Ikarus, 1977 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1977-01-14 / 1. szám
A brigádok elmondják : Milyen munkát végeztek ? KÉRDÉSEK: Hogyan sikerült teljesíteni a feladatokat, a tervet? Milyen nagy munkák voltak? Hogyan dolgoztak a szocialista brigádok? VÁLASZOK Az I. gyáregység préslakatosüzemében kerestem föl a Dózsa György Szocialista Brigádot. Gyurcsik László brigádvezető mondta: Ha a feltételek biztosítva vannak, jó hangulatban, rendben megy a munka. Idén nagy feladatot jelentettek a motortéri ajtók. 13 helyett, erősen dolgozva 25-öt tudtunk egy műszakban gyártani. A 255-ös és 266-os típusú buszokhoz fűtés csatornát készítettünk, a tervezett 780 helyett 1000 egységet. Női dolgozóink kiváló munkát végeztek, többet tettek, mint amit vártunk tőlük. Brigádunk tagjai segítik egymást, a fiatalokat közösen tudunk csak jól dolgozni. Az Otto Grotewohl Szocialista Brigád a II. gyáregység vázas I. üzemében dolgozik. Schekk Jenő brigádvezetővel, és Keresztes István művezetővel beszélgettem. Schekk Jenő: - Oldalvázat gyártunk, lakatosok, hegesztők és segédmunkások dolgoznak brigádunkban. A vonalsori gyártáson kívül részt vettünk az SKD és CBU programban is. A többlet munkát közösen vállaltuk, túlóráztunk, éjjeli műszakra jártunk. Novemberben, decemberben 150 jobboldali vázat készítettünk az SKD programban. Határidő előtt két nappal befejeztük a munkát. Keresztes István: A brigád gazdasági feladatait kiemelkedően végzi. Takarékoskodnak az anyaggal, a harmata csövek kisebb darabjait is fölhasználják. Gondjaink is vannak. Például megindul egy új gyártmány, de a műszaki feltételek nincsenek hozzá biztosítva. Ha ezen változtatunk, még jobbá tudjuk tenni munkánkat. A II. gyáregység lemezesüzemében beszéltem a Petőfi Sándor Szocialista Brigád vezetőjével, Koródi Istvánnal. - Sorunkon együtt dolgozik a Petőfi Sándor Szocialista és Ifjúsági Brigád. Jó az összhang köztünk. A kocsitest külső borítását, lemezelését végezzük. Ütemesen tudtuk szállítani a buszokat a fényezőüzemnek. Az SKD programban határidőre befejeztük a ládaajtók, a homlok- és hátfalak, a lökhárítók gyártását. 560 utasajtót készítettünk Budapestnek is. A rosszul sajtolt lemezeket folyamatosan javítjuk, egyengetjük, és ezzel sok anyagot takarítunk meg. A fényezőüzem Petőfi Sándor Szocialista Brigádjának Lakatos Mihály a vezetője. — Gazdasági munkánk a buszok, alkatrészek festése, fényezése. Termelési programunkat ütemesen tartjuk: 20 kocsi naponta. A normaóra teljesítményeket munka- és üzemszervezési intézkedésekkel, a munkaidő jobb kihasználásával 10 %-al növeltük. A fényezést hibátlanul, jó minőségben végezzük. Sok festékanyagot, segédeszközt takarítunk meg. Az ablakok közötti részt például kisebb sugárral fújjuk, így csak oda kerül festék, ahova kell. A kétszer elnyert „Vállalat kiváló brigádja” cím, kötelez! A III. gyáregység motorosátadóüzemében, a Kossuth Lajos Szocialista Brigád vezetőjét, Mikor Kálmánt kérdeztem. — Az autóbuszok nálunk készülnek el teljesen. A kocsikon — bizonyos kilométer lefutása után - felmerülő hibákat, mi javítjuk ki. Mindenféle munkát végzünk, dolgozunk műanyaggal, fával, de motort is szerelünk. Havonként a brigád 100 gépkocsit készít föl átadásra. Ez a tervnek megfelelően megy. Ha több kocsit kapunk a szerelősorról, akkor azokat is megcsináljuk. Ez évenként 10-12 buszt jelent. Lelkiismeretesen kell dolgoznunk, mert utánunk már senki nem javít. Csak a vevő nézi meg az „árut”, s nem mindegy, milyennek találja. Varga József A munkaverseny hírei Sajtoló A Kilián György Szocialista Brigád soron kívül gyártott az egyedi gyáregység részére 40 kormánybakot a 190-es típusú kocsikhoz, a beruházási főosztály számára pedig 90 karikát az elszívó berendezéshez. 