Irodalmi Magazin, 2019 (7. évfolyam, 1-4. szám)

2019 / 1. szám - Jókai

.KÜLSŐ ÉLETÉBEN ELÉG SOK A SZÍNES ESEMÉNY" Jókai Van egy jó leányom, akinek én a mű­vészi pályát szántam, a festészetet ta­nulta. A vészhírre, hogy anyja nagy beteg, hazasietett. Senkinek a koszo­rúja, amit a ravatalra tettek, nem volt olyan drága, mint az övé, mert ő azt a babért adta oda, amit saját maga re­mélt a jövőtől kiérdemelhetni. A mű­vészpálya ezzel félbeszakad. Meddig? A jó Isten tudja. Okos és jó volt a mon­dása, amivel elhatározását kifejez­te: »Minden életnek van célja, az én életcélom eddig a művészet volt, ezu­tán az lesz, hogy az apámnak gondját viseljem.«”­ Intenzíven érdeklődött gyámleánya iránt ak­kor is, amikor az már férjezett asszony volt, és szeretettel gondolt annak kislányára, Feszty Masára. Levelei arról tanúskodtak, hogy igye­kezett tartani a kapcsolatot a családdal külföldi tartózkodásuk alatt is, s az apróbb gesztusok mellett - személyes ajándékok - továbbra is arra törekedett minden módon - tekintélyes vagyo­na és kapcsolati hálója révén hogy támogassa őket. Jókai Mór és Feszty Árpádné kapcsolata tehát - a beszámolókat jellemző túlzó retorikai gesz­tusok mögött is - tündérmesébe illett, csakhogy történetük vége drasztikus, szomorú fordulatot vett: amikor Jókai úgy dönt, hogy 1899-ben fe­leségül veszi a nála évtizedekkel fiatalabb szí­nésznőt, Nagy Bellát, a múltbéli eseményekre való tekintettel, érthető, hogy milyen nagy re­ményeket fűz nevelt lánya megértő hozzáállá­sához, azonban minden képzeletet felülmúló csalódásban lesz része. A Feszty család is átállt a másik oldalra, és Jókai rokonságával együtt a második házasságot őrültségnek bélyegez­ték, s egészen odáig vetemedtek, hogy orvosi véleményt szerettek volna szerezni az öreg író beszámíthatóságáról a végrendelet védelmé­nek érdekében. Igazi extremitásnak tekinthe­tő ez a házasság, ha nem is példa nélkülinek (a korban hasonló botrányt váltott ki Prielle Kor­nélia, Petőfi egykori jegyesének házassága is), azt azonban a szerzői hagyatékból a személyes dokumentumok alapján kikövetkeztethetjük, hogy az író életének utolsó szakaszában is tiszta elmével rendelkezett. Jókai minden jó szándéka, belátásra és megértésre, megegyezésre tett kísérlete ezen a ponton megszakadt, és bár az első támadásokra még szeretettel, meggyőző ér­vekkel próbált reagálni, ezen a ponton már ő is hangnemet váltott lányával szemben. Egy ilyen helyzetben érthető, ha a család­tagok rosszul reagálnak. Jókaival szembeni viselkedésük azonban sok szempontból hagyott kivetnivalót maga után, s ezt a rokonság tagjai maguk is jól tudták, épp ezért érdemes annak tudatában olvasni a család minden nőtagjának visszaemlékezését, hogy egyben saját magu­kat törekszenek ezeken az írásokon keresztül rehabilitálni. A Jókay Jolán, Jókainé Laborfalvi Róza és Jókai Róza, fotó, 1870 körül (Petőfi Irodalmi Múzeum) 4. Jókai Mór, Utazás egy sírdomb körül , IIö., írások életemből. Önéletrajzi írások, Budapest, Szépirodal­mi, 1960, 329.

Next