Irodalmi Magazin, 2019 (7. évfolyam, 1-4. szám)

2019 / 3. szám - Iskola

I­gazándiból nem is ez volt az első órám. A Tre­­fortban szabályos, szigorúan ellenőrzött óra­vázlatok alapján folyt a gyakorlótanítás. Ahol tudtam, magamban megint csak szigorúan be­gyakoroltan igyekeztem becsempészni némi játé­kosságot. Történelemből például Róma kezdetei­ről beszélve egy kis kacajt kiváltó iróniát. Ugyanis két történet ismert, miért nem tudták a gallok egy éjszaka orvul elfoglalni a Capitoliumot. Az egyik­ben Juno papnői riadtan lármát csaptak, felverve a fáradtan alvó várvédőket. A másik változat sze­rint az istennő felijedt szent lúdjainak hangos gá­gogása váltotta ki ugyanezt a hatást. A két elbeszé­lés közé én meg egy kis megjegyzést csúsztattam, mondván, a leányosztályban nagy derültséget ki­váltva, hiszen a kettő majdnem azonos. Vezetőta­nárnőm meg is jegyezte: vigyázzon az ilyen meg­jegyzésekkel, mert találkozhat olyanokkal, akik ezt sérelmezhetik. De akkor, zavarban lévő, fiatal tanárként egy érettségire készülő zenegimnáziumi osztállyal ta­lálkoztam. Nem arra voltak kíváncsiak, hogy mit mondok majd, hanem arra, hogy hogyan. Majd­nem velem egyidősek. Előzőleg az iskola rémeként itt végzett Kupsa Jancsi, utóbb már Koós Jánosként ismerhettem meg. Ők meg majd barátokként kísér­nek életem során. De ez még messze van ekkor. Folytassam a korábbi játszadozást, bizonytalan csevegésbe kezdve? Szemből velem a villamos­ról látásból már ismert leány mozgását hallom: „kezdd már el”. De hogyan? Előadásra mindig magammal viszek valami könyvet, hogy „legyen mibe kapaszkodnom”. Most Illyés Kézfogások kötete volt a kezemben. „Hangzavart”?­­ Azt! Ha nekik az, ami nekünk vigasz! Majd folytattam Adyval. Nem sokkal voltunk a forradalom után. Komoly volt a tét. Ráébredtem, játsszák, de nem értik Bartók szellemét, Ady is csak tananyag. Játékosan visszhangozzák: „Ne­künk Mohács kell.” És én? Óráim után hónapok múlva is magamat marom, keresve, miben hibáz­tam. Végül bennük is kinyíltak a szavak. Az érett­ségi idejére már közös nyelven beszéltünk. Fel­használva a szavak sokértelműségét. Dolgozók esti iskolája, Madách Imre Gimnázium, Budapest, 1961 (Fortepan/Magyar Hírek Folyóirat) 60 O® 2019/3

Next