Ikarus, 1972 (20. évfolyam, 1-26. szám)
1972-08-03 / 16. szám
Május Eredményesen dolgozik a sajtolóüzem Május 1 élhajlító brigádja. A brigád vezetője Menich János. Lencsevégre egy brigádtanácskozást kaptunk. Benyik József, Szmrecsányi István, Burcsányi János és Balogh Mihály beszéli meg a teendőket. Közülük Benyik József már 19 éve van a vállalatnál, s a „legfiatalabb” Burcsányi János is már öt éve Felirat a buszokon Az 5-ös buszon is utazom. A napi híreket böngészem, fel sem pillantva újságomból. Egyszeresük a hírek közé, tudatomba behatol egy kedves gyerekhang. Gazdája mögöttem ül szüleivel. Valószínűleg frissen szerzett olvasni tudásával büszkélkedik. Kicsit döcögősen, de már nem szótagolva, nagy hanggal olvas valamit. Én az újságba mélyedve csak egy névre figyelek fel: „Anyu, mi az, hogy Ikarus?” — kérdezi a srác, persze az írás szerint „S”sel. Nem rossz reklám. A hangos, furcsa ejtésű kérdésre — akárcsak én — mindenki odanéz, honnan olvashatja ezt a szöveget a gyerek. Az ablakon arany hátterű, emblémával ellátott felirat csillog: Az Ikarus dolgozói A 100 éves Budapest jubileumi versenyben a BKV közreműködésével határidő előtt gyártották és helyezték üzembe — No, ezen a versenyen mi nyertünk — jegyzi meg egy őszes úr kényelmesen elterpeszkedve az egyes ülésen. 1\/magamban elégedetten nyugtázom: ez alighanem elismerés volt. 1. Protekcióra van szükség?! • - » v - ' * » c mrrqpv •* ....... k 1 ■ Szabad munkaerő, kerítésen belül ’ Gyakran hallunk róla: „a munkaerő-gazdálkodás ebben és ebben a községben munkaerőtoborzást végzett". S valóban toborzás, népünnepély jellege van egy-egy ilyen eseménynek. A művelődési központ színjátszói, a zenekar, a színes diaképek vetítése, a díszes albumok mutogatása, röviden minden ami belefér — szerepel a programban. Az agitálás eredménye, ha egyáltalán van — rendszerint néhány olyan dolgozó, akik még ha jó szándékkal is állnak munkába, nagyon sok törődést, foglalkozást igényelnek. Nehezen szokják meg az ipari környezetet, munkakörülményeket. Mindezt azért érdemes végiggondolni, mert pénzt és energiát áldozunk, hogy viszonylag nagy távolságról munkaerőt szállítsunk, ugyanakkor kerítésen belül mintha elfelejtenénk körülnézni. A lehetőség A Zalka Máté Közlekedésgépgyártó Szakközépiskola az 1967-ben kötött alapszerződés szerint az Ikarus támogatását élvezi. A kölcsönös együttműködés elve alapján a gyár tanműhelyt, a szakmai gyakorlathoz lehetőséget biztosít, és segíti a gyakorlati oktatáshoz szükséges felszerelések előteremtését. A segítség fejében az iskola — elvben — szakember utánpótlást biztosít a gyár részére. Milyen képzettségű fiatalok kerülnek ki az iskolából? A szakközépiskolák oktatási rendjét, az itt szerezhető végzettséget két rendelet szabályozta. Egyik 1961-ben, a másik 1965-ben jelent meg. A rendeletek alápján a szakközépiskolákból olyan fiatalok kerülnek ki, akik: — megfelelő alapképzést kaptak bármilyen területen való továbbtanuláshoz, — alkalmasak bizonyos gyakorlati idő után (a technikumi végzettséggel rendelkezőkkel azonos) középszintű szakterületi irányító tevékenységre, — az 1961-es rendelet értelmében végzők egy bizonyos szakmában, később, az 1965- ös rendelet után beiskolázottak pedig a vas- és fémipar minden szakmája területén jártasságra és készségekre tettek szert, tehát magasan képzett szakmunkásként alkalmazhatók. Több törődést Hogyan élünk a lehetőséggel? Kohut András tanműhelyvezetővel beszélgetek. Nem hivatalos nyilatkozat ez. Baráti beszélgetés. Szavaiból a gyár szeretete és a szárnyukat próbálgató fiatalok sorsáért való aggódás sugárzik: — Sajnos, nagyon kevés fiatal kerül iskolánkból az Ikarusba, és nem a gyerekekben van a hiba. Az év vége előtt gyakran megkeresnek engem, hogy szerezzek nekik helyet