Irodalmi Magazin, 2019 (7. évfolyam, 1-4. szám)
2019 / 1. szám - Jókai
Huszti Péter és Somogyvári Rudolf színművészek Várkonyi Zoltán rendező instrukcióit hallgatják a Jókai Mór Fekete gyémántok című regényéből készülő film forgatásán. A háttérben a díszletezők dolgoznak. Budapest, 1976. augusztus 3. MTI. Fotó: Naszályi Kornélia (MTVA Filmarchívum Fotótár) 5. Tanulmányok a filmszociológia problémaköréhez, szerk. a Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívum kiadói csoportja, Budapest, 1971, 230-239. Az 1940 utáni bő másfél évtizedben nem készült egyetlen Jókai-film sem. Erre a helyzetre kézenfekvő a magyarázat: a háborús öt esztendőben, majd az ínséges koalíciós korszakban a költségigényes, sok szereplőt mozgósító témákról az alkotóknak anyagiak hiányában kényszerűen le kellett mondaniuk, a Rákosi-éra pedig a maga ideológiai céljainak szolgálatára alkalmatlannak találta az előkelők, a gazdagok világának felidézését. A „csendet” az emigrációból hazatérő Szőts István törte meg, aki lehetőséget kapott a legismertebb Jókai-novella, a Melyiket a kilenc közül? filmváltozatának elkészítésére. A mű mondanivalóját a döntéshozók a szocialista eszmerendszerbe illeszthetőnek ítélték. A nyomorgó suszter és a dölyfös háziúr konfliktusának ábrázolásától azt remélhették, hogy az eredendően etikai megfontolású történetet a rendező osztályharcos síkra tereli. Szőts azonban biztos ízléssel az író szelleméhez igazodott az egyórás, 1957- ben bemutatott filmjében, és ehhez kitűnő társra talált a főszerepet alakító Bihari József személyében. Az alaptörténet szeretetáradata és a karácsonyi áhítat békéje harmóniába fonódik össze a hatásvadászatot biztonságosan kerülő filmben. Alighanem ez a Jókai-adaptáció vonultatja fel a legtöbb művészi értéket valamennyi közül. Aztán - szinte varázsütésre - megváltozott a helyzet: a filmes fronton élénk érdeklődés kezdett mutatkozni a Jókai-művek iránt. A nyitányt az 1959 karácsonyán bemutatott, Bán Frigyes rendezte Szegény gazdagok jelentette, amelyet beragyogott az Anicát alakító Bara Margit szépsége, ám a kritikusok nem igazán rajongtak a filmért, inkább Jókai romantikus túlzásainak kiegyensúlyozhatatlanságát emlegették. 1962-ben került a mozikba Az arany ember harmadik változata. Az író maga vallotta ezt a legkedvesebb regényének, és az előzetes híradások következtében nagy várakozás előzte meg Gertler Viktor filmjét. Tanulságos felütni a korabeli kritikákat! Létay Vera a Filmvilágban legalább annyi fenntartásának és kétségének ad hangot, mint amennyi elismeréssel illeti a filmet. A közönség azonban másképp „szavazott”. Egy filmszociológiai kiadvány jóvoltából pontosan ismerjük ennek az évtizednek 100 O®2019/1