két évében ugyancsak sorozat­gyártással készült a MÁV részére 10 sínautó, a Hon­védelmi Minisztérium részére 18 autóbusz-pótkocsi. A MÁVAG és a győri Magyar Vagon és Gépgyár vezetői nem titkolták, hogy az Uhri gyár terjeszkedé­sét nem tartják kívánatosnak. Egyik vállalat sem lá­tott szívesen maga mellett újabb konkurens céget. Az említett nehézipari vállalatok a fasiszta Gyáriparosok Országos­­ Központjában,­­­944. októberében kijelentet­ték, hogy az Uhri Testvéreket kizárólag csak pótko­csik gyártásával kell foglalkoztatni, a MÁVAG és a RÁBA a Honvédelmi Minisztérium utasítására azonban kénytelen volt 1944. október 20-án az Uhri céget a ,,Maros" tehergépkocsit gyártó munkaközösségbe be­venni. A gyártási értekezletekről készült feljegyzések ta­núsága szerint a munka 1943 tavaszától kezdve egyre jobban akadozott. A műhelyek, rendszerint nyersanyag­hiány miatt, a szállítási határidőket nem tudták tar­tani. A türelmetlenkedő ügyvezető igazgatók a mű­vezetőket tették felelőssé a lemaradásért. A gyártási értekezleteken mind gyakrabban felhívták a műveze­tők figyelmét, hogy a munkafegyelem szilárdságára és a munkák megszervezésére nagyobb gondot fordít­sanak. Az üzemvezetőség a gyártás gazdaságossága érde­kében 1944 tavaszén a műhelyek és műszaki irodák részére „gyártási javaslat" elnevezésű űrlapokat rend­szeresített. Az űrlapok útján az üzem bármelyik dol­gozója javasolhatta, hogy valamely gyártási művelet elvégzésénél gazdaságosabb eljárást vezessenek be. A használható javaslatokat a Vállalat jutalmazta. Egyet­len esetről tudunk. Lindmayer József, a kárpitosmű­­hely dolgozója 1944. június 2-án 200 pengő pénzjuta­lomban részesült, mert­ a javaslata alapján készült szerszámmal a műhelyben jelentősebb megtakarítást értek el. Az ü­z­em nagyarányú fellendülése következtében az adminisztratív és műszaki tisztviselők száma 1943- ban 85-re, 1944-ben pedig ennek csaknem kétszeresére, 162 főlre emelkedett. Hasonló emelkedést mutatott, a munkáslétszám is, mely 1943-ban 9llt), 1914 ben pedig 1000—1200 fő körül mozgott. A szakmunkások száma 1944-ben elérte a félezret. A VII.I.AZ ATNAI, a rendelkezésre álló adatok szerint komolyabb bérmoz­galmak nem fordultak elő. Az üzem­munkásaink többsége Pest környéki falvak­ból járt be munkahelyére. Kevés volt köztük a szer­vezett munkás. Számuk csak a­­szakmunkáslétszám nagyarányú emelkedésével nőtt meg. Az Uhri cég szervezett munkásai a Famunkások, valamint a Vas- és Fémmunkások Szakszervezetéhez tartoztak. Mikor az iparügyi miniszter 1944. június 13-án a munkásmozgalmak ellenőrzése, megelőzése végett mun­kaügyi választmányok létesítését rendelte el, a cég­­tulajdonosok megalakították a munkások és tisztvise­lők munkaügyi választmányát. A választmányba dele­gáltak mellé a munkásság titkos szavazással Mózr­r Lipót, Huszár Lajos, Németh György, Lieb János laka­tosokat, Trttera János fényezőt és Gumik Gusztáv mű­vezetőt választotta meg, a tisztviselők szavazása útján pedig Major Pál, Fábián Magdolna, Skiba Kálmán tisztviselők és Cséfalvy István