Irodalmi Magazin, 2019 (7. évfolyam, 1-4. szám)

2019 / 1. szám - Jókai

T Erdélyi Mór: Az 1900. évi párizsi nemzetközi kiállítás magyar terme (Jókai-szoba), fotó (Országos Széchényi Könyvtár) azokra az elemekre is, ami az epika cselekményességét oldotta. Ma és álta­lában a klasszikus regényfogalom leg­fontosabb pillérének a cselekményt szokták tekinteni, miről szól a regény, mi „történik” benne. A posztmodern epika befogadásának egyik nagy gátja éppen a cselekmény privilégiu­mának a megkérdőjelezése a művész részéről. De a klasszikus regény is fe­szegette az akción túli lehetőségeket a regény világában, és ebben nagy egyetértésre talált a művelt olvasóval. Gondoljunk arra, hogy Victor Hugo A nyomorultakban nemcsak Jean Valjean kalandjait tárja az olvasó elé bőséggel, hanem hosszú beszámoló­ban írja le a párizsi csatornarendszer keletkezését és működését. Ugyanígy Jókai a Fekete gyémántok első har­minc oldalán a szén keletkezésének magyarázatát adja regényes-mesélős formában, és ezt fontosabbnak tart­ja még a szereplők megismerésénél is. Az ismeretnek és a fikciónak az egyáltalán nem akcióközpontú ke­verése a 19. századi olvasónak nem okozott nehézséget, sőt kifejezetten igényelte a docere és delectare hora­tiusi elvének érvényesítését, nemcsak szórakozni, hanem tanulni, informá­lódni is akart. Ugyancsak a 19. szá­zadban alakult ki és máig erősen hat a közgondolkodásban az az igény, ami szerint az irodalom célja az erkölcsi példaadás, hősöket, mintákat, köve­tendő értékrendet kell felmutatnia az olvasó számára - azaz az irodalom célja ideologikus, társadalmi haszna van. De a mai és a 19. századi olvasó közé legalább száz év kulturális ta­pasztalata áll, hogy a történelmiekről ne is beszéljünk. Úgyhogy ha azt felté­teleznénk, hogy valóban ez az iroda­lom funkciója, akkor a 19. század er­kölcsi mintáit, értékrendjét közvetítő műalkotásnak minimum elavultnak, akár értéktelennek kellene lennie. Ebből viszont az következne, hogy ma ne olvassunk Jókait - de Aranyt, Petőfit se, vagy a szélsőségig sarkít­va a gondolatmenetet, senkit a múlt­ból, hiszen csak avítt minták tárháza a múlt irodalma. A PROBLÉMÁT SOKAN ABBAN LÁTJÁK, HOGY JÓKAI NYELVE A MAGA ÖSSZETETTSÉGÉBEN ÉS ÁRNYALTSÁGÁBAN ELAVULT A GYEREKEK NYELVILEG NEM ÉRTIK

Next