Irodalmi Magazin, 2023 (11. évfolyam, 1-3. szám)
2023 / 1. szám - Petőfi
▲ Szabó Katalin: ítélet, akril, vászon, 30*40 cm, 2020 (forrás: A velünk élő Petőfi, a MANK Galéria kiállítása) A magyar film százhúsz éves történetének vannak életrajzi filmekben gazdagabb szakaszai, és vannak olyan évtizedek, amikor e műfaj szinte teljesen eltűnik. „Híresember-történetekben” erős évtized például az ötvenes évek. A Rákosi-kor kosztümös mozidarabjai életrajzi filmek is: Erkel (Keleti, 1952), Déryné (Kalmár, 1951), Semmelweis (Bán, 1952), Föltámadott a tenger (Ranódy- Szemes-Nádasdy, 1953). A Írófilmből különösen kevés van, ezek többsége - Utazás a koponyám körül (Révész, 1970), Esti Kornél (Pacskovszky, 199S), de akár a Szindbád (Huszárik, 1971) is - egyszerre adaptáció, és tágan vett, alteregó-áttételeken megvalósuló életrajzi mozgókép. Rajtuk kívül pedig - ugyan sajátos dramaturgiai mintázatokba rejtve mégiscsak ott van Petőfi. Vagyis az ő esetében „kettős kivételről" van szó. Kivétel először, mert Petőfi Sándor mégiscsak szereplője magyar játékfilmnek, ellentétben más költő-ikonjainkkal, például Adyval, József Attilával. Kivétel másodszor és másképpen: az ő megidézett alakja ugyan helyet kap a filmben, de ez egy-két esettől eltekintve, nem jelenti a színész alakította költőfigura hús-vér jelenlétét, hanem szó szerint csak „megidézést", hozzátartozóinak és túlélőinek szerepeltetésén keresztül. A fentiek számszerűsítve: egy elveszett korai némafilmen kívül, már a hangosfilmkorszak kezdetétől számítva, van eddig két játékfilmünk, melyben Petőfit megformálják, egy, a zsdanovi esztétika vastörvényei szerint alakított történelmi tabló az ötvenes évekből az m 2023/1