Irodalmi Magazin, 2019 (7. évfolyam, 1-4. szám)

2019 / 3. szám - Iskola

► Jelenet A Pál utcai fiúk című filmből, rendező: Fábri Zoltán, 1969 (Országos Szé­chényi Könyvtár) tanárfigurái közül ki kicsoda. Fröhlich tanár úr halhatatlanságának ára a korabeli kinevette­­tés volt, Prém József nevét nem a drámái, Len­kei Henrikét nem a költeményei, hanem ez a ti­zenhat novella tartja életben. Steinmann Bódog úgy lett minden idők elviselhetetlen eminense, hogy ott, a Markó utcában nem is volt jó tanuló, csak elviselhetetlen ügyeletes vigyázó, akiről a gyerekkori naplóban gúnyos vers szól. Egyéb­ként ahhoz, hogy egy tanár neve fennmaradjon, elegendő, ha a kamasz Eötvös Loránd fizikából elégségest kap tőle (a későbbi tudóst akkoriban még minden más jobban érdekelte, mint a fi­zika). Szinte égre kiált, hogy Gárdonyi megbu­kott magyarból. (De e nélkül ki hallott volna Ré­­pássy Jánosról, aki dilettáns volt a költészetben - a diák Gárdonyi nem véletlenül gúnyolódott rajta diáklapjában.) Horger Antal úr most már mindörökre az „egyetem fura ura” marad, pe­dig milyen kitűnő nyelvész volt - de ez nem so­kakat érdekel. Mint ahogy az sem, hogy milye­nek lehettek valójában Petőfi Sándor tanárai, ha egyszer a költő azt írta róluk Deákpályám című versében: „Diligentet frequentáltam [szorgal­masan látogattam] / Iskoláim egykoron, / Secun­­dába ponult [elégtelent adott] mégis / Sok sza­már professorom.” Miből lesz az irodalom? Bizony sok minden­ből, mert hát az irodalom nem egyéb (Hankiss Elemér után szabadon), mint emberi élmények rögzítése, tárolása és továbbsugárzása. Az író­ban ott a hajdani gyerek. A gyerekkori élmé­nyek, szavak, hangulatok, látásmód, humor „bebábozódik”, aztán egyszer csak kiszabadul. Furcsa, de többnyire akkor, ha az író válságban van. Ilyenkor gyakran visszamenekül a gye­rekkorba, az iskolapadba, de akkor is, ha csak játszani akar. Többnyire sok évtized múltán 116 o© 2019/3

Next