Ikarus, 1982 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-21 / 1-2. szám
Tisztítják az aknákat a székesfehérvári gyárban (Fotó: Gregority Antal) NEMCSAK REKLÁM Egyenlősdivel nem megy Nyilvánvaló, hogy az egyedi gyáregységben gyártott buszok olyan költségekkel terhelhetők, amelyek a széria buszok esetében megengedhetetlenek lennének. Ez így rendben is van. Az viszont baj volna, ha emiatt a gazdaságosság szempontjai az indokoltnál jobban háttérbe szorulnának. Molnár Lajost, a gyáregység vezetőjét is sűrűn foglalkoztatja ez a kérdés. Érthető módon számára sem közömbös, hogy az Ikarus márka presztízse a legszínvonalasabb piacokon végül is mibe kerül. Az egykori kis üzemből mára jelentős létszámú és ütőképes közösség fejlődött ki, amelyet csupán reklámcélokra fenntartani túlzottan költséges volna. A rentábilitás ezért a számunkra is mindinkább kényszer. Például egy mai svéd autóbusz normaórája fele, mint az évekkel ezelőtt gyártott V.Ö.V. buszé. A világpiac drágulását figyelembe véve miképp lehetséges ez? — Több tényező is közrejátszik ebben, például hogy a tőkés importhányad ráfordítás egyre csökken. Egyrészt hazai termékkel, másrészt pedig nálunk, az Ikarusban gyártott elemekkel váltunk ki drága anyagokat. További jelentős önköltségcsökkentési tényező,hogy ma 3780 normaóra szükséges egy emelt szintű Volvo busz előállításához. Hat esztendeje, amikor az első hasonló példányok kerültek ki az üzemünkből ehhez 7200 órára volt szükség. Bővültek a közbeeső szolgáltatások. Például különféle tőkés eredetű szerelvényeket, üléseket vagy a kocsihoz felhasznált festéket megveszi maga a vevő. Gyakran ezt két tőkés egymással jóval gyorsabban, egyszerűbben bonyolítja, nem ritkán olcsóbban is, ami végül a mi költségeinkre is kedvezően hat. És az sem mellékes, hogy az importkészletek átfutási ideje az évek során csaknem az egytizedére csökkent. Ez is kedvező körülmény a rentábilitás fokozásához. — Elégedettek a partnerek az egyedi kivitelű Ikarus buszokkal? — Hadd említsem a svéd piacot példának. Köztudott, hogy arrafelé nagyon magas a mérce, igazán szigorúak a feltételek. És az eddigi tapasztalatok alapján továbbra is a vevőink maradnak. Az elmúlt évben egyébként hatvan autóbuszt vásároltak tőlünk, most pedig négy csuklóst is megrendeltek. Munkával bőven ellátott az üzem. Több az igény, mint a kapacitásunk. Ez egyébként szintén önköltségcsökkentő tényező, hiszen így egy évre előre, tervszerűbben lehet a munkát szervezni. — Nem tervezik, hogy a növekvő feladatokat belső kooperációs partnerek bevonásával végzik a jövőben? — De, igen. A szegediek az ajtók készítésébe az eddigeken túl fognak bedolgozni. Pusztavámról kábelkötegek érkeznek, Székesfehérvár pedig a váregység gyártásba segít majd be és az armatúrákat is ők küldik. — 53 százalékos a fluktuáció az egyedi gyáregységben. A minőség hogyan tartható ilyen körülmények között? — Ez valóban elég kényes kérdés. Egyrészt az emberek nálunk számottevően jobban keresnek, mint a vállalati átlag, másrészt a munka is érdekesebb, változatosabb. Sajnos sem a magasabb bérek, sem a csábítóbb szakmai lehetőségek nem elegendőek dolgozóink megtartására. És, ami a legfájóbb, hogy abszolút univerzális szakemberek is elhagynak bennünket, akiknek a pótlása még több új emberrel sem lehetséges. A minőséget viszont a kedvezőtlen körülmények ellenére is meg kell őriznünk, másképp az igényes piacok bezárulnak előttünk. Szerencsére az üzemben mindig van egy olyan mag, akik közül az újak, a tapasztalatlanabbak jól elboldogulnak. A munkánkat viszont nemcsak a magas fluktuáció nehezíti. Annak ellenére, hogy a legkülönb terméket ettől a gyáregységtől várják a gyártó eszközeink bizony nem a legkorszerűbbek. A differenciált bérezés nem segít e a legjobb szakemberek megtartásában? — A jelentős differenciálás segítene, néhány száz forint azonban semmit sem ér. Nálunk már nem ritka az 1000 forintos keresetkülönbség sem, amellyel a minőségi munkát honoráljuk, de hogy mennyi harcba, küzdelembe kerül elérni, hogy a jobb munka valóban kifejeződjön az anyagi juttatásban szinte elmondhatatlan. Egyszerűen nélkülözhetetlen, hogy a tisztességes munka fokozott megbecsülése érdekében végre a gazdasági vezetés szabadabb kezet kapjon a megkeresett prémium felosztásában. — Egy esetleg megalakulandó vállalati gazdasági munkaközösség segítene a gyáregység dolgain? — Ha nem megy a főfoglalkozás rovására, akkor bizonyára hasznosan kapcsolódhatna az üzem életébe. Gondolom kellő körültekintéssel kialakíthatók azok a feltételek, amelyek mindenki számára haszonnal kecsegtetnek. — Távolabbi célok? — Folytatni törekvéseinket gazdaságosabb termeléssel a minőség további javítására, a piacok stabilizálására. —cka— Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy székesfehérvári Ikarus, ahol az SKD tételeket gyártották, csomagolták és szállították a megrendelőknek. Igen ám, de ezekbe a ládákba csomagolt autóbuszokba sem felelt meg a török ülés, az igényes vevők móri gyártású székeket követeltek. Tehát a móriak legyártották az üléseket, konténerezték, majd Székesfehérvárra továbbították, ott pedig csomagolták. Idestova több mint egy éve született meg az ötlet, hogy a felesleges konténerezést, anyagmozgatás és szállítást megtakarítva Móron csomagolják a szokásos faládákba, s így átrakodás nélkül szállítható. Az első időkben kész faládákat kaptak, később már a ládákat is a móriak állították össze. A csomagolásra használt hullámpapírt is csak néha-néha lopják be a gyárba. Azaz pontosabban nem számlázva érkezik. Ha éppen elfogy, akkor rezsi utalványra vételeznek. Hogy mi ebben a furcsa? 1. Éves szinten az 1130 garnitúra ülés csomagolása 1127 normaórát jelent. Erre dolgozót nem vettek föl, a tranzitraktárosok végzik. 2. A 136 láda összeállításáért és a 236 láda alkatrész csomagolásáért a székesfehérvári gyárból egy fillért sem utaltak át. 3. A hullámpapír rezsiutalványra való vételezése a móri gyárat terheli. 4. Az esetenként szűk keresztmetszetet jelentő tranzitraktárban ez további terhelést jelent. Félreértés ne essék, jól tudom, hogy nem ezen múlik a móriak nyereséges gazdálkodása. Az is igaz, hogy több szervezet próbálta már ezt a témát megoldani, sikertelenül. Bennem viszont fölmerül a kérdés, ha régebben ez a művelet Székesfehérváron szerepelt a technológiában, akkor erre pénzt is fizettek. Ezt a technológiai időt, illetve a velejáró bért nem utalták át a munkával együtt Mórra. Akkor viszont hol fizetik ki? Vagy talán az önköltség-csökkentés valamelyik sorában szerepel? A móriak pedig azóta is boldogan élnek, illetve csomagolnak, ha meg nem unták. Itt a vége, fuss el véle. -Sz. S. Sok új ismeretet szerezhetnek Könyv és ifjúság A móri gyár KISZ-bizottsága Könyv és ifjúság címmel vetélkedőt rendezett az alapszervezetek között. Hasonló műveltségi vetélkedőknek már hagyománya van a gyárban. Ezek szervezője Marek Tamásné, a KISZ-bizottság kultúrása, aki „civilben" a tmk-műhely forgácsoló szakmunkása. A vetélkedők népszerűsége és sorozatos sikere késztetett arra, hogy fölkeressem, s megkérdezzem erről a munkáról. — Az előkészítést közösen végeztük. A kérdések kidolgozásában s a forgatókönyv összeállításában részt vettek a KISZ- bizottság tagjai és a gyár könyvtárosa. A téma adott volt. Egy általános műveltségi szintre építettük a zenei-, irodalmi- és logikai feladatokat. A vetélkedő résztvevői öt alapszervezetet képviseltek, hétfős csapatokat alkottak. A résztvevők jól fölkészültek, szoros volt a mezőny. — Mint versenyzőt most is játékosság, vidámság és pergő ritmus ragadott meg leginkább. Honnan meríted ezt az energiát, sok-sok ötletet, melyből legutóbbi vetélkedőn is részünk volt? — Az első vetélkedőknél még beugró segítőtárs voltam, akkor szerettem meg ezt a munkát. Azóta számomra is fölüdülés, ha valamilyen élményt tudok nyújtani. Sok új ismeretet jelent egy-egy ilyen rendezvény, és mindig szorosabb kapcsolatot a résztvevőkkel. — Mit tervez a KISZ-bizottság 1982-re? — A könyvárusítási akciót —a mely nagy sikerrel zárult — jövőre is folytatni kívánjuk. Tervezünk egy „nemzedékek" vetélkedőjét, mellyel az úttörők és KISZ- esek kapcsolatát szeretnénk bővíteni. Vannak terveink újszerű vetélkedők szervezésére is, melyeket időben meghirdetünk. Fő célunk, hogy minél több fiatalt vonjunk be a munkába. Klujber Lászlóné PATYOLAT-AUTÓBUSZOK A fehérvári gyárban három patyolatautóbusz építését fejezték be. A mozgó patyolat felvevőhelyek közül egyet Szegedre, kettőt pedig Zala megyébe szállítottak december második felében. A székesfehérvári gyárban javítják a vonszoló berendezést (Fotó: Gregority Antal) MIRŐL SZÓLNA BEOSZTOTTJAIVAL? Csattognak a villámok - nézzen az udvarra A közvéleményben élénken él a „világutazó-külkeres" képes példa erre, (hogy olyan messzire ne menjünk) a „külföldi utazások" rovatunk közkedveltsége. E csillogó kép mögül alig lehet kivenni a valóságot, azt a szerepet, amire a szorgos hétköznapok kényszerítik az Ikarus kereskedelmi apparátusát. Ne gondoljon látványos dolgokra az olvasó, hanem például olyan prózai tevékenységre, mint a fejlesztési, termelési, anyagbeszerzési és szállítási feladatok, lehetőségek egyeztetése, vagy például egy-egy vevő kívánság átgyűrűztetése az egész gyári mechanizmuson. VÁDAK ÉS ÉRVEK — A leggyakrabban elhangzó vád a kereskedőkkel szemben az, hogy nem azt adják el, ami van és rendelkezésre áll, hanem hagyják elkalandozni a vevőt (az autóbuszgyártáshoz mit sem értő vevőt) a képzelet és változtatások birodalmában. — Kezdtem tapintat nélkül beszélgetésünket Bóna Imre kereskedelmi főosztályvezetővel. A gyakorlat azt mutatja, hogy az eladott termékek és a vevők több év óta közel hasonlóak. Hogy ne mondjak mást, mintegy 9000-es szocialista exportunk és több mint ezer darabos belföldi értékesítésünk már kialakult vevői igényre épül. A gyártmányaink pedig többnyire a jól ismert típusok. Még a tőkés üzletfeleink is szívesen vásárolták ezeket a jól bevált buszokat, így Görögországba, Törökországba, Kuvaitba, Tuniszba is ezeket szállítottuk. Mi a helyzet akkor, ha a vevőknek