Ikarus, 1979 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1979-04-20 / 8. szám
Székesfehérvári gyárunkban az év első kommunista szombatján a dolgozók több mint 90 százaléka jelentkezett munkára, összesen 3207-en, plusz 15 külső munkatárs (MERT átvevő) is velünk dolgozott. A 6-12 óráig tartó műszakban tizennégy autóbusz készült el. A beruházási és műszaki főosztály, a műszaki ellenőrzési osztály, a gyego, a pénzügyi főosztály és a tervmunkaügyi főosztály dolgozói a sportpályán tereprendezési, murva terítési munkát végeztek, valamint a művelődési ház felé vezető járda építésénél tevékenykedtek, feltöltötték az óvoda homokozóit. A kereskedelmi főosztály a IV. sz. telepen a szerviz szolgálatában termelő jellegű munkát végeztek, a közvetlen környezetük rendbetételével együtt. Az orvosi rendelő dolgozói és a mentőszolgálat ügyeletet tartott. A gyáron belüli tereprendezési, takarítási, kertészeti munkákat a gyáron kívül végzett feladatok megjelölésével együtt az igazgatási főosztály által gondosan előkészített,beosztott munkarend szerint végeztük. A szállítási osztály munkatársai folyamatosan szállították a murvát, majd gondoskodtak a dolgozók hazaszállításáról. Térítésmentes hideg élelmet kaptak a kommunista műszak résztvevői. A bevétel a nemzetközi gyermekév és a gyermek szolidaritási alap bővítését szolgálja. (Fotó: Garaminé) — Nem szentségeitek reggel? Hahotázva nevet és tagadólag rázza a fejét a három harminc év alatti nógrádi fiú Tóth András, Kocza Rudolf és Adorján József, akik Palotás községből jöttek be erre az öt óra hosszára dolgozni Kocza Rudolf föl sem iratkozott. Adorján Józsefnek viszont két lánya, Tóth Andrásnak egy kislánya van. — Ha gyermekév, legyen gyermekév. Aki szereti a gyermekeket, nemcsak a magáéra gondol. — Ezt szinte egymás szavába vágva bizonyítják. Hajnal István, a 3-as gyáregység forgácsolóüzemének vezetője elkapja a végszót: — Kézzelfogható volt a cél, sokkal egyszerűbben ment a szervezés, mint tavaly. ÚSZOTT A HELYISÉG Jó gazda módjára körbemutat. Kishíján teljes üzemben pörögnek a forgácsoló gépei. Az üzemvezető mosolyában némi büszkeség bujkál. Ezt lehetett érezni Vendég Zoltán csoportvezető szavaiból is. — Aki akart, az jött. Aki mondta, az itt is van. Gyebnár Jani, a félautomata gépek beállítója föl sem iratkozott. Nem lehet csodálkozni, hogy Gyebnár Jani „elfeledkezett” a jelentkezésről Szabadságon volt. — Most hurcolkodtunk, rendezkedtünk az új lakásban. A Centenárium lakótelepen kaptunk két szoba összkomfortot a vállalattól. Jancsi fia tíz, Kriszti lánya ötéves. Életükben először fürödtek fürdőszobában. Szoba konyhában laktak eddig, Gyebnár Jani édesanyjánál. — Tudja, mit jelent egy égrenyíló lakásban lakni? Gyermekeket füröszteni? Kérdésére nem vár választ. Ő maga felel meg rá. — Senkinek sem kívánom. Ha látta volna az első pancsolást a fürdőkádban. Úszott az egész helyiség... Tizenöt éve dolgozom itt, a feleségem tíz éve a fotóban... Én meg csak úgy bejöttem ma... Látszata lesz ennek a bejövetelnek az irodákban is. CsonkaJózsef, a 3-as gyáregységvezető üzemgazdasági helyettesének és munkatársainak vállát határidős munkák húzzák. Jól jött ez a néhány óra hozzá. Hamarabb nem készülnek