Irodalmi Magazin, 2019 (7. évfolyam, 1-4. szám)
2019 / 1. szám - Jókai
Jókai Mór A jövő század regénye (részlet) Valóban cirkusz ez épület; de nem húszezer nézővel, hanem húszezer szereplővel; zeneműszer is ez épület; de nem ezernyi sípra, hanem ezernyi emberhangra; - és valóban szökőkút ez, de nem víznek, hanem vérnek szökőkútja: - ez a gezguillotine! [...] E jelre oda alant a vár udvarán egy ágyúdördülés hangzott, azután a másik, azután a harmadik. A rejtélyes épület gépe egy hosszú füttyentést hallatott, aminővel tudatják a gőzmozdonyok, hogy a vonat „indul!” Azután síri csend támadt, s az örökkévalóságból orzott nehéz percben megmozdultak a rejtélyes gép szélkelep alakú szárnyai, s ugyanekkor a négy gömbölyű nyíláson át négy emberfő nyomult előre. A másik percben már nem voltak ott a fejek! Lenn a tóban úsztak. [...] A munka rendben foly. A torony alján van három zsilip, az rövid időn tele torokkal okádja a sötétpiros nedvet a tó vizébe. Rettenetes fontaine [kút]! [...] Hanem a vér mámora rettenetes. Amint a kábító látványt sokáig nézte: ahogy szabdalja le az a vas szélkelep az emberfőket motollagyorsasággal a négy lyukon keresztül; ahogy ugrálnak azok egymás után a tó vizébe, s aztán úsznak mindig közelebb, közelebb, egymást taszítva az utóbb következők: kezdte érezni azt a kábító gyönyört, amiről a bűnperek tanúskodnak, mik felfedték, s mégis titokban hagyták az emberi szívnek azt a borzalmas rejtélyét, miért hogy a vérittasság és a kéj egy ágyban születik. Agyán erőt vett a mámor. Eleinte számlálta a lehulló főket, abba belefáradt. Azután a lépcsőket számlálta, amik a tóhoz levezetnek; eleinte tíz lépcső volt, egy óra múlva már csak kilenc. S a pokoli gép őrületes egyformasággal kelepelte le szörnyű feladatát. A bíbor katarakták zuhogva onták habjaikat. A vasrotundából ezer meg ezer ajkról félnivalló ádáz ordítás hangzott, tompán elfojtva a vasfödél által; az ordítás óráról órára növekedett, azután óráról órára hanyatlott; este volt, mikor elcsendesült. Az ércmotolla pallosszárnyai megálltak; a gép gőzkürtője hosszú, bömbölő süvöltéssel ereszte szabadon gázait; a vonat végállomására megérkezett. A zsilipek zuhatagai elapadtak. A Pokol-páholy szövetségének utolsó vércseppjei hullottak lassan a tóba. [...] A fehér hattyúk, amint megbuktak ebben a tóban, pirosak lettek a fürdés után. [...] Ez a nő húszezer főt vágatott le a mai napon [...]. Elfogadja a békét, ám a háttérben egy új honfoglalást, egy új államalapítást tervez. Visszavonul seregével a Duna-deltába, és egy második magyar országot alapít, otthont. A köztársasági államformájú, részvényes alapokon nyugvó ország hét évvel a megalapítása után már stabil európai ország. Hatalmának alapja a technikai fölénye. Kezében az idor és a repülés monopóliuma, amelynek segítségével megkezdődik a világ teljes átalakítása. Jókai egy külön fejezetet szentel ennek bemutatására. Otthon állam megerősödése után a világ országai leszerelik a hadseregeiket. Az ok prózai, ha valaki háborúra készül, a megtámadott fél Otthon államhoz fordul. A részvényes állam pedig olyan magas fokú technikai fölénnyel rendelkezik, hogy könnyedén szétzúzza ellenfeleit. A honvédség és a katonáskodás eltűnésével a felszabaduló „munkáskezek” a gazdaságban hasznosulnak. A leszereléssel 130 00 2019/1