Ikarus, 1972 (20. évfolyam, 1-26. szám)
1972-03-16 / 6. szám
Wfc. március 13. Miért nincs futópróba? KÖZTUDOTT, hogy közel egy éve a Csepel Autógyár készíti a 180-as és 556-os autóbuszok önjáró fenékvázait. Vállalatunk biztosítja hozzá a vezetőfülkét, valamint a KRESZ előírásoknak megfelelő lámpákat és egyéb tartozékokat, melyek a közúti forgalomhoz szükségesek. Ha mindez megvan, a Csepel Autógyár gépkocsivezetői áthozzák a járóképes fenékvázat az Ikarusba — a városon keresztül — az Ikarus felelősségére. Eddig közel kétezer darabot hoztak a legkisebb akadály nélkül. A múlt év végén Somogyi Gábor gyártmányfejlesztési főosztályvezető levélben kérte, hogy — az évekig gyártott 620—630-as fenékvázakhoz hasonlóan — végezzenek 35 km órás sebességgel futópróbát, melyen részt vehet az Ikarus műszaki ellenőre is. Ez év január 7-én érkezett meg a válasz. A kérést elutasították, mivel nincs gyáron belüli próbapályájuk. (Zárójelben megjegyezzük, hogy eddig se volt!) Azóta több magas szintű tárgyalást tartottak, eredmény nélkül. Az Ikarus meósa továbbra is álló helyzetben veszi át az alvázat, s így természetesen fogalma sem lehet arról, hogy viselkedik menet közben. Ennek ellenére mi vállaljuk érte a felelősséget az átszállításnál, s az átadóban jó néhány órát töltenek a javításával. KINEK JÓ EZ? Az biztos, hogy nekünk nem. Ha egy villanykörtét vásárol valaki a Keravillban, kérés nélkül kipróbálják, nehogy úgy érezze a vevő, hogy becsapták. A járóképes fenékvázat nem. Végtére is ki gondolhatna arra, hogy a Csepel Autógyárban valamit nem a legjobban csinálnak. Nyilván azért szállítanak a mi felelősségünkre, s ezért tiltakoznak az átvétel ellen is. Aton. REPÜLNEK A REPÜLŐÜLÉSEK ? Nem tömüttek az elmúlt évből Az idén is elrepültek a repülőülések Fehérvárról. Igaz, valamiben és valamivel közelebbre mint tavaly, de még kérdésesebb lett az ez évi kooperáció. Szakállas a téma, csak röviden utalunk a múlt évi históriára. A szovjet luxuskocsikhoz kellettek a repülőülések, és mert a gyártásukra nem volt belső kapacitás, ezért kihelyezték bérmunkába. Három megyébe vállalták az ülések gyártását. A dunavecsei Vegyesipari Vállalatnál helyezték el az ülésvázak és a háttámlavázak gyártását; a mezőfalvi XXI. Pártkongresszus útján Tsz vállalta a komplett kartámla, illetve mechanikai szerkezet szállítását, a Lenti Fém- Fa és Szolgáltató Ktsz pedig az üléspárna- és háttámla, valamint a kartámasz kárpitozására szerződött. Székesfehérvárnak maradt a teljes összeszerelés. Tudjuk, mi lett ebből. Utaztak az utasülések. Vándorolt az anyag, alkatrész, ha volt. A viszszavállalt tételeket nem szállította időben a gyár. Jött a jelzés, nincs anyag, aztán sok a rossz alkatrész, a rajzok használhatatlanok, őszre már drámai lett a helyzet, mert gyártották az 55.13-asokat, szék nélkül. A papírháború dúlt, annyi szó esett a szék-ügyről, mint egykor a magyar futballról. 411 kocsihoz kellettek az ülések, úgy összecsapott a gyár fölött a hullám, hogy 100 garnitúra gyártására kényszerült, és tűzoltómunkával valamennyi összeszerelésére. A költségek? Most vizsgálják az önköltség alakulását, mert a történtek után biztosra veszik: nem lehetett ez olcsó mulatság. Mi a helyzet most? Dunavecsén maradt az ülés, és háttámlaváz gyártása, és ide került a kartámla összeállítás. Mezőfalva kiszállt a játékból, új partner akadt Sárszentmihályon, a Sárrét és Vidéke ÁFÉSZ segédüzeme vállalta a háttámla kárpitozást. Így Lentiben csak az üléspárnák készülnek. Az összeszerelés megint kapun belül maradt. Látható, hogy gazdát cseréltek alkatrészegységek, Sárszentmihály közelebb van, mint Mezőfalva, mindazonáltal a gyárral együtt újfent négy helyen, három megyében készülnek a luxusülések. Pontosabban egyelőre utaznak, még