Irodalmi Magazin, 2019 (7. évfolyam, 1-4. szám)

2019 / 2. szám - Kányádi

Milyen most nektek nélküle? Nem vagyunk nélküle. Egyfolytában vele va­gyunk. Most írtunk egy új nótát, a Békabúcsúz­tatót. Azért is olyan emlékezetes ez a verse, mert mindig, amikor együtt álltunk a színpa­don, a koncerteket azzal fejeztük be, hogy ő el­mondta a Béka­búcsúztatót. „Békák, hű társaim, ti brekegők, / kik énekelve vesztek levegőt” - s miközben mondta, hamiskásan, székelyes mo­sollyal ránk nézett... Tegnap is, az ő emlékére, ezt adtuk ráadásnak. Ebben a jubileumi évben készítünk egy lemezt, tervünk szerint Békabú­csúztató címmel. Készülünk arra is, hogy má­jusban tartunk Kányádi-estet, Bogdán Zsolt barátunkkal, a kiváló kolozsvári színésszel. Bemutatjuk a Vigadóban és a kolozsvári szín­házban is. Szóval, Sándor bácsi velünk van. Persze hogy életében sem találkoztunk minden nap, de látogattuk, elmentünk a születésnap­jára, a névnapján köszöntöttük, ő is sokat jött velünk mindenfelé, utaztunk is együtt. Bár az utolsó két évében már nem nagyon vállalt uta­zást, a fantasztikus sztorizás kedve, lendülete is alábbhagyott, egyre lassabb lett. Utoljára a nyolcvankilencedik születésnapján koccint­hattunk vele, utána már a halálhírét hallottuk, és a temetésén muzsikáltunk. De mondom, az, hogy mindig énekeljük a verseit, a történeteit is előhozza. „Betemetett a nagy hó­­­erdőt, me­zőt, rétet” - Sándor bácsi a pódiumon mindig azt mondta, hogy ezt a verset három mondás­ból megtanulja minden magyar gyerek, hátha a felnőttek is megtanulják. És valóban, mindig velünk énekli a közönség. Ez nagyon felemelő érzés, és ilyenkor az ember azt érzi, hogy vala­hol azért csak itt van velünk. Kaláka kAnyAdi sÁndor részére DUPLA PI­ATINALE! 2007 113 „BOLDOG AKINEK TÉRDÉN EGY NEMZET LOVAGOLHAT" Kányádi

Next