Irodalmi Magazin, 2019 (7. évfolyam, 1-4. szám)

2019 / 2. szám - Kányádi

r. Kanyádi Sándor: A vers lakai a nyelven (Tasnádi-Sáhy Péter interjúja), Erdélyi Ri­port, 2013. szept. 25., http://erdelyiriport. ro/interju/kanya­di-sandor-a-vers-la­kai-a-nyelven ▼ Tichy Mária Magdolna, Kányádi Sándor, Kozmutza Flóra és Illyés Gyula Tihanyban, 1980 (magántulajdon) KÁNYÁD! FORDÍTOTT ROMÁNBÓL, NÉMETBŐL, FRANCIÁBÓL ÉS SPANYOLBÓL, DE AZT VALLOTTA, HOGY IGAZÁBÓL CSAK MAGYARUL TUD. AZ EMBER EGY NYELVBE SZÜLETIK BELE, AZT ÉRTI, ÉRZI MINDEN ÁRNYALATÁBAN, haikuk sorának írására, utolsó kötetében, a Felemás őszi versekben (2002) pedig kifejezetten posztmodern stíluseszközökkel játszik. Nagyon sokféle hagyományt, modort, hatást, irányzatot szublimált költészetébe, de inkább magatar­tásminták fontosságát vallotta következetesen (Illyés Gyula, Tamási Áron, Márton Áron, Kós Károly, a festő Nagy Imre). Mit tapasztal, könnyen értelmezhetők más kultúrákban Kányádi versei? Kányádi maga is műfordító volt, saját verseit pedig lefordították többek között román (Haralambie Gramescu, Paul Drumaru), angol (Paul So­har, Tótfalusi István, Peter Zollman), német (Franyó Zoltán, Franz Hodjak, Paul Kárpáti), francia (Claire Anne Magnes), finn (Hannu Lainonen, Jávorszky Béla), észt (Arvo Valton) és svéd (Öve Berglund) nyelvre. Mégis azt vallotta egy interjúban, hogy „[v­erset fordítani egyébként nem is igazán lehet. A vers lakat a nyelven, amit nagyon ne­héz kinyitni, álkulccsal pedig nem is érdemes próbálkozni. Ezért van az, hogy egy adott szö­veget tízféleképpen is át lehet ültetni egy másik nyelvbe, mégsem lesz egyik sem olyan, mint az eredeti, de ettől még születhet nagyon jó vers belőle."­ Visszaadható-e Kányádi idegen nyel­ven, mennyire (a magyar) nyelvbe ágyazott, s mennyire univerzális ez a költészet? Nem követtem a külföldi recepciót, néhány írást ismerek csak. Verseinek egyik vonulata nagyon erősen beágyazódik a magyar irodalmi hagyo­mányba, egy másik viszont egyáltalán nem. A szabadversek könnyebben fordíthatók, első olvasásra is érthetők. Kifejezetten hallgatói si­kert ért el például Skandináviában A ház előtt egész éjszaka című verse, ezt első hallásra értet­ték, mert a félelem egyetemes, mindegy, hogy diktatúrában él az ember vagy demokráciában, egy őrült terrorista közelében. A létbölcseleti, az ismert szimbólumokra épülő, meg a tárgyias versek (Függőleges lovak, Koszorú, Dachaui ké­peslapokra) is könnyen befogadhatók. A népies darabokra talán érzékenyebbek a gazdag folk­lórhagyományú közép-európai népek. A Halottak napja Bécsben című versnek pél­dául vagy tucatnyi fordítása létezik. A recepció a költemény grandiózusságát, pompázatossá­­gát emelte ki, s volt, aki T. S. Eliot Átokföldjéhez hasonlította. De vajon a The Waste Land lefor­ dítható-e, értelmezések nélkül érthető-e? Rilke Duinói elégiák című ciklusának darabjai egy­szerűnek tetszenek, mégis kell a mankó, hogy Rilkéhez bejárásunk legyen. Pilinszkyhez kel­lett Ted Hughes költői invenciója is, meg főleg

Next