el vele, de így elvégzik a betegek helyett is a munkát. ...Lovász József tiszb-titkárral hiába keressük az irodájában Gürtler Ferencet, a 3-as gyáregység vezetőjét. A titkárnő már mondja is: lement az átadóba. Ott is volt. Többedmagával. Tehát csak kérdezni kellett, milyen is ez a mai nap, mit hoz? Sorrendben ugyan nem így zajlott, de elsőnek „adjuk meg a szót*" Oláh Lászlónak, a lll/10-es pártalapszervezet titkárának: - Nem kellett különösebb erőfeszítést tennünk, hogy az átadó dolgozóinak 76 százaléka bejöjjön. A párttagok 85-95 százaléka dolgozik a mai kommunista műszakon. Van munka is, 250-es autóbusz is... MINDENNAP NAGYTAKARÍTÁS? Az értelmi és érzelmi előkészítést országosan megtették. Ezt feszegeti Veszprémi Dénes üzemvezető: — Tájékozottak az emberek... Amolyan szólás-mondásféle: amíg itt nálunk műszak végére megtelnek a szemétkosarak száraz kenyérrel, addig a világon még éheznek az emberek... a gyermekek... A cél és az abból származó eredmény műszak végén már mérhető is. — Hét autóbuszt adunk át — mondja Gürtler Ferenc, a 3-as gyáregység vezetője —, de ezt hétfőn pontosan megmondom. (Megmondta: a hét buszt átadták. Egy 250-est, 6 280-ast. A széria-alkatrészek gyártásával a busz I és a busz II zökkenőmentes munkáját biztosítjuk. Nyolcan, tízen, akik Kállóról járnak be az átadóba, helyben, iskolaépítésben vesznek részt. Ezenkívül az általános műhelyrend kialakításán fáradoznak az emberek.. Nem merem eldobni a csikket az átadóban az akna mellett. Az udvaron sem. A 3-as gyáregységben nemcsak most, mindig az az érzésem — a műhelyekben és az irodákban egyaránt —, éppen akkor fejezték be a nagytakarítást. Kovács József látva tipródásomat, festett, fedővel ellátott szemétgyűjtőre mutat: — Mit hadakoztunk, amíg idáig jutottunk! Ebben gyűjtik a hulladékot. Nincs is idő, hogy a tisztaság hátterénél tovább időzzünk, mert ide most egy féligmeddig begyógyult sérelem miatt jöttünk. Belczer János, a Petőfi brigád „írnoka" kijelenti: — Mondja el a Karcsi... — Wohner Károly, az ezüstkoszorús brigád vezetőjéért körbekiabálták a műhelyt. Nehezen kerül elő. Ez érthető is. Két 250-es autóbusz gépészeti átadása a mai „norma". Annyi, mintha teljes műszak lenne. — Mégsem sértődtek meg? PANASZNAP RONGYOS OVERALLBAN — Persze, hogy nem. Nem vagyunk gyerekek. Röviden — hisz a brigádvezető is így adta elő —: év elején a Petőfi brigád fölhívást írt, hogy a gyermekév alkalmából tartsanak kommunista műszakot, a bevételt adják oda az arra rászorulóknak. Végigfutott a papír, de ráírták: nem lehet! Országos fölhívásnak szánták volna, de a kezdeményezés nem jutott túl a gyár falain. Tizenhárman tartoznak a brigádba. Valamennyien dolgoztak. Egy rongyos, overallos fiú viszont azt hiszi, hogy ma a panaszokat írják össze. Huzgálja magán az összement zöld gúnyát, a vállánál spárgával hosszabbított kantárt. Semeddig sem tartanak, méri magát végig. Bezzeg a Csepel Autósé, aki ott térdepel abban a kék munkásruhában. Az príma! A csepeles fölemelkedik, amikor hallja, hogy a ruhájáról van szó. Megmondja mit ér a kék munkásruha. Amúgy magyarosan. Kovács József, mint gyakorlott szakszervezeti ember, azt tanácsolja, Kabjaliknét, a ruharaktár vezetőjét ne