3-as gyáregység Az alkatrészüzem három kislétszámú szocialista brigádja elhatározta, hogy egyesül és a vasasszakszervezet fönállásának 100 éves évfordulója tiszteletére fölveszi a „Centenárium” nevet. A brigád az 1977 évre szóló szerződést már az új nevén, a centenáriumi ünnepségsorozat szellemében köti meg. Székesfehérvár A kísérleti üzem 212-es „C” sorozatának 25 fenékvázának átalakítását, gépezeti szerelését, a karoszériák főbb egységeinek gyártását csak a társüzemek nagymértékű segítségével tudta megoldani. Erőteljesen támogatták ezt a munkát a technológiai főosztály szocialista brigádjai azzal, hogy földolgozzák a teljes felépítmény dokumentációját. Az I. gyáregység, a szerszámüzem, valamint az üzemfenntartás szorosan együtt munkálkodott a helyszínen a kísérleti üzem brigádjainak dolgozóival. Ennek eredménye, a sok módosítás ellenére, az első, majd az azt követő tíz fenékváz és karosszéria. v4 rejtélyes csomag, és aki ráült Villamos-végállomás. Szorosan az ajtókhoz tapadunk, mert amint lekászálódik az utolsó ember, szaladva foglaljuk el az ülőhelyeket. De mi történhetett? A kocsiban már senki sem fut. Mindenki úgy tesz, mintha nem is volna fontos: menetiránnyal szemben vagy „háttal” utazik. Sétálgatnak, ténferegnek. A kétszemélyes ülőhelyek közül — ahol csak az ember háta nézhet ki az ablakon — kettő üresen marad. Nem szemben, úgy srévizavé. Ahá, megoldódott a rejtély! Az egyik üres helyen jó nagy csomag. Amolyan áruházi stanicli-féle, amiben az ünnepek táján a Zöldért az olcsó almát árusította. Kizárt dolog azonban, hogy abban a csomagban holmi gyümölcs legyen. Nem olyan a formája. Puhább, lazább. Talán egy moher sál, irhabéléses kesztyű lapul benne? Netán TV-pizsama? Esetleg egy kettőbe hajtott kreppes ing? Olyan, amiért betörték az ingszaküzlet kirakatát? Ám mindenki úgy tesz, mintha fütyülne arra a rejtélyes valamire. A valóságban az egész kocsi Colombonak és Maigretnek érzi magát. Vagy ennél több? Ugyan kérem, itt nem fordulhat elő, hogy tárgyalás után kezdjen nyomozni bárki. Ellenben, ha valaki meg mer mozdulni, odamegy az ottfelejtett ajándékhoz, egy emberként lefüleljük. Követeljük, tessék leadni a csomagot a vezetőnek. A kutyafáját, miért nem száll föl egy álruhás ellenőr, rendőr vagy bármilyen egyenruhás? Helyettük egy javakorabeli úriember lép föl, tetőtől talpig síöltözékben. A ruha kopottas, de ő még így is megőrizte benne régi méltóságát. Leül. Oda, ahol nincs semmi. Egyszer azonban izegni-mozogni kezd. El is ül onnan. A csomagos helyre. Minden mozdulatát követjük. Bennünket ugyan be nem csap. Nem azért ült oda, hogy onnan majd jobban látja az Ernő utcát. Lehet, hogy elutazik a Lőrinci végállomásra, csakhogy övé legyen, amire már rá is ült. Hogy milyen emberek vannak?kkor azonban föláll egy házaspár.Még nem száll Tak le, de odalépnek a síöltözékeshez. - Uram, ön alatt egy csomag van... Nyilván szándékában áll leadni. - Kérem, üres - s fitymálva kidobja a kocsi közepére. -duil- Hosszú volt az út Spanyolországig, az Internacional Brigádig - felel kérdésemre elgondolkozva Frank Gyula, akit múltjáról faggattam. - Hosszú, mert még 1928-ban kezdődött, amikor a Horthy-reakció elől Ausztriába, majd Franciaországba emigráltam, hol a Renault Műveknél helyezkedtem el. Napjaim munkával teltek, de esténként a Bastill Rue Moreauban lévő magyar étteremben, a Restaurant Hongrie-ben találkoztam elvtársaimmal, magyar barátaimmal, hol mindig megvitattuk a hazai és világpolitikai eseményeket. Nagy figyelmet szenteltünk a közelgő spanyol választásoknak, mely hivatva volt eldönteni, hogy a spanyol nép a monarchiát vagy a köztársaságot választja-e államformának. Nagy örömünkre szolgált, mikor a monarchia elleni koalíció győzött, de annál jobban megdöbbentünk, amikor a fiatal köztársaságot a lázadó Franco tábornok olasz és német segédlettel megtámadta. önkéntesek lettünk Franco lázadása után napokig szótlanul üldögéltünk törzshelyünkön