Irodalmi Magazin, 2019 (7. évfolyam, 1-4. szám)
2019 / 1. szám - Jókai
3. Jókai hagyatéka, Az Újság, 1910. május 26., 13. harmadik Rózaként emlegetett későbbi Feszty Árpádnénak. Fesztyné írásaiban plasztikusan érzékelteti az üggyel kapcsolatos vívódását és végső döntésének okát. Bár elveszített mindent, amiért a pert elindította, mégsem fedhette fel édesatyja személyét, akinek nevét sosem írta le. Elfogadta a számára rendkívül előnytelen egyezséget, amely visszaemlékezése szerint mindössze egy százalékot biztosított számára Jókai szerzői jogaiból. Más források, a későbbi napilapok közölt adatai tíz százalékról tudósítottak. Hat évvel az író halálát követően, 1910 májusában a sajtóban megjelent az a nem hivatalos hír, hogy Jókai Mór özvegye, Nagy Bella a nála lévő autográfokat és relikviákat felajánlotta megvételre Apponyi Albert kultuszminiszternek. A Petőfi Társaság zárt ülésén tárgyalta az ügyet, ugyanis Feszty Árpádnétól és a Hegedűs családtól kapott relikviákat gyarapítani szerették volna. A Nagy Bella által megjelölt s a korabeli sajtó által is közzétett hétszázezer koronás összeget azonban a társaság nem tudta volna előteremteni. Az Újság című napilap megkereste az özvegyet, hogy közzétehesse az eladásról Jókai Mór A nizzai virágcsata Bellumnak Ez volt az olympi-játékok fénypontja: Harczos tündérszép hol virágait ontja. Ahány csokor repül, annyi hódolat száll. Virágnyelven szól, ki a legszebb virágszál. Ki lehetne legszebb, ha Te ott vagy közte? Ezerek szavától százszor is köszöntve. Kocsisoknak nincsen drága díszítése, Csak a benne ülők ragyogó szépsége Csak egy szózat hangzik: „Kerek világ lássa, Nincs a magyar nőnek a világon mássa!” „Vive la Hongrie!” hangzik végig a sétányon A hány szem, annyi szív szép asszonyon, lyányon. A világnak minden nyelvén éljeneznek. Nem emlegettek így dicső magyar nemzet szóló híradást, amelyet ő így kommentált: „Legjobban örülnék, ha olyan anyagi viszonyok között volnék, hogy a hagyatékot odaajándékozhatnám a nemzetnek, de hát a magyar kultúrviszonyok, fájdalom, olyanok, hogy egy magyar író özvegye még sokáig, vagy sohasem lesz olyan anyagi viszonyok között, hogy ilyen nagy áldozatot hozhasson. Boldog lennék, ha a hagyaték itt Magyarországban együtt maradhatna. Ebben három szempont is vezérel. Először ez lenne legméltóbb Jókai Mór emlékéhez, másodszor ha a hagyaték tárgyai nem maradnának itt, akkor talán sohasem látnám többet őket, harmadszor ha kénytelen leszek külföldre eladni, tudom, hogy akkor utólag mindenki jó hazafi lenne és engem mindenki hazafiatlannak tartana.”A Hosszas tárgyalásokat követően 1912 májusában jutott nyugvópontra az ügy a kultuszminisztérium, a Nemzeti Múzeum és az annak részeként működő könyvtár, valamint Nagy Bella között. A miniszter nevében eljáró államtitkár, Balogh Jenő értesítette a múzeumot igazgató Szalay Imrét, hogy a minisztérium a hagyatékot, amely ingóságokból, nyomtatványokból, kéziratokból, képekből, szobrokból, emléktárgyakból, 54 O© 2019/1