Ikarus, 1982 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-21 / 1-2. szám

A XVII tartóban ■ Cantanáriumi folyamion AXHumaf c. KépOnfcsin • Molyiható kitapont látható. (Fotó: Mbm)______________________________________________________________________ ,______________ Országgyűlési képviselőt választottak A Fejér megyei 1. számú országgyűlési választókerületben Székesfehérváron ja­nuár 4-án országgyűlési képviselőt válasz­tottak. Ez Bondor József nyugalmazott miniszternek, országgyűlési képviselnek halála miatt vált szükségessé. A Gárdonyi Gáza Művelődési Házban megtartott jelölő gyűlésen részt vett Boór Ferenc, a megyei pártbizottság titkára is. A megjelenteket a Hazafias Népfront vá­rosi bizottsága nevében Verge Ferenc, üzemi pártbizottságunk titkára köszön­tötte, majd ismertette a jelölő gyűlés fela­datát Megyeszékhelyünk és választókerületünk V. ötéves tervidőszakának eredményeiről, a középtávú tervekről adott tájékoztatást Seres József, a városi tanács elnöke. Ezek után javaslatot tett Szelei Gyula kőműves szakmunkás, az ARÉV brigádvezetőjének jelölésére. Szelei Gyula a megyei párt-végrehajtó bi­­zottság, valamint a vállalati pártbizottság tagja, alapszervi titkár. A tizenegy támo­gató hozzászóló — közöttük Belle Károly gyárigazgató — bemutatta az elkötele­zetten dolgozó munkásoiban, aki jól is­meri a közösséget foglalkoztató kérdé­seket, részese a városépítésnek, ismét köz­életi ember. A hozzászólók emlékeztettek a jelölt XI. pánkongresszusi nagysikerű fölszólalására. Szelei Gyula így nyilatkozott: — Négy megtiszteltetésnek tartom or­szággyűlési kép­vise­lői jelölésem. Mit mondhatnék: eddig is igyekeztem becsü­lettel elvégezni e rám bízott feledeteket. Szeretem ez embereket, szeretek tenni artuk. Azt hiszem, ez e legszebb, legneme­sebb feledet. ígéretekbe nem bocsát­kozom, mert tettekkel, tényekkel szeret­ném bizonyítani, hogy megválasztásom után elvégzem tisztességgel, amit tőlem várnék. -ke- A cím leírása után jöt­tem rá, hogy ez nem le­het hivatkozási alap, vagyis az a maghatározás nem mentesít inkább kö­telez bennünket No, de nem akarok az esemé­nyek elé vágni. A móri gyárban jól be­vált gyakorlat, hogy minden rendelkezésre álló eszközzel segítsék a fiatalok szociális ellátá­sét Ezek egyik sarkköve az óvodai elhelyezés. Azon túl, hogy senkinek nem volt elutasított óvo­dai kérelme, a gyér külön autóbuszt biztosít regge­lente a gyerekek puszta­­vémi óvodába történő szállítására. A reggeli járat előtt 5 perccel indult ez a busz, lerakja a gyerekeket, majd szállítja a puszta­vám­i dolgozókat. Ezt ügyesen megszervezték, hisz a Mór-Pusztavám üresjárat helyett elhozza a mintegy 40 szülőt és gyermeket. Mint minden jót ezt is örömmel fogadták. Az utóbbi időben azonban ebbe egy kis üröm is ve­gyült. Egyes 7 órára járó dolgozók ugyanis fittyet­­hányva a szállítási rendre, úgy döntöttek, hogy ők is ezzel a járattal mennek dolgozni. Ha már úgyis a megállóban vannak, ak­kor fölszállnak. Igen ám, de ezzel az óvodás busz zsúfolttá vá­lik, nem egyszer a kisgye­rekekkel kell végig állni az utat. A gépkocsivezető nem tudja megtiltani a renitenskedők fölszállá­sát ők pedig menetrend­szerűen fölszállnak. Hogy miért? Ezt kérdezték a gyerekes szülők is. Utó­végre emberek vagyunk, miért nem tudja min­denki megtartani a ren­det, s megvárni a járatot. Úgy tűnik, erre a kér­désre egyelőre nincs vá­lasz. —Szántó— Bibnettt­l AZ IKAWUL­KAROMZÉRIA-ÉS JÁRMŰGYÁR DOLGOZÓINAK LAPJA XXX. évfolyam, 1-2. szám 1982. január 21. ÉRDEKEK ÉS ÜTKÖZŐPONTOK Közösen tervezni?! A CSEPEL AUTÓGYÁR ÉS AZ IKARUS KAPCSOLATA A két nagyvállalat kapcsolatát alap­vetően a termelési együtműködés hatá­rozza meg. A különböző helyszíneken folytatott beszélgetésekből következett, hogy a termelésen kívül is