Irodalmi Magazin, 2019 (7. évfolyam, 1-4. szám)

2019 / 4. szám - Kazinczy

A szonettel kapcsolatban a szigorra, ki­mértségre törekvés, amely kötelező érvényű elvként terjedt el hazánkban, Kazinczytól ered, aki - német mintára, első­­ sorban Gottfried August Bürger és August Wil­ helm von Schlegel példája nyomán - rögzítette a szonett általa kialakított szabályait verstani tanulmányában (Sonett), 1817-ben. Azonban - hiába jegyzi meg ebben azt is, hogy „Sonettet magyarul soha nem írt még senki” őelőtte - az ő szabályrendszere és versei előtt is jöttek lét­re olyan magyar nyelvű vagy vonatkozású da­rabok, amelyek szonettként tarthatók számon, attól függően, mely kritériumok alapján tekin­tünk egy verset szonettnek. Bár Petrarca műveit ismerte már Balassi Bá­lint vagy Rimay János is, az első magyar Pet­­rarca-fordítások csupán az 1700-as évek végén készültek el: Kármán József, illetve Kazinczy Ferenc tollából. Ám ezek nem formahű versek, hanem a tartalmat visszaadni próbáló, prózai átiratok voltak. Shakespeare szonettjeit ennél is később, csak a 19. század közepén kezdték ma­gyarra fordítani, az első Shakespeare-szonett­­fordítások, Szász Károly munkái 1859-ben jelen­tek meg. Kelet-Európában a 19. század előtt nem min­denütt tört utat magának az anyanyelvű szonett, látszólag nálunk sincs korábban nyoma, azon­ban néhány felbukkanása mégis számba vehető - ilyen Mikloss Deák nyolcsoros, magyar nyel­vű verse 1677-ből (Magyar SONNET) vagy egy 1664-es, német nyelvű SONNET Preisegger György soproni diáktól. Kazinczy ezeket való­színűleg nem ismerte, ahogy a jezsuita Faludi Ferenc A pipáról (Una sonetto) című versét sem, amelyet ma az első magyar szonettnek szokás tartani. A 18. század végéről származik Csokonai Vi­téz Mihály szonettje (Az esztendő négy szakasza) is, amelyet ismert ugyan Kazinczy, ám ő bonyo­lult szabályrendszerét úgy alakította ki, hogy :SZOKOTT ÖSVÉNYEN JÁRJ SZOKATLANUL" Kazinczy PATAKY ADRIENN KAZINCZY ÉS A MAGYAR SZONETT Ha az első magyar szonettet nem is Kazinczy Ferenc írta, az elsők között írt magyar nyelvű önreflexív szonettet (A Sonetta Múzája), s a forma/ műfaj hazai elterjesztésében is kulcsszerepet játszott. * Ferenczy István: Kazinczy Ferenc mellszobra, márvány, 59 cm, 1827 (Magyar Nemzeti Galéria)

Next