Irodalmi Magazin, 2020 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2020 / 3. szám - Csoóri Sándor
,gazdátlan tűzvész a mezőn. Csoóri Sándor belső igényből fakadó tenni akarása: a figyelmeztetés a megszületett versekben összegződik. Még akkor is, ha a költő, a költészet, a szó erejébe vetett hite meginogni látszik. Az önelemző, néhol önironikus ars poetica, a költői lét, a költészet értelmezésének, újragondolásának igénye az 50-es évek végétől a Csoóri-vers jellemzője. Költészetértelmezése a létértelmezés részeként ezúttal is összetett (Láthattátok, hogy barbárnak születtem; A lombok régen nappal is aludtak; Közeleg húsvét; Jártam előttetek; Ha minden így marad; Nyitva az ablakom; Háttal állok; Háttal állok már). Bírálja, sérelmezi a költői hivatás degradálását, a vers hatásának hiányát, ezzel szembesülve önmagát is ostorozza, vívódva a megszólalás hiábavalósága és belső kényszere között. Fájdalmas iróniával szól a költészet válságáról, a szó hitelvesztéséről, az alkotói lét önértelmezése során a versbeszélő küzdelmét is megjelenítve. A kor- és önkritika fordított hatást is céloz: a vészhelyzet megjelenítésével, a pusztulás apokaliptikus látomásával a fenyegetettség érzetét keltve figyelmeztet, és megjeleníti a számára meghatározó értékeket. Költészetértelmezése során visszanyúl az archaikus hagyományhoz, emellett hol megnevezve (Csokonai Vitéz Mihály, Ady Endre, Kosztolányi Dezső, Lászlóffy Aladár, Lorca, Jeszenyin), hol intertextuális játék által (József Attila, Babits Mihály) - költőtársai szellemi hagyatékához. A szubjektív válság tehát nem írja felül a közösség megszólításának, az egyes emberekből közösség formálásának szándékát. A tűz - pusztító ereje mellett - belső tűzként is megjelenik a versekben (az öndefiníció, az emlékek, az egykori forradalmak, a pincékben rejtező feszültségek és a szerelem vonatkozásában is), s jelentése szintén kettős irányú megszólalásra sarkallja, de fel is emészti a lírai ént. Éppen ezért válik drámaivá a kötet központi képe („Harangok zúgnak bennem”). A lírai én kötelességének tartja a megszólalást, ugyanakkor megvalósíthatatlannak is, az értékekért folytatott múltbeli küzdelem igénye és a belenyugvás között őrlődik. Ez nem csupán A HARANGZÚGÁS KÜLÖNBÖZIK AZ IDŐT JELZŐ, A MISÉRE/ISTENTISZTELETRE HÍVÓ VAGY TÁVOLBAN JÁRÓK HAZATALÁLÁSÁT SEGÍTŐ HARANGSZÓTÓL, A KÖZÖSSÉG EGY TAGJÁNAK HALÁLÁT HÍRÜL ADÓ „CSENGETÉSTŐL” ELSŐSORBAN VESZÉLYT JELEZ (TŰZVÉSZ, ELLENSÉGES TÁMADÁS), EMELLETT A KIÁLLÁS, VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁS, EGY KÖZÖSSÉG SZÁMÁRA MEGHATÁROZÓ ÜNNEP VAGY TRAGÉDIA EMLÉKE ELŐTT VALÓ TISZTELGÉS KIFEJEZÉSE. Csoóri Sándor 2006-ban (forrás: nomadnaplo.hu)