a Restaurant Hongrieben, aggódtunk a fiatal köztársaságért. Ez a jogos féltő aggodalmunk azonban felháborodássá változott, mikor a nyugati demokráciák, köztük a magát szocialistának nevező Leon Blum francia miniszterelnök is, a be nem avatkozás elvtelen gyakorlatát alkalmazva, cserbenhagyták a spanyol nép törvényes kormányát, szabad utat nyitottak a fasizmusnak. Mindnyájan úgy éreztük, ezt nem nézhetjük tovább tétlenül, először én adtam kifejezést érzéseimnek, mikor kijelentettem, hogy megyek. Kedves jó barátaim közül mintegy öten csatlakoztak hozzám, hogy mint önkéntesek a spanyol népien keresztül megvédjük a demokrácia, a világszabadság eszméit. A búcsúvacsorát kedves családi körben ültük meg, mint a haladó gondolkozású étterem tulajdonos Messalovich házaspár vendégei. A költségeket mindenáron ők kívánták fedezni, míg Párizsban élő kisiparos barátaink az innivalóról gondoskodtak. Másnap már a spanyol határ felé utaztunk, vonattal Pergignani-ig, ahonnan autóbusszal a pireneusi hegyek lábáig mentünk. A hegyen át a mintegy 20 kilométer hosszú utat már 500 önkéntes társaságában tettük meg. Az első spanyol városkától Figuresstől autóbuszokkal Barcelonába vittek bennünket, hol felejthetetlen fogadtatás várt ránk. A nagy sugárúton fölvonuló önkénteseket, a spanyol nép túláradó szeretettel fogadta. Vivát! Vivát! Hangzott a kiáltás az egész városban. A köztársaság, a haladó eszmék iránti hű spanyol nép, nagyra értékelte baráti segítségünket, és a világ dolgozóinak szolidaritását érezte személyünkben. Szivet melegítő érzés volt látni a lelkes ünneplő barcelonaiakat. Bennem is olyan érzések viharzottak, amit elmondani nem lehet, csak érezni. Ez az érzés volt az, mely a későbbi nehéz harcokban is lelkesített. A parancsnok magyar A barcelonai ünnepi felvonulás után a Madrid közelében lévő Albasettiben egy bikaviador arénában öltöztem be, honnan lehetőleg a már megalakult saját nemzetiségbeli brigádokba osztottak be bennünket. Engem, mint műszakit - szerelősofőrt - Albasettiből 20 kilométerre egy kolostorba irányítottak, hol vagy 300 lovat és 30 motorkerékpárt gyűjtöttek össze, melyek fölött egy köztársasági olasz tiszt parancsnokolt. Egy ízben szemlét kaptunk. Magasrangú tisztek érkeztek a vezérkartól, parancsnokuk egy kemény katonás tartású férfi, a lovak leromlott, sovány állapotát kifogásolta és a kapitányt azonnal leváltotta. - Ez aztán kemény katona - mondottam magamban - mikor a legnagyobb meglepetésemre magyarul szólva megkérdezte, van-e itt a különítményben magyar önkéntes. Az első pillanatban a nem várt magyar szó hallatára meglepődtem, de aztán katonásan jelentkeztem. Kérdéseire röviden feleltem, igazolásaim megtekintése Visszaemlékezés „/flűtűről Dúltam Nehéz múlt időben beszélni róla. Mindenkiről nehéz, aki eltávozik közülünk. Bandi bácsi — Szakáts Andor— a fehérvári gyár sokak által ismert dolgozója, hosszantartó, súlyos betegsége után elhunyt. Különösnek tűnik őt, az életvidám, kedélyes, folyton tréfálkozó embert és a halált egymás mellé rendelni, bármennyire is igaz a hír. Szinte senki sem hitte el, hogy többé már nincs közöttünk. Jó reggelt, Bandi vagyok a légierőktől!” — hangzott szájából reggelente, mikor munkahelyére érkezett. Ez a „légierő” nem volt egészen tréfa. Ő már akkor is itt dolgozott, mikor még valóban repülőgépeket javítottak a fehérvári gyár ősénél. Ennek pedig már jó három évtizede. Bandi bácsi itt nőtt fel a gyárban, személyesen élte át annak egész történelmét. Alkalmazotti területen dolgozott — legutóbb, betegsége előtt a közgazdasági és munkaügyi főosztályon, de részt vett termelői munkában is. Mindig becsületesen, lelkiismeretesen, szolgálatkészen hajtotta végre a rábízott feladatokat. A gyár megbecsült törzsgárda tagja volt. Hogy tényleg megbecsült dolgozó volt, azt az is bizonyítja, hogy többszörös kiváló