Irodalmi Magazin, 2019 (7. évfolyam, 1-4. szám)
2019 / 2. szám - Kányádi
96 O® 2019/2 volt, a tárlat a költő családi és baráti kapcsolatait mutatta be, elsősorban fotókon keresztül. Amikor eltemettük őt Nagygalambfalván, akkor a Budavári Önkormányzat a lehetőségei szerint segítette a családot, és ez a továbbiakban is így lesz. Méltó, megható búcsúztatása volt. Sírja a székelyföldieknek nagyon fontos helyszín, szinte zarándokhely. Azt mesélte a nagygalambfalvi polgármester úr, hogy rendszeresen állnak meg ott buszok, az emberek keresik a házát, ahol ott él még a húga, a családja is. Már ott megszületett bennem az ötlet, hogy nemcsak parkot kellene létesíteni a tiszteletére, hanem egy emlékkiállítást is jó lenne rendezni. Hajdani lakóháza közelében, a Virág Benedek Házban kialakított Tabáni Kuckóban rendeztük meg az emlékkiállítást. Szerettem volna a személyes tárgyait is megmutatni az odalátogatóknak, így, amit lehetett, elkértem a családjától. A botját, amelyet még az édesapjától örökölt, az íróasztalát, amelyet még Nagy Imre bácsitól kapott, az íróasztala fölött lógó képeket, a táska írógépét, szemüvegét, az édesanyja fotóját, amelyet mindig az asztalán tartott, azt a Pannonhalmán kapott plakettet, amelyet mindig magánál hordott... Az egyik teremben látható volt a budapesti dolgozószobájának részlete, ahol költőként alkotott. Ezt az anyagot egészítettük ki kéziratokkal, és kerestem versidézeteket is a képek mellé az utazásairól, a pályatársakkal való kapcsolatáról, a nagy példaképekről - Aranyról, Petőfiről, Illyés Gyuláról, Kós Károlyról. Mindez egy olyan képes olvasókönyv lett, amelyet egy kiállítás keretén belül meg lehetett valósítani. Az egész életművét szerettük volna megmutatni: a gyermekversek világától a műfordításokon át a szülőföldön, a haza szeretetén keresztül a pályatársakig. A családi sarokban pedig a hitvesével való közös, fiatalkori képeik, valamint a két fiuk fotói voltak láthatók. A falakon megtekinthetők voltak olyan festmények is, amelyek Kányádi Sándor verseinek ihletésére születtek meg. Mindez szép keresztmetszetét adta azoknak a találkozásoknak, amelyeknek az utolsó állomása a temetés volt. A képeket, kéziratokat digitalizáltuk, az eredeti példányokat pedig már visszaadtuk a családnak. Székelyudvarhelyen a kiállítás egyfajta továbbgondolt változata látható, ez egy igazán méltó kiállítás Kányádi Sándor emlékére, és a jövőben vándorkiállításként fog tovább élni. Vannak-e Kányádival kapcsolatos tervei még a jövőre nézve? Kányádi Sándor az egyik legismertebb kortárs költő, tehát őt nem megismertetni kell, hiszen már életében klasszikus lett. A versei, a megzenésített költeményei, a nagyszámú személyes találkozás, közönségtalálkozó okán is. Őt nem fogják elfelejteni. Nekünk így az a dolgunk, hogy az ő szellemi útmutatásai szerint továbbvigyük azt a feladatot, amelyet ő magának kijelölt. Ezért ajánlottuk a tavalyi könyvünnepet az ő emlékének; a műfordítói díjat továbbra is átadjuk, a Mesemúzeumot bővíteni fogjuk, egy újabb korosztály felé nyitunk. Idén lesz születésének kilencvenedik évfordulója, ezért arra gondoltunk, hogy egy szoborral tisztelegnénk az emléke előtt. Ha ez sikerül, akkor a Budavári Önkormányzat ajándékaként Székelyudvarhelynek vagy Nagygalambfalvának adományoznánk, ahol szintén díszpolgár volt Sándor bácsi.