a gyárban. Nekem, saját ismeretségeim alapján, protekcióval kell őket elhelyeznem, mintha idegenek lennének. Pedig évekig ide jártak gyakorlatra. A legnagyobb hiba, hogy az illetékes vezetők nem építenek eléggé a mi tanulóinkra, és ezt a gyerekek érzik is. Ezeket a fiatalokat — és ezt csak súgva mondom — már számos vállalat képviselője „megkísértette”, csábítgatta. De az Ikarustól még senki nem jött, aki azt mondta volna: „Itt ismerkedtetek meg a szakmával, a gyárban nőttetek fel, számítunk rátok!” Ezeknek a fiataloknak pedig nagyon fontos, hogy érezzék, tartoznak valahová, várják őket. Ebben a korban ez gyakran többet jelent, mint a magasabb órabér. Ezt a szándékot mi oktatók is tudnánk támogatni. Még arra is lehetőség volna, hogy a tanterv rugalmas alkalmazásával — ha ezt a gyár igényelné — nagyobb gondot fordítsunk a sajátos, Ikarusban szükséges ismeretek oktatására. Mi egyetértünk Beszélgetésünk azzal zárul, hogy mi megegyezünk: ezek a fiatalok valóban több figyelmet érdemelnének. Nemcsak az ő indulásukat segítené, de könnyítené a gyár helyzetét, enyhítené munkaerő gondjait, ha jobban foglalkoznának velük. Mi már egyetértünk. Remélhetően az illetékesek is még időben veszik észre és használják ki ezt a lehetőséget. —más Költői Anna brigád munka közben A tizenegyszeres szocialista brigádban 16 asszony dolgozik. Munkájukkal nincs gond, hiszen a legfiatalabb is 8—9 éve tagja a brigádnak. A brigád vezetője, Margittay Tiborné, mint alapítótag, egyénileg is a tizenegyedik fokozat birtokosa. Megérdemelték Magukra találtak, Jutalmaztak — büntettek Egyszer már elkezdték 1966- ban. Akkor is heten voltak, mint most. Csinálták egy évig, aztán átszervezték az üzemet. Sokan más munkaterületre kerültek, sokan kiléptek. Abban az évben a vonalon kicserélődött az emberek 60 százaléka. Tulajdonképpen ketten maradtak a lemezes alkatrészüzem Vörösmarty szocialista brigádjából: Lapos József brigádvezető és Dóra István, a brigádnapló vezetője, így aztán 3 évre szüneteltették a brigádéletet. Újra heten Tavaly elhatározták, hogy indulnak a szocialista üzem cím elnyeréséért. Ehhez viszont a 100-ból legalább 70 embernek szocialista brigádban kell dolgoznia. így történt, hogy újra heten lettek, s a régi néven új szocialista brigádot alakítottak. Homlokajtókat készítenek, ajtózárazást, meg mindent, ami kell. Három betanított munkás is került a brigádba: Radics József, Pikács József és Makó Sándor. Időbe került, mire begyakorolták a szakmai fogásokat, de most már majdnem úgy dolgoznak, mint a régiek, akik — például Dóra István — évtizedek óta csinálják ezt a munkát. 200 óra társadalmi munka A brigádnaplóból — most Lapos József vezeti, Dóra István lett a brigádvezető — előkerül az első vállalás. Látszik rajta, hogy még „kísérleti”, amolyan szárnypróbálgatás. A havi program 110 szá■ zalékra való teljesítése, a be- ^ , tegség, vagy szabadság miatt ^ ■ kiesett idő pótlása, munka-, ^ : technológiai fegyelem, baleseti és tűzvédelmi előírások be- i • tartása, 70 óra társadalmi ^ ■ munka. Menetközben derült ki, hogy ^ alábecsülték a képességeiket. • A 70 óra helyett 200-at telje-í ■ sítettek. Társadalmi munká- ^ . ban, délutánonként új hegesz- ^ ■ tőfülkét készítettek. Bent vol- ^ tak az októberi kommunista^ ■ szombaton is. Baleset nem ^ i volt, kivéve Horváth Imrét, akit az utcán elütött egy autó. Háromszor látogatták meg a ^ lakásán. De nemcsak a beteg- ^ állomány miatt kiesett időt ^ pótolták a saját munkaterü- ^ letükön, hanem hónapokon át segítettek a vonalon is. Az üzem kérte, ők segítettek. Emellett arra is maradt ide- ^ jük és energiájuk, hogy klub- délutánt tartsanak a művelő- f dési házban, és részt vegyenek a szabad pártnapokon. Külö- ^ nösen Ipper Pál, a rádió fő- ^ munkatársa