Irodalmi Magazin, 2019 (7. évfolyam, 1-4. szám)
2019 / 1. szám - Jókai
jelentették. Annál is inkább, mert Jókai első, nyomtatásban megjelent novellája is egy önképzőköri dolgozatból nőtt ki, márpedig ez nem volt általános. Árulkodó lehet a Jókai család légkörére az is, hogy a Pápán tanuló fiatal Jókai úgy írt haza levelet az édesanyjának, hogy mindig beszámolt éppen készülő szépirodalmi műveiről. Sőt, haza is küldte megmutatni néhány képét és újabb versét (1842. február 9-i levél). Eszerint ugyanis ebbéli törekvéseit és ambícióit nem kellett titkolnia családja elől, mi több, ezzel nem csupán érdeklődést válthatott ki, hanem ösztönzést is kapott hozzá. Jókai édesanyjának az egyik levele (1842. november 3.) csak attól óvta a fiát, hogy „rossz társaságba” ne keveredjen, márpedig a fiú nemes időtöltései, az írás és a festegetés ezt a lehetőséget szinte teljesen kizárták: az özvegy édesanya ezért is nyugodhatott meg könnyen abban, fiától csupán annak bizonyítékai érkeznek meg rendszeresen, hogy magányos elfoglaltságai teljesen lekötik. Az anya egyik, Kecskemétre küldött levelében (1843. november?) külön és cím szerint is érdeklődött Jókainak a Magyar Tudós Társasághoz pályaműként benyújtott, s egyébként Petőfitől lemásolt drámájának, a Zsidó fiúnak a sorsáról, sőt, arra biztatta, „iparkodjon” kiadatni a művet - ez pedig azt bizonyítja, hogy érdeklődése nem volt formális, valóban nyomon követte, mivel is foglalkozik éppen a fia. Jókai sógora (nővérének, Eszternek a férje), Váry Ferenc egy 1843-as levélben arra kérte az ekkor már Kecskeméten tanuló fiút, hogy a Pápára, nyilván a pápai önképzőkör kiadványába szánt írásait küldje el neki (illetve az édesanyjának), hogy véleményezhessék; s ugyanitt utalt arra, hogy kislánya, Jókai unokahúga már „versecskéket gyárt” - s még ha ezek csupán rögtönzött mondókák lehettek, sokatmondó, hogy egy irodalmi tevékenység létével kívánta megmutatni a kislány érettségét. Egy későbbi leveléből (1843. december 12.) kiderül, hogy Váry Jókai frissen elkészült drámáját, a Zsidó fiút is szerette volna elolvasni, s a kéziratnak a család tagjaihoz való eljuttatásáról számolt be. Jókai számára már igen korán megadatott a publikálás lehetősége és élménye, bár ez akkor még csak a dicsőséget szolgálta, s nem jelentett bevételt is: a pápai önképzőkörnek benyújtott Istenítélet című novellájának az átdolgozott változata 1845-ben jelent meg a Tavasz című, pápai kiadású zsebkönyvben. S ugyan ez a szöveg nem került be aztán első novelláskötetébe, a Vadon virágaiba, mégis jelentős Jókai - özv. Jókay Józsefnének 1842. április 3. Kedves jó anyám! [...] Szünnapjaink alatt, a hordozóskodások alkalmatlansági mellett is két novellát írtam pályamunkábul; még nincsenek letisztázva, lerajzoltam mi Tarcy professor urat és kis leányát, valamint Pálffyék kis fiukat is még nincsenek készen, mert most, midőn sem kinn sem benn nincs meleg nehezen szárad a festék; de pár nap alatt elkészülnek. Calculusom [ osztályzatom] már most tudom hogy mindenből eminentiám [ kitűnőségem] van s egyel feljebb mentem, harmadik vagyok. [...] Kedves professor urambátyámnak alássan köszönöm a küldött könyvet, gondot fogok rá viselni, rossz társaságba nem fogok keveredni, mert sehova sem megyek. [...] Vö. Korsós Bálint: »Áldott legyen a láng..." Pápai hatások Jókai írásművészetében : »A kényes árfi s a rongyos baka". Tanulmányok két halhatatlan pápai diákról, szerk. Mezei Zsolt, Pápa, Pápai Református Gyűjtemények, 2001, 183-202. 9 .KÜLSŐ ÉLETÉBEN ELÉG SOK A SZÍNES ESEMÉNY' Jókai