Ikarus, 1984 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1984-01-12 / 1. szám

ÉV VÉGI „BŰVÉSZMUTATVÁNY" December 19-ére elkészült a negyven autóbusz Mandur Antal végre nyugodtan aludhat az új esztendőben. Bizonyára kevesen vár­ták úgy az előző évnek a végét, mint az egyedi gyáregység vezetője. Szorított a ci­pő, azazhogy az idő: 40 amerikába szánt autóbusznak kellett elkészülnie, ahogy mondani szokták, ha törik, ha szakad. A történet — ami végül is happy end­del végződött — az elmúlt év közepe táján kezdődött. M­ilwaukee amerikai várossal negyven autóbusz szállítására kötött szerződést az Ikarus. Eredetileg úgy tervezték, a szerelő gyáregységben, vonalon futtatják végig a buszokat, a végátadást pedig az egyedi gyáregység vállalja, ott csinosítják, teszik vonzóvá és a vásárló igényeinek minden­ben megfelelővé a járműveket Augusz­tustól kezdve havonta kilenc autóbuszt adtak volna át így az amerikai vevőnek. Átadták volna, ha el nem­ kezdődik a csúszás — és az idő nagy ellenfél. A Csepel Autógyár — önhibáján kívül — csak szep­tember végén szállította az első fenékvá­zakat. Igen, de akkor már a szerelő gyár­egység programjába nemigen fértek be az amerikai buszok. Legföljebb azt vállalták, vonal mellett, részben kisvállalkozásokkal megteszik, amit tudnak. A tervezéskor kiderült, így legföljebb tizennyolc autóbusz készülhetne el a ne­gyedik negyedévben. Október elején vezér­­igazgatói utasítás rögzítette: nincs mese, a tőkés tervet a csúszás ellenére is teljesíteni kell. Újabb gyors kupaktanács a szerelő gyár­egység vezetőjével, Gürtler Ferenccel, he­tente négy autóbusznak kell készen kigör­dülnie a szerelőcsarnokból. A kapacitás persze ehhez korántsem volt biztosított. Mandur Antalék mozgósítottak minden erőt, többek között nyolc kisvállalkozás sürgött-forgott a buszok körül, lemezeztek, behúzták a kábelkötéseket, padlóztak, föl­rakták a díszléceket. Délutánonként a fé­nyező vonalon húzták végig a „Milwaukee-iakat." A dolgozóktól rendkívüli erőfeszítést igé­nyelt a munka. Az év utolsó három hónap­jának valamennyi szombatján dolgoztak, sőt, ha a szükség úgy kívánta, vasárnap is benn voltak. Az egyedi gyáregység vezetői szerveztek, kértek, könyörögtek­­ alkatrészért. Volt olyan idő, amikor már-már úgy látszott, alkatrészhiány miatt kudarcba fulladnak. De végül is a találékonyság, és minden­kinek a megértése, akinek csak köze volt az amerikai buszokhoz, átlendítette az egyedi gyáregységet a kritikus pillana­tokon. December 19-én az utolsó busz is készen állt. Mindehhez tudni kell, a Svédországba szánt járműveket is el kellett készíteniük. Csodák nincsenek, legalábbis úgy tudjuk, az egyediben viszont szinte csodaszámba ment a munka hatékonyságának növeke­dése. Mandur Antal egyszerűbb magyará­zatot talál: sikerült jól megszervezni a munkát. Azért reméli, az idei évben nem kell hasonló „bűvészmutatványokat" vé­gezniük. Még ha meg is mutatták, képesek rá. —mert TERMELÉSI FŐMÉRNÖK A megnövekedett termelési és műszaki feladatok szükségessé tették a tevékeny­ségek irányításának szétválasztását. Ennek érdekében a móri gyárban 1984. január 1-től létrehozták a termelési főmérnöki szervezetet. A termelési főmérnöki teen­dők