Irodalmi Magazin, 2019 (7. évfolyam, 1-4. szám)

2019 / 3. szám - Iskola

F­él tizenegykor kezdődött, nem tizenegykor, ahogy tippeltük. Becsusszanunk a padba. Talán nem vett észre bennünket. Prédikál. Nem is ő az. Vagy most szakálla van? Nem, nem ő az. Próbálok, de nem tudok figyelni. Megrovóan néz ránk? Nem, nem vett észre! A hangja mintha hasonlítana. Jól arti­kulál. Kerek mondatok. Rengeteg ember, tele a templom. Szépen beszél. Jaj, rám jön egy köhögési roham. Idenézett! Kicsit mintha lazul­nának a mondatok, változik a hanglejtés is, egy­re ismerősebb. Pista! Ő az! Jaj, csak nem akad el! Mennyire zavarba tudott jönni, amikor fe­lejtettem... De most már szépen folytatja. Min­denki áhítattal figyeli. Dédanyám jut eszembe, vajon ő büszke volt-e a fiaira, amikor először hallotta őket miséz­ni. Büszke volt-e sok-sok lázadozása után, ami addig fajult, hogy évekig a templom közelébe sem volt hajlandó menni, mert elvették három gyerekét. Büszke volt-e, amikor a hosszú dél­amerikai szolgálatot letöltve a legkisebb a pápai kihallgatáson arra a mesebeli kérdésre, hogy az ENGEM SAJÁT­­ KÖTÉSEM ELÉGGÉ LEKÖT, A PAD ALATT." Iskola egyházfő milyen kívánságát teljesítheti, azt kér­te, szűnjön meg bátyja kiközösítése. És később, haldokolva mit érezhetett, amikor huszonöt év távollét után tudta, hogy már Ausztriában van a fia, de politikai megbízhatatlansága miatt nem kap vízumot? Nem látta soha többet. Megkezdődött az áldoztatás. Szépen, méltó­ságteljesen. Mise után a sekrestyébe megyünk. Előtte még gyors tanakodás a férjemmel, nem tudjuk, hogyan köszönjünk. Jobbra egy gyönyö­rű faragott betlehem, balra Marton Ecce Homó­­ja. Az ajtóban egy idősebb hölgy utunkat állja, elmondja, hogy István atyának nagyon kevés az ideje, egy másik egyházközségbe kell sietnie. Pista észrevesz bennünket, kezet nyújt, nem pu­szil meg, mint az érettségi találkozójukon, di­­csértessékkel köszön. Délután szeretne velünk hosszabban beszélgetni, de addigra elutazunk. Pár mondatot váltunk: sok-sok elfoglaltságára panaszkodik, mi pedig arra, hogy harminc év szolgálat nem tesz jót az egészségnek. Búcsúzás­kor még kérem, hogy doktoráljon le teológiából. „Meglesz, Tanárnő!” - ígéri. Caspar David Friedrich: Szerzetes a tengernél, olaj, vászon, 110x171,5 cm, 1808-1810 (Alte Nationalgalerie, Berlin, Wikipedia)

Next