nyaggassuk. Ő legkevésbé tehet róla. Termelési tanácskozásokon hányszor, de hányszor megizzasztották ezért a régi gyáregységvezetőt, Heim Pált is. Lévén azonban autóbuszgyárról szó, ő is csak továbbíthatta a kifogást. De akkor kit kellene megkérdezni? Lovász József széttárja a karját. Évek óta „interpellál" a vszt-üléseken. Onnan följebb megy a panasz. A munkásruhák minősége nem javul. ...Az Ikladról bejáró Fülöp Lajosnénak a kendő alatt biztos, hogy gyöngyözik a homloka, miközben az összepucoló részlegben ritmusosan dörgöli a busz hátfalát. — Akadt volna otthon is munka, dehát miért ne jöjjek be? — Erre csak értelmesen hümmögni lehet és hozzátenni: délutános volt. Malkin Antalné is, aki nevetve mondta magáról: — Nemrég kerültem ide... huszonnyolcadik éve... — Mind a ketten a Törekvés brigád tagjai, amelynek vezetője Pádár József. Ő viszont azzal folytatja, hogy csak ketten hiányoznak a brigádból. Idén már 300—400 társadalmi munkaórát gyűjtöttek. Az összepucoló nagy vasajtaján lány és fiú fejeket rajzolt az ismeretlen művész. A tárlat anyagának eltüntetése a legközelebbi társadalmi munka. Lefestik. Csak azt nem lehet tudni a csinos ebédlőben, hogy az olajfalon milyen piszkot látnak az asszonyok... Mindenesetre mossák. Patika tisztaság fogadja hétfőn az ebédelőket. Ez itt a 3-asban így szokás. KÉTSZER KETTŐ MENNYI? Azért voltak, akik bosszankodtak is ezen a napon. Meri Lajostól, az oszd termelési felelősétől hallottam. A berendezéstervezésnek, az alkatrész értékesítésnek, a gondnokságnak, a telefonközpontnak nem jutott szendvics. A törzsgyár konyhája hatezer rántotthúsos zsemlét készített. Ide kevesebb érkezett, mint amennyi kellett volna. A kommunista műszak szervezésében, a jókedvben (az eredményben) nem volt hiba a 3-asban. Az egyszeregyet azonban még tanulnia kell annak, aki a szendvicsek körül hibázott. — dunajcsik — SZEMÉLYES KAPCSOLATTESTVÉRÜZEMMEL A vorosilovgrádi Járműszelepgyár testvérüzemünkkel már korábban is volt kapcsolatunk, mely napjainkban személyes kapcsolattá is vált. Testvérüzemünkből ugyanis 1979. március 20-tól 24-ig küldöttség látogatott a móri gyárba. A gyárban tevékenykedő MSZBT tagcsoport elnöksége bemutatta vendégeinknek gyárunkat, munkánkat, szűkebb és tágabb hazánkat. A meleghangulatú magyar—szovjet munkástalálkozón élénk érdeklődés nyilvánult meg a szovjet emberek munkája, élete iránt. A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 60. évfordulójáról történt közös megemlékezés után kötetlen baráti beszélgetés formájában kérdésekkel árasztották el dolgozóink vendégeinket, melyekre részletes felvilágosítást kaptak. Testvérüzemünkkel való kapcsolatunkat szocialista szerződésbe foglaltuk és a jövőben rendszeressé tesszük. A két gyár társadalmi és gazdasági vezetői ünnepélyes keretek között a baráti találkozón írták alá a szocialista szerződést. A jövőben kölcsönösen tájékoztatjuk egymást, termelési eredményeinkről, szemléltetjük dolgozóink előtt a két gyár életét, kapcsolatainkat továbbfejlesztjük, szocialista brigádok kapcsolatát is létrehozzuk Ondrik János Ikarus Móri Gyula MSZBT nv. elnök A SZÁMOK MÖGÖTT EMBERSÉG Cédulát nyújt át Rácz Elemérné, a vállalati vöröskeresztes titkár A gépelés