Ikarus, 1977 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1977-05-20 / 10. szám
t♦ ♦ t ♦ t » ájterfa) A kamaszfiú bement a fürdőszobába. Az anya utánaszólt: — úgy igyekezz, hogy a többiek is sorra kerüljenek. A fürdővíz azonban kellemes meleg, marasztaló volt. Az anya türelmét a múló öt-tíz percek lassan emésztették. Eredj be és mondd meg a bátyádnak, hogy azonnal öltözzön, mert... — a többit elnyelte, de a fenyegetést a kisebbik fiú így is megértette. Bement a fürdőszobába. Múlt az idő, öt-tíz-tizenöt perc. Elő a fakanalat! Az anya beviharzott a fürdőszobába. A kamasz még fürdött, az öcsi meg a fal mellett közömbösen ácsorgott. Az anya hangja és a fakanál csattant: Nem meg mondtam! A kamasz kiugrott a kádból és úgy elsodorta öccsét, hogy annak feje nagyot koppant a csempéken. — Mét az öcsédet bántod? ! — és újra lecsapott a fakanál. — De anya! Nem vagy igazságos! — kiáltott sértetten a nagyobbik fiú. A kisebbik kisomfordált az ajtón. — Hát nem megüzentem az öcséddel? — mondta már higgadtabban az anya. — Nem szólt semmit, és te megütöttél! A családi „rögtön összehívott" bíróság előtt az öccs nem valami bűnbánóan, inkább csak megszeppenve bevallotta: azt akartam, hogy egyszer ő is kikapjon. E történethez — melyet maga a fakanalazó anya mesélt — bennem egy gondolat társult: van ez így az Ikarusban is! Visszahőköltem e váratlan képzettársítástól, de aztán tűnődni is kezdtem és önmagamat faggatni. Van olyan, aki bosszút áll nálunk? Lehet, hogy félrevezetnek, megtévesztenek, netán becsapnak vezetőket, hogy azok „fakanalukkal" más hátára csapjanak? Megtörténik, hogy sunyin hallgat valaki, amikor pedig tudja, hogy ezért másnak kellemetlensége lesz? Elítélnek valakit is hirtelen indulatból, körültekintés nélkül? A kérdéseket pehelyként dobálom, a választ csak erőlködve formálom. Lehet, hogy az olvasók már seregnyi példával felelnek magukban. Nem versenyzek velük. Csak tűnődöm tovább. Nem túl rég felelős vezetők egyik értekezletén ültem. Az asztalfőn egy még felelelősebb elnökölt. Arról lett volna szó, hogy mit is kéne tenni a következő hónapokban — legalábbis ez volt az értekezlet célja. Föl is szólaltak a felelős vezetők. Először még csak, csak... de aztán egyre-másra hallok ilyeneket: igen ám, de azzal a főosztállyal nem lehet jól együtt dolgozni... mi megtesszük a magunkét, dehát ők... mi a lehető legtöbbet, de ők keresztbe fekszenek! Jól körülnéztem és meglepett, hogy a gáncsoskodó, tehetetlenek nincsenek jelen. Érdekes. Lehet, hogy Ők éppen másutt üléseznek, és a Miket szapulják, feketítik be egy nagyon felelős vezető előtt. Sok évvel ezelőtt, amikor mélyponton volt a vállalat, az új buszcsalád még csak alakulgatott, a fél országgal létrehozott együttműködés lépten-nyomon fejreállította a termelést, akkor nagyon sokat vádaskodtak az emberek. Idegesek lehettek, féltették állásukat, érezték tehetetlenségüket. Azután a vállalat úrrá lett a helyzeten. Sikert siker követett és örömében hamarabb mondja az ember: keblemre pajtás! Torzsalkodás akadt ugyan az elmúlt években is, de nem több, mint amennyi illik. Az idén azonban mintha ismét ingerültebben vitáznának egymással a különféle egységek vezetői, beosztottjai. Hamarabb mutogatnak a másikra is: ők a hibásak! Nem hiszem, hogy sokat kell magyaráznom. Közhelyként hat már ez a mondat: az idén még nehezebb! És mindig vannak kicsinyhitűek, ők azok, akik szorult helyzetben egymásnak esnek. Az erős, a tudásában biztos, a bízását el nem vesztő, nem lesi, mit csinál a másik, hanem biztos kézzel fogja a kormányt és vezet, vezet képességei szerint. Az elején elmondott történetről még annyit: a kamasz egy ideig szenvedett az igazságtalanság miatt, az öcsi egy kicsit röstelkedett, lelkiismeretfurdalása azonban csak az anyának volt, és van még ma is! (gerendás) : azt mondják, — nem is tulandom, hol hallottam — az igaz ember nem váltja a színét. Ez gondolom valami olyasmit jelenthet, hogy nem fordul úgy, ahogyan a szél fúj, nem mond egy dologra egyszer igent, máskor nemet. Miért mondom mindezt? Manapság sok szó esik a vándormadarakról, akiket a magasabb fizetés, jobb körülmények, több szabad idő és ki tudná mind felsorolni, hány csábító körülmény miatt adják egyik munkahelyüket, a másikért. Ez az írás azonban nem róluk szól. Úgy kezdődött, akár egy népmese. Pedig nem az, nagyon is valóság. 