Irodalmi Magazin, 2019 (7. évfolyam, 1-4. szám)

2019 / 1. szám - Jókai

140 0® 2019/1 A nagy újraolvasási hullám Jókait is elém sodorta. Az oktatásban feldolgozan­dó műveken túl jelentős élményem azonban A jövő század regénye volt, ame­lyet előbb a Kossuth Kiadó 2010-es köteteiből olvastam. Már akkor lenyű­gözött az általa görgetett hatalmas műveltséganyag. Az igazi meglepetés azonban akkor ért, amikor a D. Zöldhelyi Zsuzsa által sajtó alá rendezett, 1981-es kritikai ki­adást tanulmányoztam. Ennek fényében másképp láttam Tatrangi Dávid históriáját. Az „első magyar sci-fi” (amely orosz vonatkozásai miatt teljes egészében korábban nem jelenhetett meg) mára persze számos vonatkozásában elavult, azonban renge­teg részlet­ értéke, az író által a szövegbe beépített természettudományos eszmefut­tatások és a fantázia lendületes keveredése ma is izgalmassá teszi. Az olvasónak az az érzése, mintha Jókai Mór ebbe az 1872 és 1874 között keletke­zett munkájába minden, általa megismert földrajzi, csillagászati, őstörténeti, illetve néprajzi, történelmi, nyelvészeti ismeretanyagot bele akart volna zsúfolni, így aztán az 1952 és 2000 között játszódó műben, amelyben romantikus alakrajz és fantaszti­kum, disztópia és utópia keveredik Dávid és Rozali szerelmi históriájával, rájátszva Tatrangi, a székely ezermester feltaláló, a csodaanyag, az id­ol felfedezőjének figu­ráját Julianus barát alakjára, nemcsak saját kora tapasztalatai és szorongásai, az eu­rópai és a hazai történelem által közvetített nyomasztó gondok kapnak helyet a jö­vőbe projektált módon, hanem a Föld kozmikus jövője is lebilincselő elemzést nyer. A ma befogadója számára nem az a kérdés, hogy az aerodromon vagy a légjáró le­írása, továbbá az utóbbi röpködése mennyire naiv; sokkal inkább izgalmasak az alkotói sejtések az Európát „Semmi”-vé tenni akaró, nihilista Oroszországról, vagy a Mi az a Sabina? fejezetben a „huszadik század fővárosainak” emberi viszonyai­ról, amelyekben végképp magunkra ismerünk. A regény nemcsak Jókai páratlan ábrázolóerejéről, nyelvének kiapadhatatlan gazdagságáról, leírásainak expresszív erejéről győz meg - az Otthon város és az Otthon állama megteremtésekor kivételes humanizmusáról is tanúbizonyságot tesz. EN JÓKAI- KARÁDI ZSOLT

Next