Irodalmi Magazin, 2019 (7. évfolyam, 1-4. szám)
2019 / 2. szám - Kányádi
Milyen most nektek nélküle? Nem vagyunk nélküle. Egyfolytában vele vagyunk. Most írtunk egy új nótát, a Békabúcsúztatót. Azért is olyan emlékezetes ez a verse, mert mindig, amikor együtt álltunk a színpadon, a koncerteket azzal fejeztük be, hogy ő elmondta a Békabúcsúztatót. „Békák, hű társaim, ti brekegők, / kik énekelve vesztek levegőt” - s miközben mondta, hamiskásan, székelyes mosollyal ránk nézett... Tegnap is, az ő emlékére, ezt adtuk ráadásnak. Ebben a jubileumi évben készítünk egy lemezt, tervünk szerint Békabúcsúztató címmel. Készülünk arra is, hogy májusban tartunk Kányádi-estet, Bogdán Zsolt barátunkkal, a kiváló kolozsvári színésszel. Bemutatjuk a Vigadóban és a kolozsvári színházban is. Szóval, Sándor bácsi velünk van. Persze hogy életében sem találkoztunk minden nap, de látogattuk, elmentünk a születésnapjára, a névnapján köszöntöttük, ő is sokat jött velünk mindenfelé, utaztunk is együtt. Bár az utolsó két évében már nem nagyon vállalt utazást, a fantasztikus sztorizás kedve, lendülete is alábbhagyott, egyre lassabb lett. Utoljára a nyolcvankilencedik születésnapján koccinthattunk vele, utána már a halálhírét hallottuk, és a temetésén muzsikáltunk. De mondom, az, hogy mindig énekeljük a verseit, a történeteit is előhozza. „Betemetett a nagy hóerdőt, mezőt, rétet” - Sándor bácsi a pódiumon mindig azt mondta, hogy ezt a verset három mondásból megtanulja minden magyar gyerek, hátha a felnőttek is megtanulják. És valóban, mindig velünk énekli a közönség. Ez nagyon felemelő érzés, és ilyenkor az ember azt érzi, hogy valahol azért csak itt van velünk. Kaláka kAnyAdi sÁndor részére DUPLA PIATINALE! 2007 113 „BOLDOG AKINEK TÉRDÉN EGY NEMZET LOVAGOLHAT" Kányádi