csak készülgetnek. Ezer 55.14-es autóbuszba kellenek az idén repülőülések. Egy kocsiban 32 utasülés, 1 sérülés, 1 kísérőülés és 1 vezetőülés van. Nem kis mennyiség ezer ülésgarnitúra gyártása, ezen belül elsősorban a 32 ezer darab dönthető utasülés elkészítése. Tavaly 10 ezret sem produkált ez a szerteágazó kooperáció, hogyan tudna ebben az évben több mint 30 ezret, és nem mellékesen, időre a gyárnak szállítani? Már az első negyedévben gyártják a típust, és a további negyedévekre 300-as szériákat programoztak. Az ülések tehát már kellenek, és egyre nagyobb mennyiségben, de a jelek szerint máris csak a madarak megérkezésében bíznak. Helyszűke miatt csak két motívumot említünk. Sárszentmihály helyett már a gyárban készülnek a háttámla borítólemezek. Az új partnerrel kapcsolatos ez is: 83 óra alatt 50 darab háttámla borítása készült el, cca. 160 darab helyett. Az egész szék témában érthetetlen: tavaly éles bírálatot kapott ez a kooperáció, következményei is voltak, mert súlyos helyzetet teremtett, és erre az évre újra megcsinálták!? Szóban mindenki azt mondja, hogy csak itthoni gyártással lehet ezt a nagy és igényes munkafeladatot időre, gazdaságosan, stb., elvégezni, vagy csak egy helyen, éspedig Dunavecsén gyártani. De ezt csak mondják, miközben más történik. Ki érti ezt? —Heresznyei— N IKARUS Üzembe A 250-esek állítják* A házi vizsga sikeres Panaszok — ellenvélemények a termelésben Március 8-án valamennyi érdekelt jelenlétében megtartották az első, 1972-ben gyártott 250-es autóbusz házi tesztelését. A vizsgán a kocsi túljutott. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy a típussal kapcsolatos valamenynyi gondot sikerült elhárítasni. A vázasoknál, ahogy a formálódó kocsitestek között végigmegyünk, szinte minden munkafázisnál elhangzik valamilyen panasz. Nem mindig a partner a hibás A weinsbergi szabó készülék eredetileg a fenékváz méretrevágására készült. Ma már a kocsik fenékváz nélkül kerülnek a készülékbe. A kéziszülék az eredeti célnak megfelelő konstrukcióval készült, ezért sok kereszttartó levágását lehetetlenné teszi a gép kívül elhelyezett motorja. Ezeket kézi fűrésszel kell méretre igazítani. A lemaradás pótlásánál nagy munkaveszteséget okoz a hibásan kapott alkatrészek helyreigazítása. A sajtoló például egészen az utóbbi napokig a régi dokumentáció szerinti fenéklemezt szállította. Ezek átszabása sok értékes órát rabolt el. Gyakran hibáztatjuk a kooperáló partnereket a felesleges alkatrészek felszereléséért. Pedig nem mindig ők hibáznak — mondja Endresz Lajos művezető. Példaként megmutatja a bal oldali első ládakereten kifogástalanul elhelyezett pótkeréktartó konzolt. Felszerelésében valóban egyetlen hiba, hogy teljesen felesleges, sőt akadályozza a léghengerek behelyezését. A pótkerék elhelyezése ugyanis jelenleg a másik oldalon történik. A rajtokon azonban még mindig be van jelölve. Tötös Károly vezető tervezőnél (ő a típus felelőse) érdeklődtem a konzolok sorsa felől. Ez valóban, a szerkesztés hibája — válaszolta, a módosítást azonnal végre fogjuk hajtani. Hogy mikor kerül el a műhelyekbe? Néhány hónapon belül biztos! Kevés az üveges A szerelőüzem vonaláról február 6-án jött le az első 250-es, igaz, februárban túlóra nélkül teljesíteni tudták a busz I-től kapott 556-os mennyiség szerelési munkáit, így ennél a típusnál nincs számottevő lemaradás. A 250-esnél azonban itt is jelentkeznek a problémák. Sok gondot okoz a ládaajtók illesztésének megoldatlansága. Gyakran kell levágni a széleket átfedés miatt, de előfordul az is, hogy hozzáhegesztéssel kell kipótolni a rövidebb ajtókat. Az egyik vonalon több ember birkózik a hatalmas szélvédőüveggel. Az üvegezésnél emberben kapacitáshiányunk van, — ismertet meg a körülményekkel