lényeges érin­­kező pontok vannak: ezek közé tartozik a tervezés, fejlesztés egybefonódása. Ezt az együttműködést minden részleg másképp ítéli meg. A vélemények közül néhányat kiragadtam. MEGOSZTVA VAGY KÜLÖN? Lendvei Béla, a Csepel Ajtógyár főmér­nöke az egyedi gyáregység (a csepeli egye­diről van szól) kapcsán jegyezte meg: " Az egyedi gyáregységünk bizonyos műszaki feltételek mellett tud eredmé­nyesen működni. Ehhez a műszaki appará­tusoknak nagyobb összhangban kell lenniük. Ugyanis az egyedi gyártásra jel­lemző, hogy a dokumentáció nem komplett, de ha a gyártás itt van,a tervezés ott, ez lényegesen meghosszabbítja a kivi­telezés idejét . Bessenyődi Sándor, a Csepel Autógyár termelési osztályvezetője is szólt erről: — Új típusnál mintaszerelést kell végezni, ehhez tervezői művezetés is szükséges. A szerelő nem szaladhat minden részletkér­désért Mátyásföldre. Törőcsik László, a Csepel Autógyár fő­­konstruktőre így látja ezt: — A padlóváz konstrukció készítését át­vállaltuk volna, de azt hiszem ez a kérdés nem is a szerkesztőkön múlik - hanem a két gyár stratégiáján. Erről a stratégiáról vall Horváth Béla, az Ikarus gyártményfejlesztési főosztályának vezetője. — A kérdést „történelmi" oldalról kell vizsgálni. A kezdetben Csepel nem töre­kedett a korszerű önhordó autóbusz fenékváz fejlesztésére, gyártására Így ezt a saját tervező-fejlesztő részlegünk végezte el. Amikor kialakult a gyártásközi együtt­működés, új helyzet állt elő: a Csepel Autógyár kooperációs partnerünk lett, no persze jóval bonyolultabb terméket állít elő, mint bármelyik partnerünk. Az együttműködésünk most abban van, hogy az általuk gyártott főegységeket a mi igé­nyeinknek megfelelően is fejlesztik ki és általában a konstrukciós változatok gyárt­hatósági szempontjait mindig megtárgyal­juk velük, összegezve elképzelésünk az, hogy az önhordó típusok alépítményének tervezése továbbra is nálunk marad, ami azonban nem önhordó, integrált, azaz al­váz, annak készen állunk a fogadására. KAPCSOLATTARTÁS — Nem jelent ez önök számára eláren­­deltséget ez, hogy főegységtervezéssel be­dolgoznék e konstrukciók kialakítésábe? — kérdeztem Törőcsik Lászlót. — Nem — mondja. — Van önálló tevé­kenységünk is. Világszerte ez a gyakorlat, a legismertebb cégek is átvesznek kész konstrukciókat, a főegységeket mindig más és más cégek gyártják, tervezik. — Milyen münkében kaptak önálló­ságot? — kérdeztem Királyföldi Istvánt, a Csepel Autógyár autóbusz osztályának ve­zetőjét. — A legutóbbi munkánk — mondja Királyföldi István — például a repülőtéri autóbusz fenékvázának kísérleti dokumen­tációja. De nemcsak ilyen újnak tekinthető feladataink vannak, az Ikarusból érkező dokumentációt mi honosítjuk — vagyis, átdolgozzuk a saját rendszerünkre. Ezen kívül ellenőrizzük is a rajzokat. — Az ikarusi fejlesztésekbe többször be­kapcsolódunk, csak példaként a 400-as család szervokormányát is itt dolgozzuk ki a különböző változatokhoz — fűzi hozzá Törőcsik László. — A két vállalat között harmincöt kilo­méteres távolság van, nem nehezíti ez a (folytatás a 2. oldalon) ÚJÉVI KÖSZÖNTŐ­T hisztelt at m munkatárcáim/ A­mikor e sorok megjelennek, már valamennyien a 82-es év mindennapi munkájának sűrűjében leszünk. Legtöbbünknek hihetetlenül távolinak tűnnek majd az 1981-es év eseményei, kudarcai, eredményei. Mégis vállalkoztam arra, hogy áttekintsem ezeket a főbb állomásokat, megpróbáljak mérleget vonni az eredmé­nyekről és körvonalazzam a 82-es év feladatait. Az áverejei munkásgyűlésen már szóba kerültek ezek a témák, de úgy vélem, hogy az írott betű adta lehetőséget is meg kell ragadnunk e kérdések ismételt végiggondolásához, ezzel is megfelelő támpontot adva munkánk további javításához. Meggyőződésem, hogy rendkívül nehéz év van mögöttünk. Sok