Irodalmi Magazin, 2019 (7. évfolyam, 1-4. szám)

2019 / 2. szám - Kányádi

K­ ányádi Sándortól nehéz egyetlen kedves verset választani. Felsorolhatnám ösz­­szes költeményeinek legalább a felét, de a Fekete-piros, a Fától fáig, a Noé bárká­ja felé, a Játszva magyarul, a Sörény és koponya című, illetve a Vannak vidékek kezdetű művek bizonyosan ott lennének a sorban. Kányádi Sándor verseit nem lehet egyelőre az ő személyes jelenlétének emlékei nélkül szemlélni. Gyakran megfordult a mi városunkban is, ahogyan oly sok vidé­ken másutt. Az első olyan közönséggel való találkozás, amelynek szervezője voltam, hajnalig tartó beszélgetésben folytatódott. Később nem csupán emlékezetes, de törté­nelmi jelentőségű is volt az az óra, amelyben egy zenei-irodalmi esten egyszerre volt jelen a költő Kányádi Sándor és a zeneszerző Kocsár Miklós. Itt hangzott el ugyan­is először­­ kórus, zongoraművész és fuvolaművészek közreműködésével - az a mű, amely Madáretető címmel készült a költő néhány versére. 2013. január 21-ét írtunk akkor. Az ősbemutatót követő nyilvános beszélgetés folyamán hallhatta a közönség Kányádi Sándortól az Oki Asalesi balladája című költeményét saját előadásában. Tőle tudhattuk meg azt is, hogy a verset a votják/udmurt származású költőnő ihlette, aki­nek tragikus sorsával a Medveének című gyűjtemény tanulmányozásakor ismerke­dett meg. A költőnő a múlt század 20-as éveiben alkotott, összesen harminchat verset hátra­hagyva, miután azonban letartóztatták, noha verseinek nem volt politikai tartalma, majd Kuzebaj Gerd ugyancsak udmurt költőt a Gulagra hurcolták, és 1937-ben kivé­gezték, aki Asalesi többé egy sort sem írt. Kuzebaj Gerd Kányádi Sándor szerint egy személyben volt az udmurtok Németh Lászlója, Kós Károlya, Petőfi Sándora. Oki Asal­csi 1973-ig élt. Szemorvosként szolgálta népét. Ahogyan Kányádi Sándor fogalmaz Kuzebaj Gerd magyar fordítású kötetének előszavában: „Volt bátorsága elhallgatni.” Kányádi Sándor 1982-es keletkezésű „balladája” azt mondja, vannak helyzetek, ami­kor a hallgatásnak nagyobb súlya van, mint a szólásnak. 72 O© 2019/2

Next