dolgozó volt. Családja gyászában mindnyájan osztozunk. Nehéz lesz megszokni, hogy többé nincs közöttünk. - JESCHITZ - SEGÍTETTEK A CSÓKAKŐI ÓVODÁNAK A Dózsa György Szocialista Brigád, fehérvári gyárunk préslakatos-üzemében dolgozik, tagjai alkatrészlakatosok. Az idén a csókakői óvoda berendezéseinek elkészítésében 640 óra társadalmi munkát végeztek. - Kályhákat állítottunk be, polcokat, virágtartókat, védőrácsokat csináltunk, segítettünk a tereprendezésben is. Brigádunk egyik tagja csókakői, ő hívta föl figyelmünket az óvodára. Elmentünk, dolgoztunk - mondta Kovács Sándor brigádvezető-helyettes. MENNYIT TERMELNEK A JAPÁN AUTÓBUSZGYÁRAK ? Az autóbusztermelés Japánban 1976. képest 1417 autóbusszal emelkedett. Összehasonlító táblázat a japán autóbuszgyártásról. Gyártó cég neve 1975. I. félév db I. félévében az előző évhez A fenti táblázatból látható, hogy az elmúlt hasonló időszakhoz képest az autóbusz export 9,9 százalékkal, 851 darabbal csökkent. Az exporttermelés arány az autóbuszokra vonatkozóan 38,4 százalékot tett ki. (Japán Automotive News, 19. évf. 210. és 211 sz.) Évenként svájci vevői számára Drögmöller, s a Heilbronneri karosszéria járműgyár Karl Schmidt, őszi bemutatót rendez, hogy alpesi vevőkörét legújabb buszkonstrukcióval megismertesse. Legutóbb látható volt a D 303/13 busz, amely 2,30 m-es szélességű, a farban elhelyezett V8-hengeres Daimler Diesel motor 256 LE teljesítményű. A svájci 2,30 m-es szélesség betartása mellett Drögmöllernek sikerült különböző technikai fogásokkal üléskényelmet és kielégítő járó folyosószélességgel a középen megfelelő bejárást biztosítani. A legfőbb újítások a szellőző és a hűtőberendezés terén találhatók a Mercedes alvázra szerelt sorozatban gyártott Drögmöller turistabuszon. Drögmöller (Heilbronn) legújabb gyártmánya a E 320-as emeltszintű turistabusz, turbófeltöltéses Mercedes—Diesel-motorjával okozott feltűnést a genfi tavaszi szalonon való ez évi bemutatásakor. Ami mé Daimler—Benznél nem vált lehetségessé, azt Lavag most megvalósította: 310 LE-t nyert egy V8-hengeres motorból. Ugyanis „csak nagyobb teljesítményerővel lehet igazán jól legyőzni a Svájci hegyeket” — volt a véleménye a Vögeli Svájci cégnek, amint az Alpesi úttal bizonyított is. Vögeli buszvállalat tehát turbófeltöltéses buszában a 256 LE helyett 310 LE-t termelt. (Lastauto Omnibus 53. évf. 12. sz. 1976. dec. Ford. Dr.-né) 1976. I. félév db . Toyota 5888 7420 126,0 Nissan 3028 3484 115,1 Mitsubishi 2936 3269 111,3 Toyo Kogyo 370 248 67,0 Isuzu 3289 2924 88,9 Hino 2714 2132 78,6 Nissan Diesel 460 626 136,1 Összesen 18 686 20 103 107,6 A japán autóbuszgyártás 1976. I.félévi exportja Gyártó cégek 1975. I. félév 1976.I. félév Toyota 3813 4664 Nissan 837 1148 Toyo Kogyo 121 59 Mitsubishi 384 384 Isuzu 1949 1010 Hino 1375 336 Nissan Diesel 98 161 Összesen 8577 7726 Drögmöller turistabusz, E 320-as TPO után parancsot adott, hogy a tárolt motorkerékpárokból válasszak ki 10-et és tíz hozzáértő katonával azonnal csatlakozzunk hozzá. Mint kiderült, az internacionál brigádok vezérkarának parancsnokával Gallovich elvtárssal álltam szemben. Becsültek bennünket Ebben a 10 főből álló motoros brigádban a parancsnoklás nem volt egyszerű, ahány motorosom volt annyi nyelven beszélt, rajtam kívül csak a vakmerő, felvidéki Tóth Andris volt magyar. Őrmesterré való kinevezésem után, brigádommal azonnal bevetésre kerültünk a madridi Egyetem városrészben, hol Francoék rohamát megállítottuk és visszavonulásra késztettük őket. A városi harcokban a nemzetközi brigád megmutatta oroszlánkörmeit a fasisztáknak. A madridi utcai harcok után elfoglaltuk a Madridot félkörben átölelő védelmi állásainkat, mi motorosok Monate de la Huna mellett egy kastélyban ütöttük fel főhadiszállásunkat, közvetlen a vezérkar mellett. (Folytatás a következő számunkban Dabi Lajos