Irodalmi Magazin, 2019 (7. évfolyam, 1-4. szám)
2019 / 3. szám - Iskola
► Jelenet A Pál utcai fiúk című filmből, rendező: Fábri Zoltán, 1969 (Országos Széchényi Könyvtár) tanárfigurái közül ki kicsoda. Fröhlich tanár úr halhatatlanságának ára a korabeli kinevettetés volt, Prém József nevét nem a drámái, Lenkei Henrikét nem a költeményei, hanem ez a tizenhat novella tartja életben. Steinmann Bódog úgy lett minden idők elviselhetetlen eminense, hogy ott, a Markó utcában nem is volt jó tanuló, csak elviselhetetlen ügyeletes vigyázó, akiről a gyerekkori naplóban gúnyos vers szól. Egyébként ahhoz, hogy egy tanár neve fennmaradjon, elegendő, ha a kamasz Eötvös Loránd fizikából elégségest kap tőle (a későbbi tudóst akkoriban még minden más jobban érdekelte, mint a fizika). Szinte égre kiált, hogy Gárdonyi megbukott magyarból. (De e nélkül ki hallott volna Répássy Jánosról, aki dilettáns volt a költészetben - a diák Gárdonyi nem véletlenül gúnyolódott rajta diáklapjában.) Horger Antal úr most már mindörökre az „egyetem fura ura” marad, pedig milyen kitűnő nyelvész volt - de ez nem sokakat érdekel. Mint ahogy az sem, hogy milyenek lehettek valójában Petőfi Sándor tanárai, ha egyszer a költő azt írta róluk Deákpályám című versében: „Diligentet frequentáltam [szorgalmasan látogattam] / Iskoláim egykoron, / Secundába ponult [elégtelent adott] mégis / Sok szamár professorom.” Miből lesz az irodalom? Bizony sok mindenből, mert hát az irodalom nem egyéb (Hankiss Elemér után szabadon), mint emberi élmények rögzítése, tárolása és továbbsugárzása. Az íróban ott a hajdani gyerek. A gyerekkori élmények, szavak, hangulatok, látásmód, humor „bebábozódik”, aztán egyszer csak kiszabadul. Furcsa, de többnyire akkor, ha az író válságban van. Ilyenkor gyakran visszamenekül a gyerekkorba, az iskolapadba, de akkor is, ha csak játszani akar. Többnyire sok évtized múltán 116 o© 2019/3