Irodalmi Magazin, 2019 (7. évfolyam, 1-4. szám)
2019 / 1. szám - Jókai
.KÜLSŐ ÉLETÉBEN ELÉG SOK A SZÍNES ESEMÉNY" Jókai Van egy jó leányom, akinek én a művészi pályát szántam, a festészetet tanulta. A vészhírre, hogy anyja nagy beteg, hazasietett. Senkinek a koszorúja, amit a ravatalra tettek, nem volt olyan drága, mint az övé, mert ő azt a babért adta oda, amit saját maga remélt a jövőtől kiérdemelhetni. A művészpálya ezzel félbeszakad. Meddig? A jó Isten tudja. Okos és jó volt a mondása, amivel elhatározását kifejezte: »Minden életnek van célja, az én életcélom eddig a művészet volt, ezután az lesz, hogy az apámnak gondját viseljem.«” Intenzíven érdeklődött gyámleánya iránt akkor is, amikor az már férjezett asszony volt, és szeretettel gondolt annak kislányára, Feszty Masára. Levelei arról tanúskodtak, hogy igyekezett tartani a kapcsolatot a családdal külföldi tartózkodásuk alatt is, s az apróbb gesztusok mellett - személyes ajándékok - továbbra is arra törekedett minden módon - tekintélyes vagyona és kapcsolati hálója révén hogy támogassa őket. Jókai Mór és Feszty Árpádné kapcsolata tehát - a beszámolókat jellemző túlzó retorikai gesztusok mögött is - tündérmesébe illett, csakhogy történetük vége drasztikus, szomorú fordulatot vett: amikor Jókai úgy dönt, hogy 1899-ben feleségül veszi a nála évtizedekkel fiatalabb színésznőt, Nagy Bellát, a múltbéli eseményekre való tekintettel, érthető, hogy milyen nagy reményeket fűz nevelt lánya megértő hozzáállásához, azonban minden képzeletet felülmúló csalódásban lesz része. A Feszty család is átállt a másik oldalra, és Jókai rokonságával együtt a második házasságot őrültségnek bélyegezték, s egészen odáig vetemedtek, hogy orvosi véleményt szerettek volna szerezni az öreg író beszámíthatóságáról a végrendelet védelmének érdekében. Igazi extremitásnak tekinthető ez a házasság, ha nem is példa nélkülinek (a korban hasonló botrányt váltott ki Prielle Kornélia, Petőfi egykori jegyesének házassága is), azt azonban a szerzői hagyatékból a személyes dokumentumok alapján kikövetkeztethetjük, hogy az író életének utolsó szakaszában is tiszta elmével rendelkezett. Jókai minden jó szándéka, belátásra és megértésre, megegyezésre tett kísérlete ezen a ponton megszakadt, és bár az első támadásokra még szeretettel, meggyőző érvekkel próbált reagálni, ezen a ponton már ő is hangnemet váltott lányával szemben. Egy ilyen helyzetben érthető, ha a családtagok rosszul reagálnak. Jókaival szembeni viselkedésük azonban sok szempontból hagyott kivetnivalót maga után, s ezt a rokonság tagjai maguk is jól tudták, épp ezért érdemes annak tudatában olvasni a család minden nőtagjának visszaemlékezését, hogy egyben saját magukat törekszenek ezeken az írásokon keresztül rehabilitálni. A Jókay Jolán, Jókainé Laborfalvi Róza és Jókai Róza, fotó, 1870 körül (Petőfi Irodalmi Múzeum) 4. Jókai Mór, Utazás egy sírdomb körül , IIö., írások életemből. Önéletrajzi írások, Budapest, Szépirodalmi, 1960, 329.