Irodalmi Magazin, 2020 (8. évfolyam, 1-4. szám)

2020 / 3. szám - Csoóri Sándor

,gazdátlan tűzvész a mezőn. Csoóri Sándor belső igényből fakadó tenni akarása: a figyel­meztetés a megszületett versekben összegződik. Még akkor is, ha a költő, a költészet, a szó erejébe vetett hite meginogni látszik. Az önelemző, né­hol önironikus ars poetica, a költői lét, a költé­szet értelmezésének, újragondolásának igénye az 50-es évek végétől a Csoóri-vers jellemzője. Költészetértelmezése a létértelmezés részeként ezúttal is összetett (Láthattátok, hogy barbárnak születtem; A lombok régen nappal is aludtak; Kö­zeleg húsvét; Jártam előttetek; Ha minden így ma­rad; Nyitva az ablakom; Háttal állok; Háttal állok már). Bírálja, sérelmezi a költői hivatás degradá­­lását, a vers hatásának hiányát, ezzel szembe­sülve önmagát is ostorozza, vívódva a megszó­lalás hiábavalósága és belső kényszere között. Fájdalmas iróniával szól a költészet válságáról, a szó hitelvesztéséről, az alkotói lét önértelme­zése során a versbeszélő küzdelmét is megjele­nítve. A kor- és önkritika fordított hatást is céloz: a vészhelyzet megjelenítésével, a pusztulás apo­kaliptikus látomásával a fenyegetettség érze­tét keltve figyelmeztet, és megjeleníti a számá­ra meghatározó értékeket. Költészetértelmezése során visszanyúl az archaikus hagyományhoz, emellett­­ hol megnevezve (Csokonai Vitéz Mi­hály, Ady Endre, Kosztolányi Dezső, Lászlóffy Aladár, Lorca, Jeszenyin), hol intertextuális já­ték által (József Attila, Babits Mihály) - költőtár­sai szellemi hagyatékához. A szubjektív válság tehát nem írja felül a közösség megszólításának, az egyes emberekből közösség formálásának szándékát. A tűz - pusztító ereje mellett - belső tűzként is megjelenik a versekben (az öndefiní­ció, az emlékek, az egykori forradalmak, a pin­cékben rejtező feszültségek és a szerelem vonat­kozásában is), s jelentése szintén kettős irányú­­ megszólalásra sarkallja, de fel is emészti a lí­rai ént. Éppen ezért válik drámaivá a kötet központi képe („Harangok zúgnak bennem”). A lírai én kötelességének tartja a megszólalást, ugyanakkor megvalósíthatatlannak is, az érté­kekért folytatott múltbeli küzdelem igénye és a belenyugvás között őrlődik. Ez nem csupán A HARANGZÚGÁS KÜLÖNBÖZIK AZ IDŐT JELZŐ, A MISÉRE/ISTENTISZTELETRE HÍVÓ VAGY TÁVOLBAN JÁRÓK HAZATALÁLÁSÁT SEGÍTŐ HARANGSZÓTÓL, A KÖZÖSSÉG EGY TAGJÁNAK HALÁLÁT HÍRÜL ADÓ „CSENGETÉSTŐL”­­ ELSŐSORBAN VESZÉLYT JELEZ (TŰZVÉSZ, ELLENSÉGES TÁMADÁS), EMELLETT A KIÁLLÁS, VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁS, EGY KÖZÖSSÉG SZÁMÁRA MEGHATÁROZÓ ÜNNEP VAGY TRAGÉDIA EMLÉKE ELŐTT VALÓ TISZTELGÉS KIFEJEZÉSE.­­ Csoóri Sándor 2006-ban (forrás: nomadnaplo.hu)

Next