Irodalmi Magazin, 2019 (7. évfolyam, 1-4. szám)
2019 / 2. szám - Kányádi
O® 2019/2 1. Kányádi Sándor, Felemás őszi versek, Pécs, Jelenkor, 2002. 2. A továbbiakban kiemelt versekhez ezt a kiadást vettem alapul: Kányádi Sándor, Valaki jár a fák hegyén, Budapest, Magyar Könyvklub, 2000. 3. Az idézetekben szereplő jelek itt az ütemhatárokat jelölik. szöveg a mérvadó). Ezek tehát olyan összegző darabok, amelyek kialakulásában meglátásom szerint a korai verseknek meghatározó szerep jutott. A korai, bukaresti kötetekben rengeteg olyan előzmény található, amelyek megerősítik ezt a hipotézist. A Virágzik a cseresznyefa (1955), a Sirálytánc (1957) és a Harmat a csillagon (1964) szövegeinek világa ugyanakkor önmagában is izgalmas, eklektikus képet mutat. A fiatal lírikus érdeklődésének polarizáltsága a költészeti hagyományok számbavételét jelenti. Kányádi rengeteg formával, verstechnikai megoldással kísérletezik, olykor megtartja a formát és eleven tartalommal tölti meg, más esetekben deformálja azt, a 20. századi modern költészet jegyében az új minőséget a lírai tradíciók - főleg Petőfi, nemkülönben Arany- szövegképzésének mimézise, egyben megújítása jelenti; az újraírás szándéka pedig nemcsak érezhető, deklarált is. Vincent van Gogh: Mauve-i emlék (Souvenir de Mauve), olaj, vászon, 1888 (Otterlo, Kröller-Müller Museum) A verstani megoldások tekintetében szembetűnő a népdalok formavilága, az egyszerűbb ütemhangsúlyos formákat Kányádi természetes könnyedséggel kezeli. A kétütemű versek közül a felező nyolcasban írottak külön csoportba rendezhetők (A mi utcánk, Megrozzant az öreg malom..., Öreg kút az utca szádán..., Tűnődés csillagok alatt, Két nyárfa, Kétszer kelt föl..., Asztalos István balladája), de találunk példát együtemű, négy szótagos, négysoros formára is (Belvárosi udvar). Ezekben érezhető a formafegyelem, megjegyezve, hogy a korai versek tematikája is jobban illeszkedik a formák egyszerű letisztultságához. A kötött metrumú versek mellett a 20. században a lazított ütemhangsúlyos és időmértékes formák jelenléte is meghatározó volt, az oldottabb versbeszéd érdekében pedig a szabad- és prózaversek gondolatritmusra épülő kompozíciói kerültek előtérbe. Mindez Kányádi költészetén is érezhető; a lassú átszituálódás a kötött(ebb) metrumtól a szabad(abb) irányába mutat. Érzékletes példa erre az Arany János kalapja, amelynek sorai a felező nyolcas mellett háromütemű tizenkettesekből szerveződnek: „valahányszor // ott járok a // szalonjai”; „De, amint már // említettem, // lehullt rólam”, a nyitósor pedig tíz szótagos. További különlegessége, hogy a tizenkettes sorok a négysoros versszakokban nem ugyanabban a pozícióban helyezkednek el, és előfordul olyan hely, ahol egy egységen belül több sort is tizenkettes alkot. Néhány versben ennél is változatosabb metrika működik, ilyen például a Könyörgés tavaszszal. Az első szakasz hevenyészett verselésű, a nyitósorral nehéz bármit is kezdeni: tizennégy szótag, csak itt és a refrénszerűen visszatérő