Irodalmi Magazin, 2020 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2020 / 1. szám - József Attila
AZOK A TAPASZTALATOK, AMELYEKET A TECHNIKAI ESZKÖZÖK HASZNÁLATÁVAL ÁLLÍT PÁRHUZAMBA A 20. SZÁZAD ELSŐ HARMADÁNAK KÖLTÉSZETE, JÓZSEF ATTILA VERSEINEK SZEMLÉLETÉHEZ MÁR ELEVE HOZZÁTARTOZNAK. ► József Attila írógép kultúratudósnak, Mladen Dolarnak a következő mellett 1932 körül példája: Kempelen Farkas, a 17. és a 18. század (PIM) fordulóján a Habsburg Birodalomban tevékenykedő feltaláló európai turnéra indul két találmányával, a beszélőgéppel és a sakkautomatával. Az első valóban működik, míg a második csupán átverés, hiszen az automatát nem puszta mechanika működteti, hanem egy benne elrejtőzött kis növésű ember. A nézők mégis hisznek a gépnek. Ennek oka Dolar szerint az, hogy az európai ember a hangképzést összekapcsolja a gondolkodással, ám mivel Kempelen beszélőgépe megmutatta, hogy a beszéd előállítható egy géppel, így már hihető volt a második találmány is, amely - látszólagosan - a gondolkodást választotta le az emberről. A fonocentrizmus tehát az, hogy bedőlünk Kempelen találmányának. Nagyon hasonló tapasztalathoz juttat a telefon, a rádió és a gramofon is. Több napnyi távolságban lévő emberek képesek kommunikálni egymással, rögzíthetővé válik a hang, amelyet a beszélő halála után is visszahallgathatunk. Képzeljük csak el, milyen kísérteties lehetett az akkor élt embereknek először hallaniuk egy távol levő vagy elhunyt ismerősük hangját! Ha addig a hang a jelen lévő értelemért felelt, így pedig a visszakérdezés lehetőségével is szolgált, akkor a hangrögzítés nyilvánvalóvá tette, hogy ez nincs így. Innen pedig már csak egy lépés, hogy elismerjük a modern költészet legfontosabb belátását: a nyelv nem képes maradéktalanul továbbítani a szerző gondolatait. József Attila 1935-ben született Levegőt! című verse több ponton rájátszik a fonocentrizmus hagyományára, megmutatva annak fenntarthatatlanságát is. A költemény tulajdonképpen egy alkalmi vers, amely a Bajcsy-Zsilinszky Endre választási csalással történő megbuktatása miatti felháborodás apropóján íródott. A költemény a 8 Órai Újság 1935. december 3-i számában jelent meg. Eredetileg Rend és szabadság lett volna a címe, de a lap szerkesztője, Nagy Samu javaslatára József Attila Levegőt!-re nevezi át a verset. Érdemes elidőzni a címnél: a levegő nemcsak az életben maradáshoz, hanem a beszédhez is szükséges fulladozó ember mondja, vagy mondaná a gondolatait, ha kapna levegőt. Ezért mondhatja ki (helyette) csak valaki más a címet, például egy szerkesztő. Érthetjük viszont képletesen is a fuldoklást, mivel az is fulladozik, aki nem mondja, vagy nem mondhatja ki, amit gondol. És ezzel már el is érkeztünk a költemény nyitókérdéséhez: „Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott / hazafelé menet?” Az első két versszak annak az épített tájnak a leírása, amelyen a lírai én végighalad. Ettől a tájleírástól nem függetlenül fog egyébként átcsapni a vers politikafilozófiai fejtegetésekbe a szabadságról és a rendről, amely témák például az Eszmélet című versben is központi szerepet játszanak. Ez egyáltalán nem idegen a hagyománytól, hiszen például Csokonai Vitéz Mihály több ismert verse (Az estve, Konstantinápoly) is él ezzel a technikával, amelyekben a természeti és a kulturális feszültsége kiéleződik. Ezzel szemben József Attila versében bizonyos pontokon mintha éppen ennek a szembenállásnak a feloldása lenne a cél. Például a versben kétszer is előforduló „levél” lehet falevél, de a kommunikációs eszköz is, vagy az „eleven jog fája” is, amely a konvencionális jogot a természetivel keresztezi. Az ötödik versszakban mellesleg az 62 O® 2020/1