Fejes Sándor üzemvezető. — Nehéz beilleszteni a nagy üvegtáblákat nemcsak szakmailag, de fizikailag is. Szerencsére a finn üveg nem olyan törékeny, de a magyar üvegek a legkisebb feszítésnél is könnyen elpattannak. Másik gondunk,hogy az ablakkeretek méreteiben nagy az eltolódás. Így minden kocsinál külön kell beilleszteni. Nincs meg a széria jelleg. Ez nagyon lassítja a cervelést. A szerkesztés elkészült A gyártmányfejlesztési főosztályon Somogyi Gábor főosztályvezető foglalja össze a 250-es típus történetét. A szokásos 0-széria nem került gyártásra. A hibák az első, 1970. végén megkezdett 150 darabos sorozaton jelentkeztek. 1971-ben az előző évben felmerült hibákat három szakaszban szűrtük ki. Az üzemektől és a különböző szervektől visszajelzett hibákat egyeztetés után mintegy 200 hibapontban foglaltuk össze. Állítom, hogy a korrekcióra vonatkozó feladatokat csak a szerkesztés teljesítette maradéktalanul. A típust a KÖTUKI sorozatgyártás közben minősítette. Az itt jelzett hibák felszámolása után a kocsik teljes joggal vehettek részt a magyarországi forgalomban. Az ez évben felmerülő hibák végleges megszüntetésére 1971. októberében üzemvezetők, az előkészítésben és a gyártásban részt vevő szervek vezetői műszaki igazgatói értekezleten nyújthatták be a még szükségesnek tartott módosítási javaslatokat. Ezek alapján adta ki a műszaki igazgató, a 250-es típusra vonatkozó harmadik utasítását. Ezt a következőképpen fejezi be: „Jelen utasításban felsoroltakkal befejezettnek tekintjük az 1972. évi gyártással kapcsolatos változtatások meghatározását... az Ik. 250-es és Ik. 252-es autóbuszok esetében, tehát ezeken a típusokon az 1972-es gyártásra vonatkozóan módosításokat nem hajtunk végre!” És ha mégis akadnak menet közben problémák? — Ha általános érvényűnek fogadjuk el azt az elvet, hogy a darabrajzok utasítás jellegűek, akkor a dokumentáció szerinti gyártás során nem lehetnek problémák, — válaszolja Somogyi Gábor főosztályvezető. Megindult az 1972-es sorozat gyártása. Az első 250-es házi vizsgája sikeres volt. Ez bizonyítja, hogy a kocsi a követelményeknek megfelel. De nem mindegy, hogy milyen munka, anyag és időbefektetéssel sikerül jó autóbuszt gyártanunk. Elkészült a 3. számú gyáregységben a vasúti bekötőpálya. Az értékesítési.osztálytól kapott információk szerint a különböző próbák és a távközlő berendezések üzembeállítása után, körülbelül két hónap múlva megindulhat az új iparvágányon a szállítás. A vágány közvetlenül a Rákosrendező pályaudvarral teremt összeköttetést, tehát a HÉV vonalát teljesen kizárják a kocsik útvonalából. Ezzel megszűnik a ferencvárosi és egyéb más pályaudvarokon történő vagonírozás is. Előreláthatóan a Szovjetunióba induló 556-os autóbuszokat már itt rakják vagonba. SZAKÉRTŐ Racskó András fiatalember, KISZ-tag, most jár technikumba, de már 1962 óta vállalatunknál dolgozik. A szerszám-gyáregységben a Hosta-féle szerszámok készítésének szakértője. Műhelybizottságának munkavédelmi felügyelője. Megkezdték a Bull-szériát Februárban is elmaradt a havi tervteljesítésben a székesfehérvári gyár. A tervezett 230 autóbusszal szemben 205-öt adott át. Ebből 138 kocsi 66.62-es és 67 kocsi 55.52- es típus. A teljes mennyiség az NDK-nak készült. A fővárosi 20-as Volánnál gyártási kooperációban elkészült az utolsó, 20 darabos, 55.21 típusú autóbusz. Ezzel befejeződött — a múlt évben megkötött szerződés értelmében — 70 autóbusz végszerelése (Decemberben 40, januárban 10 kocsit adtak át.) A tervközgazdasági osztály tájékoztatása szerint az első negyedévre 690 autóbusz gyártását tervezték. Az első és második hónapban együttesen 358 autóbusz készült el a gyárban a 450 tervezettel szemben, így 92 darabos az elmaradás. Márciusra 240-et terveztek, de