Irodalmi Magazin, 2019 (7. évfolyam, 1-4. szám)

2019 / 1. szám - Jókai

J­ean Baudrillard méltán híressé vált esz­­­ széjében (Simulacres et simulation), Borges meséjét alapul véve, a szimuláció mibenlé­tének a bemutatásához a kartográfusok ama tö­rekvését hozza példaként, akik a Birodalom egy olyan részletes térképét kívánják létrehozni, amely ugyan teljes egészében egybeesik az álta­luk lefedni kívánt területtel, de amely a Biroda­lom hanyatlásával maga szintén romlásnak in­dul. Baudrillard szerint ez a vágyott azonosság nem más, mint a másodlagos szimulakrumok vagy a leképezés klasszikus modellje: addig ma­rad fenn, amíg képmás és valóságos megkülön­böztethető egymástól. Ehhez képest a tényleges szimuláció folyamatában a képmás, megelőzve saját referenciáját, nem csupán létrehozza azt a területet, amelyet leképezni hivatott, de be­hatol abba a valóságba és nyomot hagy annak felszínén, amelynek voltaképpen a helyettesítő­­jeként áll. Azonban a látszat ellenére mégsem „a térkép [lesz] a valóságos” Baudrillard szerint, „hanem az, aminek nyomai itt-ott láthatók még abban a sivatagban, ami már nem a Birodalom­hoz tartozik, hanem hozzánk.” Valószínűleg Jókai egész írói munkássága le­írható ez utóbbi elv alapján. A barátfalvi lévita »KÜLSŐ ÉLETÉBEN ELÉG SOK A SZÍNES ESEMÉNY" Jókai például nem véletlenül olyan helyszínen ját­szódik a borsodi Bükk hegység rengetegében, amely egyetlen térképen sem található meg. Pe­dig a regényben jócskán akadnak ilyenek. Egy egész Cosmographia, mappákkal, illetve kétfejű embereket és repülő krokodilusokat ábrázoló fametszetekkel (á la Borges), amelyben Magyar­­ország ugyan még nem Ausztriának, hanem an­nak a Sarmatiának a része, amely egyes leírások szerint a Visztulától és a Keleti-tengertől egé­szen Tanaiszig (a magyarok őseit alkotó szkíták lakóhelyéig) terjedt az Ister teljes hosszában. Ezek egyikén ugyan fellelhető „Misceutz” (Mis­kolc) városa, „de azon kívül semmi emberlakta hely Borsod vármegyében.” Márpedig a törté­net valódi tétje az, hogy kiderüljön, hol találha­tó Barátfalva, ahol az a Guthay Lőrinc lakik, aki egykoron Kadarkuthy Viktornak kiadva magát egyrészt elvette feleségül Malárdy Herminát, másrészt az öreg báró segítségével mint csalót börtönbe juttatta az igazi Kadarkuthy Viktort. A regényben tehát semmi sem az, aminek látszik. Bár számos jel utal arra, hogy a lénye­gi történések magja a megnevezések szintje alatt húzódik és talán nem is megnevezhető, az önazonosság visszaszerzése ennek ellenére

Next