1932-ben Ragály faluból elindult szerencsét próbálni egy hatgyermekes szegényember legkisebb fia, a tizennégy éves Ludvig Dániel. Pestre utazott, az Uhri fivérek műhelyébe. A Gizella úton inaskodott, kitanulta a „karosszéria szakmát", ami akkoriban egészen mást jelentett, mint ma, jobban kellett érteni a fához, mint a fémhez, a karosszériák fából készültek... Nagyot fordult azóta a világ. Az egykori favázas járgányok utódai egyre modernebb autóbuszok lettek. 1945-ben újraszületett az ország, az emberek új életet kezdtek, ki itt, ki amott. Ludvig Dániel az Ikarusban folytatta munkáját, délelőtt a készülő buszokon dolgozott, délután a romokat takarította. És tanult. „Az ember mindig tanul, aztán mindig rájön, hogy kevés" — mondja. A technológián dolgozik, 70 óta a kocsitest technológiai osztály vezetője. Negyvenöt évig az Ikarus gyárban... Amikor beszélgetésünk során kimondtuk ezt a számot — pillanatnyi csönd követte. Negyvenöt év. Miért, hát nem akadt volna jobb lehetőség? Nagyobb pénz, kevesebb fáradtság? — A felszabadulás után nem volt könnyű, az igaz — emlékezik vissza. — Nem tudtuk, hányadán állunk a pengővel, élelemmel. De még akkor se gondoltam rá, hogy odébbálljak. Nézze, én nagyon szeretem a szakmám. Az emberekkel jól kijövök, kifogás a munkámra sohasem volt. Sőt, büszke vagyok arra is, hogy mióta vezető beosztásban vagyok, az osztályomról kevesen mentek el. Megelégedett, boldog ember vagyok, mindig azt csináltam, amit szerettem. Hát miért mentem volna? Ludvig Dániel nyugdíjba készül. Úgy hagyja itt a gyárat, hogy érzi, megkezdett munkájának méltó folytatása lesz. Szereti a fiatal műszakiakat, tehetségeseknek tartja őket, bízik bennük. Az elkövetkezendő évek sem fogják tétlenségre kárhoztatni, gondoskodik erről a két eleven unoka. Pihenni fog, de nem lesz otthonülő. Várják a futballpályák lelátói, az ulti -társaság, a Széchenyi-fürdő, az országjáró kirándulások. Hogyan lehet búcsúzni egy olyan embertől, akinek a szíve mindvégig egy gyáré volt? Hogyan lehet fölmérni, mit jelent negyvenöt évi hűség? Nehéz elkerülni a dagályos kifejezéseket, érzelgős közhelyeket, egy biztos: az ittmaradottaknak példaként szolgálhat Ludvig Dániel életútja. A jókívánságok mellé tegyünk még egy szót, köszönjük. Kapuvári G. Béla NEGYVENÖT ÉVIG AZ IKARUSBAN Mint V&t/hi’96 Együtt egymást segítve Újjáválasztották a törzsgyár vöröskeresztes vezetőségét. Az alapszervezetek harmincnyolc küldötte úgy döntött május 4-én, hogy a jövőben — Kardos Lászlóné kivételével — egy teljesen új vezetőség valósítsa meg azokat a feladatokat, amelyeket a Vöröskereszttől várnak. Ez az új fölállás a következőképpen alakult: dr. Halász Mária elnök, Rácz Elemérné (sajtoló) titkár, Kardos Lászlóné (3-as gyáregység) gazdasági felelős, Turcsik Jánosné és Szőke Elekné (orvosi rendelő) véradó felelősök, Nyirő Gyuláné (bölcsőde) család és ifjúságvédelmi felelős, Olasz Béládé (3-as gyáregység) környezetvédelmi felelős. Jelenleg nyolcszáz tagja van a törzsgyári Vöröskeresztnek. Természetesen ebben is tovább kívánnak lépni. Az új vezetőség terveiről mindössze annyit tudunk, hogy program szerint dolgoznak majd, s ennek teljesítéséről gyakran hallhatunk. E célnak azonban csak úgy felelhetnek meg, ha mind az alapszervezetek vezetőségei, mind pedig a törzsgyári vezetőség együtt, egymást segítve dolgozik. 