Információ elektronika, 1970 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1970 / 3. szám

zés. Ezért az általános rendező program nem is a rendszer szükségleteinek kielégítésére készült, de a prog­ram általánossága miatt természetesen bármely technoló­giai folyamat szerves részeként is felhasználható. A rendező program első változatainak leírását [4] tartalmazza. Általános átkódoló Szintén nem sorolható közvetlenül a rendszer törzs­programjai közé, ugyanakkor felhasználásával leküzd­hető a legkülönbözőbb típusú és kódrendszerű lyuksza­lag-lyukasztón készített input adatok konszolidálásának problematikája. Az általános átkódoló egy speciális nyelv segítségével definiált jelsorozat fordítását végzi. Ennek eredménye lyukszalagon vagy mágnesszalagon kerülhet tárolásra. A fordítási algoritmusba több, az input-output beren­dezések (RC 2000, FACIT lyukasztó) hibátlan működé­sét ellenőrző eljárás került beépítésre. Statisztikai vizsgáló A rendszerrel csak részben konszolidált a statisztikai vizsgáló általános program. Segítségével különböző sorok trend-, korreláció- és regresszió-vizsgálatát tudjuk elvé­gezni. A program általános vezérlése dinamikus, speciális nyelv segítségével történhet. Mindezekből látható, hogy ez az általános programok­ból álló rendszer rugalmassága folytán kis és nagy adathalmazok numerikus kiértékeléséhez szükséges el­oszlási és centrális tendenciák mérésén kívül információs halmazok közötti kapcsolatok mérésére, valamint dina­mikus és statikus állapotváltozások és érzékenységi vizsgálatok segédeszközeként is előnyösen felhasznál­ható. A következő részben a rendszer működésének alap­­algoritmusát, a hagyományos rendezés nélküli egyszerű és kombinációs gyűjtések egyik lehetséges megoldását közöljük. A rendezés nélküli gyűjtések leírása A megoldás alapalgoritmusa egyrészt azt a számítógép nyújtotta előnyt használja ki, hogy a numerikus és alfanumerikus jelsorozatok bizonyos részhalmaza a mennyiségi és minőségi azonosításon kívül megfelelő, kölcsönösen egyértelmű képzési szabályok segítségével felhasználható memóriaterületek címzésére is. Ily módon bármely kódszám is (legyen az numerikus vagy alfa­­numerikus) átalakítható a memória egy részének azono­sítására. A leképzési szabály, algoritmus bonyolultságát a memória (az esetek többségében, de nem feltétlenül az operatív memória) címzésének és az adott jelsorozatok halmazának struktúrája és redundanciája szabja meg. Egyszerűbb esetekben ezek az algoritmusok kevés számú logikai és aritmetikai műveletből állnak. Másrészt felhasználja statisztikai táblák azon tulajdon­ságát, hogy a gyűjtés alapját képező mennyiségi és minőségi azonosítók (numerikus vagy alfanumerikus kódok) a dimenziós mátrix formára hozhatók, ahol aim, aim -1, . a, i a gyűjtés tárgyát az esetek többségében a gyűjtés kódjai előfordulásának gyakoriságát az egyes elemek indexei pedig (im, im-i, ■ ■ •, í'i) a gyűjtés kód­jait reprezentálják. Az algoritmus ugyancsak felhasználja, hogy egy m dimenziós mátrix (/m, im _ i, ..., i), ..., i i) indexű elemének aktuális értékei (kódjai) a dimen­ziók korlátainak ismeretében átalakíthatók egyetlenegy indexszé (kóddá) a következő formula segítségével hn 1.2, • • • , Nm k0 a kódtábla bázis címét jelenti és a k0 + 1, k0 T kmax értékeket veheti fel tehát a k0, ij valamint Nz értékének ismeretében­­ könnyen számítható. Ugyanakkor az indexeket úgy is felfoghatjuk, mint alaki és helyi értékekkel rendelkező jelsorozatokat, ha az alábbi formai helyettesítéseket figyelembe vesszük: Σ­0 és k0 valamint az Nz (z= 0,1,.../—1) ismeretében az is egyszerűen számítható. Előfordulhat, hogy az egyes helyértéken szereplő jelsorozatok alaki értékének numerikus azonosítói szin­tén nem nullától kezdődnek. Ebben az esetben célszerű a rendszert 0-ra transzformálni. Mindezek alapján elmondható, hogy a kódleképzés kölcsönösen egyértelmű, tehát az adott esetben ak­t­aim­ • • š aij • • ■ ai2% ail min­dkét irányban azonosítható. A következő lépésben tételezzük fel, hogy­­ a memória valamely részének címe: akkor (im ... i2, il,) ahol N0 = 1 és 1, = 1,2,... ,Ni h = 1,2,...,7V2 amax m = n N­­ z=o z=k,an+k2anai + ... k/n a ... i„Va , 1 ° *­­ 1 iz=0 z nz=0 z z =­­ k,=n­ ai —Nj akkor k = i1N0+i2N0Nl +. N = m ifit N + *z=o • m_1 AT 41 N*' továbbá ha a jelsorozat nem 0-tól, hanem k0-tól kezdődik akkor: k=ko+^LN^

Next