olyan hatás ért bennünket - esetenként váratlanul -, mely mintegy sokkolta a vállalat egész közösségét A kezdet kezdetén hihetetlennek tűnt, hogy egy magasabb értékesítési darabszámról vissza kell mennünk egy alacsonyabb mennyiségre, és ugyanakkor olyan gazdálkodási eredményeket kell elérnünk, amelyek a vállalati tevékenység eredményességét kedvezően befolyásolják. Év közben módosított tervünket nagy nehézségek árén év végére sikerült teljesítenünk. Közel 400 millió rubel értékű szocialista exportból származó árbevétellel, mintegy 50 millió dollár értékű tőkés piaci eredménnyel és másfél milliárd forint értékű belföldi árbevétellel zártuk az évet. Ez önmagában lehetővé tette azt, hogy a csökkenő darabszám mellett is az előző évinél magasabb, 14,5 milliárd forintot meghaladó összárbevételt érjünk el. Sajnálatos, hogy nem volt lehetőségünk tőkés relációban a 80-as év kiugró darabszámének megismétlésére a piaci igények csökkenése miatt. Az elért eredményünk mégis kiemelkedőnek mondható, mert a gyártott kisebb darabszámú autó­busz - a nagyobb fajlagos érték miatt - magasabb dollár bevételt hozott. Össztevékeny­­ségünk értékét emeli az a tény is, hogy 200 millió forintos pótalkatrész kötelezettségün­ket is mind specifikusan, mind globálisan teljesíteni tudtuk. M­indannyian emlékszünk még, ahogy ez az eredmény végül is összeállt, és hogy mennyi nehézség volt mögötte. Ezek közül csak néhányat említenék: a kapacitás egyenlőtlen terhelése, a sajtoit alkatrész ellátásban lévő állandó határidő gondok, a tőkés import anyagok pénzügyi eszközeinket terhelő hatása és beérkezésük késedel­messége, és nem utolsósorban a mintegy 10 százalékos közvetlen fizikai létszámcsök­kenés Budapesten. Ez utóbbi tendencia bizonyos területeken olyan váratlanul érte a vállalatvezetőséget, hogy átmeneti megoldásokkal csak enyhíteni tudta ennek vállalati hatását. Minden dicséretet megérdemel tehát az a közösség, amely ilyen kritikus feltételek mellett is eleget tett az elvárásoknak. A vállalat vezetőségének nem kis fejtörést okozott a termelési gondok mellett a fejlesztési tevékenység irányítása és megvalósítása. Ez vonatkozik a gyártmányfejlesztésre is, amelyről a meglévő eredmények ellenére is azt kell mondanunk, hogy még mindig nem elég gyors ez a tevékenység , valamint vonatkozik a beruházási munkára, amelyen bizonyos területeken érezhető lemaradás még akkor is, ha ez esetenként a külső körülményekből adódott. A vállalat vezetősége igyekezett dolgozóink helyzetét tovább javítani a szociális és munkakörülmények minőségének javításával, illetve a bérezés és a jövedelempolitika finomításával. Ami a munkakörülményeket illeti, önkritikusan meg kell valljuk, hogy a legnehezebb fizikai munkát igénylő területeken csak nagyon csekély eredményeket értünk el — a szociális juttatások vonatkozásában azonban minden általunk meghirdetett kedvezményt biztosítani tudtunk. Az 1981-es évre 5 százalékos bérfejlesztést irányoz­tunk elő, ami elsősorban a létszám nagyobb arányú csökkenése miatt körülbelül 5,7 százalékot ért el. Az 1980-as év után kifizetett évi végi részesedés eredményeként jóval magasabb mértékben növekedtek az átlagkeresetek, mintegy 9,6 százalékkal. Mi ezt az értéket iparági szinten is kiemelkedőnek tartjuk. Az előzetes értékelések azt mutatják, hogy a meghirdetett anyag- és energiatakarékossági tervünk a kívánt mértékben valósult meg, és ez is nagyban hozzájárult, hogy vállalatunk árbevételi tevékenysége és az egész pénzgazdálkodás a tervezettnek megfelelően alakulhatott A­z 1981-es év áttekintése kapcsán kicsit megkönnyebbülve mondhatjuk azt, hogy a 82-es évben bizonyos kedvezőbb jelekkel indulhatunk. Ezt elsősorban arra alapozom, hogy az 1981 évinél magasabb darabszámmal tervezett, 13260 darab