mérnök kerültek be. A vállalat munkaügyi választmánya sokat nem hallatott magáról. Mivel a Honvédelmi Minisztérium az Uhri céget ka­rosszéri­agy árána­k bővítésére szólította fel, a vállalat tulajdonosai 1944­. március 16-án az iparügyi minisz­terhez fordultak, hogy engedélyezze üzemüknek Má­tyásföldre való áttelepítését. A IKIP­­ I.O GépgÉ­­­P elhelyezése Csepelen végle­gesnek látszott. A katonai és polgári hatóságok azon­ban a Repülőgépgyár Rt építési terveit nem­ hagyták i K­ft. in . Megbecsülik a szakembert Hatalmas, modern, nagyon fiatal szerelőcsarnok, előtte kis, parkos rész, frissen ül­tetett fácskák. Itt kerestük meg Zsiga Lászlót, az egyedi­­gyáregység lemezes csoport­jának művezető helyettesét, a szocialista brigád vezető­jét. Zsiga I­ászló gyárunk ré­gi törzsgárdistája. immár­­több, mint huszonegy éve dolgozik az Ikarusban. 49- ben kezdte ipari tanulóként. Ahogy mondja: — az akkor kezdő ötven fiatal közül fa­lun csak, öten-hatan marad­tak meg a gyárban. — Mi lehet ennek az oka?! — Másutt magasabb kere­set, lakáshoz közelebbi mun­kahely és sok egyéb. — Ci­garettára gyújt. — Én­ ma­gam is talán azért marad­tam itt olyan sokáig, mert a kötélben lakom (jelenleg a K­iss-lakótelepen). Szerin­­tem nagy kötőerő a kötél­ben biztosított lakás vagy lakáskedvezmény. A gyár, ha ilyen módon magához köti az embereket kevesebb lesz a munkaerő vándorlás. Bár az egyediben nem pa­naszkodhatunk, a dolgozók­­10 százaléka törzsgárdista. A munka itt érdekesebb, több szaktudást igényel. Jobban értékelik a megbízható dol­gozókat, a jó munkaerőt. Az­tán összetartó, egymást, se­gítő szocialista ifjúsági bri­gádunk van. Közös érdek a gyors munka. Bevezettük azt is, hogy a premizálás kizáró­lag munka alapján, igazsá­gosan történjen. — Akkor, itt azért megbe­csülik a törzsgárdát. — Ezt nem mondtam. A jó­­munkát, szakembert meg­becsülik, de a hűséget, azt, hogy az ember húsz-huszon­öt éve itt Van, azt nem. Egyáltalán nem. Csak egy példa:amikor hozták a törzs­gárda jel­vényt a kezembe nyomták, aztán adtak még egyet, a hogy adja oda a másiknak. . (Más elmegy ma­gasabb bérért, aztán vissza­jön ide még magasabb ös­­­szegért, a régieknek pedig marad ami volt.) Persze ez nem is olyan fontos, valami másban kellene ezt érté­kelni. — Miben például? — Hirtelen nem tudok sok dolgot felsorolni, de talán a lakásépítéshez nagyobb anya­gi hozzá­járu­lás, összejöve­telek, esetleg kirándulások és egyéb olyan dolgok, amik azt mutatják, hogy észreveszi a vezetés ezeket a dolgozókat. Hallgatom véleményét és elnézem őszinte, nyílt arcát. Munkatársai szeretik, hall­gatnak rá, most is igaza le­het. Családi életéről kérdezem. Felesége itt dolgozik eb­ben a szerelőcsarnokban, he­gesztő. Kedves, megnyerő ar­cú, törékeny nő. Egy gyere­kük van, fiú, nyolcadikos. Nagyon szeretik az otthonu­kat, szívesen áldoznak rá. Hobbijáról kérdezem — el­mosolyodik — bélyeggyűj­tés, de szeretek kirándul­gatni és néha jól esik egy pohár sör a kollegákkal itt a kultúrházban Kézfogással búcsúzunk, elhagyom a gép­­zajos csarnokot és azon tű­nődöm, mit­ is lehetne tenni, hogy tényleg megbecsülve érezzék magukat törzsgárdis­táink?! B. A. ,v *A-: Törzs­gárdisták Esohár Sándor, a busz I. gyár­egység előkészítő üzemének vezetője 1939 óta dolgozik vál­lalatunknál. 1953-ban megkap­ta a Gépipar Kiváló Dolgozója címet. 11 ízben tüntették ki ki­váló dolgozó oklevéllel és jel­vénnyel. 1946-tól párttag, az Ikarus pártbizottság tagja, a fegyelmi bizottság elnöke. Gonauer György szerszámké­szítő szakmunkás 1959 óta dol­gozik az Ikarusban. Többször megkapta a kiváló dolgozó ki­tüntetést. Éveken keresztül a műhelybizottság titkára volt jóvá a légiveszély miatt. A Honvédelmi­ Minisztérium 1943. február 11-én ezért úgy döntött, hogy az Uhri cég iskolarepü­lőgépgyárát Mátyásföldön állítsa fel. 1943 nyarán Mátyásföldön megindult az építkezés. A mátyásföldi építkezés és beruházás költségei 1943 őszéig 6,3 millió pengőt emésztettek meg. Mivel a Hon­védelmi Minisztérium újabb kiutalásai késtek, az épít­kezés válságos helyzetbe került. A Honvédelmi Minisztérium 1943 október 20-án újabb hitelszerződést kötött ,a Repülőgép Rt-al. Efize­­■­rint a minisztérium a gyártelep felépítésére 14,7 millió pengő államkölcsön­ biztosított, melyből 6.5 millió pengőt már kifizetett. A cég viszont, kötelezettséget vállalt, hogy a nagycsarnokot 1944 májusában, az egész gyártelepet pedig 1944 decemberében üzembehelyezi. A Mátyásföldön épülő gyártelepen az I. sz. nagy­csarnok 1943 december végén tető alá került. A nagy­csarnok építéséhez­ 32 vagon vasat irányoztak elő, vi­szont 41 vagonnal használtak fel. Uhri Imre ügyvezető igazgató 1944 márciusában Fábián András műszaki igazgatót, aki a Nyilas Párt­nak aktív tagja volt, túlzott licencdíj követelései mi­att a vállalat kötelékéből elbocsátotta. A műszaki osz­tály vezetésével Mizsér Jenő mérnököt bízta meg. Ugyanakkor Rapaics Dezső ny. vezérőrnagyot ,,szak­­tanácsadó-igazgató" minőségben, évi 24 non pengő tisz­teletdí­jjal alkalmazta. Fábián elbocsátása miatt a vál­lalat ellen pert indított. Érdekében barátja Baky László nyilas belügyi államtitkár Uhri Imrénél inter­veniált, aki azonban magasrangú katonatiszt barátai­ban bízva, hajthatatlan volt.. Bakyval közölte, hogy Fábián magatartása nem teszi lehetővé, hogy ő a jö­vőben a vállalatnál szerepet kapjon. Az ország német megszállása után a Honvédelmi Minisztérium 1944. április 5-én elrendelte, hogy a Re­pülőgépgyár Rt üzemét Csepelről azonnal költöztesse ki Mátyásföldre. A mátyásföldi gyártelepen ekkor a 140 m hosszú, 70 m széles, 10 non négyzetméter alap­­területű nagycsarnok, mely korszerű központi fűtési, világítási berendezéssel és csatornahálózattal volt el­látva, már elkészült, bár a csarnokban belső munká­latok még folytak. Alig fejeződött be a repülőgépgyár átköltöztetése Mátyásföldre, az­ új gyártelepet 1944. június 27-én ki­sebb méretű légitámadás érte, melynek következtében csekélyebb károk keletkeztek. A nagycsarnok egy ta­lálatot kapott, az okozott kárt hamarosan kijavították. (Folytatás a kö­vetkező Számunkban)

Next