Ikarus, 1972 (20. évfolyam, 1-26. szám)

1972-08-03 / 16. szám

6 Hatnapos romániai utazáson vesznek részt a 8. fokozatot elért szocialista brigádtagok. Budapestről 79-en, Székesfe­hérvárról 105-en. Az útirány: Kolozsvár, Nagyvárad, Tor­da, s a Királyhágón át Arad­nál érkeznek vissza Magyar­­országra. Az öt csoport au­gusztus 25 és szeptember 19 között az IBUSZ-szal járja be Erdély legszebb tájait. Négy csónakkal 8 ikaruszi természetbarát indul augusz­tus 19-én az úgynevezett „Sió-túrára”. Az egyhetes „vi­zes sétát” a gyári természet­­barát szakosztály rendezi. Egynapos badacsonyi ki­ránduláson voltak a Zalka Máté Szakközépiskola ikaru­szi tanműhelyében dolgozó tanulók (44-en) július 2-án. 8—9-én az adminisztratív és lemezes alapszervezet fiatal­jai látogattak Miskolcra és Aggtelekre. 22—23-án Debre­cenbe és Hajdúszoboszlóra mentek az alkatrész üzem di­­szesei. Simon Lajos prémium letil­tás, és Jeszenszky Károly fe­­gyelmi határozat fellebbezésé­ről tárgyalt a munkaügyi döntőbizottság július 19-én. 26-án dr. Sebők László áthe­lyezés fellebbezését vizsgál­ták meg. Ülést tartott a KTSZ-vb jú­lius 26-án. Megtárgyalták a második félévi munkatervet, melynek két lényeges eleme az alapszervezetek segítése és a Budapest—Székesfehérvár— Pos­tavám közti kordinációs tanács létrehozása. A drezdai Automat vállalat (a MOGÜRT német megfele­lőjét húsz dolgozója — csa­ládjukkal együtt — két hetet töltött a balatonboglári válla­lati üdülőben. A vendégek július 26-án utaztak vissza. Ezt megelőzően húsz ikaruszi dolgozó pihent a szakszerve­zeti csere­üdültetési akció ke­retében Kunesdorfban az Automat üdülőjében. Külföldi utazások: Karászy György műszaki igazgató az NSZK-ban tárgyalt. Hazajöt­tek szabadságra: Szabó Jó­zsef és családja, valamint Kalmár József és felesége a tuniszi, Király József és csa­ládja az egyiptomi szerviz­­szolgálatról. Szabadságuk le­teltével visszautaztak: Bálint György az NDK, Bodó Jó­zsef az iraki, Szász Árpád a bolgár, Gáspár Éva — család­tagként — az NDK szerviz­­szolgálatra. Kondás József, Orosz János, Kotter Károly, Izményi Ernő és Pápai István szerelő gépkocsivezetők Irak­ba, Sárosi Gyula szerelő gép­kocsivezető az NDK-ba tartós kiküldetésre utaztak. Bauer Ernő szerkesztő az NSZK-ban tárgyal. Tamás Ferencné im­port előadó és Endresz Sán­dor raktárfőnök Lengyelor­szágba utaztak tanulmányút­ra. Moldván Tibor és család­ja végleg hazajöttek a tuniszi szervizszolgálatról. Az ifjúsági törvény végre­hajtásáról tartottak értekezle­tet a járműprogram végre­hajtásában résztvevő vállala­tok kiszesei július 17-én Győr­ben. Gyárunkat Végvári Jó­zsef KISZ-titkár képviselte. Nyáron is változatlan köl­csönzési idővel működik a művelődési központ első emelet 20-as szobájában a 20 ezer kötetes könyvtár: hétfőn 13-tól 19, kedden 10-től 18, szerdán 13—18, csütörtökön 6-tól 8 és 13-tól 18, pénteken 10-től 19 óráig várják az ol­vasókat. Július 2-től 16-ig vállala­tunk 20 dolgozója töltötte sza­badságát a lengyel Polski Fiat autógyár musinai üdülőjében. A lengyel dolgozók augusztus 9-én érkeznek kéthetes vi­­szontlátogatásra. A művelődési központ mo­ziműsora: 4-én pénteken John és Mary amerikai film. 7-én hétfőn: Vér és liliom színes francia film. 11-én pénteken: Utolsó vérbosszú, izgalmas szovjet film. 14-én hétfőn: Halott szemek tanúvallomása magyarul beszélő csehszlovák film. Fehérvári telex Együttműködési szerződést köt a közeljövőben a gyárve­zetés és a KISZ-bizottság az ifjúságpolitikai határozat és ifjúsági törvény érvényesíté­sére. A megállapodási terve­zetet július 17-én KISZ-bi­­zottsági ülésen vitatták meg és fogadták el. A