ellátásával Klujber Lászlónét bízták meg hároméves időtartamra. A szegedi gyár a mai igazgatója Fogas János, a szegedi gyár igazgatója betöltötte hatvanadik évét és nyugdíjaz­tatását kérte. A vállalat vezérigazgatója négy évtizedes eredményes munkájának elismerésével, december 15-ével munka­köréből fölmentette. (Fogas János igazga­tóról lapunk 4. oldalán bővebben írunk.) A megüresedett igazgatói tisztséget a válla­lat pályázat útján töltötte be. Sok jelentkező közül, többlépcsős dön­tés előkészítés után Telihay Lászlóra, a gyár eddigi főmérnökére esett a választás, aki az elmúlt év december 15-ével már át is vette öt évre szóló megbízását. A gyár új igazgatója 47 éves gépészmér­nök, diplomáját 1959-ben Miskolcon védte meg. Pályakezdő éveit a Diósgyőri Gép­gyárban töltötte és csak utána költözött Szegedre. Itt hosszabb ideig a JATE fő­mérnöke volt, majd pedig a Kenderfonó és Szövőipari Vállalat fejlesztési főosztály­­vezetői beosztásában dolgozott. Még nincs öt éve, hogy a szegedi gyár főmérnöki beosztásába került, de ered­ményes tevékenységét két alkalommal Ki­váló Dolgozó, legutóbb pedig a Kiváló Munkáért kitüntetéssel ismerték el. K.O. A Szocialista Magyarországért Érdemrenddel tüntették ki A köztiszteletben álló, nagy népszerűség­nek örvendő Juranovics Ferenc, a székes­­fehérvári gyár lakatos csoportvezetője, a vállalati szakszervezeti bizottság tagja, a gyári tiszk elnöke nyugdíjba megy. Lapzártakor adták hírül a napilapok, hogy több évtizedes munkáját méltóan, kimagasló kitüntetéssel ismerték el. Az Elnöki Tanács Juranovics Ferencet a Szo­cialista Magyarországért Érdemrenddel tüntette ki. AZ IKARUS KAROSSZÉRIA- ÉS JÁRMŰGYÁR DOLGOZÓINAK LAPJA XXXII. évfolyam, 1. szám 1984. január 12. NÖVEKEDETT A TAGSÁG SZEREPE Súrlódás- egyetértés BIZALMI - FŐBIZALMI KÜLDÖTTÉRTEKEZLET SZÉKESFEHÉRVÁROTT Közel százharminc aktivista ült le no­vember 23-án tanácskozni a fehérvári gyár volt sajtolóüzeméből kialakított előadó­teremben. Igaz, e célra nem nagyon bizo­nyult alkalmasnak mert nagyon oda kellett figyelni, hogy halljuk a beszélőket, a föl­szólalókat. A bizalmi-főbizalmi küldött testület első­ként meghallgatta Nyári István vszl­titár tájékoztatóját a Vasas központi vezetőség és a vszb félidős értékeléséről, majd az 1983. évben végzett szakszervezeti mun­káról szóló beszámolót. A központi vezetőség a XXVIII. kong­resszus óta végzett munka félidős értékelé­sekor megállapította, hogy növekedett a tagság szerepe és felelőssége a szakszer­vezeti életben, a döntésekben és a végre­hajtásban. Ennek érdekében fokozták az üzemek, vállalatok segítését, ellenőrzését. A vasasszakszervezet 660 ezres tagságát 53 ezer tisztségviselő mozgósítja, képviseli ér­dekeit. A kp-i vezetőség megállapította, hogy szorosabbá kell tenni a tagság és a tisztségviselők kapcsolatát. Az tszb-titkár ismertette a kp-i vezetőség által megjelölt és kiemelt feladatokat, majd a vállalati szakszervezeti bizottság által meghatá­rozott tennivalókat. Gazdasági építő munka: Az 1983-as évben a termelési körül­mények jelentősen megváltoztak. A gyár gondjait fokozták a belső gazdálkodás gyengeségei, a munkaszervezés és egyéb hiányosságok. Termelési tervét a gyár csak több, rendkívüli erőfeszítéssel és fontos intézkedéssel tudta megoldani (pl. két mű­szak bevezetése, dolgozók átcsoportosítása a vonalakra, idegen munkaerő alkalmazása, túlórák, szabadnapok igénybevétele). A külső és belső gondok a szakszervezeti munkára is hatással voltak. A munkahe­lyeken jelentkező feszültségek miatt a bi­zalmi hálózatra és a reszortosokra is na­gyobb feladat jutott. Gyakran került összeütközésbe a termelést segítő tevé­kenység és az érdekvédelem. Ennek össze­hangolása csak nagy nehézségek árán tel­jesült. Szocialista munkaverseny. A 230 szocialista brigád a gyári célokkal összhangban vállalt. Kiemelten épültek be a gazdálkodást elősegítő feladatok (anyag­­energia-és normaidő-megtakarítás, veszte­ségidők csökkentése, minőségjavítás stb.) Az éves szinten vállalt 180 ezer társadalmi munkaórát teljesítették. Kiemelkedő telje­sítményt nyújtottak a brigádok az önkölt­ség csökkentésében is. (78 millió Ft-ból az I. félévben 34 millió megtakarítást értek el). Az 1983-as évre 225 szocialista brigád készített pályázatot (109 arany, 65 ezüst 46 bronz és öt szoc. cím). Újítómozgalom: Tovább csökkent a benyújtott újítások száma; ez a gyártmánytípusok kifutására vezethető vissza. Kevesebb a konstrukciós jellegű javaslat. Az újításból származó gaz­dasági eredmény meghaladta a 10 millió forintot az I—III. n. évben. (Éves várható 12 millió.) 1983-ban tízen Kiváló Újító és ketten Kiváló Feltaláló kitüntetésben ré­szesültek. Az újítási iroda és a szakszere I folytatás a 2. oldalon) Sikeres év után Az óév utolsó munkanapján és az új esztendő kezdetén munkásgyűléseket tartottak vállalatunk gyáraiban. A vállalat vezetői értékelték az elmúlt évi eredményeket, illetve tájékoztatták a dolgozókat az idei esztendő feladatairól. Budapesten Nagy Gábor vezérigazgató, Székesfehérváron Balla Károly igazgató, Szegeden Telihay László igazgató, Móron Katona Sándor igazgató vette számba az előző évben végzett munkát. A vállalat az elmúlt évben teljesítette a gazdasági tervben megfogalmazottakat. Összesen 12 850 autóbusz hagyta el a szerelő csarnokokat, így sikerült teljesíteni mind a tőkés, mind a szocialista exporttervet. A tavalyinál nagyobb nyereséget könyvelhet el a vállalat. Jelentősen, 7,4 százalékkal emelkedett a termelékenység. A vállalat bérszín­vonala a múlt évben 5,1 százalékkal nőtt, ettől még jobban emelkedett a dolgozók átlagkeresete. Ma már év közben sok helyütt lehetett hallani munkaerőgondokról, a vállalatnál nem volt munkaerőhiány. A beruházások is a tervezett ütemben folytak, mintegy egy­milliárdos ráfordítással. (Fotó: Nádly) Köszönet az ipari minisztertől Kapolyi László ipari miniszter az alábbi levelet írta Nagy Gábor vezérigazgatónak: „Minden dolgozónak, a szocialista brigádoknak, a pán, a szakszervezet, a KISZ-bizottság titkárainak, aktivistáinak a műszaki, gazdasági vezetőknek köszönöm ez évi munkájukat. Mindnyájuknak kívánok boldog új évet, 1984-ben további eredményes munkát, ehhez erőt, jó egészséget." NEM FOGADTÁK EL AZ ÜDÜLÉSI TÉRÍTÉSI DÍJAK EMEL­ÉSÉT Takarékoskodni az elején és nem a végén kell Úgy látszik, nem lehet elégszer hangsúlyozni, bárha sokak szemében lerágott csontnak tűnik is. A vállalati szakszervezeti bizottság november végi ülésén ismét az anyag- és energiatakarékosság, a másodnyersanyagok gazdaságos vállalati fölhasználása került terítékre. Esztergályos Károly műszaki főosztályvezető fűzött rövid szóbeli kiegészítést az írásos anyaghoz. Talán leghelyesebb, ha egy-két megállapítást kiragadunk annak illusztrálására, hogy az elhatározás megtörtént — takarékoskodjunk! —, de a gyakorlati végrehajtás még várat magára. Ilyen, olyan vagy amolyan okból. Az 1983-ra összeállított költségcsökkentési terv 140 millió forintos közvetlen költségmegtakarítást irányzott elő. Úgy tűnik, gazdagok vagyunk, legalábbis abban, amiből takarékoskodni lehetne. A hulladékanyag-hasznosítás megközelíti a 20 millió forintot — a beszámolót idézve: „gyakorlatilag minimális ráfordítással. Látszólag ezt a tevékenységet kell fokozni, a valóság azonban mást mutat, ha abból a logikai meggondolásból indulunk ki, hogy a karosszéria gyártás 10 százalékos hulladékkal dolgozik, akkor ennek az értékesítésnek a felső határán vagyunk". Tehát minden tizedik kiló anyag válik hulladékká, amiből aztán igyekeznek még visszanyerni, amit lehet. Hadd kockáztassam meg autóbuszgyártó műszaki szakismeretek hiányában is kérdésemet: nem­ lehetne a takarékosságot azzal elkezdeni, hogy minden tizedik kiló helyett csak a tizenegyedik legyen hulladék? Elhangzott egy érdekes, nem éppen hízelgő megállapítás: a magyar termékekbe 20 százalékkal több anyagot dolgoznak be, mint ez nemzetközi szinten megszokott. Ez a technológiai folyamaton múlik., A takarékosságot a technológiai korszerűsítéssel is lehetne szolgálni. Figyelemre méltó a beszámolóban az a példa, amely egy szocialista brigádról szól: a takarékossági vállalást segíteni akaró brigádnak kedvét szegte, hogy­ a több hónap alatt összegyűjtött fölösleges alkatrészektől, anyagoktól csak keserves tortúrával tudott megszabadulni. A beszámoló igen bíztató jövőt ígér. Kevésbé anyagigényes gyártmányok kialakí­tásával kívánják az anyagfölhasználást csökkenteni, a drága és nehezen hozzáférhető importanyagokat ésszerűen helyettesíteni, mérsékelni a hulladék képződését, a hagyo­mányos anyagokat új, jobb anyagokkal helyettesíteni. Ez mind szép. Csakhogy — úgy tűnik — túlságosan is általános. Nehogy az történjen, mint az egyszeri nebulóval: a kisdiák betanulta a szabályt, de a példát továbbra is rosszul oldotta meg. Gondolom, sokak érdeklődésére számot tart, miként alakulnak jövőre az üdülési térítési díjak. Erről még nincs végleges döntés, a beterjesztett javaslatot ugyanis a szakszervezeti bizottság nem fogadta el. A közeljövőben a szakszervezet szociálpolitikai bizottsága átdolgozza a javaslatot. Föltűnt a gyermekdíjak nagyarányú emelése. Ezt többen kifogásolták. A hozzászólásokban hangot kapott, vajon az étkezési díjak mellett miért kívánják a szállásdíjakat is emelni, amikor a vállalat üdülőépületei nem váltak korszerűbbekké, a berendezésük is a régi. Tóth Sándorné,a vszb szociálpolitikai bizottságának vezetője ígéretet te­tt a SZOT és a vállalati üdülőjegyek lehetőség szerint minél igazságosabb elosztására. Végezetül a testület a szakszervezeti információs és tájékoztatási tevékenységet értékelte. —mert

Next