Ikarus, 1978 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-13 / 1. szám

Miért, miért nem ? Szánja-bánja az ember, amikor tudván tudja, ezt így meg így kellene csinálni, de közben gondol egyet, s megkerüli a szokást. Különösképpen akkor szánjabánja, ha az az apróság, amit elhagyott, fájdalmat, hercehurcát okoz. Bizonyára Csernák Ferenc 24 éves esztergályos is szemrehányást tett már önmagának. Mert nem igaz az, hogy nem tudta, hogyan kell szabályosan esztergálni. Annyi oktató filmet láthatott erről, hogy már a könyökén jön ki. S mégis... Az volt a feladata a szerszámgyáregység forgácsoló üzemében, hogy az E 400-as padon 420 milliméter hosszban 15 milliméter átmérőjűvé esztergáljon egy alumínium rúd darabot. Hozzá is látott. Csakhogy ez volt az első hiba , nem használta a mozgóbábot. Ennek következtében a munkadarab közepe méretpontatlanná vált. Nekiesett reszelővel, hogy méretre vegye. Majd, hogy még tökéletesebbé tegye, csiszolóvászonnal simította az anyag felületét. Messzemenően nem úgy, ahogyan azt az oktató filmben láthatta. Ott a csiszolóvászon két végét kell megfogni. Csernák Ferenc — ki tudja miért — a munkadarab köré tekerte a csiszolóvásznat, majd két kézzel a rúdhoz szorította. Tette ezt azért, hogy minél nagyobb felület érintkezzen az anyaggal. A csiszolóvászon azonban rátekeredett a munkadarabra, s két hüvelykujja körmét levitte. Az ilyesmire szokták mondani: szerencsésen megúszta. Mert történhetett volna nagyobb baj is. Reméljük, hogy ez Csernák Ferenc fejében is megfordult. — d. i. — Bevonják a munkásokat a szakosztály életébe A Gépipari Tudományos Egyesület székesfehérvári gyárunkban működő gépjármű szakosztálya elkészítette 1978. évi előzetes munkatervét. A megfelelő munkavégzés érdekében a munkabizottságokat és a bizalmi körzeteket átszervezik, bővítik a munkacsoportokat, jobban szakosítanak. Önálló kezdeményezésként új technológiákat alkalmaznak. Az oktatást a szakmunkások műszaki továbbképzésével kívánják szélesíteni. A minőségirányítási és ellenőrzési szakosztály által kezdeményezett „minden hónapban egy minőségjavító javaslati mozgalomba bekapcsolódnak. A munkákba bevonják a fiatal üzemmérnököket, mérnököket. Javaslatokat tesznek a gyári munkaterületek kapacitásgondjainak megoldására (például: szervezés, szerszámozás). Fölveszik a kapcsolatot városi és megyei gyárakkal. A pusztavámi gyárban szeretnék megalakítani a GTE szervezetet. A fizikai területeken dolgozókat nagyobb mértékben akarják bevonni a szakosztályi munkákba. A szovjet-magyar autóbuszfejlesztésben úgy vesznek részt, hogy egy teljes műszaki keresztmetszetet fölölelő munkacsoportot alakítanak. A KGST és a tőkés export növelése és minőségjavítása érdekében műszaki tanácsokat hoznak létre, tanulmányokat készítenek, új konstrukciós, technológiai megoldásokat kutatnak föl és alkalmaznak. Javaslatot tesznek a tőkés alkatrész import KGST importtal vagy hazai előállítású anyagokkal való helyettesítésére. A munkaterv széleskörűen, jól határozza meg a feladatokat. A jobb munkavégzés érdekében szükséges lenne írásban rögzíteni (tisztázni) a szakosztály helyét és szerepét gyáron belül. — v — Elhunyt . Elhunyt Juhász Mihály, a szerszámgyáregység dolgozója, 1965 óta dolgozott vállalatunknál. December 12-én munka közben rosszul lett. Az orvosi rendelőbe vitték, de már nem lehetett segítteni rajta. Súlyos szívbetegsége végzett vele. Ötvenhat éves volt... Gyors típusváltozások, Ikarus-AVIA-ból 0 sorozat Az Ikarus székesfehérvári gyára tavaly novemberben kétnapos kényszermunkaszünetet volt kénytelen tartani a Csepel Autógyár fenékvázszállítási késései miatt. Szabó Istvánnal, a gyár termelési főosztályvezetőjével beszélgettem a múlt évi helyzetről, az utolsó hónapok feladatairól, az eredményekről. A fenékvázellátással kapcsolatos nehézségek időközben megszűntek. A gyártási sorrend szigorú megkövetelésével, esetenként közúti szállítás igénybevételével sikerült elkerülni a további leállásokat. Karácsony előtt a második kiesett munkanapot is ledolgoztuk. Az autóbuszok átadása program szerint ment — mondta a főosztályvezető. A negyedik negyedév nehéz időszakot jelentett a gyár életében, szinte minden típust gyártottak a sorokon. A gyors típusváltások, a kis darabszámok számottevő gondokat okoztak az alkatrészgyártásban és a termelésirányításban. Az 1977-es év utolsó nagy feladata a csehszlovák-magyar együttműködésben készülő Ikarus-AVIA 553-as típusú jármű O-sorozatának elkészítése volt. Az ötvenedik kocsi vázállítását december 20-án végezték. A kisautóbuszokat év végéig át is adták a csehszlovák félnek, illetve a hazai megrendelőknek. Az éves terv alakulásáról Szabó István a következőket mondta: — 6000 darabos alaptervünket túlteljesítettük. 1977-ben 6107 autóbuszt készítettünk el és adtunk át. Idén még nagyobb feladatok várnak ránk. (varga) Ady. Centenárium. Megemlékezések. Volt, aki elolvasott egy verset. Voltak, akik megnézték a televízió Ady-műsorát, (mert épp azt sugározták). Mások az Ady-plakátokat nézték meg. Ha már úgy is teli van a város vele... Sokan elgondolkoztak. Ki tudja hányan, még azt se. A Baross Gábor utcai iskola KISZ-esei előadásra készültek. Hét lány nekilátott. Napokig, hetekig verssel keltek, feküdtek. Érmindszent, Nagyvárad, Léda, Párizs, Budapest. „Érted haragszom, nem ellened..." ütött a műsor napja. Érdeklődő viszont csak egy akadt. Akiknek készítették, azok nem jöttek el. (A Magyar Ugaron? ) V Üres nézőtér - kritika? Önkritika ! d. zsy. Mindig kimosta a festékes dobozokat Egy hasonlat jut eszembe az alapozó Petőfi brigádjáról. Zenekarnak képzelem őket, ahol mindenkinek pontosan kell játszania a hangszereken. Különben az egész semmit sem ér. Ami róluk szól, hétköznapi. Takarékoskodnak a festékkel. Ehhez kell az összjáték. Kezdete röviden ennyi: amíg Pálházy Elemér az alapozóknál dolgozott, mindig kimosta a festékes dobozokat. Azért vesződött vele, mert fájt a szíve érte, idegesítette, hogy kárba vész. Aztán megtették raktárosnak. Akkor „kitalálta": egyetlen doboz se menjen ki festékkel az alján. — Kippattant az isteni szikra — szól közbe Tóth Tamás, a Petőfi Szocialista Brigád vezetője, ugyanakkor elkezdődött a vita is. Hátha döglött az a festék. Pálházy Elemér és Tóth Tamás fényező szakmunkások. Ők úgy látták, használhatók azok a dobozok alján maradt festékek. Ám biztos, ami biztos, döntnöknek Berényi Sándor technológust kérték föl. Ő melléjük állt. S ekkor kellett „hangolni" a brigádba tartozókat. Amikor a ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■a dobozból fölhasználják az epamint és cinkport, ne az elszállítandók közé lökjék, hanem vigyék vissza a raktárba. Papa, azaz Pálházy Elemér kimossa. Ha a raktárosi teendők mást kívánnak a „főmosogatótól", besegítenek a többiek. Tóth Tamás, Nagy Béla brigádtagok. A Béke brigádból még Torna Ervin és Képes József is. Hogy mennyit kell nyalogatni azokat a dobozokat, érzékeltetésére csak két szám: az alapozó havonta mintegy 300 mázsa epamint és 105 mázsa cinkport „fogyaszt". Dobozonként kétkilónyi festéket kell kivakarni. Áztatni, keverni, szűrni, hogy használható legyen. Ebben ők a legnagyobb eredménynek azt tartják, hogy 1977 ben — ezzel a sziszifuszi munkával — egymillió 350 ezer forintot mentettek meg. No, és a legdöntőbb? A technológiai előírásban kocsinként — naponta huszonhárom kocsi ez — 5 kilóval csökkentették festékfölhasználásukat. Benyújtották a vasas újítási pályázatára. Kilőtték őket. Belenyugodtak. Két éve takarékoskodnak. És mindaddig takarékoskodnak, amíg festékkel dolgoznak. Schindele Árpád, a busz - gyáregység vezetője „fájdalomdíjként" Pálházy Elemért és Tóth Tamást két-kétezer forinttal jutalmazza. Ezt azonban brigádpénzként kezelik. Ki-ki érdemei szerint részesül majd belőle. — d. i. — Kelim, mbri hálás és vájt rá tu •ér Tóth Istvánnak, aki a szerkesztésben dolgozik) életműve piciny hányadával ismerkedem? Tóth néni valósággal sugárzik a boldogságtól. Imád kézimunkázni — ezt mondja mindenkinek, akik megállnak a művelődési központ első emeletén látható kézimunkával zsúfolt vitrinje előtt. A háttér egy nagyméretű faliszőnyeg. A kézimunkázók berkeiben ezt kelimnek nevezik. Mint afféle laikus, csak azt érzékelem, nagyon szép és hatalmas. A kérdésem is naiv. Vajon hányat kellett ölteni ahhoz, amíg elkészült? Tóth néni megsimogatja arcomat és megmondja, fogalma sincs róla. Arra viszont pontosan emlékszik, hogy a kongré-fonál a 30-as években 100 pengőbe került, ugyanennyibe az alapanyag. A faliszőnyegnek a párja ugyanis otthon van. Sőt, egy asztalterítő, s ezen kívül még egy sezlontakaró is. Azért varrt négyet, mert a sezlontakarónál elfogyott a fonal. Ugyanolyat nem kapott, így aztán — öt év alatt — megvarrta mind a négyet, — más színű fonálból. Ez volna a fő mű? Nagyon szereti ő kalotaszegi asztalterítőjét is. Nézzem csak meg közelebbről, mi munka volt azzal. Lány korában kezdte el, asszony volt, amikor befejezte. Bácskai, mezőkövesdi, torockói, és még ki tudja, hányfajta motívum ismerője és megvalósítója, Tóth néni. Térítőkön, díszpárnákon, futókon, szetteken örökítette meg őket. És mit szólok a pubrikált díszpárnájához? Hüledezek tőle, mert leírni sem tudom, hát még Tóth nénit utánozni. Azt a fekete bársony ruhát, amelyben Tóth néni a nyugdíjasok kézimunka-kiállításán volt, torockói mintával hímezte. Ettől odébb a komor, fekete szín. Viselője is. Pedig egyre bizonygattad már hetvennégy éves. Viszont csak a távolbalátáshoz kell szemüveg, és rövid ideje a varráshoz. Most az a hobbyja, hogy szűrmintákkal festi a nyárfából vájt fatányérokat. Szemüveg nélkül, — szabad szemmel. — d. i. — Nekem, akinek a gombfölvarrás is lelkitusát okoz (rendszerint vagy sikerül vagy nem), csodálom azokat, akik egy életen át kézimunkázni képesek. Pihenésképpen, nyugtatóként tűt, cérnát fognak, s az egyszínű alapanyagra szemet gyönyörködtető mintákat öltögetnek. Görnyednek, szurkálják, böködik a megálmodott mintát, és még véletlenül sem panaszkodnak, fáj a hátuk, romlik a látásuk. De hogyan is juthat ilyesmi eszembe, éppen most, amikor J.Tóth Sándorné (édesanyja ). ■k Zolinak már bevallottam: eddig kétszer csodálkoztam rá. Egyszer, amikor a buszmegállóban egy kislány társaságában láttam. Nem akartam merően nézni, de vonzotta tekintetem. Másodszor irodában találkoztunk. Éppen nekiment a szemöldökfának. Majdnem fölsikítottam, mert a koppanás belém nyilallt. Akkor nem tudtam, most már igen, ezt „balhéból" csinálja. Csak nagyon ritkán fordul