Irodalmi Magazin, 2019 (7. évfolyam, 1-4. szám)

2019 / 2. szám - Kányádi

96 O® 2019/2 volt, a tárlat a költő családi és baráti kapcsola­tait mutatta be, elsősorban fotókon keresztül. Amikor eltemettük őt Nagygalambfalván, ak­kor a Budavári Önkormányzat a lehetőségei sze­rint segítette a családot, és ez a továbbiakban is így lesz. Méltó, megható búcsúztatása volt. Sírja a székelyföldieknek nagyon fontos hely­szín, szinte zarándokhely. Azt mesélte a nagyga­­lambfalvi polgármester úr, hogy rendszeresen állnak meg ott buszok, az emberek keresik a házát, ahol ott él még a húga, a családja is. Már ott megszületett bennem az ötlet, hogy nemcsak parkot kellene létesíteni a tiszteletére, hanem egy emlékkiállítást is jó lenne rendezni. Hajda­ni lakóháza közelében, a Virág Benedek Házban kialakított Tabáni Kuckóban rendeztük meg az emlékkiállítást. Szerettem volna a személyes tárgyait is megmutatni az odalátogatóknak, így, amit lehetett, elkértem a családjától. A botját, amelyet még az édesapjától örökölt, az íróasz­talát, amelyet még Nagy Imre bácsitól kapott, az íróasztala fölött lógó képeket, a táska írógé­pét, szemüvegét, az édesanyja fotóját, amelyet mindig az asztalán tartott, azt a Pannonhal­mán kapott plakettet, amelyet mindig magá­nál hordott... Az egyik teremben látható volt a budapesti dolgozószobájának részlete, ahol köl­tőként alkotott. Ezt az anyagot egészítettük ki kéziratokkal, és kerestem versidézeteket is a ké­pek mellé az utazásairól, a pályatársakkal való kapcsolatáról, a nagy példaképekről - Aranyról, Petőfiről, Illyés Gyuláról, Kós Károlyról. Mindez egy olyan képes olvasókönyv lett, amelyet egy kiállítás keretén belül meg lehetett valósítani. Az egész életművét szerettük volna megmutat­ni: a gyermekversek világától a műfordításokon át a szülőföldön, a haza szeretetén keresztül a pályatársakig. A családi sarokban pedig a hit­vesével való közös, fiatalkori képeik, valamint a két fiuk fotói voltak láthatók. A falakon megte­kinthetők voltak olyan festmények is, amelyek Kányádi Sándor verseinek ihletésére születtek meg. Mindez szép keresztmetszetét adta azok­nak a találkozásoknak, amelyeknek az utolsó állomása a temetés volt. A képeket, kéziratokat digitalizáltuk, az eredeti példányokat pedig már visszaadtuk a családnak. Székelyudvarhe­lyen a kiállítás egyfajta továbbgondolt változata látható, ez egy igazán méltó kiállítás Kányádi Sándor emlékére, és a jövőben vándorkiállítás­ként fog tovább élni. Vannak-e Kányádival kapcsolatos tervei még a jövőre nézve? Kányádi Sándor az egyik legismertebb kortárs költő, tehát őt nem megismertetni kell, hiszen már életében klasszikus lett. A versei, a meg­zenésített költeményei, a nagyszámú személyes találkozás, közönségtalálkozó okán is. Őt nem fogják elfelejteni. Nekünk így az a dolgunk, hogy az ő szellemi útmutatásai szerint továbbvigyük azt a feladatot, amelyet ő magának kijelölt. Ezért ajánlottuk a tavalyi könyvünnepet az ő emlé­kének; a műfordítói díjat továbbra is átadjuk, a Mesemúzeumot bővíteni fogjuk, egy újabb korosztály felé nyitunk. Idén lesz születésének kilencvenedik évfordulója, ezért arra gondol­tunk, hogy egy szoborral tisztelegnénk az emlé­ke előtt. Ha ez sikerül, akkor a Budavári Önkor­mányzat ajándékaként Székelyudvarhelynek vagy Nagygalambfalvának adományoznánk, ahol szintén díszpolgár volt Sándor bácsi.

Next