Irodalmi Magazin, 2023 (11. évfolyam, 1-3. szám)
2023 / 1. szám - Petőfi
124 m 2023/1 Nagypál István Petőfi inspiráció // Őrület! -mondtam, amikor Petőfi megbomlott verseit olvastam először. „Mit háborogtok?/ Takarodjatok innen! ” - így kezdődik Az őrült című költeménye. Az indulata, a hevessége, a szókimondása tetszett meg leginkább. Nem egy megszokott, kicentizett, rímekkel elkápráztató szöveg. Mégis elképesztően frissítőnek és terápiásnak tartottam. Akkor éppen én is válságban voltam, depresszió kínzott, de ez a fiatal géniusz ezekkel a versekkel kilökött a gödörből. Miközben sosem szerettem azokat a költeményeit, amelyeket ránk sóztak az iskolában. Mert lehet, hogy Petőfivel az összes versformát meg lehet tanítani, de forradalmi indulókat, politikai szövegeket aligha lehet lenyomni egy tinédzser torkán. Petőfi egyes, már-már Tourette-szindrómás szövegeit József Attila Szabad-ötletek jegyzékéhez tudnám hasonlítani. A nyitott elme. A meg nem szerkesztett gondolatfolyamok. A szókimondó beszéd. Ezek mind megmutatják Petőfi emberibb, kevésbé irodalmi oldalát is. Ha úgy tetszik, hétköznapi beszédét. Mindemellett rendkívül jól használhatóak önismereti tréningek során, bizonyos esetekben meg is lephetnek minket ezek a szövegek. Ha a szavalóversenyre Az őrülttel pályáztam volna annak idején, lehet, hogy elég gyorsan kiejtettek volna. Mit képzelek én? Mi ez a beszéd? Nem tanítottak meg a szüleid a jó modorra? Kimosnám szappannal a szádat, fiú! Mondta volna a hallgatóság, és nem gondolták volna, hogy ez igenis Petőfi! Miközben nagyon is sok mindent elárul ez a vers Petőfiről. A kiüresedés időszakában az ember hajlamos patetikus lenni. Különleges, elfeledett versformák után kutatva találtam rá Az őrültre. És ennek hatására született meg a Rapszódia, két tételben című költeményem. Nehezemre esett megírni, mert bár szabadverseket írok leginkább, mégis görcsösen figyelek minden szóra írás közben, és itt egyszerűen hagynom kellett, hogy sodorjon a gondolat, a düh, az elkeseredettség. A megbomlás. Mindezek ellenére kristálytisztán emlékszem a pillanatra, amint elkészültem vele. Hallottam Petőfi őrült kacaját, versének utolsó szavát: „hahaha!" w /im «1