az elmaradás miatt ez a mennyiség 332-re emelkedett .A terv- és tényszámok nem tartalmazzák az idei 30 darabos Volán teljesítését.) Fehérváron tehát ebben a hónapban 332 autóbuszt kell átadni a negyedéves tervteljesítéshez. Egyedülálló tervszám ez havi szinten, és ha emlékezetetünk a decemberi megfeszített munkára, arra, hogy milyen kemény helytállást követelt , akkor a 289 kocsi gyártása, úgy láthatjuk, meg kell dolgozni ezért a rekorderedményért! A gyárban egyébként megkezdődött a 200-as autóbuszok nullszéria gyártása. Az új feladat is fokozott munkát követel. Ennek teljesítése nemcsak mennyiségben fontos hanem azért is, mert a negyedik negyedévben 300 darabos sorozatgyártás indul. A problémákat addira rendezni kell. — H — Segítőkészségükért... Hírt adtunk arról, hogy a székesfehérvári gyárban a KISZ-bizottság szervezésében fiatalok társadalmi öszszefogással felújították a KGM technikumainak autóbuszát. Az 55-ös típusú kocsit decemberben szerelte szét egy ifjúsági brigád, és február 23-án átadták. Dr. Betler Sándor kohó- és gépipari miniszterhelyettes levélben fejezte ki köszönetét a gyár gazdagsági vezetésének és KISZ-szervezetének az áldozatos munkáért, mellyel soron kívül megjavították az autóbuszt. KEDVES TÓTH ELVTÁRSI A Kohó- és Gépipari Minisztérium felügyelete alá tartozó technikumok hallgatóinak csoportos szállítását biztosító autóbusz meghibásodott. Ez az oktatási tevékenységet komoly mértékben hátráltatta. ön és a vállalat KISZ-szervezete áldozatos munkát vállaltak az autóbusz soron kívüli megjavítása érdekében. Segítőkészségükért a vállalat gazdasági vezetésének és KISZ-szervezetének a tanuló ifjúság, valamint a magam nevében köszönetemet fejezem ki. Elvtársi üdvözlettel: Dr. Betler Sándor Autóbuszaink az Arab-Keleten „Magyar termék a nagyvilágban” címmel fotópályázatot hirdetett a Magyar Kereskedelmi Kamara.Gyárunk kísérletvezetője, Dabi Lajos „Autóbuszaink azArab-Keleten” , jeligével beküldött anyagát külön díjjal jutalmazta a zsűri. A díjat március 8-án vette át a Kereskedelmi Kamara tanácstermében tartott ünnepélyes eredményhirdetésen. Az egyiptomi szervizszolgálatról küldött jelentései mellett többet közöltünk a hasonló témájú képeiből. erzedt a tavaszt... Tinden évben repesve várom a természet újjászületésének első napjait. Az idei télen nemigen sanyargatott bennünket farkasordító hideg vagy országot dúló hóvihar. Mégis, egyre türelmetlenebbül lestem minden apró jelet, mely hírt adhat a tavasz érkezéséről. " És most, most végre elmondhatom: érzem a tavaszt! Nem az utcai árusoknál megjelent hóvirágok és Ibolya csokrok ébresztették fel bennem ezt az érzést. Ezek legtöbbje már a természet rút becsapásával, melegágyban nyílik Sajnos nem rendelkezem olyan képességgel sem, hogy meg tudnám különböztetni a megszokott hétköznapi fáradtságot a tavaszi fáradtságtól. Nem az átmenti fák nyújtózkodó ágai hozták a hírt. Igaz, némelyik a szelíd téltől átejtve már rügyeket is hoz, de ez nem bizonyíték számomra. Akkor honnan tudom, hogy közeleg a tavasz? Abból, hogy végig mentem a gyárudvaron. Télen, bármilyen enyhe is volt az idő, alig találkoztam valakivel gyári útjaim során. Az utóbbi napokban megélénkült az élet. Minden ajtóban háromnégy férfi, nő élvezi a friss levegőt. Fiatalok, idősebbek beszélgetnek, sütkéreznek az enyhe napsütésben. Sokasodnak az olyan tennivalók, melyeket „csak” a műhelyből, épületből kilépve lehet elvégezni. Egy-egy üzemi út forgalma már már vetekszik a Váci utcával. Ez csalhatatlan jele annak, hogy itt a tavasz, örülünk neki. Én is örülök teljes szívemből.sak egy dolog nyugtalanít: kik dolgoznak a műhelyekben és az irodákban? Mert ezen az apróságon múlik, hogy ne csak tavasszal, hanem egész évben örülhessünk. —ia S