1977. május 6-i küldöttgyűlésen Csóka Sándort választották meg pusztavámi gyárunk KISZ-bizottságának titkárává. Csóka Sándor 1953-ban született. Ipari tanuló éveit gyárunkban töltötte, majd a szakmunkásvizsga után az alkatrészgyártó A pusztavámi KISZ-titkár területére került. 1967-től KISZ -tag, 1972-től MSZMP-tag. A luxus vázgyártósoron dolgozott, bekapcsolódott a Jókai Szocialista Brigád munkájába. A brigád a szocialista versenymozgalomban bronz plakett kitüntetést kapott, a hármas jelszó alapján végzett munka elismeréséért. 1974-ben egyhónapos bentlakásos propagandista tanfolyamot végzett. 1975-ben pártvezetőségi taggá, illetve a pusztavámi pb tagjává választották, ugyanebben az évben, az üzemi pártszervezet javaslatára, egy éves pártiskolára küldték. Az iskola elvégzése után ismét megfogta a kalapácsot, visszatért a „régi brigádba", ahonnan indult. A tanultakat propagandista megbízatásának teljesítésével, a fiatalok politikai nevelésével hasznosítja. További munkájában ismét szükség lesz elméleti tudására és gyakorlati érzékére. - Sz. S. - Napfény, Majális BESZÉLGETÉS BUDAI FERENC PÁRTBIZOTTSÁGI TITKÁRRAL — Fehérváron április 30-án munkásgyűléseken emlékeztünk meg a nemzetközi munkásosztály nagy ünnepéről. Itt adtuk a „Kiváló" címeket a gyáregységeknek, az üzemeknek, az osztályoknak, a brigádoknak, a művezetőknek, és a dolgozóknak. Ezen a napon köszöntöttük az édesanyákat is. A déli óráktól dolgozóink családtagjai gyárlátogatásra jöttek. — A felvonulásra — úgy érzem — jól mozgósítottunk. Jó volt az előkészítés, a szervezés. A városi nagyüzemek között az „élen" vonult gyárunk, a családtagokkal és a gyermekekkel együtt több mint háromezren. Fegyelmezetten, vidáman. A felvonulás után autóbuszaink az Alba Regia Sportpályára szállították dolgozóinkat. Megkezdődött a jó hangulatú, színes majális. Az M. Rock együttes nagy sikert aratott. A fővárosi művészek is színvonalas műsort adtak. A rendezők kiemelkedő munkát végeztek. MAJÁLIS Céllövölde, körhinta, gokart bemutató, női foci, bajnoki mérkőzések, virsli, sör. Napfény, jókedv állandó hullámzás, meleg, nevetés, a tömeg, gyerekek a fűben, száll a piros léggömb, hangzavar, a színek kavargása. Majális... Az M. Rock együttes négytagú zenekar, a megye élvonalába tartozik. Ingyen adtak koncertet május elsején. Sánta Katalin és Szegfű György csak „betévedt" a sportpályára. — A vonatról láttuk meg, hogy valami készül. Leszálltunk és itt vagyunk — bizonygatta Kati. — Most hallom először ezt a beatzenekart. Jók. Együtt él a „csapat" — mondta Gyuri és nagyot harapott a virsliből. Hardi Margitnak is tetszett. — Szeretném őket más alkalommal is hallani. Elsősorban a fiatalok igénylik ezt a zenét. De azért idősebbek is vannak itt, nézz csak körül. Beszélgettem a zenekar tagjaival. Hárman az Ikarusban dolgoznak. Nos, nem panaszkodtak, de egy kis segítséget kérnek a gyártól... Lassan enyhült a forróság, néha szellő is fújdogált. A virsli, a pecsenye, a sör egyre fogyott, de úgy látszik a büfé kimeríthetetlen volt. Lelkes labdarúgó szurkolók a magyar-szovjet mérkőzést „elemezték". A műszaki dolgok iránt érdeklődők a gokart kocsikat szemlélték. A fáradtak ültek vagy sétáltak. Még ismeretlenek is beszélgettek. A fiatalok fogták egymás kezét. Gondolom, mindenki jól érezte magát. Varga József Köszönet Köszönet mindazoknak, akik április 28-án délelőtt vért adtak a törzsgyári orvosi rendelőben. („Az emberiesség előleg az életért" című írásunk éleshangú fölhívása — nem kis örömünkre — jó hatással volt fiataljainkra.) Ötvenhat jelentkező akadt. Kilenc 3-as gyáregységbeli „aranytartalék" az állandó véradókból, a többi a KISZ által szervezett fiatalokból. Tekintve, hogy hat jelöltet kiszűrtek - kereken ötvenen vehettek részt e nemes, emberi megmozdulásban. A KISZ mozgósító erejére vall, hogy négy NDK-beli vendégmunkás fiatal is jelentkezett a véradásra. A 41 KISZ-es és a kilenc állandó véradó donor, összesen 15 liter vért adott. Ezúttal szép számmal képviseltették magukat a műszaki értelmiségiek is — a fizikaiak mellett. - k. j. - Anett és Ferenc „Tente, tente csöppnyi gyermek, álmod őrizem én" — énekelték a Színjátszó utcai Általános Iskola úttörői az ünnepélyes névadáson. „A gyermek örömet, boldogságot jelent a szülőknek, léte célt és értelmet ad..., derűt, fényt hoz az életünkbe..., a házasságot a gyermek avatja családdá..., létfontosságú a gyereknek a közös szeretet, törődés... — Bán László szó ezek, aki az anyakönyvvező tisztet látta el és hivatalosan is „nevet adott": Bedus Aranka és Galambos Imre kéthónapos Anettjének, valamint Fejes Erika és Kurucz József háromhónapos Ferencének. Jövünk mi is és jöttek... Magam elé képzelem Hoffmann Józsefné vezető könyvtárost, amikor négy nappal korábban értesítik: a könyvtár minden helyiségében vésnek, gondoskodjanak róla, hogy a 18 ezer könyv ne akadályozza a villanyszerelőket a világítás korszerűsítésében. Arról is tudomást szereznek, ha a térdigérő törmeléktől megszabadulnak, a festőkre nem számíthatnak. Szűk a kapacitásuk. Jó ha két-három hónap múlva majd sorra kerülnek. Mi jelenhetett meg lelki szemei előtt? Egy roppant vigasztalan kép, amelynek beláthatatlan a vége. Ráadásul a meghívók már rég elmentek. A könyvtár „munkábavételének" tizedik napján negyven vasaskönyvtárosnak szeretnék megmutatni, íme ilyen tágas, szép, tiszta helyiségekben szokták fogadni az olvasót, a bibliobusz most már azokhoz is eljut, akik távolinak érzik az állandó könyvtárat. Ehelyett magyarázkodhatnak, hogy ha minden kész, akkor élvekét ide belépni. Amit most látnak, azt felejtsék el. A tapasztalatcserén résztvevőket azonban a frissen festett, tiszta könyvtár fogadta, s portalanított olvasmányokkal. Amikor a hogyanról beszélgettünk, meg is „vádoltam" a vezető könyvtárost, mert úgy adta elő, mint egy mesét. Hát tessék meghallgatni: a szerszámüzemi Tyereskova brigád saját magától ajánlkozott, jönnek ők, szívesen segítenek a rendcsinálásban. A festők Augusztus 20 Szocialista Brigádja se méltatlankodott, amikor nyújtott műszakokra kérték őket. Mindössze annyi történt, hogy Kübler Henrik brigádvezető és Kiss Géza technikus összedugta a fejét, miként gyorsíthatnák a munkát? A többi már Kübler Henrik, Kiss József, Szabó Imre, Kiss Géza festők, Hajner József és Lacskó József kőművesek dolga volt. Azaz némi segédlettel. Egy külső brigáddal, a Vegyesipari Augusztus 20-szal eddig olyan kapcsolatuk volt, hogy közösen kirándulgattak. Ősszel Szegeden jártak együtt. Most arra kérték őket, hogy itt a törzsgyár művelődési központja könyvtárában találkozanak egy közös festésen. Ha it jönnek, nem áldozzák föl mindannyian szabad szombatjukat is, nem készülnek el a tapasztalatcsere idejére. Hogy mi volt még? Mindössze egy telefonba került, hogy Fekete Lászlóné a gazdasági igazgatói terület tszb-jének versenyfelelőse megszervezze az alkalmi takarító csoportokat. A Ságvári Endre, a Közgazdász, a Március 15 és a Madame Curie Szocialista Brigád tagjai roppant készségesek voltak. Munkaidő után portalanították a könyveket, mosták a polcokat. Annyira nyújtott műszakban, hogy egy alkalommal meg kellett várniuk a filmvetítés végét is, csak azután láthattak munkához. Maradtak és utána folytatták a tisztogatást. Természetesen a művelődési központ takarítónői is velük együtt dolgoztak. Ez igazán szép munka volt! - d. - PUSZTAVÁM A Mór-pusztavámi bekötőutat már használjuk. Ez jelentős költségmegtakarítást jelent, mivel a távolság is csökken és kevesebb autóbusszal szállítják a dolgozókat. A centrifugál-szűrő beállításával megszüntettük a kromátozó tőkés importú szűrőpapír felhasználását. A próbaüzem eredményesnek bizonyult, végleges üzembe helyezés május hónapban várható. A Győzelem Napja alkalmából megrendezett járási honvédelmi versenyeken MHSZ klubunk teljes létszámmal vett részt és kimagasló eredményeket ért el.