Ikarus, 1983 (31. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-20 / 1. szám

Vikor Józsefné 1972-ben jött a vállalathoz dolgozni. A szerelő gyáregységben az oldalfarost nevelők csoportvezetője. Rendkívül szorgalmas. Munkáját az elmúlt év november 7-én Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetéssel ismerték el. (Fotó: Farkas Katalin) Kiemelkedően dolgoztak Csúcs lesz az idei év is Munkásnagygyűléssel kezdődtek január 3-án reggel hat ómkor a fehérvári gyárban is az 1983-as esztendő munkás hétköz­napjai. Az átadóüzemben összegyűlt dolgozókat és az elnökségben megjelent Khaut Andrást, a városi pártbizottság első titká­rát, Seres Józsefet, a városi tanács elnökét és Nagy Gábort, vállalatunk vezér­­igazgatóját Nyári István szb-titkár köszön­tötte. Egy sikeres esztendő befejezése után és egy nehéz év küszöbén Balla Károly gyár­­igazgató adott számot az eredményekről, az idei feladatokról. Bevezetőjében emlé­kezett az évfordulóra, hiszen most húsz éve, hogy a Mechanikai Gépgyárból Ikarus lett Székesfehérvárott. Külön köszöntötte azokat a dolgozókat, akik azóta is gyá­runkban dolgoznak, hozzájárultak a gyári közösség kialakításához. Az elmúlt esztendő nagy feladatok meg­oldása elé állította az egész vállalatot, gyá­runkat, munkásokat és vezetőket egyaránt. Szinte minden mutatószámot túl kellett teljesíteni. Az 1981. évi 7514 darabos termelési tervvel szemben 1982-ben 8544 volt a teljesítés. Szocialista piaci értékesítés 21,8 százalékkal, s a dollárbevétel is jelentősen nőtt az 1981-es évhez viszonyítva. Belföl­dön 1200 autóbuszt értékesített a gyár százhatvanöttel többet, mint az előző év­ben. A többlet darabszámot — nehezebb körülmények között — csaknem változat­lan létszámmal készítette a gyár. Szép eredmények mellett romlott a fajla­gos túlóra fölhasználás. Ilyen túlórák mellett is érdemes volt azonban vállalni a feladatot, hiszen a gyár nyeresége 33 szá­zalékkal több lett, mint tavaly. —"A­ nbb teljesítményeket, nagyobb M —•** Bérszínvonal bérekkel is honorálta a a. a . emelkedés meghaladta a 11 százalékot. Ma a termelési értéket, vagy a gyár termelé­kenység növekedését vagy a bérszínvonal növekedés mutatóit vizsgálat alá vesszük — megállapíthatjuk, hogy a gyár dolgozói nemcsak átlagon fölül, hanem kiemel­kedően dolgoztak. „Nehéz volt az elmúlt év, de mi magunk is azzá tettük, hiszen a többlet feladatokat tudatosan vállaltuk. Ha nem vállaltuk volna a decemberi kuvaiti szállítást, akkor nincs 1983-as rendelésünk. Ha nem vállaljuk az algériai 543-as szériakocsikat, akkor ez évben nem a miénk ez az üzlet. Ha a 260-as lengyel rész­szállításnak nem teszünk eleget, államközi egyezményt szegünk meg." 1983-as feladatunkról szólva Balla Károly gyárigazgató elmondotta, hogy az Ikarus buszok iránti érdeklődés továbbra sem csökkent. Ebben az évben a 14 ezer darabos tervszám csúcsot jelent a vállalat életében. Különösen a fehérvári gyár életé­ben, mivel 9 ezernél több készterméket és KD egységet kell gyártani. Az új csarnok elkészülése sok gondtól szabadítja meg a gyárat. A felszabaduló területeken meg tudják majd oldani az alkatrészek tárolását. A jelenlegi technoló­giákkal a jobb körülmények és szervezet­tebb munka ellenére sem lehet megbíz­hatóan, jó minőségben egy műszakban hétezernél több sor­ autóbuszt legyártani. Leggazdaságosabb megoldásnak az látszik, hogy a II. félévtől be kell vezetni a második, vagy harmadik műszakot. Ennek létszámfeltételeit is biztosítani kell. Természetesen az idén is a több és jobb termeléshez többlet bér is párosul. Előre­láthatólag 5% körüli bérszínvonal növeke­dést tud a gyár biztosítani. „Az rajtunk múlik, hogy jó munkával az 5%-ot mennyi­vel tudjuk megfejelni." Ezután Nagy Gábor, a vállalat vezérigaz­gatója szólt a résztvevőkhöz tolmácsolva a vállalat párt- és gazdasági vezetésének köszönetét az elmúlt évi hasznos, kemény munkáért. Az Ikarus vállalat fennállásának legszebb, legjobb eredményét érte el 1982-ben. Ebben jelentős szerepe volt a fehérvári gyárnak, vezetőinek és dolgos közösségének. A magyar autóbuszok iránt nem csökkent a kereslet a világpiacon, viszont semmi kedvező jel nem mutat arra, hogy az importkorlátozás és az anyag­­ellátás terén gyökeres változás következne be ebben az évben. Ezért most legfőbb cél: a gyáron belüli gondok fölszámolása, a gazdaságosság és a jövedelmezőség további javítása. Varga Ferenc pártbizottsági titkár meg­állapította, hogy a gyár munkásközössége felnőtt a rendkívül magas követelmények­hez, a feladatokhoz. A fehérvári gyár tör­ténetében még ilyen magas eredmény nem volt, mint az­­1982. évi. Gyártmányaink színvonala fölzárkózott a világszínvonal­hoz, de az Ikarus név kötelez is. Ezt érzik a vezetők, dolgozók és szocialista brigád­jaink is. Végezetül összehangolt csoport­­munkára, megértő áldozatvállalásra, cselekvő tenniakarásra buzdította a dolgo­zókat és vezetőket. Kovács Edit Munka Érdemrendet kaptak Molnár Lajost, a budapesti gyár nyugal­mazott gyáregységvezetőjét több évtizedes munkája elismeréseként a Munka Érdem­rend arany fokozatával tüntették ki. Füstös Ferencet, a budapesti gyár leme­zesüzemének kiemelt szakmunkását és Pomozi Gyulát,a székesfehérvári gyár gép­kocsivezetőjét a Munka Érdemrend bronz fokozatával tüntették ki több évtizedes, eredményes munkásságukért. Urbán Istvánná, az anyagátvételi osztá­lyon tizenhat évig volt anyagnyilvántartó, összesen harminc évig dolgozott, most nyugdíjba ment. Eredményes munkájáért Kiváló Dolgozó kitüntetést kapott. Har­minc év alatt kétszer tüntették ki kiváló címmel, valamikor sztahanovista volt. KIBŐVÍTETT PÁRTBIZOTTSÁGI ÜLÉS Van tehát értelme a több és jobb munkának” A vállalat pártbizottsága január 14-én kibővített pártbizottsági ülést tartott. Részt vett rajta többek között Benke Valéria, a Politikai Bizottság tagja, a Társadalmi Szemle szerkesztő bizottságának elnöke, továbbá a Budapesti Pártbizottság, a XVI. kerületi pártbizottság, az Ipari Minisztérium képviselője. A meghívottak között voltak a vállalat gazdasági vezetői, a telephelyek gazdasági és politikai vezetői, továbbá a törzsgyár alapszervezeteinek párttitkárai. A beszámolót Kovács György a pártbizott­ság titkára tartotta, szített 13 297 autóbuszt, illetve fel­építményt. „Az elismerés hangján kell beszélni, mert ezt az eredményt kedvezőt­len külső hatások mellett tudtuk elérni. A különböző elszívó hatások miatt igen nagy volt a dolgozók eláramlása. A létszám­helyzet az egyes közvetlen termelő terüle­teken, üzemekben kritikus helyzetet te­remtett. Sok munkatársunknak kellett szabad idejét föláldoznia, családi körét magára hagyva, otthoni munkáját félretéve munkába jönnie szabadnapokon is, hogy pótolják a távozók miatt kiesett időket. Eredményesnek ítélhetjük meg az elvég­zett munkát azért is, mert az importkorlá­tozások érzékenyen érintették vállalatun­kat is. Igen rövid idő alatt kellett helyette­sítő anyagokat beszerezni, munkába venni. Ez többletmunkát jelentett és a minőségre jobban kellett ügyelni. Az eddig fölsorolt gondokat tovább növelték még belső tényezők is: a krónikus alkatrészellátás hiány és a még meglevő vezetési hiányos­ságok. De olyan gond is jelentkezett, amely az előző évekre már nem volt jel­lemző; a fenékváz ellátás időszakonként ütemtelen volt, vagy éppen olyanok érkez­tek be, amelyekre nem készültünk föl." Az 1982-ben végrehajtott átszervezések­ről Kovács György a beszámolóban azt álla­pította meg: „Az eredményességét érté­kelni még korai lenne. A változások fok­mérője az, ha a fizikai és nem fizikai területen a dolgozók mindennapi munká­jukban érzik ezek hatását. Javaslom, hogy a pártbizottság az 1983-as félévi terv érté­kelésekor térjen vissza erre a témára." A tavaly végzett munkának nagy erő­feszítésnek meglett az eredménye. Ezt nemcsak a mintegy kétmilliárd forintnyi vállalati eredmény jelzi, hanem a bér­­színvonal 11 százalékos növekedése és az, hogy lehetőség lesz év végi nyereség­­részesedés fizetésére is. Azt is látnunk kell, hogy az 1982 évi szabályozók elismér­: : jó munkát, értéke­lik eredményünket és a további szabályzó módosítások is ilyen irányban hatnak. „ Van tehát értelme a több és jobb munká­nak, a nagyobb áldozatvállalásnak, mert a jó munkát társadalmi szinten is elismerik." A beszámoló részletesen sugid muzuu­d­­idei feladatokkal. Eszerint 13 820 autó­busz gyártását és értékesítését tervezik. Ez ötszázhuszonhárommal több, mint amennyit tavaly készítettünk. Budapesten gyártani fognak 4517 autóbuszt, ennek legnagyobb része csuklós. Székesfehér­váron pedig 7213 autóbuszt és több mint kétezer KD, SKD szettet. A szocialista piacra tervezett autóbuszok értékesíthetők a tőkés piacra szántak jó részére még nincs biztos rendelés. A bi­zonytalanságok megszüntetéséért még nagy erőfeszítéseket kell tenni. Erre az évre két százalékos létszámnöve­kedéssel számol a vállalat. A termelési feladatok növekedéséhez igazodva a bér­színvonal fejlesztés 6 százalékos lesz. Ez több, mint amennyit a hatodik ötéves terv 1983-ra tervezett. Nagyon fontos, tudni azt, hogy a bérszínvonalnál lényegesen magasabb átlagkeresetet tud a vállalat ter­vezni. A tavalyi eredmény alapján 10-12 na­pi bérnek megfelelő év végi részesedéssel számolnak. Az átlagkereset ennek következ­tében a tavalyihoz képest majdnem 10 %-kal (9,8%-kal) növekszik majd. A pártbizottság beszámolója megfogal­mazta a­»­irlo­ ewro urt­atknzfS Iftiffintheohir feladatokat, így a következőket. — A jelenlegi kádermunkát tovább kell javítani, a Foyt­rcai Bizottság 1982. X. 12-i határozata alapján. — Intenzív piackutató munkával el kell érni a szerződéssel még nem fedezett gyártmányaink mielőbbi lekötését. (Ez elsősorban a tőkés relációjú exportra vonatkozik) — A termelési programot, a szerződés­kötések figyelembevételével a tervezettnek .­­«nfelelően kell elkészíteni. Illww — A ka­­itatásoknak megfelelően egyen­letesen kel letem«.'.'1' a telephelyeket. — Gondoskodni kell a te, .^lé$i Program­hoz szükséges munkaerőről, ennek. - rdeké­ben célravezető mellékfoglalkozású dolgozók munkábaállítása, kölcsön­­munkaerők foglalkoztatása. — A fejlesztési tevékenységnek az adott anyagi források mellett a legnagyobb (Folytatás a PoleP-1—­ A beszámoló röviden foglalkozott az elmúlt év eredményeivel. Kiemelkedő eredménynek minősítette a tavaly elsé- VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! AZ IKARUS KAROSSZÉRIA- ÉS JÁRMŰGYÁR DOLGOZÓINAK LAPJA XXXI. évfolyam, 1. szám 1983. január 20. MEGLÁTOGATTÁK A NYUGDÍJASOKAT Érezzék, törődünk velük A vállalat szakszervezeti bizottsága 1978-ban határozatot hozott arra, hogy kétévenként meg kell ismételni a vala­mennyi nyugdíjasra kiterjedő látogatást. 1982-ben másodízben látogatták sorra az Ikarus nyugdíjasait, hogy fölmérjék hely­zetüket. A végzett munkáról Tóth Sán­­dorné, a vszb szociálpolitikai bizottságá­nak vezetője december végén számolt be 1982-ben az Ikarus nyugdíjas létszáma a következőképpen alakult: Budapesten 1145, Székesfehérváron 474, Móron 91, Szegeden pedig 118 a nyugdíjasok száma. (A budapesti nyugdíjasok magas száma a nz'ír "a J'/nbb múltjával és a legmagasabb munkáslétszámmal függ össze.) A vidéki telephelyeken a nyugdíjasok több mint 90 százalékát, Budapesten körülbelül 74 szá­zalékát keresték föl a szocialista brigádok, társadalmi aktívák. A fővárosi lemaradást termelési gondokkal némiképp meg lehet magyarázni, de nem lehet elmarasztalás nélkül elmenni mellette. Különösen sok nevet adott vissza az üzemfenntartási főosztály, a szerelő gyár­egység és a vezérigazgatói terület. Kiemelkedő munkát végzett viszont a kár­pitosüzem, a gyártóeszközellátási főosz­tály és az átadóüzem. A látogatások befejeztével, az adatok birtokában a következő összegzés készült: az öregségi és rokkantsági nyugdíjasok aránya megközelítően 80—20 százalék. Emelkedett az elmúlt években a rokkant­sági nyugdíjasok száma. (Elemzést érde­melne, hogy mi lehet ennek az oka). A nyugdíjösszegek alakulását négy kategó­riában vizsgálták. A nyugdíjasoknak mintegy 20 százaléka rendelkezik igen alacsony (2000 forint alatti) nyugdíjjal. A megélhetéshez éppen elegendő nyugdíja van (2000—3000 forint között) a nyugdíjasok 40 százalékának. További 24 százalék él 3000—4000 forint közötti, 15 százalék pedig 4000 forint fölötti nyugdíj­ból. A két utóbbi kategória elfogadható anyagi körülményeket jelent, és elsősorban az 1975 után nyugdíjazottak rétegét jelenti. Az eddigi felmérések alapján körülbelül hatvan család él igen nehéz körülmények között. Itt általában csak az egyik fél rendelkezik nyugdíjjal, de ide sorolják 3 zulla forint alatti nyugdíjunk CSVCdb! élőket is. Helyzetüket folyamatosan kell figyelni, súlyos gondjaikon lehetőség szerint enyhíteni. Általános tapasztalat volt, hogy bár az utóbbi időben három alkalommal került sor az alacsony nyugdíjak emelésére, s különböző mértékű kiegészítésekre, mindez nem tudta kiegyenlíteni az áremel­kedések kedvezőtlen hatását. A segély­kérelmeket fölülvizsgálva 1982-ben 552 nyugdíjast részesített a vállalat szociális segélyben. Az e célra fölhasznált összeg 369 800 forint volt. Budapesten kérés nélkül segélyezték azokat, akik 2000 forint alatti jövedelemből egyedül élnek. A látogatások közben összegyűjtötték a nyugdíjasok kéréseit. Egy nyugdíjas szociá­lis otthont, egy házaspár nyugdíjas házban való elhelyezését kérte, ketten szociális gondozást. Több mint ötszázan kértek beutalót üdülésre. Igény érkezett még hul­ladékfára, rokkantkocsi készítésre és javí­tásra, szanatóriumi elhelyezésre, a kirándu­lások szervezettebbé tételére. A kéréseket haladéktalanul továbbították az illetékes szerveknek, egy részük teljesítéséről Zb­­.­ már intézkedtek is. A fölkeresett nyugdítások jelentős része kért anyagi támogatást, t fTMn figyelemre méltó volt az az igény, hogy folytassák a látogatást. A ^tucsolattartásnak ez a módja nagyon fontos­ számuk.?- A Nógatás, az őszinte érdeklődés jóleső érzér"­ töltöne el az idős embereket. Szóban és sokat. 'r^s^an is kifejezték köszönetüket. Nagyon fontos, hogy az idős emberekről való gondoskodás, a velük való törődés ne kampányszerű legyen. Életük minden szakaszában éreztessük velük szeretetün­­ket, megbecsülésünket. Érezzék, hogy szá­míthatnak segítségünkre. A vszb ezúton mond köszönetet mindazoknak, akik 1982-ben lelkesen, segítőkészen részt vet­tek a vállalat nyugdíjasainak szervezett látogatásában. — budai — Munkásnagygyűlés Székesfehérváron (Fotó: Kaube Gabriella)

Next