autóbusz több mint 90 százaléka rendelésállománnyal fedezett, tehát remélhető egy egyenletesebb terhelés, illetve egy kiegyensúlyozott első félévi gyártási és értékesítési program. Ennek kapcsán lehetővé válik, hogy minden rendelkezésünkre álló erőforrást a tőkés értékesítés növelésére használjunk fel. Mér itt szeretném azonban leszögezni, hogy ez nemcsak kereskedelmi jellegű kérdés, hanem gyártmányaink fejlesztésének, magasabb műszaki színvonalnak, a gyártásban megvalósuló jobb minőségnek, még határozottabb ármunkának és természetesen körültekintő kereskedelmi tevékenységnek együttesen kell eredményeznie. Vannak azonban egyéb jellegű munkák is, amelyek szintén ebbe az irányba kell, hogy mutassanak, ilyen például a munkaerővel való tervszerű gazdálkodás. Minden erővel, illetve eszközzel meg kell szüntetni a fizikai létszámnak a korábbi évekhez hasonló mértékű csökkenését. És itt ismét nemcsak a pénzeszközök lehetnek egyedül üdvözítők, hanem a munkahelyi közérzet, légkör, a kevesebb idegeskedés, egymás segítése stb. A vállalat anyagi erőforrásait figyelembe véve 1982 évre 6 százalékos bérszínvonal­emelkedést irányoztunk elő. Ez azonban nem fog magától jönni, hiszen a központilag biztosított és előírt 3 százalékos bérfejlesztésen túli értéket meg kell teremteni a már előbb ismertetett módon, illetve az ésszerű takarékosság további fokozásával. Itt szeretném azt is megjegyezni, hogy az ötnapos munkahétre való áttérés sem biztosítható úgy, hogy papíron elrendeljük, ennek a feltételeit is nekünk magunknak kell megterem­tenünk a belső tartalékok feltárásával, a jobb munkaidő kihasználással, termelékenység­növeléssel. Az 1982-es év egyik égetően fontos feladatának tartom, hogy végre letisztuljanak a fejlesztés alatt álló típusok végleges formái, de minimálisan az a kör, amelyen belül a további munkák fognak folyni. El kell most már érni, hogy a vizsgálatok olyan irányban haladjanak, hogy a „CT"-széria gyártás, majd a szériális gyártások elérhető közelségbe kerüljenek. Az ütemtervnek megfelelően kell tovább folytatnunk beruházási tevékenységünket, el kell jutnunk oda, hogy az új gyártmánycsaládok széria­gyártásának előkészítésére ki kell választani a legfontosabb gyártó berendezéseket. Minden fejlesztési tevékenységet ebbe az irányba kell hangolni, el kell érni azt is, hogy a már bevezetett fejlesztéseknek eredményes alkalmazásával a felmerülő gyártási költségek csökkentése is biztosítható legyen. Nagy hangsúlyt kell kapnia a munkakörülmények javításának, különösen a már korábban említett nehéz fizikai munkát követelő területeken, és legalább a korábbi szinten kell tartani a szociális és egészségügyi juttatásokat. Minden ilyen alkalommal hangsúlyozzuk, hogy a közösség összefogása, a vállalati szinten mintegy 7500 szocialista brigádtag többletvállalása szerves része egész mun­kánknak. Eddigi eredményeink, a brigádok által produkált teljesítmények egyértelműen bizonyítják, hogy ez nem egyszerű szólam, ez maga a valóság. S úgy érzem, mi valamennyien, akik szeretjük ezt a gyárat és hiszünk ebben a munkában, mind így gondoljuk. A­z 1981-es év számunkra nem egy szomorú eseményt is tartogatott. A vállalati közösség néhány olyan hűséges tagjától kellett elbúcsúznunk, akinek eltávozása — túl az emberi tragédiákon — az egész vállalat számára nagy veszteséget jelentett. Az 1981-es év eredményeiben még benne volt kezük munkája. Sajnos, 1982-ben már nem számíthatunk rájuk. De azt hiszem, hogy még évekig úgy dolgozunk majd, mintha közöttünk lennének. Nagyon bízom benne, hogy az elkövetkező év valamennyiünk számára sokkal több kellemes emléket fog jelenteni, mint az előző. Ebben bízva kívánok valamennyiüknek jó munkát, nagyon jó egészséget és sok boldogságot. Toldi József vezérigazgató

Next