előadása tetszett ^ nekik. A II. fokozatért indultak Az sem közömbös, hogy a brigádvezetői funkción kívül ^ Dóra István lelkiismeretesen ^ ellátja az oszb gazdasági fe- ^ lelősi teendőit is. Radics Jó- £ zsef párttag és munkásőr. Va- ^ lamennyien szakszervezeti ta- ^ gok. Bakondi József az ősz- ^ szel vonult be katonának. Ott ^ is jól megállja a helyét, mint ^ előzőleg önkéntes tűzoltóként. ^ Ha hazajön szabadságra, min- 5 dig meglátogatja a brigádot. ? Szabó Ferenc üzemvezető szerint nagyon jól, lelkiisme- r retesen dolgozik ez a hét em- ? ber. Talán elsősorban az teszi ^ _őket szocialista közösséggé,^ "hogy nemcsak a fizetésért^ dolgoznak. Tudják a helyüket ^ az üzemben, a gyárban, a tár- ^ sadalomban. Valami többet ? akarnak és tudnak is tenni, ^ mint hét ember külön-külön ^ egymagában. Feltétlenül meg- ^ érdemelték a szocialista cím ^ első fokozatát, s mivel az idén ^ már eddig is többet tettek a tavalyinál is, valószínűleg el- í nyerik a következő fokozatot. ^ Igen, a szocialista közösségev egyik jellemző ismérve, hogy tovább tud lépni. Ők a tavalyi vállalásukat az alábbiakkal egészítették ki: négy klubdélutánt rendeztek, részt vesznek az oktatásban, és más szocialista brigádok rendezvényein. Szívesen átveszik mások tapasztalatait és ők is szívesen átadják a magukét. Szakmai téren már bebizonyították ezt az ipari tanulókkal való foglalkozásban. Most két technikumi tanulót osztottak be hozzájuk, akik a nyári szakmai gyakorlatukat töltik a gyárban. Mindketten jól érzik magukat az ajtósoknál. Aton Az 1971. december 1-i párthatározat szellemében már számos intézkedést tettek a szocialista munkaverseny-mozgalom továbbfejlesztésére a fehérvári gyárban. Igazgatói utasításban szabályozták a tennivalókat, a gazdasági vezetők ez irányú feladatait. Az érdekeltséget növelte az a rendelkezés, mely szerint a prémiumfeltételek értékelésénél figyelembe veszik a versenymozgalmi tevékenységet, segítő szándékot és eredményt. Vagyis csökkenhet a kifizethető prémium összege, ha elmarad a munkaverseny támogatása, megállapított a részvétlenség vagy közömbösség. A július 17-i prémium kifizetésénél első ízben, de máris érvényesítették a rendelkezést. A termelést közvetlenül irányító műszaki vezetők prémiumfeltételeinek értékelése a versenyfeladatok végrehajtása alapján is történt. Demokratikus keretek között az üzemi négyszögek határozták meg, hogy termelésirányítóik közül kik végeztek kimagasló vagy jó munkát a verseymozgalom érdekében, kik nem tettek eleget e követelménynek. A javaslatok alapján a gyár igazgatója 19 termelésirányító számfejtett prémiumát csökkentette. Név szerint a következő két, zárójelben a levont forintösszeg: Forgácsoló: Kollár István művezető (200), Németh István művezető (200). Préslakatos: Győrök József művezető (250), Kovács József II. diszpécser (100), Bodó János diszpécser (100). Asztalos kárpitos: Müller János művezető (250). Karosszéria: Bognár József művezető (250), Halasi Ferenc főművezető (250). Szereidei Virág István művezető (200), Szalontai Oszkár diszpécser (100), Schödling Ferenc művezető (200). Motoros: Hadi József termelésirányító (500). Tmk: Sohár Béla művezető (250), Prónai László művezető (250), Fodor József termelésvezető (250). Alkatrész-gyáregység: Boza Lajos műszaki vezető (300). Termelési főosztály: Rendeczki László központi diszpécser (300), Mohácsi Gyula művezető (300), Dömény István termelési ügyintéző (300). Akik teljesítették feladatukat, és többségben ők vannak, érintetlenül megkapták a kitűzött prémiumot. Ez egyben elismerés is több munkájukért, de nevezhetjük jutalomnak is eredményes versenymozgalmi tevékenységükért. Minthogy sokan vannak, ami egyébként örvendetes, felsorolásuk itt lehetetlen, de a kimagasló érdeműek nevét dicséretképpen is közöljük: Kísérleti üzem: Liszi István műszaki vezető. Forgácsoló: Schäffer Richárd művezető. Préslakatos: Verebélyi László művezető, Nemes István művezető. Asztaloskárpitos: Simon István művezető. Festő: Budai Ferenc műszaki vezető, Lakatos Mihály művezető. Karosszéria: Pályi Sándor művezető, Bozsoki József művezető. Szereidei Nagy Lajos főművezető, Lázár János művezető, Háden István művezető. Motoros: Reppmann István művezető, Juhász István művezető. Szerszám: Fekete Mihály művezető. A szocialista munkaverseny eddig is nagyban járult hozzá eredményeinkhez. Fontos azonban a dolgozók segítése a versenycélok és feladatok meghatározásában, vállalásuk teljesítéséhez a támogatás, irányítás. Mind nagyobb számban szükséges a műszaki középvezetők részvétele a mozgalomban és közvetlen segítésük a versenyben. Ennek elismerése jutott kifejezésre a teljes prémiumban, és az ösztönzési rendszeren belül így lesz ez a jövőben is. Differenciáltan, igazságosan. (MI) A földön is... A nő anya, a nő háziasszony, a nő az otthon világának uralkodója. Évszázadokon keresztül ez a nézet akadályozta a lányokat, asszonyokat az alkotás, a munka, a világformálás örömének megismerésében, egyéniségük teljes kibontakoztatásában. Ma már a nők egyre több társadalmi fórumon, munkahelyen, közéletben bizonyítják az egyoldalú szemlélet tarthatatlanságát. A nők egyenjogúságának elismeréséért folyó mozgalom jelentős dátuma 1963 júniusa, amikor a Szovjetunióban útjára bocsátották az első olyan űrhajót, melynek utasa nő, Valentyina Tyereskova volt. A női helytállás ilyen látványos példáit meglátjuk, de a környezetünkben élő, a hétköznapok gondjaiból részt vállalók mellett hajlamosak vagyunk elsiklani. Az űrhajós nő nevét viselő Tyereskova brigád a busz I- ben dolgozik. Mind a hét tagja nő. Vezetőjük, Nagy Endréné, őszülő, mosolygó, „örökmozgó” asszony. 1954 óta dolgozik a vállalatnál. Fáradhatatlan. Ha pár perc pihenő jutna munka közben, már járja az üzemet: szervez, megbeszél, jegyet árul, vitatkozik, meggyőz. A brigád 1963-ban alakult. Ez évben, május 1-én érte el nyolcadszor a szocialista brigád címet. Hogyan sikerül évről évre elnyerniük az újabb fokozatot? Hiszen munka után rájuk hárul a második műszak, a háztartás gondja is. A brigádnapló lapjai 9 év dokumentumait őrzik. Aki beletekint, elcsodálkozik: a termelési terv teljesítése, az aszszonyi gondok mellett jutott ideje a brigádnak közös kirándulásokra, fehér asztal melletti találkozókra, baráti összejövetelre a kerületi szovjet parancsnokságon élő asszonyokkal, pártfogoltak állami gondozott gyereket és segítették a szociális otthon egyedülálló lakóit Folytathatnánk szinte véget nem érően a sort. Vagyok? — A brigád alakulásakor vendégünk volt Borkin elvtárs, a moszkvai Asszonyok című lap szerkesztője. Akkor azt mondta, szeretne velünk találkozni, ha elértük a hatodik fokozatot. Most a nyolcadiknál tartunk, örülnénk, ha felkeresne bennünket, megismerné eredményeinket. Beszélgetésünk a brigád gondjaira terelődött. Legnagyobb baj, hogy nincs a brigádnak gazdája. Már több üzemhez tartoztak. Jelenleg éppen a lemezesekhez fogják őket csatolni. Már volt ilyen, de remélik, most végleges helyük lesz. Női brigád, speciális problémák is jelentkeznek. A nők helyzetének javítását célzó intézkedések helyi megvalósulását a brigád tagjai nem érzik. Többen példának hozzák Jancsó Mártonné helyzetét. 18 éve dolgozik a vállalatnál, és 8,40-es órabére az üzemben a legalacsonyabb. És nem ő az egyedüli. Ennek ellenére a brigádtagok bíznak abban, hogy a megbecsülés, a papírokról, határozatokból ismert fogalomból egyre inkább valósággá, a mindennapi életbe átplántált ténnyé válik. Addig is dolgoznak, művelődnek, élnek a jelszó szerint, szocialista módon. ..