Irodalmi Magazin, 2019 (7. évfolyam, 1-4. szám)
2019 / 3. szám - Iskola
Fél tizenegykor kezdődött, nem tizenegykor, ahogy tippeltük. Becsusszanunk a padba. Talán nem vett észre bennünket. Prédikál. Nem is ő az. Vagy most szakálla van? Nem, nem ő az. Próbálok, de nem tudok figyelni. Megrovóan néz ránk? Nem, nem vett észre! A hangja mintha hasonlítana. Jól artikulál. Kerek mondatok. Rengeteg ember, tele a templom. Szépen beszél. Jaj, rám jön egy köhögési roham. Idenézett! Kicsit mintha lazulnának a mondatok, változik a hanglejtés is, egyre ismerősebb. Pista! Ő az! Jaj, csak nem akad el! Mennyire zavarba tudott jönni, amikor felejtettem... De most már szépen folytatja. Mindenki áhítattal figyeli. Dédanyám jut eszembe, vajon ő büszke volt-e a fiaira, amikor először hallotta őket misézni. Büszke volt-e sok-sok lázadozása után, ami addig fajult, hogy évekig a templom közelébe sem volt hajlandó menni, mert elvették három gyerekét. Büszke volt-e, amikor a hosszú délamerikai szolgálatot letöltve a legkisebb a pápai kihallgatáson arra a mesebeli kérdésre, hogy az ENGEM SAJÁT KÖTÉSEM ELÉGGÉ LEKÖT, A PAD ALATT." Iskola egyházfő milyen kívánságát teljesítheti, azt kérte, szűnjön meg bátyja kiközösítése. És később, haldokolva mit érezhetett, amikor huszonöt év távollét után tudta, hogy már Ausztriában van a fia, de politikai megbízhatatlansága miatt nem kap vízumot? Nem látta soha többet. Megkezdődött az áldoztatás. Szépen, méltóságteljesen. Mise után a sekrestyébe megyünk. Előtte még gyors tanakodás a férjemmel, nem tudjuk, hogyan köszönjünk. Jobbra egy gyönyörű faragott betlehem, balra Marton Ecce Homója. Az ajtóban egy idősebb hölgy utunkat állja, elmondja, hogy István atyának nagyon kevés az ideje, egy másik egyházközségbe kell sietnie. Pista észrevesz bennünket, kezet nyújt, nem puszil meg, mint az érettségi találkozójukon, dicsértessékkel köszön. Délután szeretne velünk hosszabban beszélgetni, de addigra elutazunk. Pár mondatot váltunk: sok-sok elfoglaltságára panaszkodik, mi pedig arra, hogy harminc év szolgálat nem tesz jót az egészségnek. Búcsúzáskor még kérem, hogy doktoráljon le teológiából. „Meglesz, Tanárnő!” - ígéri. Caspar David Friedrich: Szerzetes a tengernél, olaj, vászon, 110x171,5 cm, 1808-1810 (Alte Nationalgalerie, Berlin, Wikipedia)