Interpress Magazin, 1990. január-június (16. évfolyam, 1-6. szám)
1990-02-01 / 2. szám
A LEGOTOIISAIEK 1 ^1 A mai hamburgi kikötő voltaképpeni elődje az az átrakodóhely volt, amelyet a kereskedők és hajósok az újvárosban nyitottak meg 1188-ban, egy csatorna partján. Egy évvel később, 1189. május 7-én a település Barbarossa Frigyestől különleges kereskedelmi, vám- és hajózási kiváltságokat kapott, s a császár ki is állított ezekről egy szabadságlevelet; ez a kikötő „születési okmánya”. Amikor néhány évszázaddal később a hajók méretei megnövekedtek, s a csatorna mélysége már nem bizonyult elegendőnek, az Alster patak torkolatánál építettek egy külső horgonyzóhelyet: ez lett a város fő kikötője egészen a XVII. századig. 1816-ban pöfögött végig az első gőzhajó az Elbán, s ezzel új korszak kezdődött: a gyorsan fejlődő gőzhajóipar arra késztette a hamburgiakat, hogy korszerűsítsék kikötői berendezéseiket. 1860-ban született meg egy döntő fontosságú határozat, amelynek előnyös hatása mindmáig érezhető, ellentétben az angol dokk-kikötői modellel. Hamburgban úgynevezett „dagálykikötőt” építettek, amelybe a hajók bármikor szabadon ki- és bejárhatnak anélkül, hogy zsilipeken kellene áthaladniuk. Johannes Dalmann, Hamburg vezető vízépítési hivatalnoka 1863 és 1866 között megteremtette az első szilárd rakparttal, darukkal, raktárakkal, sín- és útcsatlakozással rendelkező kikötőmedencét. Negyven évvel ennek elkészülte után a kikötő forgalma már ötszörösére nőtt, az évente befutó hajók száma pedig 5200-ról 17 500-ra emelkedett. Ezért évszázadunk húszas éveiben hozzáláttak a kikötő bővítéséhez. A második világháború során elpusztult ugyan a kikötői berende- Amikor a IX. században az Elba partján fekvő érseki székhely lakói kiépítettek egy körülbelül százhúsz méter hosszúságú partszakaszt, hogy ott könnyen lehessen ki- és berakodni a folyón közlekedő csónakok terheit, aligha gondolták, hogy ezzel a világ mai egyik legnagyobb kikötőjének rakják le az alapjait. Rések nyolcvan százaléka, ám ez a fájdalmas veszteség arra késztette a hamburgiakat, hogy a kor követelményeinek megfelelő új kikötőt építsenek. . HAT MÁSODPERCENKÉNT EGY VAGON Ma száz négyzetkilométeres alapterületével a hamburgi kikötő megfelel egy nagyváros méretének. Kereken tizenhétezer tengeri és tizenháromezer folyami hajó fut be ide évente, és ezekből hatvanötmillió tonna terhet rakodnak ki és be. A kikötőpart hossza 235 kilométer. A kikötőben általában kétszáz tengeri hajó tartózkodik egy időben, ezenkívül kishajók százai a kikötői bárkáktól a vontatókon, tűzoltó hajókon, vámcirkálókon át a fenékkotrókig. A Német Szövetségi Köztársaság autóútjain az észak felé haladó teherautók felének a hamburgi kikötő az úti célja. A kikötő területén a nap 24 órájában szakadatlanul folyik a munka; egy korszerű kikötőben az átrakodásnál, a feherhajók be- és kihajózásánál feltétlenül meg kell takarítani a felesleges állásköltséget. A hamburgi kikötőben naponta 176 ezer tonna rakomány fordul meg. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy évente nem kevesebb, mint 1,6 millió tehervagon közlekedik a kikötő területén ki és be. (Ha ezeket mind egymás után kapcsolnák, a szerelvény vége Hamburgtól Tokióig érne!) Átlagos forgalom mellett naponta ötezer vagon érkezik; a kikötő „szívóhatása” a vonatforgalomra akkora, hogy érezhetően kihat az egész nyugatnémet vasúthálózatra. Egy kikötő forgalmának mérete a vonatközlekedés teljesítőképességétől függ. A hamburgi kikötőben a sínek hossza 670 kilométer, ebből 470 kilométer — 1700 váltóval és 76 vasúti híddal — Hamburg városulajdona, a további 200 kilométernyi sín a vállalatoké. Az áruszállítás feladatát — a vállalat-tulajdonosokkal partneri viszonyban — a Német Szövetségi Vasút látja el: a hamburgi szabadkikötőben működő Dél- Hamburgi Vasúti Árukezelés — vagy ahogy itt mondják: a „Dispo” — gondoskodik a legkomplikáltabb rakodási folyamatok zökkenőmentes lebonyolításáról is. Az egyes kikötői üzemek vasúti irodái reggel tíz óráig adják le öszszegyűjtött vagonigényüket a követ Egy az évente befutó harmincezer hajó közül, a 235 kilométernyi kikötőparton talán még neki is jut egy kis hely (Fotó: National Geographic) 226