összesen négy sor de a szavak és számok mögött jóval több van. Segítőkészség, emberség és tenniakarás. Februárban, a térítésmentes véradáson a szerszám gyáregység negyvenkét dolgozója 16 liter vért, a busz II. gyáregység százharmincnégy dolgozója pedig 51 liter vért adott. Köszönet érte! A JÓSZÁNDÉK KEVÉS amcsit Y&n*) Sokáig halogattam. Még a múlt héten is azon töprengtem, megírjam-e? Pedig azóta egy hónap is eltelt. Azután úgy döntöttem, szólni kell róla. Hiszen valami oka mégiscsak lehet, hogy Fehérváron megy, nálunk meg nem. NEM AKAROK TITKOLÓZNI, csak valahogy magam is szégyenlem leírni: fölsült a törzsgyár. Pedig mi mást lehet mondani arra, hogy elmaradt a palotási falugyűlés. A bejárók fóruma, amelyet a vállalat vezetői terveztek a Palotásról és környékéről járó dolgozóknak. Terveztek és szerveztek. Napokig tartó fáradságos munkával. Csak egy-két adat az előkészületekről: a szociálpolitikai osztály 120 meghívót küldött ki. Névre szólóan a palotási, héhalomi, kisbágyoni dolgozóknak. Kiállításra szánt tablókat készíttetett, mozgófilmet szerzett a gyár életének, termékeinek bemutatására. A dekoráció 18 plakátot festett és ragasztott ki az eseményről. De nem tétlenkedett a palotási tanács sem. A község legnagyobb, legszebb termét bocsátották rendelkezésre. Vetítővel, hangosító berendezéssel. Markolt Gergelyné tanácselnökasszony maga is toborozta a környék lakóit. Háromszáz meghívót küldött szét a lakosoknak. Hadd ismerjék meg minél többen az Ikarust. Még arra is gondolt, hátha valamelyik szülőnek megtetszik, s oda küldi a gyerekét szakmát tanulni. Két órára szólt a meghívás. Negyed háromkor még egy teremtett lélek sem volt. Kongott az ürességtől a két éve átadott szép palotási művelődési ház. Fél három körül bekukkantottak vagy öten. Látták, hogy nincs senki, ők is visszafordultak. Markolt Gergelyné tanácstalanul tárta szét a karját: „pedig sokan érdeklődtek, azt hittem be sem fogunk férni". A törzsgyár vezetői tanakodtak: csak nem hiba csúszott a szervezésbe? Csak nem elírták, elértették az időpontot? Nem. Minden egyezett. Csak a gondos előkészítés és az érdeklődés nem volt összhangban. Mert a fórum végül is elmaradt. A KÖVETKEZŐ NAPOKBAN, úgy találomra megkérdeztem néhány környékbeli embert. Valamennyien tudtak róla. S hogy miért nem jöttek el? „Mert ki ér rá szabad szombat délután? Mert főzni, mosni, vasalni kellett. Mert munka volt a ház körül. Mert minek az a fórum, ettől úgysem változik meg semmi. Mert jó volt az idő esni, kapálni, ültetni lehet ilyenkor.. " Szólni kellett erről. Bármilyen kellemetlen is. El kellett mondani, hiszen a vezetőkben megvolt a szándék. De úgy látszik a jószándék kevés. És mit sem ér, ha nem találkozik a dolgozók támogatásával, érdeklődésével. DE VAJON mi lehet az oka az érdektelenségnek? Nem ártana rászánni egy kis időt. Megvizsgálni, miért nem tartják érdemesnek a dolgozók, hogy részt vegyenek a fórumon. — budai — Szófiától Moszkváig méteres összeszerelhető autóbusz iránt, amely városközi forgalmat bonyolítana le. Érdeklődésüket Tóth Istvánnak, a székesfehérvári gyár igazgatójának már jelezték is. De más jó hír is van. Madagaszkár több városában a forgalmat Ikarus buszokkal tervezik megoldani. Jelenleg több éves közlekedési terven dolgoznak, amely az ország közlekedését javítaná, s ehhez számolni lehet újabb rendelésekkel. Persze, nem szabad elfelejteni, hogy a konkurenciával is számolni kell. Ezt jelzi az EBRD spanyol cég decemberi kisméretű autóbusz-bemutatója, sőt az is, hogy Japánból is érkeztek 7 méteres autóbuszok. A vevőszolgálat kapcsolata a FIBATA-val nagyon jó, a szerelők állandóan a garázsban tartózkodnak, intézik, szervezik a javításokat. Utolsónak hagytam a Szovjetunióban üzemelő vevőszolgálatunkat, bár ha az évenként tőlünk vásárolt darabszámot és az üzleti kapcsolatot tekintjük, akkor mindenképpen elsőként róluk kellett volna szólni. Most mégis a Moszkvából, Perschy Gézától kapott beszámoló következzék: „A már hagyományos gyártó-üzemeltető találkozó, illetve konferencia következő állomása Riga — még ez év áprilisában. De más tervekről is szólhatunk. Mégpedig arról a jelentésről, hogy Szibériában új bázis létesülne, amely az Uraltól Vlagyivosztokig körülbelül 4000 Ikarus autóbuszt üzemeltetne. A Podolszkban megtervezett oktatóbázis is jelentős, de ezenkívül még három városban indul oktatás. A Szovjetunió autóbuszközlekedését tekintve megállapítható, hogy a hazai gyártású buszok mellett minden köztársaságban egyre több Ikarus közlekedik. Ötvenezer. Ez a szám még önmagában is hatalmas. S még ha hozzátesszük, hogy 1978. augusztus 29-én ünnepélyesen adtuk át szovjet partnerünknek az 50 ezredik autóbuszt — akkor a szám önmagáért beszél. Az együttműködés, a kooperáció igen lényeges. Ezt a célt szolgálja a közös városi autóbusz kifejlesztése, mely eredményeként a jelenleginél tovább szélesedne az autóbusz alkatrészek kooperációja. Sajnos, gonddal is elő kell hozakodnunk. Az üzemeltetők többször keresnek meg bennünket, hogy elmondhassák panaszaikat. A MOGÜRT által rendelkezésükre bocsátott alkatrész „Rendelési füzet" miatt bosszankodnak. A füzetben az anyagok csoportosítás nélkül szerepelnek, sok anyagot kétszer is fölsorolnak, ugyanakkor az autóbusz összes alkatrészének csak töredékét tartalmazza a könyv. Egyes tételeknél lehetetlen árak vannak föltüntetve. A felvetéseket továbbítottuk, de a helyzet azóta sem változott. Jó lenne, ha a MOGÜRT sürgősen intézkedne! Egyébként jóleső érzéssel mondhatjuk el, hogy üzemeltetőink elégedettek az Ikarus autóbuszaival." (Folytatása következik.) — tarpai anikó — (II. rész) A Bulgáriában, Szófiában Csipes Sándor vevőszolgálati vezető által íródott decemberi jelentés sem maradt el. Már első mondatában örömmel újságolja, hogy autóbuszainkról változatlanul nagyon jók a vélemények. Az ez évre lekötött 250 buszon fölül további igényekről beszélnek. (A Budapesti Közlekedési Vállalat 100—200, az AUTOTRANSPORT 100 Ikarus 280-ast szeretne. Mindkét helyen már a vásárlási engedély megszerzésén fáradoznak.) A madagaszkári vevőszolgálattól, Pfeilmayer Artúrtól is jó hírek érkeztek. Az Ikarus autóbuszok beváltották a hozzájuk fűzött reményeket, s így újabb rendelések várhatók. Az ottani új közlekedési vállalatot most szervezik, az épületeit még csak tervezik. A madagaszkári vevőszolgálatunk sok tanáccsal segíti a vállalati szervezést, való igaz, igénylik is. Érdeklődnek egy 9