Irodalmi Magazin, 2019 (7. évfolyam, 1-4. szám)
2019 / 1. szám - Jókai
T Erdélyi Mór: Az 1900. évi párizsi nemzetközi kiállítás magyar terme (Jókai-szoba), fotó (Országos Széchényi Könyvtár) azokra az elemekre is, ami az epika cselekményességét oldotta. Ma és általában a klasszikus regényfogalom legfontosabb pillérének a cselekményt szokták tekinteni, miről szól a regény, mi „történik” benne. A posztmodern epika befogadásának egyik nagy gátja éppen a cselekmény privilégiumának a megkérdőjelezése a művész részéről. De a klasszikus regény is feszegette az akción túli lehetőségeket a regény világában, és ebben nagy egyetértésre talált a művelt olvasóval. Gondoljunk arra, hogy Victor Hugo A nyomorultakban nemcsak Jean Valjean kalandjait tárja az olvasó elé bőséggel, hanem hosszú beszámolóban írja le a párizsi csatornarendszer keletkezését és működését. Ugyanígy Jókai a Fekete gyémántok első harminc oldalán a szén keletkezésének magyarázatát adja regényes-mesélős formában, és ezt fontosabbnak tartja még a szereplők megismerésénél is. Az ismeretnek és a fikciónak az egyáltalán nem akcióközpontú keverése a 19. századi olvasónak nem okozott nehézséget, sőt kifejezetten igényelte a docere és delectare horatiusi elvének érvényesítését, nemcsak szórakozni, hanem tanulni, informálódni is akart. Ugyancsak a 19. században alakult ki és máig erősen hat a közgondolkodásban az az igény, ami szerint az irodalom célja az erkölcsi példaadás, hősöket, mintákat, követendő értékrendet kell felmutatnia az olvasó számára - azaz az irodalom célja ideologikus, társadalmi haszna van. De a mai és a 19. századi olvasó közé legalább száz év kulturális tapasztalata áll, hogy a történelmiekről ne is beszéljünk. Úgyhogy ha azt feltételeznénk, hogy valóban ez az irodalom funkciója, akkor a 19. század erkölcsi mintáit, értékrendjét közvetítő műalkotásnak minimum elavultnak, akár értéktelennek kellene lennie. Ebből viszont az következne, hogy ma ne olvassunk Jókait - de Aranyt, Petőfit se, vagy a szélsőségig sarkítva a gondolatmenetet, senkit a múltból, hiszen csak avítt minták tárháza a múlt irodalma. A PROBLÉMÁT SOKAN ABBAN LÁTJÁK, HOGY JÓKAI NYELVE A MAGA ÖSSZETETTSÉGÉBEN ÉS ÁRNYALTSÁGÁBAN ELAVULT A GYEREKEK NYELVILEG NEM ÉRTIK