Ikarus, 1982 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-21 / 1-2. szám

Tisztítják az aknákat a székesfehérvári gyárban (Fotó: Gregority Antal) NEMCSAK REKLÁM Egyenlősdivel nem megy Nyilvánvaló, hogy az egyedi gyáregység­ben gyártott buszok olyan költségekkel terhelhetők, amelyek a széria buszok ese­tében megengedhetetlenek lennének. Ez így rendben is van. Az viszont baj volna, ha emiatt a gazdaságosság szempontjai az indokoltnál jobban háttérbe szorulnának. Molnár Lajost, a gyáregység vezetőjét is sűrűn foglalkoztatja ez a kérdés. Érthető módon számára sem közömbös, hogy az Ikarus márka presztízse a legszínvona­lasabb piacokon végül is mibe kerül.­­ Az egykori kis üzemből mára jelentős létszámú és ütőképes közösség fejlődött ki, amelyet csupán reklámcélokra fenn­tartani túlzottan költséges volna. A rentá­­bilitás ezért a számunkra is mindinkább kényszer. Például egy mai svéd autóbusz normaórája fele, mint az évekkel ezelőtt gyártott V.Ö.V. buszé.­­ A világpiac drágulását figyelembe véve miképp lehetséges ez? — Több tényező is közrejátszik ebben, például hogy a tőkés importhányad ráfor­dítás egyre csökken. Egyrészt hazai ter­mékkel, másrészt pedig nálunk, az Ikarus­ban gyártott elemekkel váltunk ki drága anyagokat. További jelentős önköltség­csökkentési tényező,hogy ma 3780 norma­óra szükséges egy emelt szintű Volvo busz előállításához. Hat esztendeje, amikor az első hasonló példányok kerültek ki az üzemünkből ehhez 7200 órára volt szükség. Bővültek a közbeeső szolgálta­tások. Például különféle tőkés eredetű szerelvényeket, üléseket vagy a kocsihoz felhasznált festéket megveszi maga a vevő. Gyakran ezt két tőkés egymással jóval gyorsabban, egyszerűbben bonyolítja, nem ritkán olcsóbban is, ami végül a mi költsé­geinkre is kedvezően hat. És az sem mel­lékes, hogy az importkészletek átfutási ideje az évek során csaknem az egytizedére csökkent. Ez is kedvező körülmény a ren­­tábilitás fokozásához. — Elégedettek a partnerek az egyedi ki­vitelű Ikarus buszokkal? — Hadd említsem a svéd piacot példának. Köztudott, hogy arrafelé nagyon magas a mérce, igazán szigorúak a feltételek. És az eddigi tapasztalatok alapján továbbra is a vevőink maradnak. Az elmúlt évben egyéb­ként hatvan autóbuszt vásároltak tőlünk, most pedig négy csuklóst is megrendeltek. Munkával bőven ellátott az üzem. Több az igény, mint a kapacitásunk. Ez egyébként szintén önköltségcsökkentő tényező, hiszen így egy évre előre, tervszerűbben lehet a munkát szervezni. — Nem tervezik, hogy a növekvő felada­tokat belső kooperációs partnerek bevoná­sával végzik a jövőben? — De, igen. A szegediek az ajtók készí­tésébe az eddigeken túl fognak bedolgozni. Pusztavámról kábelkötegek érkeznek, Székesfehérvár pedig a váregység gyártásba segít majd be és az armatúrákat is ők küldik. — 53 százalékos a fluktuáció az egyedi gyáregységben. A minőség hogyan tartható ilyen körülmények között? — Ez valóban elég kényes kérdés. Egy­részt az emberek nálunk számottevően jobban keresnek, mint a vállalati átlag, másrészt a munka is érdekesebb, változa­tosabb. Sajnos sem a magasabb bérek, sem a csábítóbb szakmai lehetőségek nem ele­gendőek dolgozóink megtartására. És, ami a legfájóbb, hogy abszolút univerzális szak­emberek is elhagynak bennünket, akiknek a pótlása még több új emberrel sem lehet­séges. A minőséget viszont a kedvezőtlen körülmények ellenére is meg kell őriz­nünk, másképp az igényes piacok bezá­rulnak előttünk. Szerencsére az üzemben mindig van egy olyan mag, akik közül az újak, a tapasztalatlanabbak jól elboldo­gulnak. A munkánkat viszont nemcsak a magas fluktuáció nehezíti. Annak ellenére, hogy a legkülönb terméket ettől a gyáregy­ségtől várják a gyártó eszközeink bizony nem a legkorszerűbbek.