Irodalmi Magazin, 2018 (6. évfolyam, 2-4. szám)
2018 / 2. szám - Katonák, költők, szerelmek
Az igazság nyelve Vári Fábián László: Tábori posta MARCSÁK GERGELY Aki kicsit is jártas a magyar irodalomtörténetben, biztosan tudja, hol találhatunk hasonlóságot Balassi Bálint, Zrínyi Miklós, Bessenyei György, Fazekas Mihály és Petőfi Sándor pályája között. Amellett, hogy korszakalkotó klasszikusok, kiváló költők, mindannyian katonák is voltak, ráadásul többségük csatában is részt vett, illetve műveiben is megörökítette a harcosok mindennapjait. Vajon fontos-e számunkra, hogy egyes alkotóink részt vettek a katonai hagyományok ápolásában? Annyi bizonyos, hogy nemcsak az életrajzírók fordítanak erre nagy figyelmet, de a regionális kultúrtörténet is számon tartja nevesebb alkotóink szolgálati helyét. Nemrégiben láttam, hogy egy kis Hargita megyei faluban, Etéden márványtábla őrzi a községben szolgált Kisfaludy Sándor (és mellette a — szintén e településen katonáskodó - prózaíró Jósika Miklós) emlékét. Ilyen mementó hívja fel a kárpátaljai Badalóba látogatók figyelmét is arra, hogy ott állomásozott Gvadányi József. E községben született Badalai Quartélyozás című művét S. Benedek András az első kárpátaljai honismereti írásnak tartja. Mi több, a Badalóban szerzett élmények ihlették Gvadányi Egy falusi nótáriusnak budai utazása című elbeszélő költeményét is. Korunkra természetesen változott a hadsereg társadalmi megítélése és maga az irodalom is. Egyet kell értenünk Kukorelly Endrével abban, hogy „egy igazi »férfitémától«” búcsúzhat a magyar szépírás annak a generációnak a megszűnésével, amelynek tagjaira még vonatkozott az előző rendszerek általános sorkötelezettsége. Bárki tanúsíthatja ugyanis, hogy egy-egy férfi családtag leghumorosabb, legszomorúbb, legmaradandóbb nosztalgikus emlékei gyakran a laktanyában töltött évekhez kötődnek. Úgy hiszem, fontos, hogy ezekben az emlékekben vagy az irodalmi bakatörténetekben ne a „katonaviselt, brutalitásokon és nyers erőszakon szocializált férfi” ideáljának továbbélését, hanem a speciális életforma diktálta személyiségfejlődést és az elveihez hű embert lássuk egy érzelemszegény világban. Tömörkény István Öreg regruták című, a fronton és a hátországban játszódó történeteket összefoglaló kötetéhez például 1917-ben Móricz Zsigmond írt előszót, amelyben a katonalétből és a korszellemből eredő „finom életmotívumokat” emeli ki — jóllehet már egy évvel korábban megszületett háborúellenes elbeszélése, a Szegény emberek. Ezekből az eltűnőben lévő bakahistóriákból nyújt egy csokorra valót Vári Fábián László Tábori posta című önéletrajzi regényének 35 fejezetében, méghozzá olyan míves, lirizált prózanyelven, amelynek különlegességére Csordás László is felhívta a figyelmet a könyvvel foglalkozó tanulmányában. Mint írja: „Ahhoz, hogy árnyalt képet fessen az NDK-ban megtapasztalt katonaéletről, Vári Fábián László sajátos prózanyelvet teremt. Alapja egy kissé régies, patetikus magyar, amit az anyaországtól elszakított és tőle teljesen elzárt Kárpátalján őriztek meg sokáig.” Az élvezetes, költői képekkel gazdagított nyelvezet nem meglepő, hiszen a szerző főként verseiről ismert, ám az annál inkább, hogy ebbe a prózastílusba milyen szervesen épülnek be a feletteseknek tett jelentések, a velük folytatott párbeszédek és a műszaki leírások uniformizált, érzelemmentes, sztenderd nyelvi megnyilatkozásai. Az ’50-es években született önálló kárpátaljai magyar irodalom nem bővelkedik katonatörténetekben, csupán rendszerváltás előtti, nyilvánvalóan propagandacéllal írott, a szocialista realizmus jegyeit viselő szövegekről beszélhetünk, amelyek kommunista szemléletű írók tollából származnak. Megemlítendő többek között Illés Béla Honfoglalás című regénye és Lusztig Károly Mielőtt megvirradt című kisregénye - mindkét szerző a „felszabadító” Vörös Hadsereg katonája volt, és mindketten tudósítanak a szovjet megszállásról, a kárpátaljai harcokról. Jellemző, hogy a hadsereg együttműködését a kollektív bűnösség sztálini elvének alkalmazásában, az úgynevezett málenkij robot levezénylésében már elfelejtik megemlíteni. Ez a tragikus 124 • 2018/2-IRODALMI MAGAZIN