személygépkocsik igény­­bevételének rendjét szabá­lyozták a 24/1972. számú igaz­gatói utasításban, mely július 4-én jelent meg. A téli felkészülésről tár­gyal augusztus elején, soros ülésén az üzemi szakszerve­zeti bizottság. A jelentést a tmk vezetője teszi meg az üszb-nek. Meghaladta a tervezettet az átlagos teljesítmény szá­zaléka az első félévben. A legmagasabb teljesítményt, 112,4 százalékot a festőüzem­ben érték el a dolgozók. Pártaktívaülést tartottak július 28-án, a gyári vb szer­vezésében a nagytanácste­remben. A hallgatóságot Kó­sa József tájékoztatta idősze­rű bel- és külpolitikai kérdé­sekről. Az express-utazáson, me­lyet a KTSZ-bír­ó­ság szer­vez az NDK-ba, augusztus 13-tól 25-ig, két fiatal és hat szakszervezeti aktivista juta­lomként vesz részt. A részvé­teli költség egyébként 2500 forint. • Székesfehérvár címerében levő vár kicsinyített mását építették meg a főporta mö­götti parkban a millennium tiszteletére, Gömöry Ferenc üzemi dekoratőr közreműkö­désével. Munkavédelmi mutató. Az első félévben 118 üzemi bal­eset történt, a kiesett napok száma 1955. A 100 főre jutó baleset aránya 4,2 százalék. 250-en vesznek részt álla­mi oktatásban az új tanév­től. A felvételek még nem mindenütt fejeződtek be, ösztöndíj alapítását terve­zik a gyárban a fizikai dol­gozók gyermekeinek támoga­tására a szakmai képesítés megszerzésében. A díjból évente öt munkásgyermek szakképzését segítenék elő. TÖRLEY pezsgőgyáros ko­csivásárlását látja a „cuk­rász” Gerbeaud sem akar le­maradni, de mint francia származású embernek csak francia gyártmányú kocsihoz van bizalma, ezért egy Pegueot vásárol. E két arany­polgár „bátor magatartását” látva főuraink is motorizál­ják magukat, régi lovasvir­tusok helyett autóval villog­tatják vakmerőségüket. így történt, hogy gróf Szapáry Pál csupán bravúrból meglá­togatta kastélyában Potoczky grófot­­ Moszkvában, míg Berencsei Kovách Géza Benz autójával Szentpétervárt is megjárta. Ahogy az automobilok sza­porodtak, úgy szaporodott a hatósági intézkedések száma is. A főváros 1901. évi jelen­tése már beszámol a 17 962/ TK I. sz. főkapitányi rende­letéről, melynek alapján min­den automobilt „műtanrend­­őri próbának” kell alávetni — csak a bizottság által for­galomképesnek nyilvánított autó kaphat „rendszámot”. Ebben az évben a műtan­­rendőri bizonylatot 38 darab autó nyerte el. Ezt követően a főkapitány elrendeli a „sof­­főrvizsga kötelezettségét”, még ebben az évben 49 sze­mély kapott vezetői enge­délyt , mely minden autótí­pusra érvényes volt. Ezek az első jogosítványok még mel­lőzték a mai bürokratikus több betét és ellenőrző lapos megoldást, hiszen a vezetői engedély a főkapitány név­jegyére íródott, mint azt Si­­sovits bácsi az ATUKI volt mérnöke vezetői engedélyén láttam. nála utakat” igényelt, már ez időben, melynek fő akadálya volt, hogy az utak magánte-A MOTORIZÁCIÓ jó „esk­­­ületnek számítottak, a nagy­­birtokos ott csak azt enegedte áthaladni, aki neki rokon­szenves volt. Ezt a középkori állapotot szüntette meg az 1907. évi új államosítási tör­vény, mely megszüntetve a kiváltságokat, az utak kijelö­lését, építését és karbantartá­sát állami kézbe veszi. Az automobil körül min­den évben történik valami. Az 1912-es évig a soffőrkép­­zést egyes magániskolák és maga az eladó végzi, ami persze műszaki téren sok kí­vánnivalót hagyott maga után. Ezért nagy jelentőségű volt 1912-ben az Állami sof­­főriskola megalakulása. A közlekedés ellen­őrzésére 1913-ban megalakult 30 fő­vel a közlekedési rendőrség, melynek egyik fő feladata volt az igazság­tevése a ní­vódó lovas és autós társada­lom között és az egységes