­­ A differenciált bérezés nem segít e a legjobb szakemberek megtartásában? — A jelentős differenciálás segítene, néhány száz forint azonban semmit sem ér. Nálunk már nem ritka az 1000 forintos keresetkülönbség sem, amellyel a minőségi munkát honoráljuk, de hogy mennyi harcba, küzdelembe kerül elérni, hogy a jobb munka valóban kifejeződjön az anyagi juttatásban szinte elmondhatatlan. Egyszerűen nélkülözhetetlen, hogy a tisz­tességes munka fokozott megbecsülése ér­dekében végre a gazdasági vezetés szaba­dabb kezet kapjon a megkeresett prémium felosztásában. — Egy esetleg megalakulandó vállalati gazdasági munkaközösség segítene a gyár­egység dolgain? — Ha nem megy a főfoglalkozás rovására, akkor bizonyára hasznosan kapcsolód­hatna az üzem életébe. Gondolom kellő körültekintéssel kialakíthatók azok a felté­telek, amelyek mindenki számára haszon­nal kecsegtetnek. — Távolabbi célok? — Folytatni törekvéseinket gazdasá­gosabb termeléssel a minőség további javí­tására, a piacok stabilizálására. —cka— Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy székes­­fehérvári Ikarus, ahol az SKD tételeket gyártot­ták, csomagolták és szállí­tották a megrendelőknek. Igen ám, de ezekbe a lá­dákba csomagolt autóbu­szokba sem felelt meg a török ülés, az igényes ve­vők móri gyártású széke­ket követeltek. Tehát a móriak legyártották az üléseket, konténerezték, majd Székesfehérvárra to­vábbították, ott pedig csomagolták. Idestova több mint egy éve szü­letett meg az ötlet, hogy a felesleges konténere­­zést, anyagmozgatás és szállítást megtakarítva Móron csomagolják a szo­kásos faládákba, s így át­rakodás nélkül szállít­ható. Az első időkben kész faládákat kaptak, később már a ládákat is a móriak állították össze. A csomagolásra használt hullámpapírt is csak néha-néha lopják be a gyárba. Azaz pontosab­ban nem számlázva érke­zik. Ha éppen elfogy, akkor rezsi utalványra vé­teleznek. Hogy mi ebben a furcsa? 1. Éves szinten az 1130 garnitúra ülés csomago­lása 1127 normaórát jelent. Erre dolgozót nem vettek föl, a tranzitraktá­rosok végzik. 2. A 136 láda összeállí­tásáért és a 236 láda al­katrész csomagolásáért a székesfehérvári gyárból egy fillért sem utaltak át. 3. A hullámpapír rezsi­utalványra való vételezése a móri gyárat terheli. 4. Az esetenként szűk keresztmetszetet jelentő tranzitraktárban ez to­vábbi terhelést jelent. Félreértés ne essék, jól tudom, hogy nem ezen múlik a móriak nyeresé­ges gazdálkodása. Az is igaz, hogy több szervezet próbálta már ezt a témát megoldani, sikertelenül. Bennem viszont fölmerül a kérdés, ha régebben ez a művelet Székesfehérvá­ron szerepelt a technoló­giában, akkor erre pénzt is fizettek. Ezt a tech­nológiai időt, illetve a ve­lejáró bért nem utalták át a munkával együtt Mórra. Akkor viszont hol fizetik ki? Vagy talán az önköltség-csökkentés va­lamelyik sorában szere­p­el? A móriak pedig azóta is boldogan élnek, illetve csomagolnak, ha meg nem unták. Itt a vége, fuss el véle. -Sz. S.­ Sok új ismeretet szerezhetnek Könyv és ifjúság A móri gyár KISZ-bizottsága Könyv­ és ifjúság címmel vetélkedőt rendezett az alapszervezetek között. Hasonló művelt­ségi vetélkedőknek már hagyománya van a gyárban. Ezek szervezője Marek Tamásné, a KISZ-bizottság kultúrása, aki „civilben" a tmk-műhely forgácsoló szakmunkása. A vetélkedők népszerűsége és sorozatos sikere késztetett arra, hogy fölkeressem, s megkérdezzem erről a munkáról. — Az előkészítést közösen végeztük. A kérdések kidolgozásában s a forgatókönyv összeállításában részt vettek a KISZ- bizottság tagjai és a gyár könyvtárosa. A téma adott volt. Egy általános műveltségi szintre építettük a zenei-, irodalmi- és logikai feladatokat. A vetélkedő résztvevői öt alapszervezetet képviseltek, hétfős csa­patokat alkottak. A résztvevők jól fölké­szültek, szoros volt a mezőny. — Mint versenyzőt most is játékosság, vidámság és pergő ritmus ragadott meg leginkább. Honnan meríted ezt az energiát, sok-sok ötletet, melyből legutóbbi vetél­kedőn is részünk volt? — Az első vetélkedőknél még beugró se­gítőtárs voltam, akkor szerettem meg ezt a munkát. Azóta számomra is fölüdülés, ha valamilyen élményt tudok nyújtani. Sok új ismeretet jelent egy-egy ilyen rendezvény, és mindig szorosabb kapcsolatot a részt­vevőkkel. — Mit tervez a KISZ-bizottság 1982-re? — A könyvárusítási akciót —a mely nagy sikerrel zárult — jövőre is folytatni kívánjuk. Tervezünk egy „nemzedékek" vetélkedőjét, mellyel az úttörők és KISZ- esek kapcsolatát szeretnénk bővíteni. Van­nak terveink újszerű vetélkedők szerve­zésére is, melyeket időben meghirdetünk. Fő célunk, hogy minél több fiatalt vonjunk be a munkába. Klujber Lászlóné PATYOLAT-AUTÓBUSZOK A fehérvári gyárban három patyolat­autóbusz építését fejezték be. A mozgó patyolat felvevőhelyek közül egyet Sze­gedre, kettőt pedig Zala megyébe szállítot­tak december második felében. A székesfehérvári gyárban javítják a vonszoló berendezést (Fotó: Gregority Antal) MIRŐL SZÓLNA BEOSZTOTTJAIVAL? Csattognak a villámok - nézzen az udvarra A közvéleményben élénken él a „világutazó-külkeres" képe­s példa erre, (hogy olyan messzire ne menjünk) a „külföldi utazások" rovatunk közkedveltsége. E csillogó kép mögül alig lehet kivenni a valóságot, azt a szerepet, amire a szorgos hétköznapok kényszerítik az Ikarus kereskedelmi apparátusát. Ne gondoljon látványos dolgokra az olvasó, hanem például olyan prózai tevékeny­ségre, mint a fejlesztési, termelési, anyagbeszerzési és szállítási feladatok, lehetőségek egyeztetése, vagy például egy-egy vevő kívánság átgyűrűztetése az egész gyári mechanizmuson. VÁDAK ÉS ÉRVEK — A leggyakrabban elhangzó vád a kereskedőkkel szemben az, hogy nem azt adják el, ami van és rendelkezésre áll, hanem hagyják elkalandozni a vevőt (az autóbuszgyártáshoz mit sem értő vevőt) a képzelet és változtatások birodalmában. — Kezdtem tapintat nélkül beszélgetésünket Bóna Imre kereskedelmi főosztályvezetővel.­­ A gyakorlat azt mutatja, hogy az eladott termékek és a vevők több év óta közel hasonlóak. Hogy ne mondjak mást, mintegy 9000-es szocialista exportunk és több mint ezer darabos belföldi értékesítésünk már kialakult vevői igényre épül. A gyártmányaink p­edig többnyire a jól ismert típusok. Még a tőkés üzletfeleink is szívesen vásárolták ezeket a jól bevált buszokat, így Görögországba, Törökországba, Kuvaitba, Tuniszba is ezeket szállítottuk.