Irodalmi Magazin, 2019 (7. évfolyam, 1-4. szám)
2019 / 1. szám - Jókai
52 0® 2019/1 KÉZIRATOS HAGYATÉKA 1. Vértesy Jenő, Jókai hagyatéka a M. Nemz. Múzeumban, Irodalomtörténet, 1917/1, 94-96. 2. Parragi Márta, „Egy ember, akit még eddig nem ismertünk". Kéziratai (A Petőfi Irodalmi Múzeum Jókai-gyűjteményének katalógusa), Budapest, PIM, 2004, 8-14. Mindenkinek kettős a hagyatéka: a szellemi addig él, amíg szerettei, atyafiai, barátai fönntartják; az anyagi, amíg az örökösök kezén nem kallódik el vagy be nem olvad az új szerzeménybe. Ez a köznapi emberek sorsa, de a nagyok hagyatékára egész nemzetek tartanak igényt” - írja Vértesy Jenő 1917-es, a Magyar Nemzeti Múzeumba került Jókai-hagyatékot ismertető cikkének nyitányában. Jókai kézirategyüttesének forrásértéke, irodalom- és kultúrtörténeti jelentősége felbecsülhetetlen, nemcsak filológiai, textológiai szempontból szolgál alapul a kutatáshoz, hanem - műfaji sokszínűsége okán is - sokat hozzáad az életút és Jókai korának, működésének, kapcsolati hálójának megértéséhez. Az, hogy e hagyaték viszonylag jó arányban hozzáférhető, kutatható, nem is annyira magától értetődő. A hazai közgyűjteményekben fellelhető Jókai-művek kéziratainak jelentős része magánszemélyektől származik, zömüket a budapesti közgyűjtemények, így a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ Kézirattára, a Petőfi Irodalmi Múzeum és az Országos Széchényi Könyvtár vásárlás útján szerezte be. A tágabb értelemben vett családtól származó iratanyag és a relikviák egyik jelentős része Jókai unokahúgától, Hegedűs Sándorné Jókay Jolántól került először a Petőfi Társasághoz. A társaság megvásárolta a Bajza utcai házat - ahol Jókai még Nagy Bellával való házasságkötését megelőzően lakott, a kéziratok és emléktárgyak jelentős részét is itt helyezték el. Ez az egykori gyűjtemény képezi az alapját a Petőfi Irodalmi Múzeum Jókai-anyagának, amely később a Nagy Bellától vásárolt hagyatékkal, relikviákkal tovább is gazdagodott. Az Országos Széchényi Könyvtár számos, nem Jókai rokoni vagy baráti körébe tartozó személytől is szerzett be kéziratokat, főképp művei egykori szedőpéldányait, amelyek részben kikerültek az író kezéből, noha autográfiait