elő, hogy megfeledkezik róla, s tényleg fejjel megy az ajtótoknak. Nos, amikor bebizonyosodott, hogy gyári, elfogott a vágy jó lenne megírni. Rajtam kívül senki sem örült ennek. Le is beszéltek, nem valószínű, hogy vállalná az alany szerepét. Nem biztos, hogy öröm a vállalat legnagyobb emberének lenni. — Nem a legnagyobb, csak a legmagasabb — javít ki bölcsen, amikor előzetes hozzájárulásával leültünk beszélgetni a GYGO szerszámjavító műhelyében. Itt 1973 óta lakatosként dolgozik Varga Zoltán. Ismerik, megszokták, s amíg ott voltam, mégis a hátamban éreztem tekintetüket. Úgy gondolom, sok mindent meg lehet szokni, azt azonban sohasem, hogy az ember „kilógjon" a társadalomból. Ha megy, mindig az emberek fejét lássa, s ők onnan lentről merően fölnézzenek, bökdössék egymást: odanézz, szentséges ég, mekkora ember! Zoli ezeket a megjegyzéseket fájlalja a legjobban. Ez az, ami soha az életben nem lesz természetes. Nem öröm, egyenesen kínos magas embernek lenni. Ezt most és mindig jólesik elmondani. „Az én helyzetem olyan, mint amikor a normális méretű ember maskarába öltözik, s kinevetik érte." Azon a napon, amikor beszélgettünk, éppen rossz kedve volt, így mondta, de, nem látszott rajta. Rám olyan benyomást tett, mint egy félszeg kamasz. Az a típus, aki csordultig jószándékkal, s minden emberi szónak kimondhatatlanul örül. Igaz, úgy kezdtünk beszélgetni, amire nem akar válaszolni, nem kötelező. Mindenre válaszolt... Szőkésbarna a huszonöt éves Varga Zoli. Négy évvel ezelőtt, amikor a Honvédban úgy érezte, nem bírja a kosarazással járó edzéseket, az itteni és az ottani edző összebeszélt: jöjjön az Ikarusba, hátha kisebb a terhelés. Saját magában itt is úgy érezte, nem megy. Abbahagyta a kosarazást. Az első munkanapon viszont falhoz állították a szerszámgyáregységben. Megmérték. 1973-ban 214 centi magas volt. Azóta fogalma sincs róla, mennyi. „A nadrágról úgy gondolom, nőttem. Dacból sem érdekel, mennyivel vagyok magasabb. Úgyis szórakoznak velem, mutogatnak rám, dumálnak. Attól nekem jobb, könnyebb az életem, ha tudom, hogy hány centivel vagyok magasabb?" Ipolytölgyesen, a Börzsöny lábánál, öt kiló hatvan dekásan látta meg a napvilágot. Édesanyja orvostól orvoshoz szaladgált. Segítsenek. Nem tudtak segíteni, hogy ne nőjön hirtelen. A hátrányt akkor kezdte érezni, amikor beíratták iskolába. Jó egy fejjel kilógott társai közül. Szülőfalujában azonban öreg és fiatal Öcsinek szólítja. Egyszerű természetességgel, csodálkozás nélkül. A bátyja 190 centi. ★ Legnagyobb gondja a ruházkodás. Zolinak ez akkor is sokba kerülne, ha mindennap minden olcsóbb lenne. Iszonyatosan sokba kerül a több anyag, a varratás, a készíttetés. Készen semmit sem kap. Jó lenne farmerban járni. „A szárát nem toldhatom meg, mert engem kinevetnének érte." Barátai a varratásról lebeszélték, nem jó a magyar farmeranyag, könnyen kitörik. Fizetéséhez mérten — 2800-ra jön ki a sima órabérrel — időnként külön zakót, külön nadrágot varrat. Soha, semmiből nincs több egy két váltásnál. Cipőt tíz évvel ezelőtt vehetett üzletben. Akkor 48-as volt a lába. (Ez a legnagyobb méret.) Amióta ennél több — most 53-as —, csináltatni kell. Egy pár, pedig ismerős, féligmeddig haver a cipész, ezer forintba kerül. A zoknit is úgy kötteti. Kesztyűjét, azt az egy párat, már agyon nyúzta. Utcán föl sem meri venni, pedig fázik a keze. Nem is remélheti, hogy készen valaha is vehet. Munkaruhájának nadrágját legutóbb a brigádvezető, Szlankó Istvánná toldotta ki. Harminc