menetelési irány megtartása az útvonalakon. NAGYON SOK BAJ VOLT ez időben, mint az Batta bá­csi a Taxi volt nyugdíjas soffőre elmondotta a konflis és lovaskocsikkal, melyek a náluknál gyorsabb konkuren­ciát, az autót akadályozták haladásban, az út közepén bandukolva. Különösen sok baj volt „Kunországban”, a keménykötésű, harcias szeke­resekkel, akik az útról nem tértek ki senki emberfiának. Ilyen esetben aztán az autós port nyelve addig kullogott a szekér mögött, míg előzésre alkalom nem nyílt, miközben revansként az autós az ostort kiragadta tartójából és az autóval hirtelen a lovak elé kunkorodott azokat halálra rémítve. Ezeknek az ostor­rablásoknak fegyelmező jel­lege mellett haszna­­s volt, mivel annak eladási árából a gépész pár krigli söre is biz­tosítva volt. Ilyen és hasonló súlyosabb kimenetelű epizód miatt a közlekedési hatóságok elren­delték a balra hajtsot, azaz minden jármű arra kötelez­tetett, hogy menetelése irá­nyában a bal oldalon halad­jon. E rendelettel Magyarország is belépett az automobilizált európai államok népes tábo­rába, és a mintegy 700 darab automobilnak „szabad utat biztosítottak”. Minisztériumaink és ható­ságain közül a motorizáció adta nagy lehetőségeket első­nek a Magyar Posta ismerte fel, motoros levélgyűjtő tri­ciklik készítésére pályázatot kiírva. E pályázaton a kül­földi híres gyárakon kívül részt vesz Csonka János is, háromkerekű triciklit építve, melybe 2,5 lóerős hörgő szí­vószelepes motort szerel, mely motor sziszegő hangjé­rel lett Pest-Budán közis­mert. Csonka vezérelt kipuf­­fogó szelepet, lánc helyett homlokkerekes differnciál meghajtást alkalmaz. EZEK A LEVÉLGYŰJTŐ JÁRMŰVEK becenevükön „kecskék”, közel 25 évig üze­meltek Budapest utcáin Az indítás pedállal, régi nevén lábítóval történt, megizmo­­sítva a motorizált postások lábát. Ennek ellenére min­den gyalogos postás álma egy ilyen masina volt, mely igen megemelte a tekintélyét a helyre fehérnépek előtt is, mint azt egy „öreg gépész” mondotta. A postának ez idő­ben 22 motoros triciklire 30 soffőrleveles vezetője van. iiiiiiiiiiHi'iiiiiiiiiiimiiiiiiimiiiiiiiiiiMmitiiimmiMiiiiimiHimiiiiiii Dabi Lajos literal próbának kell alávetni... iiiiiii!(!iiiiii!miimmm)iiiiimiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimi!! Kihívás lövész­versenyre A szakmunkásképző-üzem Rózsa Ferenc szocialista bri­gádja Alkotmányunk ünnepe alkalmából lövészversenyre hívja ki az Ikarus Karosszé­ria és Járműgyár valamennyi szocialista brigádját. A ver­senyen minden brigádtag részt vehet, a csapat eredmé­nyét a három legjobb lövő eredménye adja. A verseny ideje és helye: 1972. augusztus 16. (szerda) 15 órakor az Ikarus melletti lőtéren. A verseny első három egyé­ni helyezettje és az első há­rom csapat értékes díjakat kap. Minden szocialista bri­gád részvételi szándékát 1972. augusztus 10-ig jelezte Bia­­lon Károlynál, az MHSZ iro­da 247-es mellékén. Önállóan szabályoz Hatályon kívül helyezi a 10 1962 számú, szigorú számadású nyom­tatványok ügyrendjét szabályozó főkönyvelői utasítást a 10 1972 gaz­dasági igazgatói rendelkezés. Az igazgatói utasítás újra szabá­lyozza e nyomtatványok körét, nyilvántartásának és felhasználá­sának módját. Rendelkezik arról is, hogyan történjen a felhasználás ellenőrzése és a rontott űrlapok megsemmisítése. Az utasítás au­gusztus 1-én lépett érvénybe. ................ ............................................................................................................... / IKARUS Dolgozók és dolgozgatok! A bejárók átállítása a legnehezebb feladat A munkahelyi viselkedés, a munkafegyelem olyan té­nyező, mely a termelés haté­konyságát erősen befolyásol­ja. Lényeges tehát, hogy fo­lyamatosan vizsgáljuk a la­zaságok megszüntetésének le­hetőségeit. Munkahelyi vezetőkkel folytatott beszélgetések azt mutatják, hogy sok tenniva­lónk van még ezen a terüle­ten. Ki a felelős? A helyes elv, mely szerint a munkafegyelem érvényesí­tésének láncszerűen kellene történnie, a gyakorlatban még nem minden területen valósul meg. Fizikai területen gyakran csak az üzemvezető közvetlen szavát fogadják el a dolgozók. Ilyen légkörben nem tudnak — gyakran „a jó a csoportvezetők, művezetők kapcsolat fenntartása érdeké­ben” nem is akarnak — ha­tározottan intézkedni. Az üzemvezető önmagában, egyedül nem képes minden feladatot ellátni. Nagy segítsé­get jelent számára a társadalmi szervek támogatása, s feltét­lenül támaszkodnia kell a művezetők és csoportvezetők munkájára. Az irányítás feladatai több­­rétűek. Az ideológiai támoga­­gatást a pártszervezet bizto­sítja. A szakszervezet első­sorban a szocialista brigád­mozgalom irányításából veszi ki a részét. A közvetlen ter­melési munkafeladatok meg­oldásában van szükség a mű­vezetők és csoportvezetők ak­tívabb segítségére.. . Gondok — több okból A munkafegyelemmel kap­csolatos vitákban sokszor bukkan fel az az álláspont, hogy fő gondot az új, a mun­kahely légkörébe még be nem illeszkedett dolgozók je­lentik. Más vélemények szerint a vidékről bejáró dolgozóknak az ipari környezetbe, termelé­si körülményekre történő át­állítása a legnehezebb fela­dat. Ezeknek a nézeteknek el­lent­mond egy sokat tapasz­talt, régi üzemvezető vélemé­nyét. Nem az új dolgozók köve­tik el a legtöbb munkafegyel­mi vétséget, ők nem mozog­­nak olyan otthonosan, feszé­lyezi őket az új környezet. Komolyabb gondot okoznak a régebbi dolgozók. És­­ nem szívesen mondom, mert sokszor az ő áldozatukkal si­került kievickélniünk a ne­hézségekből — nem egy törzsgárda taggal nehéz dol­gom van. Persze csak azok­kal, akik félre­értelmezik a törzsgárda tagsággal járó jo­gokat és megbecsülést, lazí­tanak, arra számítva, hogy náluk enyhébb lesz a fele­lősségre vonás. (És valljuk be, a szakember­hiányra va­ló tekintettel ez gyakran így is van!) A vidékről bej­áró dolgozók kétségtelenül több törődést igényelnek. Szakmai felké­szültségük valóban alacsony. Ennek ellenére nehezen tu­dok dönteni, mit mérlegel­jek: a becsületes, a munka­időt kidolgozó, de képzettség nélküli dolgozókat részesít­sem előnyben, vagy a jó szakmunkást, aki termelé­kenyebb, de kényelmes gyak­­ran lazít, nem használja ki a 8 órát. Természetesen a két válto­zat között sok az átmenet. Ezek végletes típusok, de ez a gond valóságos. Büntetés vagy ösztönzés ? Milyen eszköze van a veze­tőknek a munkafegyelem ja­vítására? Mit tehetnek az üzemen belüli csellengés, a munkaidő nem megfelelő ki­használása ellen? Hogyan ve­gyék elejét a fizetés utáni na­pok emelkedő hiányzásainak? A büntetés általában meg­késett módszer, hiszen vala­minek az elkövetése után al­kalmazzák. Munkahelyi szempontból egyébként is ke­vés a büntetésként felhasz­nálható eszköz. Leggyakoribb formája a prémium csökken­tése vagy megvonása. Mai viszonyok között ennek az az eredménye, hogy az érintett dolgozó (belátás helyett) „ve­szi a kalapját”, és máshol keres állást. Az ösztönzés hatékonysága is elég csekély — mondják az üzemi vezetők. A szóbeli meggyőzés csak a lelkiismeretesebb dolgozók­nál jár eredménnyel (szeren­csére a többség ilyen), de ezekkel egyébként sincs baj. Az anyagi ösztönzés ered­ménye is időleges. A fizetés­­emelés hatása alig egy-két hónapig érződik azoknál, akik nem megfelelő munka­erkölccsel rendelkeznek. Szünidő