Irodalmi Magazin, 2018 (6. évfolyam, 2-4. szám)
2018 / 3. szám - Boszorkányság
KISS VIRÁG SZÁZARCÚ BOSZORKÁK Klasszikus és kortárs boszorkányábrázolások a vizuális kultúrában V Írásom az alcímben megjelölt témát járja körül néhány mű rövid elemzésén keresztül. Petőfi Sándor János Vitéze például kétféle boszorkánymegjelenítést is tartalmaz. Az egyik egy konkrét szereplő, Iluska mostohája, akit a Petőfi-szöveg boszorkányként jellemez. A másik boszorkánytéma a történet vége felé, a 21. részben kerül elő, amikor János Vitéz, azaz Jancsi egy boszorkánytanyára érkezik, ahol Iluska mostohájával is találkozik, és leszámol a boszorkányokkal. Jómagam a János Vitézt a Würtz Ádám által illusztrált könyvből (1967) ismertem meg, mely több kiadást is megért. Würtz egész oldalas illusztrációin, melyek mind keretezettek is, a főhős bátran, nyomasztó színek és képek, mintegy kételyek nélkül jut át a kalandokon, nehézségeken, és érkezik meg végül Tündérországba. Érzelmeket szinte egyáltalán nem látunk, a hangulatok sem jellemzők, egyfajta narratív jelleg határozza meg a képeket. Az illusztrációk ábrázolási módja a népi díszítőművészet figuráira és motívumaira emlékeztet, amit a keretezés még felerősít. Igazi, egyértelműséget tükröző népmeséi világ jelenik meg a képeken, melyek az akvarell technikát kombinálják egyértelmű vonalakkal. A boszorkányok Würtz felfogásában icipici, sötét ruhás vénasszonyok, akikkel az óriások szinte játszadoznak. Nem félelmetesek, bábszerűek.