centivel kellett meghosszabbítani. Otthon, Ipolytölgyesen, ahová minden hétvégén hazautazik, négyszemélyes rekamién alszik. Paplanját édesanyja méretre készíthette. Pesti fekhelyét saját maga toldotta ki. A paplan hagyományos méretű. Ha fázik, pléddel egészíti ki. Két szenvedélye van: cigarettázik és szereti a járműveket. Az autóbusz nem tartozik ezek közé, mert csak akkor kényelmges, ha ülhet. Állva 10 centivel magasabb a busz belsejénél. Ezért régebben motorja volt, ez év júliusa óta személygépkocsija. Látva meglepődésemet, megmagyarázza: „nem egyedül vettem, édesanyámmal közösen. Használtan. Tízéves ez a Renault." Vonattal, busszal bajosan jutott volna el a Szegedi Ünnepi Játékokra, Kecskemétre, Komlóra, Visegrádra. Kocsiban ülve megmenekül a kíváncsi szemektől. Ha kiszáll, úgyis vége nyugalmának. S volt-e olyan eset, amikor magasságát megmosolyogta? „Igen, a sorozásnál. A katonaorvos háttal állt nekem, úgy szólt: álljon a léc alá. Nem állok , mondtam. Azt hitte viccelek. Megfordult... Látta, fél fejjel vagyok magasabb a lécnél." Egyszer előnyét is érezte magasságának. Motorral jött Szolnokról. Ötven helyett kilencven kilométerrel repesztett. Lemeszelte a rendőr. Zoli megállt. De várnia kellett a sorára. Amikor szembefordult vele a rendőr, hátrahőkölt. Végül csak annyit mondott: nem volt szép, hogy kilencvennel ment. Előny, erő? Visszaél ezzel? Soha életében nem verekedett. Meglehetősen csöndes, hallgatag. Kisebb megfázáson kívül soha semmilyen betegsége nem volt. A fölényeskedés távol áll tőle. Állandóan kisebbségi érzéssel küzd. Ha bántják, ha kinevetik — szomorú. — dunajcsik Ilona — kinapatik, ha bántják 1 íj må tö ÍZ □ ID Busz A munkavédelmi vetélkedő telephelyi döntőjén a gyáregység Műszaki brigádja első helyen végzett. Busz II A Petőfi motorszerelő brigád az év végén a villanyszerelő és oldalfarost szerelő munkáiban is segített a gyártási program teljesítése érdekében. A fényezőüzem szocialista brigádjai az elmúlt időszakban összehangolt munkájukkal segítették, hogy az új üzem teljesítse 1977 évi gyártási tervét. Vállalásukat, a negyedik negyedévben jelentkező, a termeléssel összefüggő és egyéb termelést gátló tényezők ellenére teljesítették. A Kandó Kálmán műszaki brigád pontos, műszaki irányítással segítette a fedett tárolók építésénél dolgozókat. Ezzel, a fennakadás nélküli termelést kívánták biztosítani. 3-as gyáregység Az alkatrészüzem Centenárium Szocialista Brigádja kiemelkedő sikereket ért el újítással és anyagtakarékossággal. Az 1977-es évben megrendezett újítási hónapokban a brigád vállalati szinten első helyezést ért el. Anyagmegtakarításuk értéke mintegy 150 ezer forint. A Terv Szocialista Brigád a segíteni akarás jó példáját mutatja, amikor az oszk kezdeményezésére elkészített egy rokkanttolókocsit. Ezzel szeretnék könnyebbé tenni üzemük egyik dolgozója hozzátartozójának a mozgási lehetőségét. Üzemfenntartás 3-as gyáregységben dolgozó Május 1. Szocialista Brigád a téli felkészülésben végzett munkájával, valamint az alkatrészüzemben egy konvejorpálya felújításával ért el szép eredményt. Egyedi A Kossuth és Petőfi II Szocialista Brigád kiemelkedő munkát végzett december hónapban a 280 ABC, 254 és 212 típusok alkatrészeinek készítésében. Hiánytalanul teljesítették pótvállalásaikat is. Műszaki igazgató A kísérleti üzem Szabad Algéria és Csonka János Szocialista Brigádja az új típusú lökhárító ütközési kísérleteiben vett részt, és biztosította a filmezés zavartalan lebonyolítását is.