Irodalmi Magazin, 2019 (7. évfolyam, 1-4. szám)

2019 / 1. szám - Jókai

­ Huszti Péter és Somogyvári Rudolf színművészek Várko­­nyi Zoltán rendező instrukcióit hallgatják a Jókai Mór Fekete gyémántok című re­gényéből készülő film forgatásán. A hát­térben a díszletezők dolgoznak. Budapest, 1976. augusztus 3. MTI. Fotó: Naszályi Kornélia (MTVA Film­archívum Fotótár) 5. Tanulmányok a filmszociológia problémaköréhez, szerk. a Magyar Film­tudományi Intézet és Filmarchívum kiadói csoportja, Budapest, 1971, 230-239. Az 1940 utáni bő másfél évtizedben nem ké­szült egyetlen Jókai-film sem. Erre a helyzet­re kézenfekvő a magyarázat: a háborús öt esz­tendőben, majd az ínséges koalíciós korszak­ban a költségigényes, sok szereplőt mozgósító témákról az alkotóknak anyagiak hiányában kényszerűen le kellett mondaniuk, a Rákosi-éra pedig a maga ideológiai céljainak szolgálatára alkalmatlannak találta az előkelők, a gazdagok világának felidézését. A „csendet” az emigrációból hazatérő Szőts István törte meg, aki lehetőséget kapott a legis­mertebb Jókai-novella, a Melyiket a kilenc közül? filmváltozatának elkészítésére. A mű mondani­valóját a döntéshozók a szocialista eszmerend­szerbe illeszthetőnek ítélték. A nyomorgó susz­ter és a dölyfös háziúr konfliktusának ábrázo­lásától azt remélhették, hogy az eredendően eti­kai megfontolású történetet a rendező osztály­harcos síkra tereli. Szőts azonban biztos ízléssel az író szelleméhez igazodott az egyórás, 1957- ben bemutatott filmjében, és ehhez kitűnő társ­ra talált a főszerepet alakító Bihari József sze­mélyében. Az alaptörténet szeretetáradata és a karácsonyi áhítat békéje harmóniába fonódik össze a hatásvadászatot biztonságosan kerülő filmben. Alighanem ez a Jókai-adaptáció vonul­tatja fel a legtöbb művészi értéket valamennyi közül. Aztán - szinte varázsütésre - megválto­zott a helyzet: a filmes fronton élénk érdeklő­dés kezdett mutatkozni a Jókai-művek iránt. A nyitányt az 1959 karácsonyán bemutatott, Bán Frigyes rendezte Szegény gazdagok jelen­tette, amelyet beragyogott az Anicát alakító Bara Margit szépsége, ám a kritikusok nem iga­zán rajongtak a filmért, inkább Jókai romanti­kus túlzásainak kiegyensúlyozhatatlanságát emlegették. 1962-ben került a mozikba Az arany ember harmadik változata. Az író maga vallotta ezt a legkedvesebb regényének, és az előzetes hír­adások következtében nagy várakozás előzte meg Gertler Viktor filmjét. Tanulságos felütni a korabeli kritikákat! Létay Vera a Filmvilág­ban legalább annyi fenntartásának és kétségé­nek ad hangot, mint amennyi elismeréssel ille­ti a filmet. A közönség azonban másképp „sza­vazott”. Egy filmszociológiai kiadvány jóvol­tából pontosan ismerjük ennek az évtizednek 100 O®2019/1

Next