­­ Mi a helyzet akkor, ha a vevőknek bemutatott busz megfelel, de néhány változtatást kér? — Igen, ez előfordul, és erre csak egy példát mondok: a kresz előírások sok helyen eltérőek. Ilyenkor az üzlet érdekében mindenképpen változtatnunk kell. Ehhez igazí­tanunk az egész anyagbeszerzési­, gyártási láncot. — Ha már itt tartunk, gyakran találkozunk a kijelentéssel, nem állt elegendő kereskedelmi információ a rendelkezésünkre. Tájékoztatják önök az együttműködő egységeket? Milyen formában történik ez? — Sok-sok kereskedelmi anyag fut be. Ezeket összefoglaljuk, az érdekelt szerveknek rendszeresen megküldjük. Legfőbb szempontunk a gyorsaság és a megbízhatóság. Ezen kívül a rendelés visszaigazoló bizottságban minden egyes megrendelés elfogadását közösen tárgyaljuk meg. Ezeken a tárgyalásokon jelen van az összes érdekelt, például az anyagbeszerzés, tervezés és termelés képviselői is. Kár, hogy nem marad itt, épp most lesz egy ilyen ülésünk. NEM EGYEDÜL — Mi a kereskedő szerepe ebben a bizottságban? — Az Ikarusban sajátos szerep jut ránk. Az autóbusz kibocsátásával kapcsolatos követelményeket, elvárásokat a belső végrehajtó részlegek lehetőségeivel, érdekeivel ütköztetnünk kell, aminek a végén — ha lehet — létrejön a vállalkozás. Ebben a folyamatban a kereskedőnek minden idegszálával a teljesíthető vállalkozásra kell töre­kednie. Ez sajnos általában idegőrlő és hálátlan szerep. — A kereskedelmi tevékenység tehát nagyon összetett munka. Mi a dolga itt egy vezetőnek? Hogyan tudja a feladatokat kiadni és ellenőrizni? — Véleményem szerint a vezető mellett a rutin munkákat a beosztottaknak önállóan el kell látniok. Ezért legszívesebben semmi ilyennel nem foglalkoznék. A bajok ott kezdődnek, hogy igen sok rendhagyó téma van. Ezek sokszor kis ügyek, de döntő fontosságúvá nőhetik ki magukat. Itt az a feladatom, hogy összehozzam az érdekelteket, kitapossam a megoldáshoz vezető utat. — Gondolom nem mindent egyedül csinál, hogyan tájékoztatja munkatársait az összes szükséges részletről és elintézendőkről? — A témában illetékest meghívom a tanácskozásokra. Legyen jelen, amikor össze­csapnak a hullámok, így a mostani bizottsági ülésen is itt lesz a felelős. — És az ellenőrzés? — Vannak osztályvezetőim, akik ha fennakadás van, jelzik. Mi egyébként is annyira reflektorfényben vagyunk, hogy ha bárhol fennakadás van - máris csattognak a villámok körülöttünk, úgy hogy munkánk eredményét naponta le tudjuk mérni. Elég csak kinézni az udvarra: sok kész busz áll-e ott, vagy kevés. TEMPÓ! — Többször találkoztunk már, az volt a feltűnő számomra, hogy a munkáját szívinfarktusos­ tempóban végzi. Egyszerre tárgyal, telefonál és rendelkezik. Ez a tempó az egész területre jellemző? — Nézze, ilyen rohanó az élet is. Például itt van egy sürgős téma, reggel kaptam meg és még ma döntenem is kell benne. Ehhez rengeteg részletkérdést fel kell derítenem, most mondjam azt, hogy majd a jövő héten utánanézek? Ezt itt nem lehet csinálni. — Visszatérő vállalati pletykatéma az önálló külkereskedelmi jog kérdése, ezt hogyan látja? — A Mogürt harminc év alatt nőtt fel azzá, ami ma. Jelenleg körülbelül ezer munkatárssal dolgozik. Nyilvánvaló, hogy feladatait csak fokozatosan vehetjük át. Ehhez a megfelelő személyi és anyagi feltételeket meg kell teremteni. Hatékonyabb lenne, ha a külkereskedelmi jog birtokában történne a fokozatos felkészülés és átállás. —révész—

Next