és a tizenévesek... A vakáció örömteli, gond­talan két és fél hónap a gyer­mekek, a középiskolás korú fiatalok számára. A szülők, de az egész társadalom szá­mára viszont a fokozottabb felelősség 84 napja ez. A gyermekek ebben az időszak­ban sokkal több veszélyhely­zetbe kerülhetnek otthon, az utcán, kirándulásokon, tábo­rozásokon, a strandokon, a nagyobbak egy része pedig a munkahelyeken, mint a tan­év alatt. Ráadásul a vakáció idején meglazul a fegyelem, ami a rendszeres, napi iskolai foglalkozások alatt jellemző a fiatalokra. Figyelmetleneb­bek, kevésbé óvatosak, sokuk felelőtlenül merész. Szomorú adatokkal bizo­nyítható ez évekre visszame­nőleg. Az Állami Biztosító statisztikái szerint 1971-ben összesen 63 189 tizenkilenc éven alulit, középiskolást és szakmunkás tanulót ért bal­eset. (A balesetek zömmel a nyári szünidőre esnek.) Eb­ből 48 228 tíztől tizenkilenc éves volt! A számadatok ön­magukban is megdöbbentőek, még inkább az, ha a halál­esetek számát nézzük: a múlt évben 536 fiatal emberélet pusztult el ugyanezen kor­osztályokban. A hivatkozott balesetek és halálesetek szá­mánál minden bizonnyal több történt, hiszen az idé­zett adatok csak a biztosítás­sal rendelkező gyermekekről, fiatalokról tájékoztatnak. Jobban, sokkal jobban kell vigyázni a gyermekekre, fia­talokra a vakáció idején! A veszélyforrások sokrétűek, a szülők kötelessége, hogy azokra felhívják gyermekeik figyelmét. De egyetlen fel­nőtt sem mehet el szó nélkül olyan gyermek, fiatal mellett, akiről látja, hogy veszély­­helyzetbe sodorja magát meggondolatlanságával, fi­gyelmetlenségével, fegyelme­zetlenségével. Sok középiskolás megy el dolgozni a szünidő alatt. Ilyenkor szinte megfiatalod­nak a gyárak. Itt is, ott is ti­zenéves lányokkal, fiúkkal találkozhatunk. A munkahe­lyek vezetői, a munkásvéde­lemért felelősek nem eléged­hetnek meg az egyszeri mun­kavédelmi oktatással. Legtöbb fiatal számára teljesen új, is­meretlen környezetet jelent egy-egy munkahely, nem is­meri kellően annak veszélye­it Ott vi­gyáznak rájuk jól, ahol nemcsak a „felelősök”, hanem valamennyi dolgozó azonnal rájuk szól, ha a leg­kisebb szabálytalanságot el­követik, vétenek a munkás­­védelmi szabályok elé. Van tennivaló tehát bőven! Vigyáznunk kell saját gyermekeinkre, de ugyan­olyan gondosan a másokéra is. Ezt követeli legdrágább kincsünk a gyermek, az ifjú érdeke, ami egyben saját ér­dekünk és a társadalom ér­deke is. 1972. augusztus 3. Foglal­kozni az emberekkel... A munkafegyelem gondjai­nak vizsgálatakor nem sza­bad megfeledkeznünk arról, hogy megoldásuk kö­zben em­berekkel kell foglalkoznunk. Ez nagy pluszenergiát kivár­ a vezetőktől a termel­és­i fela­datok megoldása mellett. Társadalmi rendszerünk alapjaiból következően a büntetés jellegű fegyelmezés helyett elsősorban az anyagi és erkölcsi ösztönzés ered­ményes módszereit kell kikí­­sérleteznünk. Természetesen szükség ese­tén a következetes büntető intézkedéseket is alkalmazni kell. A megfelelő munkaerköls kialakításának a^nta a gaz­dasági és a tfSrsadpdmi sz®r­­vok é*3 verteik együttm­űkö­­dése. Es bárrm'1 ven koD^m0!­­len. dp a szőrnél vöt. fői p-j botorsága fg, min­den vezetői sonton. Lakatos Tamás Az Ikarus Karosszéria és Járműevér dolenzéinak lapja FelHrt« Szerkesztő: Gerendás F°renc Szerkesztései? • Budapest. KVt.: Marpit­u ? Telefon' 93­—440 145 204 mellék Kiadta­ a Hírlapkiadó Vállalat Budapest VTTI Blaha Lujza tér 3. Telefon- M3— Felelés kiadó: Csollány Ferenc Elé­ri két hete az üzemi rapter-tértéknél A f­eléfizetési iíj? negyedévre- 3.60 Fejér ipari V. 72.480*

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék