Interpress Magazin, 1977 (3. évfolyam, 5-7. szám)

1977 / 6. szám

Joe Punk rock Durvaság, erőszak és féktelen, pri­mitív zene jellemzi az új, illúzióján rock nemzedéket, a punk rock kép­viselőit. „A punk olyan fickó, aki lelöki a lépcsőről öreg nagypapáját és utánakiabál: hé nagypapa, miért szaladsz olyan gyorsan?” — így jel­lemezte a punkokat az egyik rock újság. Csakugyan ilyen fickó a híres Johnny Rotten (Rohadt Jani), aki 16 éves korában otthagyta az iskolát, aztán jobbára munka nélkül leker­­gett. Bandája két éve még a járó­kelőket terrorizálta a londoni King’s Roadon: „Leköptük őket, de ne higgye ám, hogy védekeztek. Inkább elszaladtak.” A 19 éves Johnny Rotten most Sex Pistols (Hat Pisztoly) nevezetű ban­dájával a punk mozgalom szóvivője és jelképe lett. Rövid, mélyrágta vö­rös hajú csimbókokban meredezik. Biztosítótűk tömege lóg a nyakában, Patti Smith biztosítótűvel fúrja át a fülét, ciga­rettacsikkektől származó égési sebek éktelenkednek alsó karján: „Az én testem, azt csinálok vele, amit aka­rok.” Ez a jelszava az új rock nemzedék­nek, amelyet a kritikusok a heroin­­fogyasztásba belehalt Janis Joplin énekesnő híres számának egyik sorá­val szoktak jellemezni: „pánk az az állapot, amikor az embernek már nincs vesztenivalója”. A fiatalok Ang­liában (és másutt) rég nem látták a helyzetet ilyen kilátástalannak. Az angol gazdasági bajok miatt a nyo­mornegyedekből származó sok fiatal (és nemcsak ők) naponta hiába ácso­­rog a munkaközvetítők folyosóján. A következmény: pusztító düh, amely gyakran a saját testük ellen irányul. A hippik tíz éve még szeretetet és békét prédikáltak, a punk szövegek­ben gyűlölet és háború uralkodik. „Jövő sehol, üres az ember, munka­­nélküli, és halálra unja magát” — ordítja a Hat Pisztoly egyik száma. Csak a gátlástalan önzés marad, az agresszió és a sokkolás. Az egyik banda neve London SS, másoké El­átkozottak, Fojtogatok, Metró Szek­ta, és sokan hordanak horogkeresz­tet. „Ha az idősebb nemzedék meg­rémül tőlünk, annál jobb” — mond­ja Tony James, az „X nemzedék” csoport tagja. A punk mozgalom némileg emlékez­tet a régi rockerekre, de ők legalább pontosan tudták, kik ellen harcol­nak: a beilleszkedett, sikeres polgá­rok ellen. A punkoknál az erőszak­nak többnyire nincs határozott cél­pontja, és a magukfajtától sem rad vissza. Az Elátkozottak nevű banda az egyik fellépésénél szétverte saját erősítő berendezését. Egy punk fesz­tiválon a zenekar és a hallgatóság palackokkal támadt egymásra. Sokan mégis úgy vélik, hogy a punk hullám olyan vérátömlesztés, amely felfrissítheti a petyhüdt rock zenét. A primitív punk zene féktelen ener­giájára van szükség — mondják —, mert a tegnapi hősök, a Rolling Stones és a többi együttes gazdag, öreg és hájas lett. „A Rolling Stones már nem rockot csinál, hanem bá­gyadt bárzenét” — mondja Malcolm McLaren, a Hat Pisztoly menedzse­re. A harmincéves McLaren, a volt mű­­vészettörténet-hallgató hozta divat­ba ügyesen az underground- punk zenét. 1975-ben a londoni Chelsea negyedben levő szexboltjában saját tervezésű bőr álarcokat és obszcén feliratú boringeket árult. Amikor egy napon betántorgott hozzá az utcakö­­lyök Johnny Rotten, aki addig még egy hangot sem énekelt, McLaren rögtön tudta: ilyen tenyérbemászó képű fickóra van szükség, ő lesz az új banda vezetője. (Der Spiegel) A Hat Pisztoly együttes. Középen Johnny Rotten

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék