Információ elektronika, 1980 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1980 / 2. szám
EPL: R-10-es számítógépen alapuló oktatórendszer Magyar József-Németh István A cikkben egy új, hazai fejlesztésű CAI szerzői nyelvet, az EPL-t mutatjuk be. Bemutatjuk a nyelv felépítését, az utasítások szintaxisát és szemantikáját. Ezután az EPL-re épített oktatórendszer R-10 TSM környezetében való kifejlesztésekor figyelembe vett szempontokat és a megvalósított rendszer programjait ismertetjük. Végül beszámolunk az oktatórendszer alkalmazása során nyert tapasztalatainkról és további terveinkről. (Érkezett: 1979. október 10.) A számítástechnikai alkalmazások köre egyre bővül. Mind újabb területeken használják fel a számítógépeket. Ilyen terület a számítógépes oktatás is, amellyel kapcsolatos kutatások hazánkban a 70-es évek elején kezdődtek. Kecskeméten a Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskola Számítástechnikai Laboratóriumában is folynak az ezzel kapcsolatos kutatások, kísérletek. Az első, gyakorlatban alkalmazott számítógépes oktatórendszer 1975-ben készült el a laboratóriumban. Ennek alapján, a gyakorlati tapasztalatokat figyelembe véve került definiálásra az EPL (Educational Programming Language), a számítógépes oktatás szerzői nyelve. 1978-ban elkészült a hozzá tartozó programrendszer is, a VIDEOTON Számítástechnikai Gyárának megbízásából. Az oktatórendszer az R-10 TSM monitorja alatt működik, amely a megfelelő újraindíthatóságot is biztosítja. Az EPS rendszerhez szükséges konfiguráció által támasztott követelmények megegyeznek az R—10 TSM által támasztott követelményekkel. Kivételt képez azonban, hogy a DIA utasítás használatához szükség van a display-hez csatolt Aspectomat (124B) típusú diavetítőre. Az EPL nyelv utasításai A programnyelv utasításaiból egy sorba csak egy utasítás írható. Az utasítások azonban több sorból is állhatnak. Folytatósor jelzésére a $ karakter használható, amely az adott sorban az utasítások legutolsó karaktere kell hogy legyen. A sor hosszát mindig a terminálra írható karakterek száma határozza meg. Az utasítások azonosítására az utasítások elé tetszőleges hosszúságú alfanumerikus karakterekből álló címke írható, amelynek az első karaktere betű kell hogy legyen. Az azonosításra használt címkét és az utána következő utasítást legalább egy szóköz karakternek kell elválasztania. A címkék nem egyezhetnek meg az utasításokban levő alapszavakkal. Az utasítások a soron belül tetszőleges pozícióban kezdődhetnek, a címkét is beleértve. A nyelv jelkészlete a VT 340 típusú display latin betűs változatában meghatározott jelkészlettel egyezik meg. Az utasítások többségében hivatkozhatunk a programban használt címkékre. E hivatkozások képzési szabálya a címkék képzési szabályával megegyezik, de ugyanez vonatkozik a számlálók nevére is. Ugyanis a programban lehetőség van számlálók definiálására és ezek megfelelő értékre való beállítására. A számlálók különböző numerikus egész értékeket vehetnek fel a —32768 és +32767- es zárt intervallumban. Az utasítások részletes ismertetésekor felhasznált jelölések a következők: (...)— a nyelv szintaktikus eleme; a kapcsos zárójelben több sor, pl. címke áll, amelyek közül az egyiket és csakis az egyiket kell megadott helyen használni; [ ] — a szögletes zárójelben álló jelsorozatot nem szükséges használni, vagyis elhagyható: □ — szóköz karakter. Először az utasítások formáját, majd jelentésüket írjuk le. TEXT utasítás [~címke‡] □ I text$ i (a terminálon megjelenítendő információ) END A végberendezésen megjelenítendő információ a (TEXT ) , L (TEXT$i alapszó után következő sorban vagy sorokban helyezendő el, és az END alapszóval kell befejezni, amely természetesen új sorban kell hogy álljon. Az utasítás végrehajtásakor a terminálra húzódik a megjelenítendő információ, amely 15 sorból állhat VT 340-es típusú display esetén. Ha végberendezésként alfanumerikus display-t alkalmazunk, akkor a TEXTS alapszó alkalmazásakor a képernyő tartalmát törölni lehet. Lehe 101 INFORMÁCIÓ-ELEKTRONIKA 1980/2