bemutatott busz megfelel, de néhány változtatást kér? — Igen, ez előfordul, és erre csak egy példát mondok: a kresz előírások sok helyen eltérőek. Ilyenkor az üzlet érdekében mindenképpen változtatnunk kell. Ehhez igazítanunk az egész anyagbeszerzési, gyártási láncot. — Ha már itt tartunk, gyakran találkozunk a kijelentéssel, nem állt elegendő kereskedelmi információ a rendelkezésünkre. Tájékoztatják önök az együttműködő egységeket? Milyen formában történik ez? — Sok-sok kereskedelmi anyag fut be. Ezeket összefoglaljuk, az érdekelt szerveknek rendszeresen megküldjük. Legfőbb szempontunk a gyorsaság és a megbízhatóság. Ezen kívül a rendelés visszaigazoló bizottságban minden egyes megrendelés elfogadását közösen tárgyaljuk meg. Ezeken a tárgyalásokon jelen van az összes érdekelt, például az anyagbeszerzés, tervezés és termelés képviselői is. Kár, hogy nem marad itt, épp most lesz egy ilyen ülésünk. NEM EGYEDÜL — Mi a kereskedő szerepe ebben a bizottságban? — Az Ikarusban sajátos szerep jut ránk. Az autóbusz kibocsátásával kapcsolatos követelményeket, elvárásokat a belső végrehajtó részlegek lehetőségeivel, érdekeivel ütköztetnünk kell, aminek a végén — ha lehet — létrejön a vállalkozás. Ebben a folyamatban a kereskedőnek minden idegszálával a teljesíthető vállalkozásra kell törekednie. Ez sajnos általában idegőrlő és hálátlan szerep. — A kereskedelmi tevékenység tehát nagyon összetett munka. Mi a dolga itt egy vezetőnek? Hogyan tudja a feladatokat kiadni és ellenőrizni? — Véleményem szerint a vezető mellett a rutin munkákat a beosztottaknak önállóan el kell látniok. Ezért legszívesebben semmi ilyennel nem foglalkoznék. A bajok ott kezdődnek, hogy igen sok rendhagyó téma van. Ezek sokszor kis ügyek, de döntő fontosságúvá nőhetik ki magukat. Itt az a feladatom, hogy összehozzam az érdekelteket, kitapossam a megoldáshoz vezető utat. — Gondolom nem mindent egyedül csinál, hogyan tájékoztatja munkatársait az összes szükséges részletről és elintézendőkről? — A témában illetékest meghívom a tanácskozásokra. Legyen jelen, amikor összecsapnak a hullámok, így a mostani bizottsági ülésen is itt lesz a felelős. — És az ellenőrzés? — Vannak osztályvezetőim, akik ha fennakadás van, jelzik. Mi egyébként is annyira reflektorfényben vagyunk, hogy ha bárhol fennakadás van - máris csattognak a villámok körülöttünk, úgy hogy munkánk eredményét naponta le tudjuk mérni. Elég csak kinézni az udvarra: sok kész busz áll-e ott, vagy kevés. TEMPÓ! — Többször találkoztunk már, az volt a feltűnő számomra, hogy a munkáját szívinfarktusos tempóban végzi. Egyszerre tárgyal, telefonál és rendelkezik. Ez a tempó az egész területre jellemző? — Nézze, ilyen rohanó az élet is. Például itt van egy sürgős téma, reggel kaptam meg és még ma döntenem is kell benne. Ehhez rengeteg részletkérdést fel kell derítenem, most mondjam azt, hogy majd a jövő héten utánanézek? Ezt itt nem lehet csinálni. — Visszatérő vállalati pletykatéma az önálló külkereskedelmi jog kérdése, ezt hogyan látja? — A Mogürt harminc év alatt nőtt fel azzá, ami ma. Jelenleg körülbelül ezer munkatárssal dolgozik. Nyilvánvaló, hogy feladatait csak fokozatosan vehetjük át. Ehhez a megfelelő személyi és anyagi feltételeket meg kell teremteni. Hatékonyabb lenne, ha a külkereskedelmi jog birtokában történne a fokozatos felkészülés és átállás. —révész—